Magyar Justitia Bizottság (MJB): Magyarázatra és/vagy intézkedésre váró aktuális észrevételek

ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGY     

Örvendetes, hogy a határainkon kívülre szakadt honfitársaink (vagy idegen állampolgárok) közül egyre többen folyamodnak magyar állampolgárságért. Természetes, hogy a jogosultsági feltételek meglétét igazolni kell, de esetenként a „csinovnyiki” bürokrácia megkeseríti a kérelmező életét.  Etalon példaként szolgáljon Detre Gyula, egykori magyar királyi főhadnagy története, aki 1945-ben hagyta el hazánkat és Kanadába emigrált.

Detre Gyula nem volt háborús bűnös, nem volt büntetett előéletű, a Ludovika Akadémiát végezte el, döntését csupán az motiválta, hogy a szovjetek által megszállt országban, és kollaboráns helytartóik uralma alatt, semmi jóra nem számíthatott egy katonatiszt, különös tekintettel arra, hogy a testőrség állományában szolgált.

1985-ben haza akart jönni édesanyja temetésére, de a Kádár rezsim – fejlett szocialista társadalom alapjainak lerakását féltő – illetékesei elutasították a kérelmét. A rendszerváltozást követően viszont többször hazalátogatott, és 2011 áprilisában kérelmezte a Kanadai Magyar Nagykövetség ügyintézőjénél egykori magyar állampolgárságának kiadását.

A figyelmes ügyintézőnek azonnal szemet szúrt, hogy Detre Gyula Monostorszegen született, és a Román Köztársaság területén fekszik, tehát megkérdőjelezhető az egykori magyar állampolgársága (is). Detre Gyula felvilágosította az ügybuzgó aktakukacot, hogy születésekor (1917-ben) Monostorszeg még Magyarországhoz tartozott, tehát magyar állampolgárként látta meg a napvilágot.

Ezt követően kérték Detre Gyulától édesanyja és édesapja születési anyakönyvi kivonatát, valamint szülei házasságkötési anyakönyvi kivonatát, továbbá felesége kanadai állampolgárságának igazolását. A kisebb, nagyobb és különféle címen megállapított összegek befizetése ellenére, a mai sincs válasz D. GY.   Állampolgársági kérelmére…

Detre Gyula nemrégen töltötte be 95. életévét! Állampolgárságának igazolása erkölcsi, érzelmi, tudati,- szülőhazáját szerető kérdés (kérés) számára. Mivel a könyörtelenül múló idő sürgeti a megoldást, de semmi jel nem mutat arra, hogy a Kanadai Magyar Nagykövetségtől (Szabó Mária (Sabo Maria) ügyintézőtől várható válasz, ezért ez úton üzenjük Detre Gyula honfitársunknak, hogy a Magyar Justitia Bizottság tiszteletbeli elnökévé választottuk, és magyar állampolgárként tartjuk számon, mert anno dacumál magyar állampolgár volt és állampolgárságát sem a Rákosi, sem a Kádár rezsimekben nem vették el!  EZ KŐBE VÉSETT TÉNY (!), fontoskodó bürokraták pecsétes papírja nélkül is!  ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG DETRE GYULÁT!

NEMZETI SZÍNHÁZ

Új igazgatója lesz a Nemzeti Színháznak!  Alföldi Róbert menesztésével veszteségünk határtalan!  Merthogy: Alföldi kinevezésének meghosszabbításával  nem csak Európa, hanem a világ első olyan  Nemzeti Színházával rendelkezhettünk volna, amely  minden egyes  darabjában  a látványos,  különleges  és gusztustalan  perverz jelenetek “szórakoztatnák” az ezekre “éhező” aberrált   nézőket, ahol az angyalok helyett  qrvák  szerepelnének, ahol a  férfiak abnormális méretű nemi szervüket lengetnék, ahol a magyar katonák kendőzetlen meztelenségükkel futamítanák meg  az ellenség csupaszon felvonult női alakulatát, ahol a világhírű szerzők  műveit bátran  átírják ferde hajlamú  átszerkesztők és még pénzt is kapnak érte. Nem is keveset!

Egyetértve azokkal, akik Alföldi kimagasló tehetségét emlegetik,  elismerjük minden extrém  adottságát, de  jobb lenne, ha  a Heti-Hetesben  vagy  egy (nedves, dohos és bűzős)  pinceklubban kamatoztatná  színészi, rendezői és  szervezői képességét, mert a jó szórakoztatás minősége a látvány és a szöveg (vagy  különféle hang-és fényeffektusok) mellett,  a hozzáillő illatokkal is növelhető! A Heti-Hetesbe való visszatérése azért is indokolt lenne, mert rajta kívül senki sem képes olyan otrombán gúnyolódni vagy egy muraközi ló nyerítéséhez hasonló röhögést bemutatni, mint Alföldi!   Hozzá képest Gálvölgyi böfögésszerű vihogása vagy Hernádi szemforgatásával kísért – visszafogottságot mímelő – kacarászása, halvány produkciónak minősül.  (Elnézést a kulturálatlan “röhögés” szóhasználatért, de Alföldi testének harmonikus riszálásával kísért produkciójára más kifejezés még a rendkívül gazdag magyar szókincstárban sem található.) Természetesen ettől még lehetne Alföldi kiváló igazgató, de csak egy teljesen más művészeti irányzat “súlycsoportjában”, ahol a harmadosztályú külteleki kiskocsmák szintjén szép eredményeket érhetne el egy szűk réteg igényeinek kielégítésében.

Alföldi nagyképűségét, nyegleségét és kifejezetten alacsony intelligencia hányadosát  igazolta (nyilvánosság előtt) egy  riporter nőnek címzett   ordenáré kifejezésével, amikor   a nemzet első színházának a vezetőjeként  süllyedt  le az iskolázatlan, munkakerülő,  útszéli csavargók szintjére.

Alföldi minden rossz és kevés jó tulajdonságát összevetve  -leszögezhetjük -, hogy kibírjuk nélküle is!

IZRAELI ELVÁRÁSOK

Közhírré tétette 2012. december 15-én, Izrael magyarországi nagykövete, miszerint Izrael elvárja a magyar kormánytól, hogy minél több intézkedéssel vessen véget az Izraelt sértő, barátságtalan, valamint kellemetlen akcióknak és soha ne forduljanak elő ilyen esetek. Ezt megelőzően már számtalan esetben utaltak a magyarországi antiszemitizmus elleni intézkedések megtételére, valamint a magyarországi zsidóság védelmének biztosítására.

Izrael elvárása indokolatlan, sértő és alaptalan feltételezésekre épülő! Magyarországon nincsen antiszemitizmus és a zsidó honfitársaink sem szorulnak több védelemre, mint az itt élő szlovákok, szerbek, románok, ukránok, oroszok, osztrákok vagy más nemzetiségűek, nem kihagyva természetesen a magyarokat sem.

Tényként fogadható el ugyanakkor, hogy vannak antiszemiták, de jóval kevesebbek, mint határainkon túl más államokban, és ilyenek mindig lesznek is, mint ahogyan a zsidók között is vannak cionisták,  antiarabok, antimagyarok vagy más “anti” csoportba tartozók.  Ezeket lehetetlen intézkedésekkel megszüntetni.  Helyesebb lenne a világszerte felkapott és hangoztatott antiszemitizmus okait felszámolni (megszüntetni), mert  az emberiség történelmében, az izraeliták  megjelenését  követően, “steril”  (“pogromokkal körített”)  antiszemitizmus volt Egyiptomban, a Római Birodalomban, Szíriában, a cári Oroszországban, Németországban,  a Szovjetunióban, stb., stb.,  és elgondolkoztató, hogy időben, térben  vagy  időtartamban, egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő államokban, miért és hogyan  alakulhatott ki súlyos atrocitásokkal együtt járó antiszemitizmus.

Magyarországot nem lehetett és nem lehet antiszemitizmussal vádolni! Anno dacumál, a nácik által gerjesztett antiszemitizmust Horthy ügyes manőverezéssel blokkolta, és még azt is elértük, hogy a német megszállás bekövetkeztéig, hazánkban voltak a legnagyobb biztonságban a magyar, osztrák, lengyel, csehszlovák, szerb és horvát állampolgárságú zsidók, miközben a németek által előzőleg okkupált államok mindegyikében gyakorlatilag kiirtották őket.

Tragikus tény viszont az is, hogy a német megszállást követően, nem volt olyan  erő hazánkban, hogy  ellenállhattunk volna a nácik  által  kierőszakolt deportálásoknak,  és voltak közreműködő kollaboránsok is, akik  vezetői beosztásuk következményeként  erőszakszervezeteknek is  (rendőrség csendőrség, nyilaskeresztes pártszolgálatosok) parancsot adtak a  deportálásban való közreműködésre, de ennek ellenére  sikerült (részben)  szabotálni ezt a tevékenységet és sikerült sokakat megmenteni a deportálástól.  A megmentésben sok civil személy közreműködött, sőt helyenként a katonaság is fellépett a magukat önállósító nyilas pártszolgálatosokkal szemben.

Kispesten például,-  az Üllői útról a templomtér felé nyíló Horthy Miklós  út baloldalán  lévő  ún. “hűség háza” előtt posztoló nyilas karszalagos, fegyveres pártszolgálatos őrökre egy  tehergépkocsi  platójáról magyar katonák  nyitottak tüzet, két személyt  likvidáltak, a vérnyomok és a  ház falába (is) becsapódó lövések nyomai napokon át  láthatták az arra járók. Szemtanúja voltam annak, amikor zsidó állampolgáraink gyülekeztek a Kossuth téren elszállításra várva, köztük volt néhány tanulótársam is, akikkel beszélgettünk és irigykedve hallgattuk őket, hogy Németországba mennek, ahol az élelmiszerjegyekre kiváltható napi/egyfő-re jutó kenyér, cukor, liszt, hús, margarin „fejadagok” mennyisége másfél vagy kétszerese az itthoni porcióknak. Ennek a jól szervezett konspirációnak köszönhető az irigykedésünk, mivel akkor már jó ideje éheztünk és legtöbbször az élelmiszerjegy kiváltáskor is azt a választ kaptuk a kiszolgálóktól, hogy elfogyott a készlet, ami azt jelentette, hogy az aznapi élelmiszerjegy is érvényét veszítette.  A konspiráció másik eredménye lehetett, hogy  a 600 ezer főről szóló deportáltak  gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem mutattak fel,  senki nem szökött  el a  gyülekező helyről, senki  sem méltatlankodott, ezért sértőnek és megalapozottnak minősíthető azoknak a  kijelentése, akik “en bloc” a magyar nép fellépésének elmaradását sérelmezik, hiszen a 600 ezer főt emlegető tömegből egyetlenegy sem emelt kezet a németek  ellen, nem kérték a magyarok segítségét,  bár sokan voltak, akik kéretlenül is segítették (pl. a gettóba zártakat), még a saját testi épségüket (sőt az életüket is) kockára téve.  Hasonló eseteket viszont (saját ellenpropagandájuk érdekében) még a MAZSIHISZ vezetője (és a fröcskölődő cionisták) is konzekvensen elhallgatnak többszörösen (és hitelesen) bizonyított adatok ellenére, mint ahogyan arról is, hogy hány németet vagy nyilaskeresztest likvidált a 600 ezer fős zsidóság, hányan léptek úgy fel ellenük, mint a varsói gettóba zárt zsidók vagy egyes Kijevben rekedt sorstársuk?!

Magyarországon még a ‘19-es Tanácsköztársaság által bevezetett lenini vörösterror vagy ún. proletárdiktatúra utáni – megtorlásként létrejött – fehérterror során sem beszélhetünk antiszemitizmusról, mivel a fehérterrort nem támogatta a magyar nép, és annak méretei meg sem közelítették a vörös-terrorét, bár köztudott volt, hogy az első forradalmi kormányzótanács népbiztosai Garbai Sándor kivételével mind zsidó származásúak voltak!

A második világháború időtartama alatt (a német megszállásig) Horthynak és kormányának köszönhetően, Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban a magyar, a lengyel, az osztrák, a szlovák és a román zsidók. A németek által okkupált európai államok döntő többségében szinte a teljes zsidó lakosságot kiirtották, tehát elmondható, hogy most hazánkban, a borzalmakat túlélt zsidó honfitársaink egyes szószólói átkozzák Horthyt, valamit sokan közülük még a magyar embereket is, holott a megszállók és a kollaboránsaik ellen Horthy és az állampolgárok pontosan annyit tehettek, mint a 600 ezer főt kitevő, német koncentrációs táborokba kihurcoltak!  Se többet, se kevesebbet!

Ami viszont a németek melletti kollaboráns személyeket illeti, egytől egyig megtörtént a felelősségre vonásuk, mégpedig közel olyan otromba módszerekkel, mint amilyent ők alkalmaztak áldozataikkal szemben.  A vérbírák és az ÁVO (majd ÁVH) vezetők (szinte restellem leírni) többsége zsidó volt, ítéleteiket gyakran az elfogultság, a bosszúállás vágya és a hozzá nem értés jellemezte. Az “ököljog” alkalmazásaként akasztottak fel – többek között –, az Oktogonon lévő lámpavas-oszlopokra nyilaskeresztes karszalagot viselő személyeket.  És mielőtt egyesek részéről a keretlegényeket mentegetésével gyanúsítanának – előrebocsátom-, hogy csupán azt kívántam bemutatni, hogy a törvényesség betartását a magam részéről minden érintett számára kötelező érvényűnek tartom!  Minden további magyarázkodás nélkül!

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a zsidók történelme szünet nélküli konfliktusokból állt, részben a környező államokkal, részben a zsidókat befogadó állammal és/vagy lakosságukkal, részben önmaguk közt kialakult ellentétek következtében. Fel kell tételezni, hogy a zsidó vallásból keletkezhetett felsőbb rangú (faji) túlbecsülést magában foglaló (tudatos vagy tudat alatti) hit,- egyes túlfűtött becsvágyóik (hangadóik) által feltupírozott (erőszakos és másokat sértő) terjesztése gerjeszti a bolygónk számos felületén felbukkant vagy jelenleg is meglévő (változó nagyságrendű) antiszemiták számát, valamint az antiszemitizmus fellobbanását, és ezek az erőszakos(kodó) “próféták”  (hangadók) az elmúlt évezredek során sokkalta nagyobb károkat okoztak a zsidóságnak, mint Hitler és Sztalin együttvéve!

Az ilyen hangadók vagy provokátorok  “termelik” hazánkban is az antiszemitákat, mint például: Landeszmann főrabbi, Horn Gábor, Glatz Ferenc, Vadai Ágnes, Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó,  Gálvölgyi János, Bajor Imre,  Hernádi Judit,  Farkasházy Tivadar, Kertész Imre, Alföldi Róbert, Regős Péter(!!!), Dávid Péter, Heller Ágnes, Unger Klára, Gusztos Péter, Pető Iván, Bokros Lajos, Hack Péter  és néhány hasonszőrű “antimagyar” társaik, akik nélkül az antiszemiták száma  a jelenlegi  mennyiség köbgyökét sem érné el!

Egyetlen felekezetet vagy hívőt sem megsértve,- mégis érthetetlen a  Hit Gyülekezetének egyes zenei  produkciója, amely aligha csökkenti az antiszemiták számát, amikor (!), a magyarok kenyerét evő  magyar állampolgárok,-  tele  szájjal és  abnormálisan elborult arckifejezéssel,  mintegy 10 percen át  kántálják BUDAPESTEN (!) feledhetetlen szeretetük tárgyát Jeruzsálemet,  az Úrnak (Sic!) népét, szeme fényét és gyönyörűségét Izraelt!  Hiszen ha annyira  rosszul érzik itt magukat, rettegnek itt élni, akkor  eszükbe juthatna, hogy nem a Kádár rezsimben  vagyunk, egyszerű a kivándorlás  külföldre, de vajon előfordulhatna-e  Izraelben a zsinagógákban, hogy a  hívők  a magyarok Nagyasszonyáról énekeljenek és Budapestet emlegessék? Vajon mennyire félnek itt élni zsidó honfitársaink, ha európai viszonylatban a legtöbb helyen itt  hanukázhattak szabadon, sőt tavaly még a Hősök terét is kiigényelték erre a célra! Tarlós úr máris megelőlegezte számukra Budapest tereit.  Vajon a jeruzsálemi siratófal előtt vagy közelében is hanukáznak a zsidók vagy ünnepelhetnek az arabok?

Érdemes azt is vizsgálni, hogy miért szelektív Izrael ítélete a zsidó pogromok irányítóinak és végrehajtóinak kérdésében?  Igazolható ugyanis, hogy pl. Sztálin antiszemitizmusáról és antiszemita intézkedéseiről (kitelepítéseiről és pogromjairól) alig-alig ejtettek és ejtenek szót, tehát egy tömeggyilkosság legfőbb irányítójáról szemérmesen hallgatnak, miközben a világ közvéleményét felbolygató médiakampányt folytatnak egy zsidó megölésével gyanúsított (ismétlem: gyanúsított!) személy  vélt vagy –  esetleg – valós ügyében.

Izrael vajon milyen erkölcsi jog alapján tiltakozott Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő ominózus parlamenti felszólalása miatt (a kettős állampolgársággal rendelkezők feltérképezésének kérdésében), és hány kettős állampolgárságú személy ül a Kneszetben és hány magyar származású?  Vajon magyarok nincsenek Izraelben?

Célszerű lenne alaposan értékelni ezeket a kérdéseket, mert az elfogultság, a demagógia, az erőszak és mások sértegetése csak az ellentétek elmérgesedéséhez vezet.  A hordószónokokat és a vakhívőket a csendes, de korrekt és józan szemléletű, nagy többségben lévőknek ki kellene szűrni a közéletből és meggyőzni őket arról az eddigi történelmi tapasztalatokról, hogy a gyűlölködés, a vagdalkozás, a kirekesztés és a faji vagy vallási felsőbbrendűség hangoztatása soha nem vezetett jóra. SOHA!

 Lejegyezte:

Prof. Dr. Bokor Imre