Pár perc lesz, vagy három esztendő? Indul a konklávé, Erdő Péter is esélyes a pápai trónra

Most, hogy Ferenc pápa húsvéthétfői halálát követően már elhelyezték a pecséteket Rómában, a vatikáni Apostoli Palota harmadik emeleti pápai lakosztályán és a Szent Márta-ház második emeleti lakásán is, ahol a pápa élt, s azt követően, hogy a pápa (szombati) temetésének időpontját is közzétették, heteken belül várható az új pápa megválasztásáról döntő konklávé kezdete.

A konklávé szó a latin „cum clave” kifejezésből származik. Egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson. A Róma 267. püspökének megválasztásáról döntő konklávé a pápaválasztás kialakult rendje szerint a Michelangelo freskóival díszített Sixtus-kápolnában ül össze.

A pápa halálát követő 15. és 20. nap között érkeznek Rómába a 117 tagú bíborosi testület tagjai, akik szavazócédulákkal döntenek az új pápa személyéről. A legfrissebb információk szerint május 5-én várható, hogy összeül a bíborosi testület.

A konklávé ma…

Napjainkban a Szent II. János Pál pápa, avagy Karol Wojtyla által kiadott konklávékézikönyv érvényes, ezt tartják irányadónak. A konklávé során minden szavazás szigorú protokoll szerint zajlik, beleértve a szavazólapok kezelését is. A szavazólapok kettéhajtható, téglalap alakú papírok, melyeken a felső részre előre nyomtatva szerepel: Eligo in Summum Pontificem („A legfőbb pápa megválasztására”), az alsó rész pedig üresen marad, ahová a bíboros kézzel írja fel a választott személy nevét.

A szavazás titkosságát úgy biztosítják, hogy

a bíborosok saját kézzel hajtogatják a szavazólapot, majd szertartásos esküt tesznek: tanúnak hívják Krisztust,

hogy szavazatukat a lelkiismeretük szerint adják le. A szavazólapot ezután egy tányér segítségével az urnába csúsztatják.

Amikor a szavazás lezárul, három bíboros ellenőr (scrutatores) veszi kézbe a szavazólapokat. Az első kinyitja és elolvassa a szavazatot, a második megerősíti, a harmadik pedig hangosan felolvassa. Ezután a szavazólapot tűvel átszúrják pontosan ott, ahol az Eligo szó található, majd egy cérnára fűzik. A folyamat végén a cérna két végét csomóval rögzítik.

Ez az eljárás – bár archaikusnak tűnik – fontos biztonsági célt szolgál: így minden egyes szavazólap nyomon követhető, nem lehet utólag manipulálni, és biztosított a teljes transzparencia a szavazatszámlálás során.

Fekete vagy fehér?

A szavazólapokat minden szavazási kör végén megsemmisítik: ha nem születik döntés, vagyis nem éri el egyik jelölt sem a kétharmados többséget, akkor a szavazólapokat egy régi öntöttvas kályhában elégetik – más anyagok hozzáadásával, hogy fekete füst keletkezzen. Ez jelzi a külvilágnak, hogy még nincs új pápa.

Ha megszületik a döntés,

a sikeres szavazás után csak a szavazólapokat égetik el, ezúttal úgy, hogy fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből.

Ez a hívek számára a pápaválasztás végét jelenti.

A füst színét ma már vegyi anyagokkal szabályozzák, hogy minden időjárási körülmény között jól látható és egyértelmű legyen. Régen a fekete füstöt nedves szalmával próbáltak előállítani, de ez gyakran nehezen volt értelmezhető. A füstjelzés mindig megelőzi a hivatalos bejelentést, amely körülbelül egy órával a sikeres választás után történik meg a Habemus papam (Van pápánk!) formula kíséretében.

… és a konklávé tegnap

Közel kétezer év alatt kristályosodott ki a katolikus egyházfő megválasztásának a mai rendje. A ma már jól kiforrott, alaposan szabályozott rendszer korántsem működött mindig ilyen gördülékenyen. Amikor Kr. u. 366-ban elhunyt Libériusz pápa, és a római zsinaton két részre oszlott a választó püspökök tábora, anarchikus, egész Rómát feldúló jelenetekkel tűzdelt háborúság ütött ki a két tábor között.

Az egyik tábor Ursinust támogatta, aki Libériusz pápa egyik diakónusa volt. Velük szemben álltak a II. Félix ellenpápát támogató püspökök, akik Damázt (Damasust) szerették volna a pápai trónon látni.

Először Ursinust támogatói megválasztották pápának; ő a Santa Maria in Trastevere-bazilikát tette meg székhelyévé.

Csakhogy egy sokkal nagyobb csoport rövidesen Damázt emelte Péter székébe, s ő a lateráni bazilikát foglalta el. Ursinus és Damáz hívei között összecsapásokra került sor, egy alkalommal az egyik templom volt a csatatér, s többen meg is haltak.

Végül a Kr. u. 306-ban született Szent I. Damáz (366–384. december 11.) lett a 37. egyházfő Szent Péter trónján. (Ursinust ellenpápának tekintették. Személyében egy igen jelentős pápa lépett trónra, akinek uralkodása sok tekintetben újat hozott. Többek között a „pápa” szó is az ő személyéhez köthető: regnálása alatt váltotta fel a latin a görögöt a katolikus egyház liturgikus nyelveként, és az egyházfő megszólításából, a görög pappaszból (atya) így lett idővel „papa”.

Elvitték a tetőt

IV. Kelemen 1268-ban bekövetkezett halála nem várt zavart okozott a konklávé működésében. A pápaválasztó bíborosok a Rómától 60 kilométerre északra található Viterbóban gyűltek össze – ebben az időben a bíborosok még azon a helyen tanácskoztak, ahol az előző pápa elhunyt –, hogy megválasszák a katolikus egyház történetének 184. pápáját.

A Viterbóban összesereglett bíborosok két nagy pártra szakadtak: egy franciára és egy olaszra, a franciák egyre növekvő befolyása pedig patthelyzetet, egy két éven és kilenc hónapon át tartó interregnumot eredményezett.

1270 nyarán Viterbo vezetése végül megelégelte, hogy a városnak kell eltartania a főpapokat, így – megsürgetve ezzel a döntéshozatalt – először csak vizet és kenyeret adott a bíborosoknak. Amikor a városvezetés belátta, hogy a drasztikus lépés sem hozta meg a kívánt eredményt, lebontatta annak az épületnek a tetejét, ahol a bíborosok tartózkodtak. Három nap múlva a piacenzai születésű Teobaldo Viscontit, Liége főesperesét választották meg pápává, aki még csak pappá sem volt felszentelve.

Évek helyett percek

Szeszélyes időbeli eltéréseket mutat a pápaválasztás időtartama az elmúlt két évezredben a többévestől a néhány órán belüli eredményhirdetésig. Bár napjainkban már elképzelhetetlen, hogy évekig húzódjon az új egyházfő megválasztása, 1314-ben a bíborosok igen alaposan megrágták a döntést. Lyonban (a pápák „avignoni fogsága idején”) összeült bíborosi testület ülése 2 év, 3 hónapig tartott, míg megválasztották XXII. János pápát.

Az idei pápaválasztás esetén talán abban is biztosak lehetünk, hogy a voksolás nem megy végbe olyan gyorsan, mint 1503 októberében, amikor mindössze néhány órán belül megválasztották II. Gyula pápát.

Hogy jó-e a gyors döntés, arra nem tudunk általános választ adni, ám tény, hogy Gyula, aki főleg államférfi és hadvezér volt, és célul tűzte ki Itália uralma alatti egyesítését, sok fejvakarásra adott okot az egyháznak. A Svájci Gárdát megalapító pápa ugyanis meglehetősen világi életet élt, s még a szifiliszt is elkapta. Mindemellett az ő időszakához fűződik az új Szent Péter-bazilika megépítése is, amelynek költségeit főként a búcsúcédulák bevételéből fedezték. A reneszánsz Róma káprázatos kincsestárán Raffaello, Donato Bramante és Michelangelo is rengeteget dolgozott.

Az első pápa Közép-Európából

Valóságos

pánikot váltott ki a szovjet megszállás alatt levő közép-európai államok pártvezetői körében,

amikor a konklávé 1978-ban a lengyel jelöltet, Karol Wojtylát (Szent II. János Pált) választotta meg  pápává 1978-ban. A krakkói szemináriumba 1942-ben illegalitásban jelentkező, a színjátszás és a sport felől is érdeklődő fiatalember (a katolikus vallást s annak gyakorlását ugyanis mind a nemzetiszocialista, mind a szocialista rezsim üldözte), akit 1946-ban szenteltek pappá, már doktori tanulmányai során Rómában kapcsolatba került a legendás Pio atyával.

Pápává választása nemcsak Lengyelországban, de

Magyarországon is megerősítette a hitet a hidegháború egyik legsötétebb időszakában – nemcsak Istenben, de a szovjet típusú diktatúrák belátható időn belül történő összeomlásában is.

II. János Pál 1979-es lengyelországi látogatásán, Czestochowában hangzott el legendás mondata: „Ne féljetek!” Tíz éven belül ledőlt a berlini fal, összeomlott a Szovjetunió által erőszakkal fenntartott kommunista rendszer.

Az első esélyes magyar

Éppen a

II. Gyula pápa halálát követő, 1513-as konklávén nyílt meg először – és kerek 500 éven át utoljára – az esély arra, hogy magyar bíboros üljön Szent Péter trónjára.

Bakócz Tamás dominikánus rendi magyar bíboros-érsek, humanista, a Hunyadi- és a Jagelló-kor egyik legmeghatározóbb államférfija esélyes jelölt volt ugyan, ám Giovanni de’ Medici kardinális rendkívül népszerű volt, nemcsak a bíborosok között, hanem a római lakosság körében is. A választás így végül Medicire esett (a második körben, fiatal bíborosok szavazatával, akik a művészeteket támogató mecénást és a békés korszak biztosítékát látták személyében). Az új egyházfő a X. Leó nevet vette fel.

A pápaválasztás után Bakócz apostoli legátusként keresztes sereget toborzott az Oszmán Birodalommal szemben, ám az összegyűlt és elégedetlen sereg fellázadt. Kitört a Dózsa György-féle felkelés, véres polgárháborúba taszítva a bukása felé sodródó Magyar Királyságot.

Félezer év múlva

Legközelebb éppen 500 év múlva, 2013-ban, XVI. Benedek pápa lemondása után emlegettek esélyesként magyar jelöltet is a pápai trónra.

Már akkor is szóba jött Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek neve az esélyes jelöltek között. Most, Ferenc pápa elhunytával ismét szóba került a neve. A nemzetközi sajtó is gyakran hivatkozik rá „papabile”-ként, vagyis potenciális pápajelölt bíborosként.

A fogadóirodák szűkített listáján is megtaláljuk a nevét, de jelen állás szerint Erdő Péter nem a legesélyesebb. Jelenleg a következő sorrendet állapítja meg az egyik brit oldal:

1. Luis Antonio Tagle bíboros (Fülöp-szigetek)
2. Pietro Parolin bíboros (Olaszország)
3. Fridolin Ambongo Besungu bíboros (Kongó)
4. Matteo Zuppi bíboros (Olaszország)
5. Erdő Péter bíboros (Magyarország)

hirado.hu

 

Kiemelt kép: Bíborosok miséje a Szent Péter-bazilikában, mielőtt belépnek a konklávéba, hogy eldöntsék, ki lesz a következő pápa, 2013. március 12-én, Vatikánvárosban, a Vatikánban. Itt már magyar esélyessel is számoltak (Fotó: Franco Origlia/Getty Images)