KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: Egyház és a társadalmi problémák

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A Magyar Hang véleménycikke, „Miért nincs szava a katolikus egyháznak a legégetőbb társadalmi problémákra?” címmel kérdőre vonja a katolikus egyházat, mert szerinte az egyház szótlanul tűri a társadalmi problémákat, és nem emel kifogást és nem tesz közzé állásfoglalást bizonyos – szerintük – egyre súlyosbodó gazdasági, politikai és kulturális bajainkat illetően.

Nos, a Magyar Katolikus Egyház elleni efféle támadás bele illik a liberális és keresztényellenes hangulatkeltés európai rendszerébe, hiszen csúsztat, felelősségre von, igaztalan vádakkal illeti a nyilatkozni nem akaró papokat, és olyan dolgokat vet az egyház szemére, amelyek nem az egyházra tartoznak. Mélyülő szegénységről beszél, állami szintű korrupciót emleget, amelyeket az egyház, mint fennálló problémát, nem vesz tudomásul.

„(…) a katolikus egyház az intézmények fenntartásához szükséges régi erőforrásait, földjeit nem kapta vissza, így rendszere az állami támogatáson áll vagy bukik. Míg a NER csak arra használja a vallást, hogy azzal elfedje gátlástalan harácsolását, az egyház közben minden erejét az intézményrendszer fenntartására koncentrálja. Tény, hogy komoly karitatív és oktatási feladatokat lát el. De elveszíti szabadságát, illetve figyelmét a lényegről: a misszióról, az örömhír terjesztéséről.”(…)“Vajon megéri hallgatni? Asszisztálni ahhoz a megosztottsághoz, gyűlölködéshez, amibe mára süllyedtünk?” – írja a lap.

A fenti mondatok azt igyekeznek sugallni az olvasó felé, hogy az egyház voltaképpen eladta magát a jelenleg kormányzó pártoknak, mert a fennmaradása a kormánytól kapott anyagi javakon múlik… Ezeket a mondatokat csak olyan írhatta le, akinek sem az egyháztörténettel, sem a jelenlegi helyzettel semmilyen kapcsolata és ismerete nincsen. Az egyház és az állam szétválasztása a liberálisok legősibb és legelvetemültebb követelése volt, amely megvalósult, így senki nem várhatja el ma, hogy az egyház bármit is bíráljon, ami a politikai és társadalmi ügyeket érinti. Igaz ugyan, hogy az egyházi részvétel a társadalom irányításában, mintegy erkölcsi ellenőrző és irányadó mechanizmusként működött, de ezt utasította el, csonkította meg a liberális eszmeiség, egyúttal ezt próbálja számon kérni is. Ez azonban politikai skizofrénia, betegség.

Az egyház ma is, mint minden korban erejéhez mérten támogatja a rászorulókat, tanít, betegeket ápol, gyermekeket gyógyít, és nem utolsó sorban lelkeket ment attól a szemlélettől, amely támad, és minden értéket igyekszik megsemmisíteni, akárcsak a Magyar Hang publicistája, akinek külön fel kellene hívni a figyelmét arra, hogy „de”-vel nem kezdünk mondatot.

 

A mai korban az egyház a legfontosabb feladata, hogy evangelizáljon, azaz, a krisztusi tanításokat minél jobban és minél széles körben hirdesse. Ha pedig a krisztusi tanításokat hirdeti, akkor nem kell beleszólnia külön az állami ügyekbe, a társadalmi bajokat kifogásolva, és nem kell külön felhívni a figyelmet arra, hogy a keresztény tanításban Krisztus mit hagyott ránk, milyen parancsokat és elvárásokat fogalmazott meg. Ugyanis az Evangélium minden kérdésre választ ad. Fölösleges volna memorandumokban, felhívásokban, kiáltványokban bírálni vagy dicsérni az állam működését. Nem ez az egyház dolga! Egyetlen érsek, püspök vagy pap sem lett gazdagabb attól, hogy az állam támogatja az egyházat, de az állami támogatás a hívő adóforintjaiból adódik össze, így nem is lehet az egyház szemére vetni e támogatások elfogadását.

Azzal persze nincs baja az említett lapnak, hogy az egyház fenntartását évszázadokig szolgáló birtokok, földterületek, ipari és egyéb tulajdonok úgy maradtak állami tulajdonban, ahogyan azt a kommunista diktatúra államosította, s ma, a legtöbb ilyen egykor egyházi tulajdon átvándorolt az egykori kommunisták és újgazdag harácsolók tulajdonába.

A katolikus egyháztól tehát ne várjon el senki olyan kötelezettségeket, amelyek nem rá tartoznak, amelyek a 20-21. század történelmi és politikai szennye okán, immár nem megengedett az egyház számára. Amire az egyháznak lehetősége van, azt teszi, önként vállalva, sokszor önerőből, a hívek támogatásával.

Az is igaz, hogy több esetben helytelenül vagy a hívek akaratával ellenkező módon használták fel az államtól kapott pénzeket, ám, nem sikkasztották el nem tették zsebre, csupán a kivitelezés borzolja fel a kedélyeket. Ez azonban már egy másik cikk témája lehet.

 

Summa summarum: A Magyar Hang újságírója maradjon a kaptafánál, ne várjon el olyan dolgokat tőlünk, az egyháztól, ami már – az állam és a társadalom kárára ugyan, de – a liberális eszme győzelme okán nem tartozik az egyházra. Hiszen, átlátszó vádaskodás ez akkor, amikor a választási kampány idején kimondott, vagy ki sem mondott politikai állásfoglalás miatt papokat pellengéreznek ki, s hangoztatják, hogy a pap a templomban ne politizáljon…

A Magyar Hang szerint tehát, ha az Orbán kormányt kellene ócsárolni, akkor az az egyház részéről kötelező lenne, ha irányt kell mutatni a bizonytalan keresztény hívek számára, az a szószékről tilos… Ez is tipikus, beteges és liberális gondolat.

Azt gondolom, hogy a keresztény egyházak, a társadalom részeként erő feletti munkát vállalnak a társadalomért Krisztus tanítását követve, és nem vádolhatók cinkos hallgatással… mert hirdetik a minden kérdésre választ és minden hibára bírálatot tartalmazó krisztusi Igét… Legyen ez elég a Magyar Hangnak is!

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Várjuk véleményét itt!

%d bloggers like this: