Orbán Éva: ’56 üzenete – Döntések a Kremlben, és amit Amerikának köszönhetünk
‘56 forradalmának követelései és szabadságharcának emlékei a mának és a jövőnknek szóló üzenetek. A szabadságharcosok önzetlen hazaszeretetről, a becsületről, a tisztességről, a szabadságvágyról és a zsarnokság gyűlöletéről mutatnak példát. De megismerhetjük a hazaárulás Júdásait is, akiknek utódai ma is a magyar nemzet érdekei ellen munkálkodnak.
A magyar nép évszázadokon át Európa védőbástyája volt. A maga szabadságküzdelmeivel Európa szabadságát is védte. ’56 legfontosabb céljai: szabadság és függetlenség, semlegesség, nemzeti összefogás és nemzeti út volt.
Amikor ez a kis nemzet a maga szabadságküzdelmeit vívta, a világ bár elismerte, mindig magára hagyta.
Így volt ez 1956-ban is.
Háború hadüzenet nélkül
Döntések a Kremlben – és amit Amerikának köszönhetünk
A Pravdában közzé tett 30-i megtévesztő szándéknyilatkozattal – miszerint a szovjet fél kész csapatainak kivonásáról tárgyalni – ellentétben 31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó oka a szuezi válság mellett (a Szovjetunió innen visszavonul,) az USA elnökének döntése állt, ami megpecsételte a magyar forradalom sorsát. Október 28-tól november 3-ig további 9 hadosztály érkezett a magyar szabadságharc vérbe-fojtására.
Charles Bohlen moszkvai nagykövet október 30-án (az izraeli támadás másnapján) hivatalos jegyzéket adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere, Foster Dulles leszögezte, hogy az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, vagyis a szovjet vezetés szabad kezet kap.
Ez az „üzenet” mely Dulles október 27-i beszédének csatlós államokra vonatkozó passzusa volt, 28-án az ENSZ BT ülésen is elhangzott, majd 29-én Bohlent utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében megismételte a mondatot.
Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az “ellenforradalom” leverésére, a rend helyreállítására a parancsot. A beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői (november 1. Breszt és november 2.Bukarest). A román vezetés felajánlotta, hogy részt vesz az intervencióban.
A szovjet vezetés Moszvában szinte naponta ülésezett, és tárgyalta a magyar helyzetet. A november 1-i ülésén Szuszlov kifejtette: ” Nincs biztosíték arra, hogy ez a kormány tartani tudja magát. Csakis a megszállással biztosíthatunk magunknak olyan kormányt, amely támogat bennünket”- „Meg kell szállni az országot…„ -követeli Szerov. November 1-én éjjel Kádár Jánost és Münich Ferencet már Moszkvába röpítették.
Kádár, aki a kormánytagok között az egyetlen, aki a főváros megvédése ellen volt, Moszkvában a november 2-i ülésen részletesen beszámolt az itthoni helyzetről. Többek közt ezeket mondta:”…rajtam kívül…az egész kabinet kijelentette, hogy a szovjet kormány becsapja a magyar kormányt”
Ezek a tények azt igazolják, hogy Amerika cserben hagyta a magyar szabadságért küzdőket, nem kockáztatta a békességet Magyarországért, de ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a „magyar ügyet”. Egész idő alatt csak kitartásra biztatta a szabadságharcosokat. Sőt a spanyol önkénteseknek is megtiltotta a magyarok segítését.
A szovjet propagandának viszont nagyon jól jött, hogy a világ közvéleménye megoszlott a két konfliktus között.
Október 30-án megkezdődött a szovjet csapatok kivonulása a fővárosból, amit 30-31-én 2 ütemben terveztek. Azonban azonban ezek a kivonuló csapatok gyakorlatilag a főváros körül maradtak.
Konyev marsallt kinevezték a magyarországi hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra jött, hogy egyértelműen felkészüljenek a második katonai beavatkozásra.
Lascsenkó november 2-án Szolnokon Konyev marsallt arról tájékoztatta, hogy a jelenleg Magyarországon lévő szovjet haderő nem lesz elegendő a magyar felkelés gyors leverésére, és még egy hadosztály erősítést kért.
November 4-én hajnalban Románián keresztül megérkezett a következő gépesített gárdahadosztály is, de ez már az Odesszai Katonai Körzetből. Előbbiek a Szovjetunió Kárpáti Katonai Körzetébe tartoztak. A szovjet védelmi miniszter veszteséglistájának bevallott adatai szerint a ” Forgószél” hadműveletben 58.821 szovjet katona vett részt.
Az RTF bécsi különtudósítója szerint 200.000 szovjet gyalogos és 4600 tank tartózkodott hazánkban. Ehhez kell még számítani a többezer harci járművet is.
A támadás legalizálásához megszerezték a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb politikai vezetőinek egyetértését. Így Magyarország katonai “megsegítéséről” határoztak.
Speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők (Szerov, Grebenyik, Zirjanov, Korotkov) irányításával. A Tökölre tárgyalni menő magyar katonai tárgyaló küldöttséget még november 3-án éjfél körül letartóztatták. Szűcs Miklós ezredest együttműködésre kérték, amit meg is tett. Feladata volt, hogy a térképen a szabadságharcosok bázisait jelölje be. Így gyakorlatilag a szovjet megszállók pontos címekre mehettek a hajnali támadáskor.
A második beavatkozás a “Forgószél” (Vihr) hadműveleti nevet kapta, és a “Mennydörgés” (Grom) jelszóval indult november 4-én hajnali 4 órakor.
A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások voltak.
A cél: Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen Kádár-kormányon keresztül irányítani.
November 4. vasárnap
1956 november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. 04.00 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció.
A fővárosban a hatalmas méretű (5 hadosztállyal támadtak) szárazföldi, páncélos támadás mellett a légierőt is bevetették. Megszállták a repülőtereinket, bevonultak a vidéki városainkba, körülfogták a fővárosunkat, ahová több irányból törtek be. Háború kezdődött, hadüzenet nélkül. A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, mindenütt, amerre jártak. Az elfogottakat vagy agyonlőtték vagy deportálták.
A Szabad Kossuth és Petőfi Rádió derűs napkezdését 05.20 h.-kor tragikus szózat szakította félbe hangszalagról. Nagy Imréék ekkor már a jugoszláv nagykövetségen voltak.
„FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM!
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak! – A kormány a helyén van! –
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
Ami sajnálatosan, de nem volt igaz.
A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. A jelentést több nyelven és többször is megismételték.
Mit tesz ebben a válságos helyzetben a Néphadsereg vezetősége?
A hadsereg vezetés nélkül maradt, mert a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök szovjet fogságba kerültek. Nagy Imre kétségbeesetten hívta Maléter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, a katonai küldöttség Tökölre tárgyalni ment tagjait a rádió hullámhosszán, hogy haladéktalanul jöjjenek, és vegyék át hivatalaik vezetését. Nem volt tudomása a Tökölön történtekről.
Mivel az egész országban a másnapi békés újrakezdésre készültek, a katonatisztek jelentős része szabadságon, otthon volt. A laktanyákban lévőket legtöbb helyen hatalmas tűzerővel rohanták le a szovjet csapatok.
Ebben a válságos helyzetben hajnali 5 és 6 között „A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altárbornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltották az ellenállást. (kiemelés tőlem) A Honvédelmi Minisztérium főcsoportfőnökségei, csoportfőnökségei, főnökségei, valamint az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek értelmében a tűzszüneti parancsot továbbították alárendeltjeik felé.”
Egyértelműen megtiltották a katonaságnak, hogy védjék az országot. Sőt Uszta még aznap Szolnokra távozott.
8 óra tájt újabb tiltó utasítást kapott a Néphadsereg. Usztáék után most Münnich utasította a Néphadsereg alakulatait Szolnokról. Ne nyissanak tüzet a szovjet támadókra, hanem parlamenterek által adják meg magukat.
A HM parancsával szembeszegülve, az újabb tiltó utasítás ellenére nagyon sok katona, rangjelzését letépte, és honvédként állt a szabadságharcosok mellé, hogy harcoljon a támadók ellen. Tisztelet és becsület illeti ezeket a magyar – honvédő – katonákat.
Az országban több helyen fegyveres ellenállás bontakozott ki. A harcok a fővárosban voltak a legerősebbek és legelkeseredettebbek, és a külső kerületekben – Csepel, Kőbánya, Óbuda – tartottak legtovább.
A diadal napjait megszállás és megtorlás követte
1956. október 23-a „a bátorság, az öntudat, a diadal napja volt”.
Ilyen egységes és fenséges talán még nem is volt ez a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország, a megszállókat kiszolgáló törpe kisebbség kivételével, akiknek utódai ma is a nemzeti érdekeink ellen tevékenykednek.
Az ’56-os forradalmat, akárcsak az 1848-ast, a magyar ifjúság vitte győzelemre.
Arccal a föld felé
A hazaárulók szovjet csapatok segítségével vérbe fojtották a szabadságharcot.
A fővárosi utcákon válogatás nélkül szedték össze a fiatalokat. A statárium jegyében a szovjetek legtöbbjüket helyben kivégezték. Ezreket hurcoltak el a Szovjetunióba börtönökbe is. Magyar kiszolgálóik pedig itthoni börtönökbe, internálótáborokba gyűjtötték be a szabadságharcosokat.
Grebenyik gárdaparancsnok 1.sz. napiparancsa statáriumot hirdetett, és leszögezte, hogy a magyaroknak a szovjet egységeknek kell engedelmeskedniük. Megteltek a börtönök Magyarország színe-virágával. Az ifjúság, az értelmiség, a munkásvezetők rácsok mögé kerültek.
Az ’56-os szabadságharc leverését követően minden eddigit felülmúló megtorlás és bosszú kezdődött.
Haynau egyéves rémuralma eltörpül az ’56-ot követő megtorlás mellett. A halálraítéltek búcsúszavaitól visszhangzottak a börtönök. A hősök elkaparva, arccal a földbe, egymásra dobálva temetetlenül hevertek.
’56 igaz történéseiről még beszélni sem lehetett.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
A megtorlás statisztikai adatai még ma is korrigálásra szorulnak.
Mementó 2006 emlékmű
