Manuel de Diégez: Európa felszabadítása (Liberation of Europe)


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

A nemzetközi politika legfontosabb feladata az 1945-ben az USA politikai és katonai hűbéresévé tett Európa fölszabadítása.

Manuel de Diégez: Európa felszabadítása (Liberation of Europe)Manuel de Diégez egy vezető kortárs francia filozófus és a mi levelező listánk egyik barátja. Most a francia barátainkhoz intézett egyik beszédét és az iráni TV-ben folytatott beszélgetését adjuk közre rövidített formában. Az egész, meglehetősen nehéz szöveg (angolul és franciául egyaránt) a honlapunkon (www.israelshamir.net) olvasható. A következtetése az, hogy a nemzetközi politika legeslegfontosabb feladata Európa felszabadítása, mert az USA 1945-ben politikailag és katonailag a hűbéresévé tette.

Az amerikaiak most építenek egy hatalmas „nagykövetséget” Bagdadban, amely valójában a térség megszálló parancsnokságának a központja. Most már az optimisták is kezdik megérteni, hogy az USA nem fog hazamenni a meghódított Irakból, sem most, sem jövőre, hanem egyáltalán nem fog, sohasem fog visszamenni. Ők nem mennek el.

Az a helyzet, hogy már fél évszázad eltelt Németország veresége óta, de az USA támaszpontjai rendíthetetlenül fennállnak Németországban és Japánban. Az USA európai katonai jelenléte az oka Izrael európai befolyásának: miközben az USA gyarmatosítja Európát, őt magát a zsidók gyarmatosították, és most az ő akaratukat hajtja végre. Felejtsük már el a holokauszt történeteket: A németországi amerikai támaszpontok a tényleges okai annak, hogy Németország billiókat fizet Izraelnek.

Az amerikai haderő jelenti az európaiak számára a legnagyobb veszélyt, mert ugyanúgy megszállás alatt élnek, mint az irakiak és a palesztinok. Nagyon helyes, hogy a barátaink követelik a kivonulást Irakból, de nekünk elsősorban azt kéne követelnünk, hogy küldjék haza az amerikai csapatokat – Irakból és Németországból, Olaszországból és Afganisztánból.

Ezek a célok kapcsolódnak egymáshoz: az amerikaiak az európai jelenlétüket valamiféle képzeletbeli fenyegetéssel indokolják.

(1) Iránról állítják, hogy Izraelt fenyegeti

(2) Észak-Koreáról, hogy fegyvereket szállít Izrael ellenségeinek

(3) Iszlám terror fenyegeti Izraelt

(4) Oroszország

Négy fenyegetésből három közvetlenül kapcsolódik Izraelhez és a zsidókhoz, a harmadik közvetve: Oroszország atomerőművet épít Iránban és vadászgépeket szállít Szíriába. Emellett Oroszországban még mindig nincs egy hatalmas holokauszt emlékmű a Kreml mellet, vagy a helyén.

Manuel de Diégez: Európa felszabadítása (Liberation of Europe)A berlini holokauszt emlékmű: szégyen, de ilyen még nincs Moszkvában. Sem holokauszt múzeum. Fuj!

(A „koncepciója” nem emlékeztet a „mi” 56-os emlékművünkre?)


Ezek a fenyegetések kitaláltak: Irán és Korea élik a maguk életét és nem avatkoznak be az európaiak életébe. Az iszlám terror a képzelet szüleménye: a múlt év 500 terrortámadásából csak egy (sikertelen) volt valamilyen kapcsolatban egy iszlám csoporttal. Oroszország hagyományosan Európa párti. Csak az „újeurópaiak”, azaz a lengyelek állítják az ellenkezőjét.

Akkor miért ezeket az országokat szemelték ki ellenségül? Csak azért, mert ezek a jelentősebb, még nem megszállt országai a földgolyónak, amelyek még szabadlábon vannak. Ez az oka, hogy mi támogatjuk az oroszok és irániak szabad országát, és azt kívánjuk nekik, hogy maradjanak szabadok. Azt is reméljük (de Diégezzel együtt), hogy Oroszország segíteni fog Európának, hogy letépje a láncait.

Az Oroszország-Európa tengely eszméje már nagyon régi. A múlt hibáinak az elkerülése érdekében ennek a tengelynek Berlinen és Párizson kell keresztül mennie és el kell vezetnie az istanbul-teherán-pekingi meghosszabbításáig. Nyugodtan álmodozhatunk Eurázsia valamilyen fajta egységéről, olyanról, amely nem erőltetett, sok központú, és nem egy birodalomépítő álom eredménye.

Az orosz lélek és szellem megnyeréséért folytatott harc rendkívül fontos, mert Oroszországban hatalmas cionista párti erők vannak, de vannak hazafias nem cionisták és cionizmus ellenesek is. Putyin elnöknek, Oroszországhoz hasonlóan, két választása van: a győztesekhez csatlakozzék-e, vagy Közép-Kelet és Európa keményen szorongatott népeit támogassa?

A közelmúltban a Bush elnökkel való csúcstalálkozója kapcsán a cionista sajtó azt állította, hogy Putyin magáévá tette az USA és Izrael Irán ellenes irányvonalát. Rengeteg újságban voltak ilyen értelmű címsorok. Azonban egy-két napon belül a háború köde eloszlott. Amerikai írótársunk, Tom Mysiewicz írta meg, hogy 2007. július 7-én az Amerika Hangja egy nagyon bíráló kirohanást intézett Oroszország ellen, azzal vádolván őt, hogy:

  • Veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát a helyzetének a előmozdítása érdekében az iszlám világban folytatott széptevésével
  • Az iráni rakétaszállításaival veszélybe sodorja az Iráni atomlétesítmények ellen Izrael számára javasolt támadást
  • Fejlett páncéltörő fegyverek Szíriába szállításával, amelyeket állítólag a Hezbollahnak továbbítanak, előidézte az izraeli páncélos erők elpusztítását
  • Fontosnak tartja Palesztinában a Hamasszal folytatott tárgyalást

Tom következtetése: „A számos újságbeszámolón kívül, amelyek arra utalnak, hogy a neokonoknak „kifelé áll a rúdja”, semmi sem mutat erre. Épp úgy, ahogy hajdan Mark Twain az amerikai író fogalmazta a saját haláláról az újságokban megjelent hírekre válaszul: „A halálomról szóló tudósítások nagyon eltúlzottak.” A valóságban Oroszország vagy Kína lehetséges ellenállásán kívül semmi sincs a világon, ami útjában állhatna egy Irán elleni támadásnak és egy nagy, közel-keleti, vagy világméretű háborúnak. Nagyon sok múlik rajtunk is. Képesek leszünk-e úgy alakítani a közbeszéd irányát, hogy az erősítse a kapcsolatokat és a barátságot a független Oroszország, a független Irán, a függetlenségét kereső Európa és a hazaszerető Egyesült Államok között? Az USA birodalom felszámolása az út Amerika felszabadításához is. Az USA birodalom felszámolása meg fogja szabadítani az amerikaiakat az ő politikai közbeszédük zsidó uraitól és kiűzi belőlük a judaista szellemet (Marx megfogalmazása). Amerika nem lesz többé egy Gólem, hanem rátalál a saját útjára. Minden erőfeszítést örömmel fogadunk, amely ezt az elképzelést elősegíti.

Israel Shamir

Európa felszabadítása

Írta: Manuel de Diéguez

A Le Figaro 2007. június 4-én közzétett egy Putyin elnökkel folytatott beszélgetést, amely telve volt józansággal és mértékletességgel. Oroszország démonizálása mára globális arányokat öltött. Ha hűbéressé is van lefokozva, el fogja-e Európa fogadni, hogy a Lengyelországban és Csehországban telepítendő rakétaelhárító rendszer együttműködhet az Egyesült Államok Atomfegyver rendszerével? Ha meg is van alázva, el fogja-e fogadni Európa, hogy első ízben amerikai atomfegyvereket telepítsenek a földjére? Ha háziasítva is van, el fogja-e fogadni Európa, hogy fejre állítsák a világ politikai egyensúlyát a célból, hogy katonailag alávessék Kopernikusz földrészét egy idegen birodalomnak, mikor minket az égvilágon semmi sem fenyeget? Fogja-e a szolgasorba döntött Európa azt kérni Valgyimir Putyintól, hogy segítse letépni a láncait? Most ez az egyetlen igazi kérdés.

Mert ez nem más, mint Amerikának egy kétségbeesett erőfeszítése, hogy újra élessze azt a theo-politikai világhatalmat, amelyre az ő kereszteslovag szellemisége láthatóan ígéretet tett az Irakban útjára eresztett demokratikus messianizmusának a nemzetközi hajótörése előtt.

Az USA-t abban az erőfeszítésében, hogy újra megnyerje az európai közvéleményt, nagyban segítette az európai sajtó cinkossága, kezdve a Le Figaro-val, amely gondosan ügyelt arra, hogy véletlenül se közölje Vladimir Putyin úr Óvilágnak szóló, lényegbevágó üzenetét:

Kérdés: Miért akarják az amerikaiak olyan makacsul megvalósítani a terveiket, amikor nyilvánvaló, hogy nincs semmiféle valódi céljuk?

Putyin úr: Talán mert mi közelíteni akarjuk Oroszországot és Európát, az amerikaiak pedig próbálják ezt megakadályozni. Ha ez volna a helyzet, az egy újabb ballépés volna (Amerika részéről).

K: Tervezi ön, hogy hasonló (rakétaelhárító) rendszert telepít Kubában és Venezuelában?

P: Nem csak hogy nincs ilyen szándékunk, hanem épp ellenkezőleg, leszereltük a kubai támaszpontjainkat. Az amerikaiak viszont építenek néhány újat Európában. A Szovjetunió bukása után a mi politikánk egészen más jelleget öltött. Mi sem szembenállást nem akarunk, sem támaszpontokat az orrunk előtt. A jelenlegi orosz rendszer inkább politikai döntéseken alapszik (mintsem katonai szempontokon).

A Le Figaro cenzúrája nem ártatlan: nyilván összefüggésben van a CRIF (Conseil représentatif des institutions juives de France – Franciaországi Zsidó Intézmények Képviseleti Tanácsa) új elnökének, Richard Prasquier úrnak a Le Mond-ban május 31-én megjelent cikkével: „Irán, az atomerő terjedése”, amely az európaiakat akarja megosztani annak a hangsúlyozásával, hogy az Irán jelentette képzelt veszély Európát fenyegeti.

Európának ma elengedhetetlen erkölcsi kötelessége, hogy újra rátaláljon a függetlenségére, ami azt fogja kívánni, hogy hozzanak létre egy iránymódosításra képes európai-orosz tengelyt, hogy meg tudják állítani annak a katonai birodalomnak a világméretű terjeszkedését, amely Izraellel együttműködve pillanatnyilag a fő csapásirányt képviseli. Szerencsére már több mint 40 éve, hogy a mi országunk kitessékelte a területéről Európa új megszállóit. (De Gaulle kiutasította az amerikai katonákat és támaszpontokat Franciaországból, ami olyan fegyvertény, amelyet egyetlen európai állam sem ismételt meg –I.SH.) Ha mi nem játsszuk ki a behódolás visszautasításának a kártyáját, akkor nem csak a saját történelmünket áruljuk el, hanem az európai szellemet is. Ez a föltámadásnak, vagy a civilizáció halálának a kérdése.

Kivonat a rádióbeszélgetésből

M.dD.: Mi nem állíthatjuk meg az emberi méltóság történetének a kibontakozását. Emiatt Iránnak is megvan a joga ahhoz, hogy atomfegyvere legyen, hasonlóan a nyolc elmebeteg országhoz, amelyeknek már birtokában vannak ennek a használhatatlan bombának.

Irániak: Tehát Nicolas Sarkozy esete, akiről ismert, hogy fél az Izraelt fenyegető iráni bombától, politikai naivitás?

M.dD.: Szó sincs róla. Ez inkább politikai tartüffizmus (számító álszenteskedés haszonszerzés céljából, Molière Tartuffe nevű hőse után), egy nagyon is kiszámított képmutatás. Sarkozy úr nem egy „egyszerű lélek”.

I.: E feltételek között hogy határozná meg a nemzetközi politika fő célját?

M.dD.: Felszabadítani Európát, amelyet 1945-ben politikailag és katonailag a hűbéresévé tett az USA. Ez tűnik számomra a ma és az igazi Franciaország legfontosabb felszólításának. De már az olasz nép is kezdi nyitogatni a fél szemét, a német nép pedig már nagyon közel van ahhoz, hogy mindkettőt kinyissa. Még a Länder (szövetségi tagállamok) országgyűlései is kérdezgetni kezdik, hogy meddig tart az amerikai megszállás. Ez a politikának egy olyan lejtője, amelyen csak nehézségekkel lehet megállni. Kétségtelen, hogy már hatvan éve, hogy Európa lakói bekötötték a szemüket. De lesz majd egy német de Gaulle, egy spanyol de Gaulle, egy olasz de Gaulle. Egy birodalom háborús terjeszkedésével szemben csak két ésszerű magatartásforma marad: a meghódolásé vagy a harcé. Még a NATO igája is megfosztja az örökségétől az európai civilizációt.

I.: Mi a véleménye az USA és Izrael közti szövetségről?

M.dD.: Nyilvánvaló ellentmondás van a demokráciáknak a föld minden lakóját megillető önrendelkezését elismerő köztörvénye és a jeruzsálemi templom időszámításunk szerint hetvenben történt lerombolása után valamennyi földrészen szétoszlott zsidó szórványnak Judeába való elsietett és harcias visszatérése között. Úgy esett, hogy mostantól ez a kérdés nagyon szorosan kapcsolódik a NATO által megszállt Európa kérdéséhez. Platon magyarázza „A Köztársaság”-ban, hogy egy legyőzött nemzedék szükségszerűen hozza létre a legyőzött emberek két nemzedékét, de a harmadik nemzedék nem kevésbé szükségszerűen feltámad. Ekképp elkerülhetetlen, hogy egy napon Európa ki fogja kergetni az amerikai helyőrségeket a területéről. Ha az Egyesült Államok nem úgy állítaná be magát, mint a szabadság istenének a katonáját, akinek evangéliumi génjei vannak, akkor nem horgonyozna az amerikai haditengerészet egy óriási repülőgép anyahajója már 60 éve a Földközi tenger közepén. A horgonyzó helyet még mindig Olaszországnak hívják, de csak az 1920 és 30 között született olaszoknak elég nyitott a szeme ahhoz, hogy meglepődjenek a dolgok ezen állapotán. De az 1970 körül születettek újra megtanulják, hogy tágra nyissák a szemüket. A jövő az övék lesz.

I.: Nem túlzott a judaizmus súlya nyugaton?

M.dD.: Carter elnök kiadott egy politikai szöveget, amely nagy felbolydulást váltott ki, és amelyben leleplezi az Izrael által folytatott nagyszabású apartheid politikát, amelynek keretében Gaza és a West Bank hatalmas koncentrációs táboraiba karámozzák a Palesztinokat. Jimmy Carter már hosszú ideje Kirkegaard filozófiájára támaszkodik. Ez a protestáns pap és az egyén filozófusa az „isteni kegyelemnek” a gonosz végzetéhez való viszonyát tanulmányozta – ami arra késztet minket, hogy megkérdezzük Amerikát, hogy miképp lehetséges, hogy Isten választottjának hiszi magát, miközben úgy viselkedik mint „e világ sátánja”. Nyilván észrevette, hogy az ENSZ, noha alá van vetve Amerika „megváltóskodásának” és „evangelizálásának”, mégis elítélte az izraeli apartheid falat.

I.: Az a terméketlenség, ahogy a nyugat gondolkodik, mostantól nem tűnik valami olyannak, amit az európai imperializmus okozta betegségként kéne megneveznünk, és ez nem „a halálig tartó betegség”, ahogy Kirkegaard mondta?

M.dD.: Sosem volt olyan nagy civilizáció, amely nem terjeszkedett, és amely a kisugárzását más eszközzel érte volna el, mint a fegyverek erejével. Ha Nagy Sándor nem indította volna el a görögöket Ázsia megtámadására, akkor a görög civilizáció nem terjedhetett volna el egyetemesen. Ha Róma nem tűzzel és vassal lépett volna túl a határain, nem létezne az írott törvényeknek és a görög lángelme világméretű örökségének a civilizációja. A háború a győztes számára gazdasági felvirágzást hoz, utána pedig a kultúra felvirágzásának a lehetőségét. Emiatt kell a szemünk előtt tartanunk, hogy az Egyesült Államok szemében 1945. nem Európa felszabadításának az éve, hanem az ő saját, világméretű katonai győzelmüknek az éve, amiről ők azt mondják maguknak, hogy nagyobb hatalomhoz juttatta őket, mint a Római Birodalomé volt, nagyobbhoz, mint  V. Károlyé volt, nagyobbhoz, mint Napóleon birodalmáé volt, nagyobbhoz, mint a Brit Nemzetközösségé volt, egy akkora győzelem, amely lehetővé tette számukra, hogy rákényszerítsék a világra a dollárt, mint az egyetlen tartalékvalutát. Ma is fegyverek segítségével történik, hogy az Amerikai Birodalom a szemünk előtt semmisül meg, és a pokolra szállását az iraki veresége fogja megpecsételni. Mi más tette elkerülhetetlenné ezt a világméretű hajótörést, ha nem az, hogy mostantól kezdve Oroszország és Kína képes megelőzni az Amerikai Birodalom növekedését, ami miatt titokban már kétségbe van esve és kifulladva attól, hogy Irán és Szudán olajáért indított végső rohamával még egy utolsó alkalommal szembeszegült a halálának a végzetszerűségével? Már túl késő van ahhoz, hogy a birodalom katonai eszközökkel világméretekben terjeszkedjék. Azt kell mondanom, hogy a megszállt Európa azonnal le fogja rázni a NATO igáját, mihelyt a hűbéreseinek az általános lázadása felülkerekedik rajta. Ami még hátra van, csak hiábavaló fecsegés, mert az lehetetlen, hogy egy földrész, amelyet bizonyos időre megszállt egy idegen hadsereg, nem fogja fellelni egy napon a függetlenségét.

I.: Ebben az összefüggésben nem gondolja, hogy az izraeli-palesztin szembenállás gyógyíthatatlan betegség?

M.dD.: Amikor mindenki belátta, hogy Izrael csak akkor fog visszatérni az 1967-es határokhoz, ha legyőzik, és amikor a hűbéres Európa már nem tudja többé tettetni, hogy azt hiszi, hogy vissza fog, akkor ennek az államnak lesz egy találkozója Kirkegaarddal, aki azt fogja mondani nekik: „Ti betegek voltatok a hamis igazságotok miatt. Most kénytelenek vagytok eldönteni, hogy ez a betegség végzetes-e.”

http://www.israelshamir.net/Contributors/Contributor56.htm

A francia eredeti: http://www.plumenclume.net/textes/2007/diegueziran130706.htm

Fordította: Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Manuel de Diégez: Európa felszabadítása (Liberation of Europe)” bejegyzéshez

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d blogger ezt szereti:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás