Petőfi Sándor újratemetése
Petőfi újratemetésével kapcsolatban a vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc; az Ő édesanyja: Zrínyi Ilona; Sibrik Miklós ezredeskapitány; gróf Bercsényi Miklós hadvezér; gróf Esterházy Antal generális 1906-ban történő újratemetése jut eszembe.
„Hazahozták” ezeknek a nagy hazafiaknak a hamvait ahelyett, hogy hagyták volna nyugodni abban a földben, amelyik az idők végezetéig háborítatlanságot biztosított volna számukra. Hazahozták, hogy aztán másfél évtized múltával tőlünk elsíbolt magyargyűlölők által uralt földben alusszák álmukat. Végső hazai nyughelyüknek a Kassai Szent Erzsébet Dóm pincéje lett kijelölve, de akkor nem lehetett még előre tudni, hogy hamarosan tót rémuralom tör Felső-Magyarországra; hogy a későbbiek során sírhelyüket meggyalázzák, olykor-olykor vízzel is elárasztják a „derék tót atyafiak”: Ez utóbbiak, igazából közönséges ördögfattyak!
Petőfi Sándorunk újratemetésével kapcsolatban ennél is sokkal több aggályom támadt. Ha valamilyen Isteni szerencse folytán Ő olyan hazai földbe kerül, ami nem válik később idegenné, mint ahogyan ez Rákócziékkal történt, egyáltalán nem biztos, hogy valóban Őt, Petőfi Sándort fogják itt Budapesten (Judapest) eltemetni. Az a III/III-as antropológus, Kiszely István, aki a saját családjáról is jelentett, számomra teljesen hiteltelen karakter. Kiszely szakértelmét nem tudom bírálni, nem tudom kétségbe vonni, de a jellemét igen. A józan paraszti ésszel még gondolkodni képes magyar ma már minden esetben felteszi a kérdést, hogy kiknek állhatott érdekében az, hogy Petőfi hamvait ellenséges idegen földben, több ezer kilométer távolságban keressék; erre rengeteg munkát, fáradságot, időt, és nem utolsó sorban egy halom pénzt áldozzanak. Vajon mi motiválhatta a „kutatókat”, ki mozgatta a szálakat, ki finanszírozta az expedíciókat! El nem tudom képzelni, hogy igaz, jó magyar hazafiak állnának e mögött, és ennek nagyon egyszerű a magyarázata.
Igaz, jó magyar hazafiak vannak ugyan, de nem a pénzes oldalon! Apropó! – kik azok az állítólagos Petőfi leszármazottak? – kiknek DNS-e állítólag egyezik a mi Petőfi Sándorunkéval. Hol vannak ezek a „rokonok” és mikor tehetünk fel kérdéseket nekik? Vérvonalukat mikor ellenőrizhetjük, és EZT HOGYAN TEHETJÜK! Vagy ennek is, mint minden egyéb szakmai kérdésnek a megválaszolását bízzuk csak nyugodtan a családjáról is egykor jelentgető Kiszely Istvánra. Minket, magyarokat ennél sokkal jelentéktelenebb ügyekben is már annyiszor megvezettek, ill. próbáltak megvezetni. A gondolkodni képes magyar embernek így minden oka megvan arra, hogy mindenben kételkedjen már.
Egyáltalán nem tudom elképzelni a Petőfi Sándor utóéletéről szóló történetet. Mivel Ő a zsenik közt is zseni volt, azt nagyon is el tudom képzelni, hogy akár egy esztendő alatt is tökéletesen megtanult oroszul. Azt is el tudom képzelni, hogy ezen a nyelven verseket is tudott volna írni. Azt azonban nem hiszem el, hogy orosz nyelven írt verseket. Vajon miért írt volna verseket az akkor jó okkal ellenségesnek számító oroszok nyelvén, akik vérbe fojtották a szabadságharcunkat!?
Ha a meghirdetett időpontban valóban Petőfi Sándort temetik, akkor nekem biztosan elnézi, hogy nem leszek ott. Nem leszek ott, mert igen nagy valószínűséggel nem ŐT temetik. Egyre több dologról derül ki ugyanis, hogy hazugság volt az egész: vajon miért lenne épp ez a történet igaz? Akkor, amikor semmilyen kézzel fogható bizonyíték nincs arra nézve, hogy Barguzinban valóban Petőfi Sándor földi maradványait találták meg.
Hogyha valóban Petőfiről van szó, akkor viszont gyalázatosan kegyeletsértőnek tartom, hogy hosszú éveken keresztül szanaszét hordták a csontjait ahelyett, hogy hagyták volna ott békében nyugodni. Nagyon tartok attól, hogy az a föld ott sokkal nagyobb nyugalmat biztosított volna számára, mint itt ez a szolgaföld!
Vattay Szabolcs
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
V. Sz. elveti a kétkedés magvait, csak nem tudni, hogy mit akar learatni, mert erről nem ír. Támadja Kiszelyt, mert Ő már nem tud védekezni, mert meghalt. Hallgat viszont Kéri Edit vagy Morvay Úr szerepéről, mert Ők élnek és beperelnék, hasonló negatív színben való bemutatás esetén. Ez így „nagyon ügyes”.
Miért nem amellett áll ki, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, legyen meg az a DNS vizsgálat a szülő és a barguzini lelet között. Derüljön ki az igazság! Utána szidja azt, aki hazudott.
V.Sz.-nek is másoknak is, akik tájékozatlanok és a tényállásról nincs fogalmuk, ajánlom, hogy olvassák el Borzák Tibor: P.S. Titkok a barguzini csontváz körül. Ha elolvassák, már nem Kiszelyt fogják szidni.
Dr. Csomai Miklós.
Súlyos információ hiány, vagy szándékos félrevezetés?! Több tucatnyi bizonyíték van arra, hogy valóban Petőfi földi maradványait találták meg.Ha így van hazai földben kell nyugodnia! Más nemzetek a- külföldön a háborúk értelmetlenségének és borzalmainak áldozatául esett- egyszerű közkatona fiaikat is felkutatják és hazai földbe helyezik végső nyugalomra. Petőfi pedig a mindenkori magyarság egyik legnagyobbika !
Úgy tudom Kiszelyt kényszerhelyzetbe hozták,, az akkori ill. a mai szokásoknak is megfelelően, mint nem együttműködőt jól összeverték, ezt követően falból készített lényegtelen adatokat tartalmazó iratokat.
Szakmai munkássága állítólag nemzetközi szinten is jelentős.
Hatalmas irodalma van az ügynek. Morvai Petőfi kutatásának története, Kéri Edit írásai, az Mvsz több mint 500 oldalas könyve, közírók írásai stb.
Remélem jól helyreteszik Vattay Szabolcs írását nálam hozzáértőbbek.
Nem értem, hogy miért nem lehet megcsinálni a DNS vizsgálatot? Nem értem miért minősül kegyeletsértésnek a szülei sírjának megbontása? Hiszen a szülei, csak Petőfi által lettek megnevezve, kaptak emlékműnek nevezhető díszes sírhelyet. Ha a költő nem lett volna kiemelkedő nagyság, – jórészt verseinek, valamint 1848-as szabadságharcban tanúsított magatartásának köszönhetően – akkor nem is tudnánk róluk. A most hallható hírek szerint kérdezném, ki az aki látta és beazonosította Petőfi holttestét a segesvári csata után. Tudtommal nincs ilyen. Az viszont egy emlékiratban (?) szerepel, hogy a segesvári csatát egy domboldalról nézte végig. Bem tiltása alapján a csatában állítólag nem vett részt. Akkor hova lett? Miért is nem feltételezhető, hogy a cári seregek a csata után elfogták és elhurcolták. Végül felmerülhet a kérdés – pusztán gondolatként – vajon nem önként csatlakozott-e a cári sereghez, tudva, hogy a bukás után őt is halálra ítélhetik? Tudom, tudom ez egy égbekiáltó vétek ilyet feltételezni, de, hát ő is ember volt, s egy gyenge pillanatában úgy döntött, hogy mégis jobb, „… ágyban párnák közt halni meg…” mint akasztófára kerülni.
Ez azonban költői nagyságát nem csorbítaná, pusztán a szabadságharc hőse nimbuszából veszítene.
Válasz: A józan észnek állt érdekében, hogy ott keresse Petőfit, ahová vitték. Semmi különös nincs abban, hogy a cár Szibériába száműzte
Petőfit, hiszen ugyanez volt a sorsa minden forradalmárnak. Petőfi joggal számíthatott a cár kegyére, míg a Habsburg-birodalom területén biztos halál várt rá. A nemzetközi körözés alatt álló felforgató Petőfit ugyanoda száműzték, ahová a lengyel forradalmárokat. Petőfit, a lengyel barátja mellé temették. Szóval, a szibériai, barguzini történet sokkal reálisabb, mint a segesvári eltűnés. Egyébként számomra Kéri Edit kutatása minden kérdésre választ adott, Morvay tisztességéhez sem fér kétség, Kiszely szakmaisága pedig megkérdőjelezhetetlen. A sok féreg, aki a Petőfi-ügyet ma szabotálja, az emlékezet szemétdombján végzi, sújtsa őket a nemzet megvetése. Ámen!
Örömmel tapasztalom, hogy több lusta agyat is gondolkodásra késztetett a Petőfi Sándor temetésével kapcsolatos írásom, mely számos olyan kérdést vet fel, melyre eddig nem kaptam még, és nem is fogok kapni megnyugtató választ! Aki azt tételezi fel rólam, hogy bármilyen egységet meg akarnék bontani, az téved; hiszen ennek épp az ellenkezője igaz, és erről meggyőződhet a Nemzeti Hírhálón vezetett rovatomban található írásom mindegyikéből. Eddig nagyon sok neves személy tisztességéhez nem fért kétség sokáig : aztán mégis! Hinni lehet mindenben, mindenkiben, de nem érdemes. Hinni csak abban szabad, amelynek igazáról meggyőződtünk már. A magyarságot állandóan tévútra vezetik. Tévútra vezették a devizahitelekkel is, és akkor is százezer-szám ugrottak a sötétbe; beleugrottak vakon az előre jól látható, jól sejthető csapdába. Sajnos nekem akkor is igazam volt, a csapdát már 2008. júniusában felfedtem, a készülő, ill. folyamatban lévő gyalázatot logikus érvekkel alá is támasztottam. Lásd itt: Olvasónk a forint „erősödéséről” és a bankok törekvéseiről. Forrás: https://kuruc.info/r/20/25720/ Hinni tehát lehet mindenben, mindenkiben! — de nem érdemes! Valóban mentség lenne? — hogy valaki beállt az aljas besúgók táborába, mert erre kényszerítették! Azt tudni kellene azért, hogy „jó-ok” nélkül nem lehetett senkiit beszervezni. Két lehetőségük volt a megzsaroltaknak: 1.) Aláírják a beszervezést, de onnantól kezdve bizony komolyan jelenteniük kellett. 2.) Nem írják alá, ám ez esetben esetleg le kellett ülniük bizonyos időt az „elkövetett bűntettekért” Nagyon sokan nem írtak alá: csak a szarjankók tették!!! Ami a dicsőséges szabadságharcunk vérbefojtását, ill. annak következményeit illeti: Az oroszok, nevezetesen I. Miklós cár csúnyán megszegte ígéretét, hiszen kiadta az aljas habsburgoknak a mi hős honvédtábornokainkat. Petőfit Sándor előttem nem úgy ismeretes, hogy önkéntes hadifogolyként elsunnyogott volna Oroszországba, csakhogy életét mentse. Akkor kik is a kétkedők??? Az pedig majd eldől, ki végzi az emlékezet szemétdombján, és kit fog sújtani a nemzet megvetése. Ha egyáltalán ez a „nemzet” valaha is eszméletére tér, valaha is feleszmél. Jó tanács, hasznos intelem: A hazugságban az is vétkes, aki elhiszi. Úgy legyen, és úgy is lészen! Majd elfelejtettem megjegyezni, hogy amikor a nemzet földjébe szívem minden melegével s szeretetével magot vetek, akkor nem az aratás szándéka vezérel engem. Egyébként is megszokott dolog már ebben a hazában, hogy nem az arat, aki szánt is, és vet is! A fenti hozzászólóknak szívélyes üdvözletem! — csak így tovább, ám sokkal több történelmi ismeret és tapasztalat birtokában ragadják meg legközelebb a billentyűzetet. Vattay Szabolcs
Így sosem nyugodnak békében a nagyjaink–(a tótoktól meg nincs mit várni,hiszen egy fajtalan népség)
Egyik tábor sem tud biztosat,de ha már lehet,jól megoszlanak.
http://drmi.blogger.hu/2010/10/18/petofi-sandor-a-magyar-nemzet-1946