Rendkívül maró gúnnyal és a tőle megszokott kíméletlen logikával mutatott rá Hont András újságíró a közösségi oldalán arra a politikai szemfényvesztésre, ami a Tisza Párt háza táján zajlik. Miközben Magyar Péter és propagandagépezete folyamatosan a „rendszerváltásról” és a régi káderek eltakarításáról beszél a virtuális buborékban, a szigorú valóság és a kormányzati kinevezések egészen más képet mutatnak.
Hont András tételesen felsorolta, hogy a hangzatos ígéretek ellenére a háttérben valójában a korábbi kormányzati és NER-es tisztségviselők, államtitkárok és intézményvezetők foglalják el a legfontosabb miniszteri, államtitkári és banki székeket. Az elemző világossá tette: a politikai háttéralkuk és a kinevezési hullám nyomán egyetlen réteg maradt, amelyik teljesen vakon üli a politikai hullámvasutat.
Alább változtatás nélkül közöljük Hont András teljes bejegyzését:
Miután kinevezték a Fidesz volt főpolgármester-jelöltjét, valamint a Fidesz-kormány vezérkari főnökét miniszterré, egy sereg volt neres tisztviselőt államtitkárrá, köztük az Elios-ügyért is felelős volt helyettes államtitkárt, illetve rendészeti államtitkárrá tették a rendőri túlkapások idején a BRFK bűnügyi főkapitány-helyettesét, a NAV elnökhelyettesét előléptették elnökké, a korábbi fideszes revolverműsor lejáratásügyi munkatársából hírigazgatót faragtak, és ami még nem jut eszembe, szóval ezután ma az EXIM Bank élére a Mészáros-féle MBH-csoport egyik ügyvezetője érkezett. Engem mindez nem ráz meg, egyeseket elfogadhatatlannak tartok, másokat szakmailag kifogástalannak, a többségét meg nem tudom megítélni, de jelezni szeretném: valakik itt nagyon át vannak baszva, és én nem vagyok köztük. Mutatom, kik.
Az újságíró a szöveges bejegyzéséhez egy beszédes képet is mellékelt: a Tisza Párt választási eredményét, amely szerint a formáció 3 385 890 listás szavazatot (53,18%) gyűjtött be.
A képpel és a bejegyzéssel Hont arra világított rá, hogy miközben a csalódott tömegek a totális megújulás reményében behúzták az ikszet a Tisza Pártra, a színfalak mögött pontosan ugyanazok a jól beágyazott káderek és gazdasági körök osztoznak a hatalmon, akik ellen a szavazók fellázadtak. A „rendszerváltó” illúzió ára így nem más, mint a választók teljes és tökéletes átverése.
