Merre tart Arábia?
Nem alaptalan az arab országok forrongását 1989 Kelet-Európájával összehasonlítani. Hogy tanultak-e az utóbbi hibáiból még korai lenne megállapítani, de a háttérhatalom menetelése az „új világrend” felé érvényesülni látszik.
A fősodor-média gyakran emlegeti napjainkban az Arábián végigmenő lázongásokkal kapcsolatban 1989-et. Bül-bül szavakkal természetesen okként az emberi jogok és a modern, demokratikus életkörülmények iránti vágyat jelöli meg. Néha történik ugyan utalás a radikális iszlám veszélyére, ilyenkor nem mennek egészen simán a dolgok. A címben felvetett kérdés persze nem egészen helyes, mert az arab térség országai is nagyon különbözőek és elképzelhető, hogy most se mennek egy irányba, de – néhány olajban gazdag országot kivéve – az utóbbi hetek forrongása sok közös vonást is megjelenített. Ilyen volt leginkább az autokrata rezsimek csökkenő képessége népeik kordában tartására, részben a stagnáló gazdasági körülmények, részben a hagyományos életstílus kiürülése miatt. Ebbe a résbe vernek éket a pénzoligarchia intézményei/ügynökei (NED, Carnegie Foundation, Freedom House, stb.), megcsillogtatván a lehetőségét a nyugati típusú jóléti társadalom kialakulásának a nyugati intézmények átvételével. Ehhez persze a multinacionális cégek, bankok előtt még a tradicionális társadalmakban meglévő korlátokat mint elavultakat, le kell építeni, „liberalizálni és modernizálni”. Az embereket először meggyőzi, sőt hálával tölti el, hogy megszabadulnak autokrata uralkodóik hazugsággépezetétől, és érvényesülhet a szabad véleménynyilvánítás joga. De nem sokkal később gazdasági rabszolgaként kénytelenek ébredni, akiknek a véleményére senki sem kíváncsi, ismét lesz uralkodó vélemény, ami „csináltatik”. Az agymosott konzum-társadalomból pedig nem a nyugati 80/20 százalékos valósul meg, hanem Kelet-Európai minta után a 20/80-as.
A sikeresnek látszó tunéziai és egyiptomi változásokban a leginkább elgondolkoztató az, hogy a Tunéziában csak néhány hónappal ezelőtt beindult első iszlám bankot azonnal megszüntették és működési lehetőségüket Egyiptomban is szűkítették. Pedig éppen az iszlám bankok működési rendszere az, ami valóban előremutatóan demokratikus, szemben a kamatszedő, elnyomorító, a levegőből pénzt előállító nyugati bankrendszerrel szemben. Az arab országok tragédiája, hogy gyarmati létük befejeztével sem tudtak kiépíteni egy a hazai érdekeket szem előtt tartó elitet. Még azok az országvezetők is, akik nem szegődtek el a Nyugat bábjainak, mint például Gaddafi, legfeljebb csak törzsi keretekben gondolkodtak. A hozzájuk közel álló vagy kiszolgáló törzseket különféle előnyökkel lekenyerezték, a többi fölött pedig diktatórikus eszközökkel uralkodtak. Ráadásul Gaddafi hatalma megtartása érdekében az utóbbi években már Líbia gazdasági önállóságát is hajlandó volt áruba bocsátani. A Lockerbie ügy hirtelen lezárása és Tony Blair villámlátogatása 2007-ben Gaddafinál egy sivatagi sátorban gyanúsan jó üzletekkel végződött Nagy-Britannia számára. Az angol többségű olajtársaságok, BP és Shell milliárdos üzletekkel tértek haza és azóta is jó viszonyt ápolnak Líbiával. Olyannyira, hogy Amerika diplomáciai úton többször is óvta Nagy-Britanniát a „terrorista” állammal való barátkozástól. Gaddafi várható bukása valószínűleg amerikai gazdasági térnyeréssel fog járni.
Tunéziában és Egyiptomban is fenn állt és még talán létezik is a forradalmi változások lehetősége. De a pénzoligarchia időt nyert, hogy az elkövetkező választásokig felépítse saját bábjait, úgy hogy látszólag minden változni fog, de úgy, hogy minden a régiben maradjon.
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelő
2006. ősze.” …fenn állt és még talán létezik is a forradalmi változások lehetősége. De a pénzoligarchia időt nyert, hogy az elkövetkező választásokig felépítse saját bábjait, úgy hogy látszólag minden változni fog, de úgy, hogy minden a régiben maradjon.” És lőn.
Egy forradalomhoz kell az a massza/pép/kőzeg/stb., amely robbanni képes. De ezt a masszát még mindig be kell gyújtani. Az előző létrejöttéhez, de ezen utóbbihoz járulnak hozza, főleg, a titkosszolgálatok. Amennyiben Angliának ott milliárdos üzletei müködtek, akkor ott tartózkodott az arra ügyelő/felügyelő titkosszolgálati tisztek garmadája is. Tehát az angolok időben tudtak (és intézkedtek is) a forradalom kirobbanásáról. Hogy az amerikaiak részt akarnak a bombaüzletből az biztos, de a más népek leigázásában tapasztalt angolok kiveszik a részüket ebből továbbra is az nem kérdés!
Tavaly november végén Tripoliban Afrika–Európai Unió csúcsértekezleten érdekes dolgokat vágott Kadhafi EU és nemzetközi szervezetek fejéhez:
1. A líbiai vezető ötmilliárd eurós azonnali segélyt követelt az Európai Uniótól az „öreg kontinens felé áramló afrikai menekültáradat” megfékezéséhez. Ha nem segítenek, akkor a „keresztény és fehér” Európa „fekete” lesz.
2. A líbiai vezető hangsúlyozta: Afrika olyan kapcsolatot szeretne, amely a közös érdekeken alapul, nem pedig a kizsákmányoláson.
3. Arra is utalt: Kína után India és Brazília is szemet vetett a természeti kincsekben rendkívül gazdag földrészre.
4. A líbiai forradalom vezetője nekiment a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) is. –Követeljük a WTO megszüntetését. A WTO azt akarja, hogy nyissuk meg határainkat a külföldi áruk előtt, amelyek tönkreteszik a saját iparunkat – fakadt ki Kadhafi. Majd rátett egy lapáttal. – A Nemzetközi Valutaalappal együtt tönkretették Afrikát, ugyanúgy terroristának minősíthetők, mint Oszama bin Laden vagy az al-Kaida – közölte. Megerősítette Afrika igényét az állandó ENSZ BT-tagságra. Ellenkező esetben szerinte az afrikaiak nem fogják betartani a világszervezet határozatait. Forrás: http://nol.hu/kulfold/20101201-kadhafi__otmilliard_euro__vagy_europa_fekete_lesz
Amit Kadhafi felsorolt, nem őrült elmére vall, hiszen amitől óvta Afrikát (WTO, Nemzetközi Valutaalap) azt mi már a saját bőrünkön szenvedjük. „Afrika-EU csúcson Magyarországot Schmitt Pál köztársasági elnök képviseli. Az államfő több kétoldalú találkozót folytatott afrikai vezetőkkel, a többi között külön tárgyalt Kadhafival is” – ki tudja mit tárgyaltak az összejövetelen? „Több nyugat-európai állam visszautasította a zsarolással felérő igényt.” – tehát EU-vízfejnek nem ért meg 5 milliárd eurót, hogy a „keresztény és fehér” Európa ne legyen „fekete”, hiszen a menekült áradatot már nem tudják feltartóztatni és a róluk való gondoskodás (képzetlen munkaerő, nagyfokú analfabétizmus, jelentős gyermekszaporulat, …) lényegesen többe fog fájni 5 milliárd eurónál.
Külföldi források szerint különleges katonai egységek szálltak partra Líbiában, a Bengázi környékén, február 23.-24.-én,hogy segítsék a Kadhafi ellen lázadókat.
Az akcióban állítólag amerikai, angol és francia speciális alakulatok vesznek részt.
Mint ismeretes a keleti országrészben már az újonnan alakult Nemzeti Tanács az úr, akik viszont nem látják szívesen a külföldi beavatkozást.
Véleményem szerint a minél nagyobb mértékű politikai befolyás megalapozása mellet, meglehet egy fontos cél magának a diktátornak az esetleges likvidálása. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Kadhafi nem a világ urainak engedélyével uralkodott Líbiában. nyilván tud egyet, s mást.