Kacsoh Dániel és a „karrier-konzervatívok” bukása: elveik a pénz volt, nem a nemzet
Érdekes folyamatok zajlanak a magyar médiapiacon: ahogy a politikai szélirány változik, úgy hullanak le a maszkok azokról a „jobboldali” megmondóemberekről, akik eddig évtizedekig a Fidesz által támogatott, biztos anyagi háttérrel rendelkező médiumok melegében élvezhették a hatalom védelmét. A Mandiner főszerkesztő-helyettese, Kacsoh Dániel legutóbbi kijelentése – miszerint Orbán Viktor rosszul kormányzott, és a saját közösségét „belelavírozta egy vereségbe” – nem csupán egy újságírói vélemény, hanem a „karrier-konzervativizmus” látványos önleleplezése.
Amíg a biztos pénz és a főszerkesztő-helyettesi pozíció garantált volt, addig a kritika gondolatának a csírája sem merült fel. Most, hogy a politikai szélirány megváltozott, ezek az „újságírók” igyekeznek a saját bőrüket és egzisztenciájukat átmenteni az elkövetkezendő időszakra. A módszer a régi: ha a hajó süllyedni látszik, az elsők között hagyják el a fedélzetet, még akkor is, ha előtte évekig ők élvezték a legtöbb támogatást és kiváltságot.
Kik is ők valójában?
A mostani események igazolják a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) és más, a nemzeti-konzervatív értékeket elveikért, nem pedig pénzért képviselő portálok korábbi figyelmeztetéseit. Azok a „jobboldali” médiamunkások, akik kész szerkesztőségekbe ültek be, milliárdos háttérrel, nagyképűen járták a közéletet, miközben lenézték azokat, akik valódi szívvel és önzetlen elkötelezettséggel működtettek nemzeti portálokat, most végre megmutatták valódi arcukat.
Számukra a „jobboldaliság” a jelek szerint sosem volt belső meggyőződés. Az elveik a pénz, a pozíció és a pökhendi felsőbbrendűség voltak. Nem a nemzet, nem a keresztény értékrend, hanem a saját egzisztenciális biztonságuk volt a szent. Most, hogy a külső támogatás és a biztos háttér megrendült, már nem kell tovább játszani a „konzervatív újságírót”.
A bukás tanulsága
A történet legfontosabb tanulsága, hogy a Fidesz prominensei és a valódi jobboldali közvélemény is okulhat belőle: a milliárdokból vásárolt kattintások és az „agyonajnározott” médiaszemélyiségek értéke nulla, ha nincs mögötte valódi tartalom és erkölcsi gerinc. Ezek a „kitartott senkik” most azért köpködnek vissza, mert a bukás pillanatában kiderült róluk az, hogy ők nem a nemzetet szolgálták, hanem a saját önérdeküket.
Szükség van-e ilyen „újságírókra”? A válasz egyértelmű: nincs. Sokkal tisztább és egészségesebb a magyar médiatér, ha azok maradnak, akik elveik mellett, a nehézségek ellenére is kitartottak, és nem a koncon osztozkodtak a hatalommal. A mostani „árulások” valójában a tisztulást szolgálják: végre látszik, ki az, akinek a hite valódi, és ki az, akinek csak az árcédulája volt konzervatív.
Szerző: Kónya Cecília
#KacsohDániel #Mandiner #médiaárulás #karrierkonzervatívok #NIF #politika
