Hirdetés

Nyilasok a kommunista pártban

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Avagy: több zuglói háborús bűnös egészen az 1967-es perig büntetlenül és háborítatlanul élhetett a Magyar Népköztársaság területén

A második világháború után sokan próbáltak eltűnni az országból, megúszni a háború alatt elkövetett tetteikért a felelősségre vonást. Voltak olyan egykori nyilasok is, akiknek eszükbe sem jutott ez, más utat választottak. Beolvadtak a kommunista pártba, ott csináltak karriert.

Már kevesen élnek azok közül, akik emlékeznek 1944. október 15-re, amikor a rádióban beolvasták vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó proklamációját. Mindenki azt hitte, az ország megszabadul a náciktól. A fellélegzés nem tartott sokáig, a rádió később újabb proklamációt közölt. Horthy lemondott…
A történelem két hír közötti tragikuma ismert. Egy SS-ejtőernyős vadász zászlóaljjal körülvették a budai várat a német páncélosok, áttörtek a testőrségen, és foglyul ejtették Horthyt. A hatalmat Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt vezére vette át. Szálasi pribékjei rémtettek sorozatát követték el a zsidósággal szemben, falhoz állították azokat a magyar honvédeket is, akik nem kívántak a vérontásban részt venni.

Munkahelyemre tartva a Thököly úton több olyan épület előtt autózom el, ahol a nyilasok bestiális gyilkosságokat követtek el. Áldozataik között akadtak gyermekek, nők, idős, beteg emberek. Nem kímélték a Mexikói úti Nyomorék Gyermekek Otthonát sem, vérfürdőt rendeztek ott is. 1967. január 18-án, 22 évvel a rémtettek után kezdte meg a Budapesti Fővárosi Bíróság a „zuglói nyilaspert”. 1944. október 15. és 1945. január 11. között több mint ezer embert gyilkoltak meg a zuglói nyilasok.

Hogyan történhetett meg, hogy csak 22 évvel később vonták felelősségre a tetteseket, akik addig háborítatlanul éltek köztünk? Rákosiék meghirdették a „kisnyilas nem nyilas” elvét, ezáltal sokan a felelősségre vonás helyett beépültek a kommunista pártba. Itt aztán nem egy esetben kerültek össze üldözők és üldözöttek. E döntéssel Rákosiék menedékjogot teremtettek azoknak, akikről tudták, kik voltak valójában, szemet hunyva az embertelenség, a háborús bűnök felett is!

Felmerül a kérdés, hogyan fordulhatott elő abban a társadalomban, amely tele volt besúgókkal, hogy évtizedeken keresztül nem ismerte fel senki egykori kínzóját, társai hóhérát?

A zuglói nyilasok első pere 1949. augusztus 15-én kezdődött. 1949 végéig huszonkét pártszolgálatost ítéltek halálra, és úgy látszott, a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket. A zuglói nyilasok aktái azonban 1950 után irattárba kerültek. Ki gondolt volna arra, hogy a nyilas bandából tizenkilencen háborítatlanul élnek. Évek teltek el, amikor egy járókelő felismerni vélte a zuglói nyilasház egykori vezetőjét az utcán, de a nevét nem tudta, ezért bejelentését köve­tően ugyan leporolták az aktákat, de a nyomozás során arra jutott a rendőrség, bizonyára disszidálhatott, mert nyoma veszett. 1965 közepén fordulat következett be. Kröszl Vilmost valaki felismerte, a nevére is emlékezett, s a rendőrségen bejelentette. A nyomozás elkezdődött, így került a nyomozók kezébe Bükkös György aktája, akit korábban tíz évre elítéltek. Az Országos Lakcímnyilvántartónál kiderült, 18 Kröszl él az országban. A kör szűkült, végül Kröszl vörös haja perdöntő volt a kiválasztásban. Sikerült előkeríteni egy nyilaslistát, több gyanúsítottról derült ki, hogy rémtetteik után nevet változtattak. Önéletrajzukat meghamisították, így történhetett, hogy a gyanú a kecskeméti légierőknél szolgálatot teljesítő Monostori Gyulára esett. Monostorit korábban Michaliknak hívták, nem akarták elhinni a nyomozók, hogy lehetséges az, hogy a Magyar Néphadsereg egyik tisztje nyilas tömeggyilkos.

Közben jelentkeztek tanúk, akik elmondták, őket hol, mikor, milyen atrocitás érte. Megtalálták a Thököly út 80. számú ház egykori házfelügyelőjét, a Mexikói úti Nyomorék Gyerekek Otthonának egykori gondnokát, és azt a hullaszállítót, aki 1944 novemberében és decemberében, illetve 1945 januárjában a holttestek szállításában közreműködött. Természetesen az időközben őrizetbe vett nyilasok tagadták a bűncselekményeket, de egymásra minden további nélkül vallottak. Megkímélem az olvasót a per jegyzőkönyveinek szörnyű részleteitől, de ízelítőként említenék néhányat. Voltak gyerekek, akiket a Thököly úti nyilasház emeletéről, szüleik szeme láttára dobtak le, voltak, akiknek lábujjai közé papírt tettek és meggyújtották, vagy akiknek a szemét bajonettel kiszúrták. Nem kímélték a nőket sem, saját családjuk előtt bestiálisan megerőszakolták, s kivégezték őket. Volt olyan eset is, amikor villamossínre fektettek gyerekeket, de a villamos vezetője megtagadta, hogy átmenjen rajtuk.

A per során a vádlottak közül többen azzal védekeztek, ők áldozatok, Szálasi eszméjének áldozatai. A legfőbb bűnük, hogy hittek és cselekedtek. Ma nem állíthatjuk, hogy a nyilaskeresztes párt tagjainak egy része nem volt valóban megtévedt kisember, nem volt köztük mindenki gyilkos, de azok, akik falhoz csaptak gyerekeket, vagy bajonettel metszették fel 16 éves lányok mellét, kéjjel végezték ki a nyomorék gyermekek otthonának lakóit, méltó büntetést kaptak. Esetükben az a döbbenetes, hogy a szadista gyilkosok hogyan tudtak 1967-ig eltűnni a kommunista igazságszolgáltatás elől?

1967. június 28-án hirdetett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság háborús bűntett miatt a zuglói nyilasperben. Kröszl Vilmosra, Németh Lajosra és Sándor Alajosra halálbüntetést, Bükkös Györgyre, Hollai Józsefre, Szőke Antalra, Baráth Kálmánra, Kálmán Lászlóra, Füredi Pálra és Erős Jánosra 15 évi, Kraut Józsefre 14 évi, Kovács Jánosra és Kovács Istvánra 13 évi, Mészáros Lászlóra 12 évi, Hernádi Jenőre 11 évi, Kraut Gyulára és Baráth Jánosra 10 évi, Monostori Gyulára 8 évi szabadságvesztést szabtak ki. Micsoda nyilvántartás lehetett az országban, hiszen az elsőrendű vádlottat, Kröszl Vilmost, már 1961-ben is árdrágító üzérkedés miatt egyévi börtönre ítélték! Kröszl részt vett az 1956-os forradalomban is, fegyverrel járt be munkahelyére, azonban a forradalom leverése után őt békén hagyták. A másodrendű Németh Lajost 1944. december 25-től a XIV. kerületi nyilas pártszervezet vezetőjévé nevezték ki, 1945 után Bölcske tanácselnöke volt. 1946-ban belépett a kommunista pártba, ahonnét lopás miatt kizárták. Bükkös György harmadrendű vádlott helyettes kerületvezető 1945-től töltötte be e tisztséget, őt tízévi szabadságvesztésre ítélték, és 1956. augusztus 16-án szabadult.
Hollai József negyedrendű 1946-ban már belépett a Magyar Kommunista Pártba, kétszer is kiváló dolgozó oklevelet kapott, majd a szakszervezeti bizottság titkárának választották. 1965-ben kérte felvételét az MSZMP-be. Füredi Pált 1945-ben internálták, ahonnan megszökött. Kecskeméten kétszeres sztahanovista kitüntetést kapott. Monostori Gyula 1949-ben önként bevonult a Néphadseregbe, tiszti iskolát végzett, letartóztatá­sáig különféle beosztásokban szolgált. 1949-ben tagja lett a kommunista pártnak, a letartóztatását köve­tően kizárták. Katonai szolgálata alatt háromszor kapott kitüntetést. Néhány kiragadott név bizonyítja azokat az állításokat, amelyeket eddig is tudtunk, hogy az egykori „kisnyilasokból” hogyan lettek a kommunista pártállam élharcosai. Az elsőrendű vádlott védője Bárándy György volt, aki egy nemrég vele készült interjúban azt mondta: „Úgy adtam be legjobb tudásom szerint megírt kegyelmi kérvényeket, hogy közben imádkoztam, ez az ember ne kapjon kegyelmet. Sándor Alajosról viszont elhittem, nem tapad vér a kezéhez. Mélyen megdöbbentett, amikor megtudtam, a bitófa alatt bevallotta, gyilkolt. Mielőtt felakasztották, azt kiabálta: bátran halok meg egy zsidómentes Magyar­országért.”

Szerző: Vámos György

Forrás: Magyar Hírlap Online

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás