Levédia krónikása: Kompromisszumok

2 thoughts on “Levédia krónikása: Kompromisszumok”

1. Egyetértek.
   Putyinnak gatyába kellett rázni Oroszországot.
   Szétzüllött Gazdaságával és szétesés szélén álló hadseregével együtt.
   Kár, hogy Orbán nem követte Putyint, aki visszavette oligarcháktól az ellopott állami vagyont, és felfejlesztette hadseregét újra birodalmi szintre.
   Ez miránk is ránk fért volna, még akkor is ha kis ország vagyunk. Mészárost és társait már elő sem hozom.
   Mint ahogy nem hozom elő azt a három, azaz 3 Marsall segélynyi uniós támogatást, amiből Közép-Kelet Európa kis tigrisei lehettünk volna gazdasági szempontból.
   Honvédségünk szégyenletes állapotáról már szólni sem érdemes létszám és fegyverzet tekintetében.
   Sajnos. 😞

   Válasz

   1. Kedves Koterba!

      Mindazonáltal, hogy Önnek ebben teljesen igaza van, azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hogy Gyurcsány és bandája 2010-re teljesen eladósította az országot. El szokták felejteni az emberek, hogy vissza kellett vásárolni a teljes gazdasági stratégiai hálózatokat, mint a gáz, elektromos, víz, közlekedési (autópályák koncessziós jogai, és még köztük maradt olyan is, amelyet nem lehetett a szerződés tartalma miatt, amelyet fizetünk 2035-ig). A startégiai hálózat alatt az üzemeltető rendszereket értem, tehát a vízhálózatot (gázközművek, gáztározóink, még az eladott vízbázisokat is!). Ki kellett fizetni a Gyurcsányék által felvett 20 milliárd eurós IMF hitelt, majd kitenni az IMF szűrét az országból. És a sort lehet folytatni, mert nem teljes, csak erre most nincs időm, de utána lehet nézni.

      Azt sem tudja a magyarok többsége, hogy az ország még mindig fizeti a II. világháborúból rá kirótt jóvátételt. Ezt senki sem szokta megemlíteni, mintha nem is lenne, pedig bizony ott van. Ahogyan arról sem nagyon szoktak beszélni, hogy kommunisták, majd a szocialisták (egykutya) által felszaporított adósságállományt is folyamatosan csökkenti a kormány, miközben kiszámíthatatlan folyamatok zajlanak, melyek sokszor megakasztják a fejlődést. Közben pedig egyensúlyban kell tartani az államháztartást. Az az iszonyatos szabadrablás, amelyet az MSZP-SZDSZ kormányok végeztek az országban, nem háromszori Marshall-segélynyi összeget jelentenek, hanem annál jóval többet mai értéken.

      Ami pedig a honvédséget illeti: 2010-re gyakorlatilag egyáltalán nem volt honvédségünk. Tény, hogy az MSZP-SZDSZ banda totálisan leépítette. Hosszú évekre lesz szükség arra, hogy ezeket a károkat kiheverje az ország és újraépítse a liberálisokká vedlett komcsik nemzetellenes politikai és gazdasági ámokfutását. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy mai értékén ez nem 3-szoros Marshall-segély, hanem annak a többszöröse, amire az országnak szüksége van ahhoz, hogy a károk kijavításán túl építkezni is tudjon.

      Ami pedig Mészáros Lőrincet illeti. Ezt sem magyarázza el senki sem az embereknek, ami egy nagyon súlyos kommunikációs hiba a kormány részéről. Ugyanis, az nem Mészáros Lőrinc pénze, csupán az ő neve alatt fut. Az emberek hajlamosak sajnos nem stratégiában gondolkodni, hanem indulatból, illetve bizony a liberálkomcsik sajtója beülteti gyűlöletgondolatait még a nemzeti gondolkodású emberek agyába is, bizonyos személyekkel szemben. Mészáros Lőrinchez még annyit, hogy az ő cégei nem viszik ki a nyereséget az országból, munkahelyet teremtenek. És mivel magánszemély, illetve magáncég nevén vannak ezek a vállalkozások, egy esetleges balliberális puccs (amire egyébként nagyon törekszenek nyugati szövetségeseink a magyarországi ellenzék felhasználásával) bekövetkeztekor ott maradnak magyar tulajdonban, azokat törvényesen nem lehet ellopni, tehát a nemzeti oldal nem lesz anyagilag mindenéből kiforgatva.

      Így is végig kell gondolni a történéseket, illetve azt, hogy mi miért van. Sajnos nagyon sokakat a racionalitás helyett az indulat vezérel, amelyre a liberálbolsik rá is ülnek.

      Válasz