Magyaródy Szabolcs: Lengyel hála…
Tudjuk, a diplomáciában ismeretlen a hála szó, de..
Nem ártana néha felemlíteni a lengyeleknek, hogy nemcsak a második háborúban, de az első után is segítettük Piłsudskiékat (Józef Klemens Piłsudski) az „utolsó pillanatban”. Ugyanis a lengyelek teljesen kifogytak lőszerből és Varsóig hátrálva már fegyverszünetet kényszerültek volna kérni a vörösöktől, amikor Csepelről beérkezett a lőszerszállítmány , melynek birtokában fegyverletétel helyett nagy támadásba lendültek és békekötésre kényszerítették a vörösöket..
[irp posts=”122797″ ]
Akkoriban kemény harcokat vívtak az ukránokkal Galícia és Lemberg birtokáért. Az akkori lengyel háláról készült márványtábla látható a csepeli városháza tér felőli oldalán.
A másodikban is egy magyar hadosztály szabad utat biztosított Varsó felkelőinek, amíg a németek rá nem jöttek és hazazavartál a magyarokat
Sajnos, lengyel testvéreink nem ismerik a saját történelmüket sem, szeretnek fejjel a falnak rohanni.
A majdnem kétszázezer lengyel menekült katonát és civilt tárt karokkal fogadtuk és lehetővé tettük az Anders-hadseregbe való tovább utazásukat.
Mai látszólag ukránbarát álláspontjukat érthetjük. Az oroszoktól csak rosszat kaptak, mint mi a Habsburgoktól. Remélem, az ukránok visszaadják nekik Galíciát, Lemberggel együtt…
Jó Szerencsét, lengyel testvérek!!! Hálátokra nem tartunk igényt…
Kiemelt képen: Józef Klemens Piłsudski / Fotó: tapetus.pl
