Magánnyugdíj

Már a megfogalmazás is hazug, mint a tőről metszett kommunistához való: magánnyugdíj. Kik is vezették be ezt a baromságot a tisztességes gazdálkodás helyett, miután zu zammen szétlopták az országot? Úgy van! A szocik meg a szadeszosok.

A nyugdíjam a munkabéremből államilag kötelezetten félrerakatott, valamint az állam által az állam részére kamatoztatott befizetés. Így minden nyugdíjalapot képező felgyülemlett összeg magánnyugdíj, amihez senkinek semmi köze. Legfőképpen a következő nemzedéknek. Nekik azért nincs közük hozzá, mert nem nekik kell úgymond kitermeli azt az irdatlan összeget, amit egy hónapban a postások széthordanak a címlistájukról ország szerint tova.

Rendben, azt mondják, csőd, csőd, csőd. Kedves barátaink, kedves fülkeikszek, azért nyúljuk le a jövendő nyugdíjasok befizetett pénzeit, hogy a törvényben amúgy kötelességszerűen garantált nyugdíjakat fizetni tudjuk. Mert egyébként az állami kassza úgy lebeg, mint Mohamed koporsója.

Nincs pénz! Mire, könyörgöm? A jussunkat visszaadni?
Emberek! Három millió úgymond magánnyugdíj-pénztári tagról van szó. Hová gurul annyi pénz? Megsúgom. A nagy semmibe. A kamatos kamat törlesztésére – nem a kölcsön összegének – törleszthetőségére államilag kunyerált újabb kölcsön kamatainak előtörlesztésére.
Értjük? Annyi hitelünk sincs már, mint a mackósajtban a brummogás. Ki az az eszement, aki valahonnan kölcsönkér, és ezt a „banki terméket” előtörleszti. Pontosan tudja az a gazember, aki ezeknek kölcsön adja a pénzét, hogy ez a gazember is tudja, nem fogja tudni visszafizetni az alaptőkét.
Kész a hazugság-gyarmat!
Kuntakinte lábát csapták le, de nekünk a nyakunkra fenik a kést!

Már most honnan juthat az állam nagy hirtelen tiszta pénzekhez, védtelen, és védhetetlen zsebekből. Naná! A nyugdíj alapoktól. Nem csak ezek tették meg, több generáció nőtt úgy fel ebben az országban, hogy fogalma nem volt arról, ez az ország régen nem az övé, nem a mienk. Magyaroké!
Valami láthatatlan pók hálózta be, mintegy pénzügyi gubóba rekesztette a magyarok millióit, miközben serényen asszisztált majdnem ugyanilyen létszám abortálásához.

Ezután a kissé hosszú bevezető után elmondom, mi is ragadtatott a valuta fellegek fölé haragomban.
Történt kis Hazánkban egy állítólagos fülkeforradalom. S mint tudjuk a forradalmak alaptermészete, hogy felfalják a gyermekeiket.
Éppen most csámcsognak! A fél világ hallja, csak mi nem?

Ugye arról volt szó, hogy mindenkit átsorolnak az állami nyugdíjalapokhoz kérés nélkül, ellenkezés esetén még szankcionálják is a maradókat. Erről a maradási szándékról külön nyilatkozni kell a M.Gy.+S.G.-sújtotta térségnek. Az országban ezt a nyilatkozatot harminchat irodában lehet, vagy kell megtenni.
Ma esti híradó a kanálisokban azt csacsogja, hogy – bár köztudottan 2011. január 31. a kijelölt határidő a megtérési célra – most már arról is kell nyilatkozni, hogyha valaki átlép az állami nyugdíjpénztárba, azt miért teszi.
Azért, mert ők akartak a magánpénzem felett rendelkezni! S mint törvénytisztelő milliók közül egy, fel sem tételeztem, hogy az állítólagos szakemberek, ott a magas posztokon talán féleszűek is lehetnek. Nem azok, mert ezt jól kifundálták.

Ma 2011. január 10. van. Ha a holnapi naptól napi nyolc munkaórában kívánnák ezt a három millió embert a teljesen felesleges nyilatkozat miatt megmozgatni, erre a célra 17-es darab munkanap áll rendelkezésre. Ez 489600 másodperc. Kezdjük érezni az őrület szelét?
Ez fejenként 0,6 másodpercet feltételez alapból. Egy átlagos szavazópolgár, aki mit sem törődik úri huncutságokkal, csak felébred néha, hogy hol a pénze, most odamegy nyilatkozni, köszön, és az ügy elintézve.
Hát nem! Átlag öt perc, mire meri megérteni a folyamatot. Ez legkevesebb 5000 fő zsebünkből feleslegesen fizetett ügyintézőt igényel. Cakli-pakli csak a bérük 1,5…2 milliárd kemény fabatka!

Holnap reggel a kedves hivatalnokok beindítják a tarhagépet, én meg attól kezdve bújócskát játszom a józan ésszel. Ugyanis nincs magyarázat.
Egyetlen elfogadható, épeszű intézkedés volna elfogadható. Ha van bizonyíték arra, hogy a különböző magánnyugdíj-pénztári befizetésekkel hűtlenül sáfárkodtak azok vezetői, akkor magának a rendszernek a kiagyalójával, végrehajtatóival és végrehajtóival együtt ezeket be kell hegeszteni a rács mögé. Három millió magyar megélhetése kerül közvetlen veszélybe? És ez a három millió magyar nem tesz semmit?

Bár lehet, hogy így a forradalmi gagyi-faktor árnyékában újabb tehetségkutatásért is tőlünk csakliznak néhány milliárdot.
Jó, jó! De ki lesz a zsűri? Dominic?

Igaz, hogy 20000 milliárd jó magyar forint nyomát ütik bottal a ballib táncos tébolya után, de ez tipikus esete annak, amikor a pék tegnapi babfőzeléke a nullás liszt fölött adja ki a mérgét.
Ekkora összeg helyett több nagyságrenddel kevesebbről szóló vesztegetési ügyben egy kínai vállalatvezető randevúzott a másvilággal.
Ezeknek meg hét életük van, mint a mesebeli macskának.

Édes jó Istenem! Miért versz minket, magyarokat szakértőbbnél szakértőbb figurákkal?!
Egyik jön, a másik megy, és mind a portánk elé hordja a szemetét sárga csekkek alakjában.
Ami papírokról csak a legújabb genetikai kutatások elemzése mutatta ki, hogy ivarosan szaporodnak. Jön egy új fejenagy, betér nagy garral az első útjába eső bankba, él az első éjszaka jogával, és máris tele van az ország újabb csekkekkel. Osztódnak változatlan formában. Vagyis az utód csekkekre is ugyanaz van írva, mint az elődjére. Tehát a követelés duplázódik. Nem parlamenti ciklusonként, annál gyorsabban.
És azonnal a fejünk felett az adóssághurrikán.

Csak éppen soha, de soha senki nem képes elszámolni azzal, ami a miénk. Magyaroké! Azzal, ami mindenkié egyenként külön-külön, és legfőképpen összesen mindünké.

Ősi kommunista logika: „Ami a tied, az az enyém, ami az enyém, ahhoz semmi közöd!”. Genetikailag fertőz, különösen, ha ismerjük az új fejenagyok múltját is. Nem is szólva egyes híresztelésekről a jelenben!

A magyar nyel egyet, a másik oldalára fordul, hiszen tél van, és alszik tovább: „Ugyan már, farsangi bolondság! Süketel itt össze-vissza a sok csatorna! Biztos ez is valami rémhír.”.
És hajnalig álmában a fülke x-ről álmodik. Azt akarja álmodni, hogy ő helyesen tette.
Elsöpörni a nyolc éves rabló csürhét, az helyes volt. De így kell folytatni?

Biztosan sokat bóbiskoltam gyerekkoromban a számtan órákon. Máig nem értem, a szavazatok durván ötvenhárom százaléka hogyan szaporodott kétharmadra? Biztosan az a fránya kamatos kamat! Mekkorát fogunk ezért törleszteni?!

A mindent felfaló narancs, meg a pénzügyi háttérhatalom – hogy polkorrekt legyek! – kegyelmezzen őszülő fejünknek, és foszló zsebünknek! De nincs kegyelem! Kiknek is kiktől?

Ferencváros, 2011. január 10.

Lengyel Károly

Nemzeti InternetFigyelő