Mi a célja az Erdélyi Autonóm Szövetségnek – interjú az elnökséggel…

Annak ellenére, hogy az Erdélyi Autonóm Szövetség immár több mint egy évtizede csendben, politikamentesen végzi vállalt feladatát mind Erdélyben, mind a Partiumban, szinte minden településen vannak tagjai, szimpatizánsai. Az elmúlt évtizedben nem érte támadás, nem voltak ellenségei, hiszen a három nemzet közös céljait, a három nemzet képviseletével szolgálja. Egyedül egy kolozsvári lakhelyű, román állampolgárságú örmény privát szervezete támadta és végez nyomozást, feltehetően a román hatóságok bevonásával e szervezet ellen. Erről és számos más ügyről kérdeztük az elnökség tagjait:

–       Valójában mi a célja ennek a szervezetnek, miért alakult meg 2010 után?

–       A forradalom után szembesülni kellett azzal, hogy politikai pártok pártoskodó alapon igyekeztek hatalomhoz, pénzhez jutni, és a legkisebb gondjuk is nagyobb volt attól, hogy mi lesz az erdélyi társadalommal. A megosztás súlyos károkat okoz mind a mai napig. Bukarest pedig, Erdélyt úgy kezeli, mint egy kirabolható, eladható területet, amelyről nem tudja, meddig az övé. Ezért a román, a szász és sváb, valamint a magyar értelmiség egy része úgy döntött, hogy egy hosszú, de nem küzdelmes, hanem szellemi harcot kezd a fennálló tények, a szomorú valóság ellen. Hiszen, ha minden így marad, ahogyan ma van, akkor minden nemzet elveszti szellemi, kulturális és történelmi lehetőségeit, voltát. Ma már az erdélyi románok is úgy élnek itt, mintha idegenek lennének Romániában.

–       Mit szeretnének elérni?

–       Azt, hogy minden nemzet azonos jogokkal rendelkezzék, akár kantonokban, ami megegyeznék a székelység autonómia-törekvésével, de egy Bukaresttől és Budapesttől teljesen független állammá válhasson együtt Erdély, a Bánát és a Partium. Akárcsak Svájcban, mindenki szabadon és hivatalos nyelvként használhatná az anyanyelvét, tiszteletben tartanánk egymás kultúráját, vallását és szokásait, mindenféle pártoskodást elutasítanánk. Elegendő volna, ha mindenki egyszerűen „csak” erdélyinek vallhatná magát.

–       A valóságtól nem elrugaszkodott elgondolás ez eben a világban, amelyben a nemzetiségek eltiprása a Nyugat és az USA fő célja?

–       Nem! Számunkra, erdélyiek és partiumiak számára ez az egyetlen élhető és a megmaradásunkat biztosító lehetőség. Azért sem elképzelhetetlen ez a lehetőség, mert higgye el, Erdélyben és a Partiumban nincs gyűlölködés. Ezt a magyar és a román politika generálja. A szomszéd, a vegyes házasságokban élő rokonság, a barát nem ismeri a nemzeti hovatartozás miatti gyűlölködést, egészen addig, amíg a politikusok és a média fel nem tüzeli őket. Sajnos, ez évtizedek óta szomorú jelenség. Politikai pártok, civil szervezetek, amerikai szélhámos, egykori szekusok generálnak ellentéteket és szajkóznak ostoba, az 1920-as években még megalapozott, de ma már teljesen elképzelhetetlen tartalmú szlogeneket. Számos magyarországi párt és szervezet, éppen úgy, mint a sok esetben lefizetett román nacionalisták, abban élik ki ostoba valójukat, hogy egymás ellen uszítanak, ilyen-olyan történelmileg lehetetlen célokat megfogalmazva. Erre nincs szükség, mert ezt a politika generálja. Minden civil szervezet valamelyik politikai körnek dolgozik, pénzért…

–       Kik azok, akik ezt a tervet támadják?

–       Akadnak bőven mindkét oldalon. Ha csak az utóbbi évek történéseit vesszük alapul, látható, hogy a román nacionalizmus állami szintre emelkedett, de ugyanakkor, a társadalom nem akarja követni ezt a szennyes ideológiát. Kontraproduktív az, amit Bukarest csinál. Sem az Úz-völgyében, sem legutóbb, Nagykárolyban nem lett volna szabad ilyen mélyen primitív, „vadoláh” magatartást tanúsítani. Azok az idők Jankó Ábrahámmal befejeződtek. Hála Istennek ezek nincsenek sokan, és mint mondtam, a társadalom nem követi ezt a magatartást. Az erdélyi románság elnyugatiasodott, kulturáltságuk pedig, sokkal magasabb szintű, mint bukaresti honfitársaiké. Erdély kitermeli a román értelmiséget. A három nemzet hatással van egymásra…

–       Mi a helyzet a magyarsággal ebben a kérdésben?

–       A magyarokat éppen úgy hergetik, mint a románokat. Kénytelenek vagyunk ma már egy-egy cikkben vagy közleményben szembeszállni azokkal, akik ártanak e célok megvalósításának. Magyarországon sajnos, eluralkodott egy olyan szellemiség, amely sokat árt, mert mi hiába dolgozunk az együttélés békéjén, ha Budapestről egyes pártok vagy civilek irredenta hangvételű, gyűlölködő, magunk között „úz-völgyi stílusnak” nevezett stílusban hergetik a társadalmat. A magyar kormány is sok meggondolatlan kijelentést tesz, de higgye el, az a pénzbeli támogatás, amit adnak, szintén ellenségeskedést szül. Itt látjuk, hová kerülnek a pénzek, kik és hogyan gazdagodnak meg a budapesti támogatásokból. Ésszerűtlen és indokolatlan is a nagy része annak a támogatásnak, ami idekerül. Érdekes az is, hogy a Magyarok Világszövetsége nyomoztat a szervezetünk ellen, mert néhány dologban nem értünk egyet és ennek hangot is adunk. A már említett román állampolgárságú elnök nemrégiben a szervezet honlapján kérte az olvasóit, hogy aki tud rólunk, az neki jelentse. Ugyanez zajlott az átkos Ceausescu-érában és a forradalom után is… de, hogy egy magyarországi szervezet – mint halljuk egyházi körökből, szimpatizánsainktól – akár a román hatóságot is bevonva nyomozzon ellenünk, ez, kérdéseket vet föl. Kivált, ha ezt, egy román állampolgárságú egyén, mint elnök rendeli el – Magyarországon. Ezt sem erkölcsileg, sem fizikailag nem tehetné senki, aki magyarnak, tisztességes európai polgárnak és ráadásul erdélyinek vallja magát. Egy erdélyi magyar-román-szász szervezet ellen, amely a teljes erdélyi autonómiáért küzd fellépni, nem tisztességes dolog.

–       Hogyan lehetséges, hogy mind Magyarországon, mind Romániában befolyása van ennek az embernek?

–       Saját, személyes köreiből kiszivárgott és titkosszolgálati információink vannak erről, de még bizonyítás és ellenőrzés alatt vannak ezek a hírek. Én nem szentelnék ekkora teret ennek az embernek. Akik ismerik és tudják ki ő, azok nem állnak szóba vele. Akadnak persze olyanok is, akik félnek tőle…

–       Eszerint Magyarország részéről semmilyen segítségre nem számíthatnak?

–       Mi nem keressük a pártok szimpátiáját, pártfogását, nem kell nekünk pénz, és nem vagyunk hajlandók részt vállalni egyes politikusok ajnározásában. Nekünk konkrét célunk van, itt Erdélyben és a Partiumban, amit megvalósítunk. Minden más csak zavaró körülmény volna. Akik minket segítenek, azok magyarországi értelmiségiek, írók, művészek. Együtt gondolkodunk a jövőről, ahogy együtt gondolkodunk a történelmi egyházakkal is a békéről. Mi – keresztény magyarok-románok-szászok és svábok –, független Erdélyben gondolkodunk. Aki ezzel egyetért, az megtalálja a lehetőségét annak, hogy megismerkedjünk sub rosa. A szövetség nincs hivatalossá téve, mert a mai törvényeket nem nekünk találták ki. Semmi szükség arra, hogy pártok, az állam, vagy más szervezetek megkörnyékezzenek minket. Ez egy emberi, humanitárius, keresztény szervezet, amely gyermekeinkért és a békés jövőért dolgozik – itt Erdélyben, közös őseink földjén…

–       Köszönöm az interjút!

Közzéteszi: dr. Vida Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)