MAGYAROKNAK S TESTV√ČREIKNEK ūüďĖ


K√©rj√ľk ossza meg a tartalmat! Csak egy kattint√°s!

‚ÄěAz √∂regnek tiszteletet, a fiatalnak utat adj.‚ÄĚ (Tat√°r k√∂zmond√°s)

A kezed, minden testv√©ri – vita elŇĎtt a sz√≠veden legyen!

Kotogu reg√©i bet√∂lt√∂tt√©k az eg√©sz gyermekkoromat. LegelŇĎbb azt gondoln√° az ember, hogy csup√°n a t√∂rt√©nelembe val√≥ j√°rtass√°got szereztem a vele val√≥ ‚Äětan√≥r√°kon‚ÄĚ, de ha felnŇĎtt √©sszel ut√°na gondolok; tan√≠t√°sai, erk√∂lcsi √©s ment√°lis √ļtmutat√°sokk√©nt is meg√°llott√°k a hely√ľket!

Az √∂reg kun mond√°inak sz√∂v√©se, ok√≠t√°sainak k√∂vetkezetess√©ge a neveltet√©sem tudatos r√©sz√©v√© v√°lt, s meghat√°rozt√°k eg√©sz eddigi √©letemet. Tal√°n furcsa hallani, de a legnagyobb tan√≠t√°sokat nem a fŇĎiskolai katedr√°n kaptam, hanem a mi fogalmaink szerint, hat elemit v√©gzett idŇĎs f√©rfit√≥l.

Visszatekintve – ma m√°r tudom – ŇĎ v√°lt a nagyap√°mm√°, a Don-foly√≥n√°l hŇĎsk√©nt elesett helyett‚Ķ

Kotogu m√°r r√©gen a Hadak √ötj√°n j√°r, ott voltam az orgov√°nyi ravatal√°n. Gyerek voltam m√©g √©s nem √©rtettem az idŇĎsek besz√©d√©t. Kun s√ľveg ker√ľlt a temet√©s alatt a fejemre, s a szeretet vir√°gja, kun tulip√°n a kezembe.

Rég volt. talán igaz sem volt…

Amikor az √©gen vill√°mok j√°rnak az √©jszak√°ban, m√©g ma is sokszor eszembe jut az idŇĎs bar√°tom, s az a kor, amely √∂r√∂kre elm√ļlt. Ilyenkor t√©rnek vissza az eml√©keimbe Kotogu mond√°i √©s az a megmagyar√°zhatatlan ŇĎsi √©rz√©s, amelyet csak a puszta emberei ismerhetnek.

Kotogu a f√∂ldre ter√≠tette le a sub√°j√°t, majd rajta hellyel k√≠n√°lt. Fejet hajtottam a n√°lam idŇĎsebb elŇĎtt √©s neki k√≠n√°ltam az elsŇĎ falatot a nagymam√°m √°ltal k√ľld√∂tt √©telbŇĎl. Ňź csak b√≥lintott √©s √°tadta csontnyelŇĪ p√°sztorbicsk√°j√°t, hogy megszegjem az √°rpacip√≥t. Nagy tisztess√©g volt ez egy 8-9 √©ves fi√ļnak, a fel√©je val√≥ felt√©tlen tiszteletem ok√°n, felnŇĎttsz√°mba vett engem, a taknyost. Zavaromat l√°tva megsimogatta k√≥cos kobakomat √©s szel√≠den mondta:

– Az √∂regtŇĎl a fiatal okosodik, m√≠g a fiatal korosodik. M√∂g√∂ttem sok esztendŇĎ, sok tapasztalat van, elŇĎtted sok-sok idŇĎ. Ami √∂sszek√∂t benn√ľnket, az a v√©r√ľnk √©s az, hogy szeretj√ľk √©s tisztelj√ľk egym√°st. S itt biza‚Äô nem a kor sz√°m√≠t, hanem, ami itt bel√ľl lakozik!

A meggy√ļjtott kis t√ľz√ľnk f√©ny√©ben n√©ztem gy√∂ny√∂rŇĪ barn√°ra cserzett arc√°t, ferde has√≠tott szemeit, √©s k√©rges kez√©t, amellyel a sz√≠v√©re mutatott. Nem sz√≥ltam. Nem is tudtam, csak magam is a sz√≠vemre mutattam. Ekkor √©s √≠gy kezdett bele Kotogu az aznapi, nekem sz√°nt t√∂rt√©net√©be:

‚Ķnincsen ann√°l f√°jdalmasabb, amikor testv√©r fesz√ľl testv√©rnek, fŇĎk√©nt √ļgy, hogy mindkettŇĎj√ľket megvezeti az igazi ellens√©g‚Ķ

Az √ör 1097. √©v√©ben a rusz fejedelmek nem egyeztek B√∂lcs Jaroszl√°v hal√°la ut√°n, a kijevi fejedelem, Szvjatopolk a magyar kir√°ly seg√≠ts√©g√©t k√©rte, m√≠g a v√≥lh√≠niai D√°vid mell√© a kunok √°lltak. V√©g√ľl a ruszok urai h√°tra vonultak, s val√≥j√°ban a magyarok √©s a kunok harcoltak meg helyett√ľk.

A kunok sereg√©t Bonyak, Tunopa √©s Monok vezette, m√≠g a magyar hadakat, maga K√°lm√°n kir√°ly. Az √∂sszecsap√°s elŇĎtti hajnalon a kun fŇĎvez√©r, Bonyak kiment az erdŇĎbe √©s ŇĎsi kun-szok√°s szerint a farkasokat h√≠vta erŇĎs farkas√ľv√∂lt√©ssel. A sŇĪrŇĪ minden farkasa egyk√©nt v√°laszolt neki. Mikoron a vez√©r t√°bor√°ba visszat√©rt, D√°vidot sz√≥l√≠totta:

– Holnap legyŇĎzz√ľk a magyarokat, a farkasok vel√ľnk vannak!

√ćgy is t√∂rt√©nt. M√©g pediglen √ļgy gyŇĎzedelmeskedtek a kunok a magyarok felett, ahogyan a magyarok tett√©k egykoron, minden ellens√©g√ľk felett. Ny√≠lz√°port z√ļd√≠tottak a magyarokra, majd megfutottak, maguk ut√°n csalva √ľld√∂zŇĎiket. A sz√©tny√≠l√≥ hungarus sereg k√∂z√© ekkor be√©kelŇĎd√∂tt Bonyak √©s Tunopa k√©t hadrendje √©s megosztotta K√°lm√°n kir√°ly sereg√©t. Maga a kir√°ly is csak √ļgy tudott megmenek√ľlni, hogy nemesei √©lŇĎfalk√©nt v√©dve kimenek√≠tett√©k a csata hev√©bŇĎl.

Azt mes√©lt√©k az √∂regap√°m idej√©ben, hogy ilyen gyŇĎzelmet nem l√°tott m√©g a vil√°g. S√≠rt a vesztes √©s s√≠rt a gyŇĎztes is.

S a v√©g√©n a ruszok nevettek egyed√ľl‚Ķ

Ahogyan v√©ge lett Kotogu t√∂rt√©net√©nek a mi szem√ľnk is megtelt k√∂nnyel.

Mint a szk√≠t√°kkal, hunokkal, avarokkal, most a kunokkal √©s magyarokkal osztottak meg benn√ľnket.

A t√°bortŇĪz lassan kihunyt. Ekkor vettem √©szre, hogy mind az √©n kezem, mind az √∂reg keze – az eg√©sz rege alatt a sz√≠v√ľnk√∂n maradt.

A TeremtŇĎ J√≥isten √°ldja meg Kotogu eml√©k√©t, √©s adjon egys√©get a magyarnak, kunnak, pal√≥cnak, sz√©kelynek, besenyŇĎnek s minden nemzets√©gnek, mely a K√°rp√°t-medence ter√ľlet√©n az ŇĎsi erk√∂lcs szerint √©l!

A kezed legyen a szíveden!

(Zetényi-Csukás Ferenc)

Nemzeti InternetFigyelŇĎ (NIF)

Facebook hozzászólások

2 hozz√°sz√≥l√°s a(z) “MAGYAROKNAK S TESTV√ČREIKNEK ūüďĖ” bejegyz√©shez

  1. “‚Ķnincsen ann√°l f√°jdalmasabb, amikor testv√©r fesz√ľl testv√©rnek, fŇĎk√©nt √ļgy, hogy mindkettŇĎj√ľket megvezeti az igazi ellens√©g‚Ķ”
    Remek√ľl fel√©p√≠tett, tanuls√°gos eml√©k t√∂red√©k. Fenti id√©zett mondatot, j√≥ lenne, ha mindenki a fej√©be v√©sn√©!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap tov√°bbi haszn√°lat√°hoz a s√ľtik haszn√°lat√°t el kell fogadni. Tov√°bbi inform√°ci√≥

A s√ľti be√°ll√≠t√°sok enn√©l a honlapn√°l enged√©lyezett a legjobb felhaszn√°l√≥i √©lm√©ny √©rdek√©ben. Amennyiben a be√°ll√≠t√°s v√°ltoztat√°sa n√©lk√ľl ker√ľl sor a honlap haszn√°lat√°ra, vagy az "Elfogad√°s" gombra t√∂rt√©nik kattint√°s, azzal a felhaszn√°l√≥ elfogadja a s√ľtik haszn√°lat√°t.

Bez√°r√°s

Ezeket olvasta m√°r?
Sargentini tov√°bb t√°mad ūü¶ā

ENSZ jelent√©s: 2025-ig kicser√©ln√©k Eur√≥pa lakoss√°g√°t ūüá™ūüáļ

A néppártnak kell a Fidesz

Close