Mayer Gábor: Kortesek – avagy Hajnal pubi és a márki, aki fél kézzel megoldja az energiaválságot
Fájdalom, a még magyar érettségit felmutatni sem tudó Hajnal pubi közgazdászságának erősen bealkonyult, ám sebaj – neves közgazdászunk nélküle is van elég. Köztük előkelő helyen egy márkival, aki két pislantása között, döglődő madár szárnyára hajazó fél kezével oldotta meg az energiaválságot.
Rajta ugyan nem látszik a fürdéssel és pomádéval való takarékoskodás, de hát nem is a tanácsra szorulókat, hanem épp a tanácsadókat szaporítja. Laza csuklóból alálifegő, dologtalan kezével gesztikulálva bárkinek tud tanácsot adni munka dolgában, majd annak ellenkezőjét mondja, és megint mást –míg végül elnézést kér, mert nem úgy akarta, nem úgy értette, és nem is úgy mondta, csak kiforgatják a szavait – ez ügyben azonnal jöjjön mindenki vitázni.
Egy valamiben jó ez a csürhe: a pofátlan akarnokságban. Százszor megbuknak és megégnek, s mintha mi sem történt volna, nyomulnak tovább a közképviseletért. Lám, ilyen ez a kis pofátlan Hajnal gyerek is: bocsánatot kért, hogy nyilvánosan és halmozottan hazudott, de azért kirakatja böffeteg képét a XII. kerületben, mert azon túl, hogy hazug kis simlis fickó, a kerületiek bizalmát kéri – had rendezze sorsukat a maga tudásának módján!
Ez az a tudás, amibe a moslék összefolyás virslicske képű csodagyereke (jogi diplomával!) is kapaszkodik, ami tudást szerinte nem a diploma, hanem az élet adja az embernek. Már annak értve, akit a kétszer kettő is úgy elvörösít, mint aki még sosem látott rákot. Ám nézzük a gyereket azért pofozni tudó közgazdászunkat, aki azt tanácsolja, hogy energiaválság idején mindenki és azonnal adja el nagy testű és teljesítményű autóját, helyette vásároljon kisebbet. Tudjuk, mi történik, amikor mindenki és azonnal eladni akar házat, tanyát, autót, részvényt: értéktelen lesz, eladhatatlan, még elajándékozni is nehéz. S amit mindenki vásárolni akar, a mindenható piac önszabályozása alapján az hiánycikk és nagyon drága lesz.
A nemzet pomádés gondolatú közgazdásza tehát azt ajánlja nekünk, hogy spórolásként méregdrágán vásároljunk olyan autókat, melyek nincsenek, mert az autóipar momentán és éppen beroppant. Nem mondja, hogy miből, honnan, s arról se beszél, hova tesszük a kétszeresére nőtt autóparkot, ha már most se férünk a városokba? Végeredményben mindegy, hogy bosszankodunk vagy röhögünk a piperkőc autóbolondon, hiszen eszmetársai, a zöld újbolsevikok ténykedésének eredményeképp az az autósélet, amit ma ismerünk – megszűnik. Vége lesz a kisemberek autótulajdonlásának, vége az autóhasználatra (is) alapuló vállalkozásoknak, s a családi autós mozgásnak. Visszajön a kivételezetek kora, amikor a régi úri osztály helyébe tolakodott senkiháziaknak lehet autója – másnak nem. S azzal vége az egyik ipari húzóágazatnak (talán a legnagyobbnak), épp, mint az atomerőművekből nyert legbiztosabb, legtisztább és legnagyobb mennyiségű áramnak.
Németországban utcán tüntetők éljenzik az északi gázvezeték végleges bezárását. Ha a jó öreg Ford most ide csöppenne – tán kalapja fejéről leröppenne?