Mayer Gábor: Köztársasági elnököt már választottunk

Választási lázban égünk. A köztársasági elnök megválasztása lezajlott, melyben a két fő politikai csoportosulásnak egyetlen közös nevezője lehetett: az legyen, aki megtestesíti a nemzet egységét.

A mindenkori köztársasági elnök személyét érintőn ez az egyetlen közös követelmény: tudja-e a (nemzet, ország, ezen belül minden állampolgár) egészét és azonos módon képviselni? Ezen képviselet módját, mikéntjét illetőn már hatalmas különbségek vannak.

A globalizmus vértől szutykos ölébe hajlók úgy értelmezik, hogy mindenkinek és mindenféle kritikai meggondolás nélkül kötelező az ő szélkakasaik alá táborozni, s akkor lesz majd közmegegyezés. Tehát, az ország egészét csak az ő progresszív szereplőjük képviselheti, még ha olyan antantszíjas pártkatona lenne is, mint Göncz Árpád kiugrott ötvenhatos volt. Ennek jegyében jelölték régebben azt a Majtényi Lászlót, akinél kirekesztőbb, gyűlölködőbb, részrehajlóbb globalista értelmiségit keresve is nehezen találni. Az akkor nagyon fújt és dagasztott kvalitásra jellemző, hogy nyom nélkül merült el a magukat izgőn-mozgón fürdetők mosdóvizének piszkos habjában.

A mostani ajánlatuk Iványi Gábor volt, akit el kellene rejteni bizonyos adók és járulékok befizetési mulasztásának, azaz zsebbe tömésének bűnügyi következményei elől. Ugyanaz a csiki-csuki politikai malomjáték, amivel Czeglédi Csaba ügyeiben operálnak. Ő diákokat és nyugdíjasokat hámozott meg, a meglehetőst cinikus Iványi őszapó a vér ateista SZDSZ hívő tagozatát gründolta magának. Bejelentett valami egyházi felekezetet, s követeli, hogy tegyék be történelmi egyházaink sorába. Ez alapján pedig évi több milliárd költségvetési támogatás elmaradását könyveli magának, és úgy gondolja a nemes lelkű férfiú, hogy akkor fizet az államnak, ha majd az állam fizet neki. Ezen a logikai alapon pár éve áramszámlát nem volt hajlandó fizetni az áramszolgáltatónak, mert neki tartozik az állam. Ez az az értelmezés, melyre a borzas globalisták azonnal összegyűlnek csörgősipkákkal, sípokkal, dobokkal és szivárványos zászlókkal kiállni az elnyomatás ellen. Őszapó és a mindig rajtra kész globalista szabadcsapat „a város mindenkié” jelszóval sikoltozva követelték vissza az utcákra fedett, védett és alapellátásokat nyújtó helyeikről a hajléktalanokat, mert amíg lépten-nyomon beléjük botlunk, addig kezelni kell a problémát, ha kezelni kell, akkor ahhoz büdzsét kell rendelni, amiből bátran gazdálkodhat akármi szentéletű ember is. Kicsi fricska csupán, hogy jelöltségére már rég áttért a zsidó vallásra, s most kíváncsian várhatjuk, hogy mennyi állami támogatást követel történelmi magának?

Persze nem azért SZDSZ a most más neveken köztünk bujkáló társaság, hogy akármi jelölést legalább egy halvány botrány nélkül megúszhatnánk. Még teljesen körül sem tudták írni jelöltjük mindenekfelettiségét, már másikra cserélték – hazarángatva külföldről a CIA gezarol szagát árasztó Róna Pétert, aki azzal bizonyítja, hogy ő lehetne a nemzet egységének megteremtője, hogy nem érzi magát Magyarország részének. Egyes szám harmadik személyben beszél a magyarokról, akik nem értették meg, miért kaptak büntetést 1920-ban és 46-ban, s ezért tovább kell őket büntetni, míg meg nem jön az eszük. Máig nem hajlandó elárulni, milyen pénzzel döngölte be az LMP-t a parlamentbe, belemart az övéibe a devizabotrány idején, és kioktatott minket, hogy együk meg, amit főztünk.

Ékesen bizonyította jelölti beszédében, hogy ő aztán biztosan tudja képviselni az ország egységét. Hanghordozásában, szürke unalmában kiköpött kádárkori beszéd volt annyi különbséggel, hogy visszanyúlva átkozódott, és előre nézvést fenyegetett. Hiába az elvégzett (olykor – olykor csak hazudott) stúdiumok, doktorátusok, innen – onnan kapott címek és rangok, nekik ennyi jutott, beléjük ennyi szorult. Kitűnő arcképcsarnokot adnak a választásra kitett kandidálóik képei, kik úgy néznek ki, hogy közülük egy tucatból tizenkettőre nem bíznám valami ajtó megfogását – tartsa, nehogy becsapja a szél. Akkor döbbentem rá, mekkora baj van itt, amikor a mára már megválasztott Novák Katalin női mivolta körül kezdtek feszítővasaikkal foglalatoskodni.

No, te szegény, vakarintottam kobakomon – most aztán nagy bajban vagy! Követelik az 50% női kvótát, de beállnak szivárványozni, ahol tudvalevőleg nincs nő. Hótól takarítani az autóutakat mocskos szexuálrasszizmus, mert több férfi vezet autót, mint nő, ajtóban előre engedni, ülőhelyet átadni, ruhát – sminket-frizurát megdicsérni szexista sértés, mert az embert kell látni, nem a nőt, ők meg ordítanak, hogyan képzelünk egy nőt államelnöknek?

Olyanok ezek, mint a napon gyűröttre száradt szivacs – sehogy sincsenek se formában, se a helyükön. S, hogy még inkább hangsúlyozzák helytelenségüket: az ország egységére törekvésüknek jegyében – kivonultak Novák Katalin eskütétele előtt. Nincs az a káposzta, amit ezekre bízhatnánk.

Kiemelt képen Novák Katalin megválasztott köztársasági elnök / MTI/Máthé Zoltán

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)