KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Így dolgoznak ŐK – Három a magyar igazság, egy a ráadás

Háromszor rágalmaztak meg engem azzal, hogy az orosz titkosszolgálatok propagandáját terjesztő ügynök vagyok. Először a Putyin 2017. február 2-i budapesti látogatása ellen szervezett, emlékezetes „fütyülős tüntetés” előestéjén. Amiről meggyőződésem (több jel is erre utal): az a CIA illetve kijevi fiókvállalkozásának, az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak (SZBU) közös szervezése volt.

Az első, illetve a minapi harmadik feljelentés szerzője (most társszerzője) Panyi Szabolcs volt – 2017-ben az „Index” főszerkesztője. Akiről úgy három éve magyar lapok megírták: ő az amerikai titkosszolgálatok embere. A CIA akkor engem választott budapesti provokációja médiumának.

Ez sem előzmény nélkül történt: alighanem egy drágalatos volt kollégám irányította rám a CIA figyelmét. Aki 1989-ben eldicsekedett nekem: pár évvel korábban azzal a váddal tették ki a Külügyből, hogy amerikai ügynök.

Sok-sok év múltán valakivel vitatkoztam a Facebookon. Amikor váratlanul oda berontott ez a volt kolléga, és durván nekem támadt. Ő volt az első, aki engem azzal vádolt meg, hogy az orosz titkosszolgálatok propaganda ügynöke vagyok. E „minőségemben” az SZBU által „Ukrajna ellenségeiről” összeállított mindjárt két feketelistára is rákerültem.

A rólam most összetákolt iromány logikailag az ukrán feketelisták bevezetőjét követi. Fel vannak sorolva benne mindazon jogszabályok, amelyek alapján engem meg lehet vádolni, el lehet ítélni.

Ez év januárjában valaki figyelmeztetett: immár maga a CIA is feni rám a fogát. De mit akarhatnak egy egyszerű nyugdíjastól, még ha az közel négy évtizedig a magyar külügyi szolgálatban dolgozott is? Nagyjából tisztában vagyok ennek okával. Erről, ennek az okairól, a hátteréről majd egy másik alkalommal, részletesebben.

Egyelőre maradjunk a mostani irománynál.

A három előző feljelentés nyomán még azt gondolhatta volna az ember, hogy a följelentett orosz ügynökért majd küldenek (netán itt helyben szerveznek) egy elfogó brigádot. Ez azonban rázós ügy: a magyar közvélemény számottevő részét (a semlegeseket, sőt netán Ukrajna itteni barátainak egy részét is Kijev ellen hangolná.)

Ez is érdekelheti:  A románok már megint attól rettegnek, mit fog Orbán mondani

A negyedik feljelentés azonban a célszemély fehér kesztyűs „kivégzésére” hivatott. Saját hatóságai büntessék meg, vonják ki a forgalomból a kellemetlenkedő exdiplomatát. Aki számára kevésbé megalázó, ha ellenségeinek börtönönébe kerül (még ha ott szörnyű kínzások is várnak rá), semmint ha saját hazájában lesz rovottmúltú.

Ez azonban háború. Információs háború. Melynek kegyetlensége, kíméletlensége ma már alig marad el a fronton dúlótól. Mert ebben a háborúban a túlélésünk a tét. Az, hogy normális emberekként, magyarokként ÉLHETÜNK-e tovább őseink földjén. (És ezt akarja a magyarság többsége. Ezt akarják az oroszok is. Oroszországban is. És a száz éve egy ostoba döntéssel Ukrajnának átadott, addigi orosz földeken élő oroszok is. Akik ellen 2014-ben irtóháborút indított a Nyugat pénzén hatalomra juttatott, nyakig véres, tömeggyilkos, háborús bűnös puccsista bábrezsim.

Ízlés dolga, hogy ebben az élet-halál, sorsdöntő küzdelemben ki melyik oldalra áll. (Nem egy józan, reálisan gondolkodó szakértőnk meg is mondta: Ukrajnában (a liberálfasizmus rohamosztaga)2, a NATO vív háborút, az emberiség józan, szabadságszerető része nevében, az értük és helyettük is harcoló Oroszország ellen. Oroszország győzelmén áll, vagy bukik további sorsunk. A jövőnk. Az életünk.

És ezt mind többen látják nálunk is. Egyesek már eljutottak oda, hogy fegyverrel a kézben is készek harcolni Oroszország oldalán hazánkért, Magyarországért, családjainkért, szülőföldünkért. Szabad, normális, emberhez méltó életünkért.

Többen fordultak hozzám is: szívesen mennének, de nem tudják, hogyan. Igen, magamnál is közzétettem az orosz hadsereg toborzó felhívásait. Hadd olvassák, lássák azok, akiket ez érdekel. Felnőtt emberek, MAJD ŐK ELDÖNTIK, HOGY ELMENNEK-E HARCOLNI OROSZORSZÁGBA.

Én magam soha, senkit nem presszionáltam. Ha eljutottunk oda, hogy ő menne, én mindig felhívtam a figyelmét a várható nehézségekre. Hogy eleshet, megrokkanhat. Itthon büntetendő cselekmény, ha kimegy harcolni. Úgy lehet, megsinyli a családi élete is. Volt, hogy komoly szándékkal jelentkezőket is elriasztottam ezzel. Nem tudom, hogy toborzás-e ez egyáltalán.

Ez is érdekelheti:  Az EU szerint az ukránok jogsértő olajbojkottja nem gond Magyarország és Szlovákia számára

Olyan nagy-e a bűnöm? Amikor nagyszerű ellenzékünk nyíltan kijelentette: ha a NATO ezt kéri tőlünk, akkor kötelességünk katonákat is küldeni! (Minekutána meg hitvány, alávaló módon Orbán Viktorra kenték rá ezeket a saját szavaikat.)

Amikor a világban dolgozó ukrán nagykövetségek feladatul kapták, hogy az adott országok állampolgárai közül harcosokat toborozzanak az ukrán hadseregbe, és segítsék az oda való kijutásukat.

Amikor annak vagyunk tanúi, hogy egyre több NATO és egyéb ország ténylegesen is – és alig leplezetten – katonákat küld az ukrán hadseregbe, és annak egyenruhájába öltözteti őket. Ma már mintegy hatvan ország állampolgárai harcolnak a kijevi rezsim hadseregében (ki tudja, talán még magyarországi magyarok is. Olvastam már egy NATO kötelékben ott szolgáló magyar tisztről.)

Azért mondom: merőben szubjektív megítélés dolga, hogy ki harcol a jó, és ki a rossz oldalon.

Írta: Levédia krónikása

És akkor jöjjön a nagy leleplezés: LAKMUSZ

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük