1956. október 23-án felébredt az alvó oroszlán, és a magyar nép mit sem törődve a szovjetek hatalmas erejével, szembeszállt az akkori világ legfélelmetesebb hadseregével.
… és a rest világ hallgatott.
Soha, de soha nem érdekelte Európát a hazánk sorsa, csak az áldozatai. Sem a tatárjárásnál, sem a törökdúlásnál, sem Trianonnál, sem 45-ben és 56-ban sem.
Soha!
Egyedül vagyunk. Egyedül voltunk és leszünk.
Magyar sors, de büszke; ilyen a magyaré!
Európa! Világ!
Mi nem várunk tőletek semmit.
Mi nem kérünk semmit. Mi csak tisztességgel élni, magyarként megmaradni akarunk. Mindörökre.
