VEGYI FEGYVERT VETETTEK BE AZ UKRÁNOK

KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kónya-Hamar Sándor: DURAY MIKLÓS KOSZORÚJA

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Gyerekkori emléket parafrazálok pozitívan: unokáit nevelő anyai nagyanyám ,csintalanságainkat fékezendő, de sokszor fakadt ki imigyen: „Na megállj! Jöjjön csak haza apád, majd felteszem a koszorúdat!”

S mert apáink sem jönnek soha haza már, egyre árvábban, koszorút „feltenni” tisztelegve és kegyelettel is lehet! Duray Miklós tiszta, konok elszántságának, a szenvedés méltóságából és megtartó erejéből felmutatott koszorúját!

Pénteken és 13-án (négy nappal a temetés előtt): írom: 174 évvel ezelőtt, 1849. január 13-án Petőfi Sándor, Kossuthhoz írt levelében kéri a debreceni 28-ik zászlóaljtól való áthelyezését Bem táborába, az erdélyi hadsereghez, melyet így indít: „A história bizonysága szerint némely emberek arra vannak kárhoztatva, hogy minél többet tesznek a hazáért (nemzetért), annál több lealáztatást és méltatlanságot szenvedjenek, s én ezek közé tartozom. ”Életére visszatekintve, s a „história bizonysága szerint”, bizony Duray Miklós is! Aki a tíz évvel ezelőtt, 2013-ban elhunyt barátja és bajtársa, Duka-Zólyomi Árpádtól búcsúzva írja:

”Elénk dobták halálod hírét, mint kutyának a csontot. Borzasztóan fáj!”(..)” Te vagy ennek a küzdelemnek a paradoxona. Az ismeretlen katona sírját ismerjük, csak nem tudjuk, ki nyugszik a hant alatt. A te esetedben a sírhely ismeretlen. Remélem egyszer tudomást szerzünk arról, hol és mikor hantoltak el, legalább egy virágszállal tiszteleghessünk földi maradványodnak és égi életednek.”

Nem tudom, ha valaha is tudomást szerezhettek, hiszen, akit elhamvasztottak és a csitári hegyek felől érkező szélbe szórtak…?! És Duray Miklós akkor, aki szintén „ennek küzdelemnek a paradoxona”, nemzeti kérdésben fogalmazta meg – az életére és sorsára is érvényes – Kárpát-medence-i igazságot:

”Az emberhalál korszakzárás vagy írásjel a történelem összetett mondatában?”

Az, nagyon az, végérvényesen!

A Duray Miklós halála valóban korszakzárás, de nem csak írásjel a Kárpát-medencei magyar nemzet történelmének összetett mondatában! Mert, ahogyan életében megfogant az őseink által itt hagyott szó és gondolat vállalt bizonysága, abban a sorsa egyszeri és sokáig megismételhetetlen. És ez az igazi és felejthetetlen koszorú, mely örökségünk is!

Duray Miklós sírja, szülővárosa, Losonc visszaváró, befogadó szeretetének köszönhetően, ismert zarándokhely lesz! S nevének hallatára, reméljük és hisszük: még sokáig, nemzedékek szeme csillan fel!

REQUIESCAT IN PACE!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Oriskó Norbert / ma7 /

Várjuk véleményét itt!

%d bloggers like this: