Kidobott pénz


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

kidobott_penzA társasházak többnyire ingerszegény lépcsőházaiban most a postaládák alá helyezett, hatalmas kartondobozokba dobált, színes kiadványok vonják magukra a figyelmet. A kampányra költendő, plusz innen-onnan megszerzett pénzekből (amiről jobb, ha nem tudjuk honnan származik?) előállított egy vagy több lapos pártkiadványok 90 százaléka olvasatlanul landol a szeméttárolóba.

A sok munka, gyötrelem, ami némelyik előállítását megelőzte, kárba vész, mint ahogy a ráköltött pénz is, aminek annyi helye lehetne kis országunkban.

Miután a 2014. április hatodikai választások után a 386 parlamenti képviselő helyett „csak” 199 ülhet az Országházban, így a már vesztésre állók kórusa, tagoltan sem suttogja, hány lélegeztető gépet lehetett volna vásárolni a kidobásra ítélt pénzből. Pedig lehet, hogy nekik lesz rá a legnagyobb szükségük. Tudják ők ezt, jó pár éve, hiszen megvilágosodottságuk (illumination) a tudat alsóbb rétegeibe beépített összefüggések révén a tudatos gondolkodás felügyelete alá kerülve bombázták az általuk hosszú időn át előidézett, mit sem sejtő, a napi gondjaik megoldásába belefásult nagyérdeműt.

A hitüket elhagyó vagy gyakran cserélő, a hitelüket viszont a lakosságra hagyva hiába marad a gondtalan életet adó, összeharácsolt vagyon, legfőbb kincsük, a hatalom kicsúszik karmaik közül. Ez olyan tőrdöfés lesz számukra, amit sokan túl sem élnek. Bár kapcsolatrendszerük révén még áskálódhatnak, szemétkedhetnek itthon és külföldön, de tudják – idejük végérvényesen lejáróban van.

Merjenek csak kicsik lenni, hiszen azok. Akiknek szótárt kell kézbe venni ahhoz, hogy megtudják mi a becsület szó jelentése, azok még sajnálatra sem méltóak. S, akik felelősségteljes munka elvégzése helyett olvasni, kötögetni, avagy egyéb szükségleteik kielégítése céljából jártak be az Országházba, a közülük maradottak még utoljára léphetnek be a tágas liftek egyikébe, ahol pár perc alatt több pletykát hallani, mint ami négy bulvárlapban megtalálható. Nos, a továbbiakban, legalábbis remélhetően ezeknek az embereknek nem lesz helye még a szépen felújított Kossuth tér környékén sem.

Az íratlan, de örök törvény szerint nyomukba lépő, mindig lázadó fiataloknak viszont érdemes lesz nagyon figyelni kire hallgatnak a régiek közül. Az idősebbek vagy nagyon hasznosak vagy nagyon kártékonyak tudnak lenni. Utóbbiak a harsány nyomulók, akik a fiatalabb lelkeket fertőzve, szeretnének felelősség nélkül tovább uralkodva pusztítani a még megmaradt értékeket, mert nekik már úgyis minden mindegy.

Az információt szemétbe dobók, szennycsatornákat nézegető alulinformáltakat mindez nem érdekli, akiket viszont igen, azok csak kevéske szabadidejükben foglalkozhatnak a közélet felszínéről kapott hírekkel, ellentétben a döntéshozókkal, akiknek ez a napi munkája.

Nem lesz könnyű dolguk, hiszen látható a részben letépett, összemázolt, drága óriásplakátokon is, amire különböző véleményeket, jelzőket is ragasztgat a másik, a harmadik és sokadik fél, tisztességtelenül előtérbe helyezve saját vágyukat, ami jogos lenne saját anyagaikon.

A naponta megtelő, majd a kukák közelébe helyezett dobozokban viszont épségben, békességben várnak sorsukra az olvasatlanul kidobott szórólapok. Budapest különböző pontjain látható, hogy fiatal, erejük teljében lévő hajléktalan férfiak – akiket az elmúlt 24 év során különböző célokra felhasználva csaptak be, számukat gyarapítva, a társadalomba való visszailleszkedéshez való segítségnyújtás helyett – azon tanakodnak, hogy pár forintért megérné-e összekötögetve elvinni a legközelebbi hulladék átvevőbe.

Közben olvasgatnak, egyik szórólapot undorral dobják el, a másikon röhögnek, a harmadikra nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést tesznek, a negyedikre „na, látod, ezeknek igazuk van” megjegyzéssel zsebébe dugja, hogy társainak majd megmutassa. Aztán legyintve tovább mennek, lemondva a csekélyke összegről, de életük jobbra fordulásának reményéről talán nem.

Mert minden választás előtt, mindannyian reménykedünk, hiszen néhány percig, amíg voksunkat az urnába dobjuk fontosnak érezhetjük magunkat. Hogy aztán úgy járhatunk, mint a ma kidobott szórólapok? Rajtunk múlik.

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A NVB elutasította a Jobbik népszavazási kezdeményezését földügyben
Dr. Torgyán József válasza a „Néhány gondolat a Független Kisgazdapárt szerepéről és múltjáról” című cikk egyes felvetéseire (III. rész)
Szégyenérzet
Close