Gondolatok, magyar nemzetünk 104 évvel ezelőtt történt megaláztatásának évfordulóján
Trianont tehát, nem gyászolni kell, nem a „nemzeti összetartozás napja”-ként kell „ünnepelni”, hanem a le nem mondás örök tüzével csupán fejet hajtunk a 104 éve folyamatosan növekvő számú magyar és székely áldozatok előtt, megfogadva, hogy amint a nemzetközi helyzet, Magyarország ereje és hite engedi, visszavesszük ezer éves keresztény magyar jussunkat.
Egyetlen mai magyarnak sincsen köze ahhoz, hogy valamikor, valakik aláírtak egy aljas, magyarellenes, a Magyar Királyságot és annak területeit, nemzetét felszámoló diktátumot, tehát 104 év után az igazság pillanatának kell majd eljönnie a mi számunkra, és a velünk élő nemzetek számára, akiknek ezer évig mi adtunk kenyeret, iskolát, életlehetőséget. Ezután sem tagadjuk meg majd tőlük…
Az idő nem tesz igazsággá igazságtalanságokat, nem tesz jóságossá aljas, gonosz cselekedeteket!
Így, Trianont és Párizst sem fogadhatjuk el és nem tekinthetjük elintézettnek, mert már régen volt…. Azt kell tudomásul vennünk, hogy még nem jött el az ideje, a lehetősége annak, hogy a magyar-, és keresztényellenes nemzetközi kommunista és liberális őrültet, országunk határainak helyreállításával megállítsuk és a mai érték-, és lélekrombolásnak véget vessünk!
EZT A CÉLT KELL ÁTADNUNK GYERMEKEINKNEK ÉS UNOKÁINKNAK! MERT ADDIG NEM LESZ BÉKE EURÓPÁBAN, AMÍG A VILÁGTÖRTÉNELEM LEGALJASABB DIKTÁTUMÁT NEM ÉRVÉNYTELENÍTJÜK, ÉS MÁRIA ORSZÁGA FEL NEM SZABADUL A SÁTÁN NÉPÉNEK IGÁJA ALÓL! DE ELJÖN AZ IDŐ… HA NEM FELEJTÜNK! MERT A FELEJTÉS MAGA A NEMZETÁRULÁS!
