KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Levédia krónikása: Annektálták-e valójában az oroszok a Krímet? (Emlékezzünk régiekről!)

Most, amikor Kijevben a legmagasabb szinten döntötték el: a Krímet katonai úton visszafoglalják, lakosságán pedig (kegyetlenül) megtorolják, amiért – hatvan évi ukrán uralom után – vissza akart térni és visszatért Oroszországhoz, nem árt visszaemlékezni arra, hogy mi is volt ez az egész.

Előrebocsátom: a 2014. február 22-i kijevi erőszakos hatalomátvétel – a törvényes elnök megbuktatásának, egy amerikai bábrezsim hatalomra juttatásának egyik fő célja a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont megkaparintása volt.

Azt mondják: akié a szevasztopoli támaszpont, azé a Fekete-tenger. És hogy ez miért érdekes? Birtoklásával Oroszországot sakkban lehetne tartani, be lehetne szorítani az orosz flottát a tenger egy távoli zugába, meg lehetne akadályozni, hogy az orosz flotta kijuthasson a Földközi-tengerre, veszélyeztetve a Nyugat ottani katonai, hatalmi monopóliumát.

 

I. ELŐTÖRTÉNET

Nem véletlen, hogy az oroszellenes áskálódások már a XIX. század elejétől megindultak (azóta, hogy az 1821 és 29 közötti görög nemzeti felkelés idején – amit akkor Európa még egységesen támogatott – a Földközi-tengerre akkor először kifutó orosz flottának jelentős szerepe volt Görögország győzelmében.) 1833-ban, Montreaux-ben még sikerült tető alá hozni azt az egyezményt, amely korlátozza a térségen kívüli országok hadihajóinak a Fekete-tengerre való bejutását es ott tartózkodásuk idejét. Nem véletlen, hogy Nyugaton ma sokan fúrják ezt a egyezményt – A TENGERHAJOZÁS SZABADSÁGÁRA HIVATKOZVA.

Anglia és Franciaország Törökországot támogatta az 1853 és 56 közötti krími háborúban. Amikor a törökök 1876-ban vérbe fojtották a bolgárok nemzeti felkelését, Oroszország beavatkozott, és az 1877-78-as orosz-török háborúban elért győzelmének eredményeként Bulgária felszabadult, szinte nyomban összeült a Nyugat által kezdeményezett berlini konferencia, amely azonmód megfosztotta Bulgáriát területének felétől. Az első balkáni háborúban (1912-13) négy ország (Görögország, Szerbia, Románia és Bulgária) még összefogott, hogy visszaszorítsák Törökországot. Bulgária akkor még visszaszerezte Berlinben elvett területeinek jó részét. Ám a másik három ország rögtön nekiesett. A második balkáni háború következtében Törökország megkapaszkodhatott a Boszporusztól innen eső területeken. Ezzel Törökország európai hatalom maradhatott.

 

II. MI TÖRTÉNT A KRÍMBEN 2014-BEN?

A krími népszavazást (2014. március 16.) követő nap Obama felhívta Putyin elnököt. És közölte: az Egyesült Államok nem ismeri el a géppisztolycsövek árnyékában megtartott népszavazás eredményét.

Ezek lennének hát azok a krími szavazók, akik a rájuk fogott orosz géppisztolyok kényszere alatt szavaztak. 96,77 %-ban az Oroszországhoz történő visszatérésre

De nézzük, mi is történt a valóságban?

1991-tol kezdődően drámai romlásnak indult az ukrajnai orosz közösség helyzete. Az egymást váltogató ukrán nacionalista kormányok (még az oroszbarátként elkönyveltek is) rendre csorbították jogaikat. 1994-95 -ben elnyomták a Donbassz számára autonómiát követelő ottani mozgalmat. Akkoriban kelt szárnyra az a mondás, miszerint „a Krím / a Donbassz vagy ukrán lesz, vagy néptelen„.

2000-ben, majd 2005-ben a Krím lakossága került konfliktusba a kijevi központi kormánnyal, amelyik egyre faragni igyekezett az autonómia jogaiból. Amikor 2005-ben Kijev önhatalmúlag elmozditotta és letartóztatta a krímiek által az autonómia elnökének megvalasztott politikust (az ukrán időkben, az ország alkotmányának értelmében, a félsziget elnevezése Krími Autonóm Köztársaság volt), a Krímben széleskörű tiltakozó mozgalom bontakozott ki. Ekkor – gunyorosan „,barátságvonatoknak” nevezett – különvonatokon szélsőséges ukrán nacionalisták érkeztek a Krímbe, akik letörték a nép mozgalmát.

Ukrajna orosz közössége döbbenten, aggodalommal figyelte a Majdan tombolását. Amikor a jenkibérenc bábrezsim első dolga volt, hogy hatályon kívül helyezte a 2012 végén elfogadott nyelvtörvényt – amely, hosszú küzdelmek után, visszahelyezte jogaiba az oroszt, mint második államnyelvet – elemi erővel tört ki a tiltakozás. Az emberek tiltakoztak az alkotmányellenes hatalomátvétel ellen, követelték az orosz nyelv jogainak visszaállítását. Népszavazást követeltek – egyelőre még csupán – Ukrajnának monoetnikai államból államszövetséggé való átalakításáról, ami garantálná az Ukrajnában élő nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását.

Ekkoriban történt, hogy mintegy ötszáz krími Kijevbe utazott, hogy – a Majdant ellensúlyozandó („Anti-Majdan”) – Viktor Janukovics, a törvényes ukrán államfő mellett tüntessen. Hazafelé tartó autóbusz konvojukra azonban, Korszun-Sevcsenko közelében, szélsőséges, felfegyverzett ukrán nacionalisták támadtak rá. Az utasokat órákon keresztül alázták, bántalmazták – hét embert, a sofőröket pedig agyon is lőttek. Az utasok utóbb elmondták: támadóikból különös gyűlöletet váltott ki az a tény, hogy ők krímiek. Ruhájukat még benzinnel is lelocsolták, azzal fenyegetőzve, hogy meggyújtják őket. A rémtettet csak egy másik csoport közbelépése akadályozta meg.

 

A Korszun-Sevcsenko-i pogrom, 2014. február 20-án

Ezzel egy időben történt, hogy az új rezsim hajtóvadászatot indított Janukovics megdöntött elnök után. Putyin értesült erről, és egy különleges osztagot küldött a gyilkosság megakadályozására. Mikor ez sikerült, Putyin összehívta munkatársait.

 

A helyzet akkor kezdett radikalizálódni

Győzelmük után a bábrezsim egyik első dolga volt, hogy feloszlatta az alkotmányos rendet addig önfeláldozóan védelmező, „Berkut” („királysas”, „szirtisas”) nevű készenléti rendőrséget. Tagjait porig alázta, letérdelve kellett kérniük „a nép bocsánatát”. (aligha sejti bárki is, hogy innen ered a térdeltetés épp oly hazug és képmutató, mint amennyire gyűlöletes liberálfasiszta rituáléja.) A vidékről származókat hazazavarták – ahol többnyire hasonló megaláztatások vártak rájuk.

De nem a Krímben, nem a Donbasszban. Ott a jogaiért tüntető lakosság hősökként ünnepelte őket.

 Szevasztopol ünnepli hazatért hős rendőreit. 2014. február 22:

Másnap volt február 23. A szovjet hadsereg megalakulásának napja. A krími városok népe is összegyűlt, hogy, mint mindig, megemlékezzen arról a napról, ami a Szovjetunió szétverésének dacára mindmáig az egykor hatalmas ország, mostanra külön-külön élő népei számára: közös nemzeti emlékezetként, egyesítő erő (a másik ilyen nap: május 9., a Győzelem Napja). A kijevi hoholfasiszta náci rezsim mindkét ünnepet tiltja, üldözi. (Nem véletlen, hogy 2014-ben portyazo ukrán egységek berontottak a gyanútlanul ünneplő Mariupolba, ahol vérfürdőt rendeztek.)

 

Február 23-án tehát zászlót bontott a krími ellenállás.

Mindenekelőtt addigra az emberek értesültek a Korszun-Sevcsenkonál történtekről. Ennek hatására a Krímben is, a Donbasszban is, a követelések radikalizálódtak. Mondván: egy fasiszta Ukrajnában TÖBBÉ NEM TUDUNK, ÉS NEM IS AKARUNK ÉLNI! Az emberek onnantól már az Ukrajnától való teljes elszakadásról követelték a népszavazást. Szevasztopol nyomán az egész félszigeten tömegtüntetések hulláma söpört végig. Kercsben maguk az emberek kergették szét a helyi ukrán nacionálfasiszták felvonulását.

Ez is érdekelheti:  Feloszlathatják az új Fővárosi Közgyűlést

A Berkut előző nap ünnepelt harcosai felesküdtek a nép hűségére, elsőként csatlakozva az alakuló népi önvédelmi osztagokhoz.

 

Készülődik az orosz annexió.

Szimferopolban, a félsziget székvárosaban önvédelmi osztagok alakulnak. 2014. február 23, a szovjet hadsereg napja.

Az egyik alakuló század parancsnoka, Mihail Seremet, ma, a Krím képviseletében, az orosz Állami Duma képviselője.

Még korábban Szimferopolban – amikor híre ment, hogy megint „barátságvonat” közeledik – százak tódultak a pályaudvarra. Kinek mije volt: fütyköse, furkosbotja, baseball ütője, kerékpárlánca. Elszántan arra: az életük árán is megakadályozzák, hogy a fasiszta suhancok megismételjék 2005-öt. Amazoknak is fülébe jutott azonban a dolog. A máskor oly vitéz fiataluraknak azonban ezúttal inukba szállt a bátorságuk. Megállították a vonatot, a nyílt pályán, mielőtt az a városba ért volna – és szanaszét spricceltek róla.

Putyin elnök rendeletére a Berkut harcosai, soron kívül, orosz állampolgárságot kaptak – hogy megvédjék őket az ukrán hatóságok retorzióitól. Egy az egyben átvette őket az orosz különleges rendőri egység, az Omon. Kicsivel utóbb, gesztusként, az Omon keretein belül, „Berkut” néven, külön egységet alkothattak.

Putyin sok mindenről értesült – így a Korszun-Sevcsenkonál történtekről is. Addigra, amikor, azon a bizonyos reggelen – Janukovics sikeres kimenekítését követően – összehívta munkatársait, jelentette be, hogy döntött: be fog avatkozni a Krímben.

 

Putyin mesteri húzása

Az orosz elnök számára nem volt titok: az amerikai lapokban megjelent az ottani közbeszerzési hivatal pályázati kiírása a szevasztopoli támaszpontnak az amerikai igények szerinti átalakítására. Ez egyértelmű jelzés volt: mivégre történt is a kijevi véres, erőszakos hatalomátvétel.

Moszkvában arról is tudtak, hogy Kijevben a krími népmozgalom erőszakos letörésére készülnek – az azt követően várható véres, erőszakos leszámolásokkal, fékevesztett terrorral. Ami Korszun-Sevcsenkonál történt, az nemcsak Ukrajna orosz közössége, de Moszkva számára is intő, riasztó jel volt.

Mindezek nyomán született meg a döntés az orosz államfőben: BEAVATKOZIK. Döntésében bátorította a Krímben mindinkább kibontakozó népi ellenállás.

Döntése előtt az orosz államfő titokban felmérette: HOGYAN FOGADNA A KRÍM LAKOSSÁGA EGY OROSZ BEAVATKOZÁST. Az eredmény meggyőző volt: a megkérdezettek mintegy 70 százaléka ezt támogatta (volna). (Itt kérdezném meg: szokták-e kérdezni az annexióra kiszemelt terület lakosságát? Kérdezte-e valaki Ausztriát 1938-ban? Kérdezte-e valaki is 1990-ben a gleichschaltolásra ítélt NDK lakosságát? Kérdezték-e Koszovó lakosságát?)

A Krímben akkor mintegy húszezer főnyi ukrán egység állomásozott. Ez volt a legnagyobb helyi ukrán kontingens az ország akkor 25 megyéje közül.

A szevasztopoli támaszpont bérlésére 2042-ig szólóan megkötött orosz-ukrán szerződés értelmében, a támaszpont védelmére 25 ezer orosz katona tartózkodhatott a Krímben. Számuk a kérdéses időben 16 ezer volt. Amikor tehát az orosz elnök mintegy 3 ezer főnyi, különlegesen kiképzett egységet küldött a Krímbe, az összesen 19 ezer főnyi orosz csapatkontingens még mindig bőven belül volt az államközi szerződésben rögzített keretnek. Az már egy másik kérdés, hogy az ukrán hadsereg vezetésében, akkortájt, teljes volt a zűrzavar.

Az vesse Putyinra az első követ, aki nem használt volna ki egy ilyen zűrzavart. Putyin semmi mást nem tett, mint élt az államközi szerződés kínálta lehetőségekkel. Márpedig ANNAK JOGI KERETEIT BETARTVÁN, NEM SÉRTETTE MEG UKRAJNA SEMMIFÉLE JOGÁT.

Háromezer fős orosz különleges alakulat érkezett tehát a Krímbe. Az ellenség „zöld emberkéknek”, míg a helyiek „udvarias embereknek” hívták őket. (Nota bene: megszállók sohasem szoktak udvariasak lenni.) A feladatuk az volt (miként az orosz államfő meghagyta): biztosítsák, hogy a krímiek biztonságban, senkitől sem fenyegetve nyilváníthassák ki akaratukat.

Nos hát, mitől is mentették meg a Krím lakosságát az orosz csapatok:

A Donbassz lakosságának a már előrenyomuló ukrán hadsereg árnyékában kellett vennie a bátorságot ahhoz, hogy kinyilvánítsa akaratát. A népszavazás napján, kora reggel az ukrán csapatok benyomultak Krasznoarmejszk városába, és szétlőtték a szavazás kezdetére váró embereket.

 Hasonló jelenetek játszódnak le az akkor még a népi erők kezén lévő Kramatorszkban is. Ott déltájban hajtottak a városháza elé pénzszállító páncélautók. A belőlük kiugráló szélsőséges ukrán fegyveresek nyitottak tüzet a sorukra váró szavazókra. Egy fiatalember meghalt, többen megsérültek.

A Krímben sem volt azonban sétagalopp a népszavazás, amelyet A KRÍM NÉPE HARCOLT KI MAGÁNAK. Nyomására az autonómia parlamentje 2014. február 26-án ült össze, hogy döntsön a referendum kiírásáról. Ez a sorsdöntő, válságos nap fordulópont lett a Krím felszabadulásának történetében.

 

Mintegy kétezer, ukrán és krími tatár nacionalista megrohamozta a krími autonóm parlament épületét / Szimferopol, 2014. február 26.

A támadók túlerőben voltak. Annak ellenére is, hogy a délután folyamán háromszáz szevasztopoli is érkezett a védők segítségére. A támadóknak sikerült is benyomulniuk az épületbe. Feltett szándékuk volt, hogy szétverik a parlament ülését. A készülő pogromnak csak üggyel-bajjal sikerült elejét venni.

Az épület ostroma során a két tábor összecsapott. Ebben ketten életüket vesztették, tucatnyi volt a sebesült.

Estére aztán megjelentek az orosz különleges alakulatok. Nem csináltak azok semmit: közeledésükre az előbb még nagyfiúk gyáva nyuszikként szaladtak szét.

Az orosz és az ukrán egységek között egyetlen helyen került sor fegyveres összecsapásra. Feodoszijaban egy laktanyát meg kellett ostromolni: az ott állomásozó ukrán katonák azonban a NATO egyik alakulataként szerepeltek. Egy óra után azonban ők is megadták magukat – és ők is szabadon távozhattak.

A Krímben állomásozó, demoralizalt ukrán csapatok ellenállás nélkül megadták magukat. Számukra három választási lehetőséget adtak: 1. fegyvereiket hátrahagyva, szabadon távozhatnak Ukrajna felé; 2. ĺeszerelnek; 3. átallnak az orosz oldalra. A húszezer ukrán katona közül 9 ezer választotta ezt a lehetőséget.

Kijevben sokáig vizslatták: kinek a bűnéből adták fel, ellenállás nélkül, a félszigetet. E vizsgálódás során többen is felidézték: Nyugatról jött a tanács, hogy adják fel a Krímet. Ez azt jelzi: a Nyugat, hamarjában, még nem volt kész arra, hogy a szevasztopoli támaszpontért vállalja a fegyveres konfliktust Oroszországgal. Ennek közvetett bizonyítéka: ezzel kezdődött Amerika szankciós őrjöngése Oroszországgal szemben.

De vajon csak az oroszok avatkoztak volna be, külső erőként, a kelet-ukrajnai és krími válságba?

Március végén a szélsőséges ukrán nacionalisták már harmadszor rohamozták meg a Harkov megyei közigazgatásnak addig a népi erők kezén lévő épületét. Soraikban ott volt száz amerikai zsoldos is.

Ez is érdekelheti:  Moszkva szerint az Egyesült Államok finanszírozta az ukránok Putyin meggyilkolására szőtt terveit

Ripsz-ropsz Ukrajnában termettek a nyugati, főként amerikai, ilyen-olyan tanácsadók. A CIA tanácsadói is. Akik nem csupán szakmai tanácsokat adtak – de átadták tapasztalataikat a vallatások, kínzások területén is. Az ukrán titkosszolgálat (az SZBU) élére egy olyan hazaáruló került, akit a CIA már sok évvel korábban beszervezett. S aki, jó munkájának jutalmaként megkapta az amerikai állampolgárságot. Az SZBU kijevi székházán évekig ott lobogott az amerikai zászló is. A háromemeletes épület egyik teljes emeletét az amerikai különleges szolgálatok kapták meg. Oda ukránok be sem tehették a lábukat – és a lift sem állt meg.

2014 júniusában heves harcok dúltak a luganszki repülőtérért. Ennek során a népfelkelők hírt kaptak három ukrán csapatszállító gép közeledéséről. Kitűnő értesüléseik voltak: a velük együtt harcoló Gyenyisz Haritonov orosz önkéntes a három gép közül a középsőt vette célba és találta el. Annak fedélzetén, negyven ukrán deszantos mellett számos amerikai NATO-tiszt is tartózkodott – közöttük az is, aki a hadműveleteknek a helyszínen való irányítására érkezett a Donbasszba. Az ukrán titkosszolgálat, az SZBU tajtékzott. Hajtóvadászatot indított Haritonov kézre kerítésére. Hat és fél év elteltével, 2020 végén bukkantak rá, a Volga menti Asztrahany megye egyik településén. A szervezett orosz alvilágból, jó pénzért felbérelt banditák Haritonovot elrabolták, és egészen az ukrán határig vitték. Amikor azonban három SZBU ügynök orosz területre lopózott át, orosz határőrök észrevették őket, és megakadályozták Haritonov elhurcolását.

 

A krími népszavazás

Egy terület annektálása azt jelenti, hogy egy állam erőszakkal elfoglal és bekebelez egy másik államot, vagy annak egy részét, lakosságának akarata ellenére (vagy legalábbis annak megkérdezése nélkül).

Mint az előbbiekben láthattuk: Ukrajna keleti és déli részének orosz lakossága nyomban érzékelte: sorsa minden addiginál rosszabbra fordult, IMMÁR A PUSZTA ÉLETE KERÜLT VESZÉLYBE. A Kijevből jövő életveszélyes fenyegetések mellett (Julija Timosenko súlyos gazdasági bűntett miatt börtönviselt egykori miniszterelnök asszony – megoldandó az „orosz kérdést” – például atombombával lövetett volna az oroszok közé) gyakorlati szemléltetésnek ott volt a Korszun-Sevcsenko-i pogrom.

A krími népszavazást az ottani emberek, illetve a segítségükre küldött orosz különleges alakulatok EGYÜTTES ERŐFESZÍTÉSEIVEL sikerült kiharcolni.

 

A népszavazás eredményei

A szavazni kényszerített krímiek…

Mindenekelőtt bárki mondjon nekem arra példát, hogy egy annektálandó terület lakosságának előzetesen kikérték volna a véleményét!

Ámde az végképp példátlan, hogy az annektálandó terület lakosságának még választási lehetőséget is hagynak. Magyarán: lehetett az Oroszországhoz való visszatérés ellen is szavazni!

A fősodratú nemzetközi hazugságmédia magát a népszavazást is letagadta, vagy megrágalmazta. Azt azonban végképp agyonhallgatta, hogy a szavazócédulákon KÉT KÉRDÉS IS SZEREPELT. Az Oroszországhoz való visszatérés mellett arra is lehetett szavazni, hogy A KRÍM MARADJON UKRAJNA RÉSZE.

A népszavazás valóságos népünnepély volt. A részvétel meghaladta a 83 százalékot.

A MEGJELENT VÁLASZTÓPOLGÁROK 96,77 SZÁZALÉKA AZ OROSZORSZÁGHOZ VALÓ VISSZATÉRÉSRE SZAVAZOTT.

És hogy miért csak 3,23 százalék akart Ukrajnában maradni? Nos, erről szíveskedjenek magukat a krímieket megkérdezni! Mondhatom: sok érdekeset fognak tőlük hallani! Egyébként az oroszok által állítólag üldözött krími tatárok 77 százaléka is az Oroszországhoz való visszatérésre szavazott. Az önvédelmi osztagok között voltak krími tatár alakulatok is.

A népszavazás eredményei nyomán a Krím Köztársaság azonmód független államnak nyilvánította magát. E minőségében kérte aztán felvételét az Orosz Föderációba, annak egyik szövetségi szubjektumaként.

Két nappal később a Kreml György termében Oroszország elnöke, a krími autonómia parlamentjének elnöke, illetve miniszterelnöke, valamint a különleges státuszú Szevasztopol polgármestere ünnepélyesen aláírta a Krím-félsziget és Szevasztopol Oroszországhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést.

 

Az új szövetségi szubjektum vezetőinek kiadott legelső utasításában Putyin elrendelte: a félszigeten, az orosz és az ukrán mellett, legyen hivatalos nyelv a krími tatár is. Az orosz elnök egyben megkövette a krími tatár népet a múltban elszenvedett sérelmeiért.

Érdekességként jegyzem meg, hogy a Jobbik akkor választási megfigyelőket küldött mind a krími, mind a Donbasszban megtartott népszavazásra. Gyöngyösi Márton, a párt akkori külügyi referense szabályszerűnek ismerte el mindkét népszavazást – amiért is rákerült az ukrán titkosszolgálatnak „a Kreml ügynökeiről” összeállított feketelistájára. Amikor úgy másfél éve – érintettként – utoljára betekinthettem a listába (egész Magyarországról akkor összesen heten voltunk rajta, élünkön Szijjártóval) Gyöngyösi még mindig rajta volt – jóllehet akkorra már pártja és ő maga is átment oroszellenesbe.

Két nappal később, mint immár okafogyottat, Oroszország felmondta az Ukrajnával a szevasztopoli támaszpont bérléséről kötött szerződést. (Képzeljük el, ha ezt nem tette volna!)

 

III.

ÉS AKKOR MIRŐL DÖNTÖTTEK MOST KIJEVBEN? (Az eredeti anyag fordítása)

 

Alekszej Danyilov, az ukrán nemzetbiztonsági kabinet vezetője:

A KRÍM DE-OKKUPÁCIÓJÁNAK 12 LÉPÉSE

(orosz nyelven, hogy a ruszkiknak is érthető legyen)

2023. április 2.

Alekszej Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára közzétette 12 tézisét. Azon lépésekkel kapcsolatban, amelyeket a Krím de-okkupációja nyomán meg fognak tenni.

 

● Azon orosz állampolgároknak, akik törvénytelenül utaztak be a Krímre, és ott illegálisan tartózkodnak, a törvényben megjelölt határidőn belül, mindenféle feltétel nélkül, távozniuk kell a félszigetről.

 

● A kilenc év során megkötött mindenféle szerződés és megállapodás – beleértve az ingatlanokról kötött megállapodásokat is – érvényteleneknek tekintendők. Mindenféle tulajdonjog Ukrajna állampolgáraira száll át. Mindaz, amit kisajátítottak, vagy államosítottak, visszajuttatandó ukrán tulajdonosainak.

(Zelenszkij – szerepe szerint – „a nép szolgája”. Ezzel aratott elsöprő győzelmet a 2019. évi elnökválasztáson. Jaltai kastélya. Nagyon szeretne már ismét ott nyaralni…)

 

● A hajózás szabadsága biztosításának céljából, a krími híd lerontandó

● A náci Németország nácitlanításának példája nyomán egy „detoxikációs” program megvalósítására kerül sor. (Megjegyzés: ezen a krímiek „ukránosítása”, orosz nemzeti tudatuk „kigyomlálása” értendő. )

● Dokumentációs bázis létrehozására kerül sor az oroszok által elkövetett bűntettekről

Ez is érdekelheti:  A magyarok nem támogatják Ursula von der Leyen újraválasztását

● Helyreállítandók az orosz hatóságok retorzióit elszenvedett ukrán és krími tatár aktivisták jogai.

● Rehabilitálandó az Oroszország által politikai okokból üldözött valamennyi ukrán állampolgár.

● Mindaddig, amíg Szevasztopol számára nem találnak olyan új nevet, ami nem hozható összefüggésbe az un. „orosz dicsőség városa” elnevezéssel, a város neve ideiglenesen a „6.sz. objektum” lesz. A város új nevének lehetséges változata, annak eredeti neve lehet: Ahtijar.

● A Krímben emlékművet kell állítani az „Alásüllyedő orosz hadihajónak”

● Bűnvádi eljárás megindítása, illetve egyéb korlátozások bevezetése a kollaboransok számára. Személy szerint, mindegyikük cselekedetei, részletekbe menően, kivizsgálandók.

● Mindazon ukrán köztisztviselőket es katonákat, akik átálltak Oroszország oldalára, életük végéig meg kell fosztani nyugdíjuktól, illetve nem tölthetnek be állást állami szervezetekben

● Oroszország, illetve mindazon állami képződmények, amelyek annak jogutódjai kívánnak lenni, kötelesek lesznek kiadni Ukrajnának mindazokat – legyen szó akár ukrán, akár orosz állampolgárokról -, akik az Ukrajnával, annak állampolgáraival szemben, soha el nem évülő háborús bűntettek elkövetésével gyanúsíthatók.

● Mindazon propagandistákkal, újságírókkal, a tömegtájékoztatás azon munkatársaival, szakértőkkel szemben, akik a megszállókat segítették, bűnvádi eljárás indítandó.

 

 

Zelenszkij tanácsadója: „Mindent, ami orosz”, a Krímben ki kell küszöbölni

(2023. április 6.)

 

Mihail Podoljak bejelentette: Ukrajna hét hónapon belül visszaszerzi a félszigetet.

(A fordító kiemelése)

Amint Ukrajna visszaszerzi ellenőrzését a félsziget fölött, a Krímben az orosz kultúrát be fogjuk tiltani (kiemelés a fordítótól) – jelentette ki Mihail Podoljak, Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök főtanácsadója. Podoljak elmondta: Kijev azt tervezi, hogy, a törvényeknek megfelelően megbünteti azokat, akiknek orosz útlevelük van, illetve a térségben élő egyéb „árulókat”.

A Szabadság Rádiónak (ez a „Szabad Európának” a posztszovjet térségnek szánt változata) szerdán adott interjújában Podoljak kijelentette: „Mihelyst bevonultunk, föl kell számolnunk a Krímben mindent, ami orosz”. (Kiemelés a fordítótól)

Azt állította: ez a főként oroszajkú régió ehelyett részévé kell hogy váljon „az ukrán kulturális térségnek”

Elismerve azt, hogy a kijevi vezetésen belül az ő nézetei a legradikálisabbak közé tartoznak, Podoljak kitartott azon álláspontja mellett, hogy a Krím lakóinak nem lesz szabad orosz irodalmat olvasniuk, orosz filmeket nézniük – az orosz nyelv nyilvános használatáról már nem is beszélve. (Kiemelés a fordítótól). Ehelyett – mondta a köztisztviselő – az orosz nyelv csak a magánéletben lesz megengedett.

Podoljak szerint, akik nem hajlandók engedelmeskedni, azoknak távozniuk kellene.

A helyi lakosság azzal is szembesülni fog: mindenkit, aki az ukrán állampolgárságát oroszra cserélte – illetve mindazokat, akiket az ukrán hatóságok „kollaboránsoknak és árulóknak” tartanak – tömeges üldöztetések, „a törvényeknek megfelelő büntetések” fogják várni.”

Podoljak szerint az általa „igen mélyreható stabilizációs intézkedésekként” jellemzett folyamat nehéz lesz.

„Mindebben még ki kell igazodnunk” – mondta a Krím orosz identitásának kérdésére kitérve.

Az elnöki tanácsadó meggyőződését fejezte ki, hogy az ukrán csapatok, hét hónapon belül, visszafoglalják a félszigetet. Hozzátette: jóslata „matematikailag helytálló”. Oroszország pedig nem rendelkezik a szükséges tartalékokkal ahhoz, hogy megtartsa a régiót.

Podoljak azonban nem zárta ki, hogy a Krímről tárgyalások kezdődjenek Kijev és Moszkva között. Ennek feltétele azonban, hogy a Kreml előzőleg vonja ki csapatait az Ukrajna sajátjának tekintett területről.

___________________________________

 

UTÓSZÓ:

Madarat tolláról, embert barátjáról.

 

A liberálfasizmus, és annak vezető hatalma, az Egyesült Államok, ezért, és EZEKÉRT fenyegeti Oroszországot – és az egész emberiséget – nukleáris fegyverek bevetésével.

 

******

Írta – és az ukrán megtorlások tervét oroszról fordította:

Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó cikkek

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük