Ezért hazudik, aki az oroszországi szankciók sikeréről beszél – íme…
A nyugati mainstream média mindent elkövet azért, hogy a lehető legrosszabb színben tüntesse fel Oroszországot, azaz szándékosan hazudik – mint tudjuk. Na, ilyenkor szokták a „jóakarók” azt mondani, hogy az orosz meg csupa propaganda – ez meg azért nem igaz, mert ilyet azok állíthatnak, akik nem olvasnak orosz portálokat és sosem jártak Oroszországban, sőt még saját újságíróik, youtubereik beszámolóit sem hajlandóak elhinni, mert a russzofóbia sokkal erősebben dolgozik bennük, mint a valóság elfogadása. De nevezzük ezt szimplán hazugságnak és részükről valóban rossz szándékú propagandának.
Egy dolog tény, semmilyen gazdasági szankció nem ért el olyan eredményt Oroszországban, mely jelentős változásokat okozott volna a lakosság hétköznapjaiban, pedig az Európai Unió már a 13. ilyen csomagot készíti elő, és akkor még nem beszéltünk a 2014 és 2022 között Oroszországot sújtó tiltásokról és szankciókról. Mindeközben az EU kilóra megvásárolt, lefizetett vezetői arról hazudoznak, hogy mennyire sikeresek voltak ezek a szankciócsomagok. Lényegében nem is hazudnak, hiszen valóban sikeresek voltak, csak éppen annak negatív hatásait Európa polgárai érzik a saját bőrükön.
Oroszország hatalmas területen fekszik, a legnagyobb kiterjedésű ország a világon. Lakosságának több mint 80 százaléka keresztény fehér ember (olyan emberek, akiktől nagyon fél Niedermüller Péter, a DK erzsébetvárosi polgármestere, mert neki a fehér, hetero keresztény emberek rémisztő képződmények). Az országban élő nemzetiségek egyenjogú állampolgárok. Oroszországban származása miatt senkit sem ér hátrányos megkülönböztetés. Az ország hihetetlenül gazdag energiaforrásokban, ásványkincsekben, és egyéb természeti adottságokban. Nem beszélve az orosz néplélekről, amelyet nem ismernek nyugaton. Nem tudják a nyugatiak, milyen erős az orosz nemzet kötődése a keresztény valláshoz, és azzal sincsenek tisztában, mit jelent számukra a hazájuk, amit ők csak „Földanyácskának” neveznek. Nem ismerik az orosz történelmet, irodalmat, általában az orosz kultúrát, hagyományokat. Fogalmuk sincs az orosz tudományról. Begyepesedtek nyugaton az egykori szovjet világba, még mindig azt hiszik, hogy Oroszország ugyanaz, mint a Szovjetunió. Nem értik meg, hogy a II. világháború – amit ott Nagy Honvédő Háborúnak neveznek – több mint 20 milliós embervesztesége kitörölhetetlen az orosz nemzet tudatából, mert a honvédő ősök áldozata olyan tiszteletkultúrát épített föl a háború utáni nemzedékben, amely minden politikai rendszeren átível. A legnagyobb változás éppen Oroszországban ment végbe, de két lépésben, miután 1991, a Szovjetunió összeomlása után Borisz Jelcin, majd őt követően 1999-ben Vlagyimir Putyin lett az ország vezetője.
A Szovjetunió megszűnésével megváltoztak az állam szimbolikái is, vagyis Oroszország visszatért régi tradicionális jelképrendszereihez és persze újak is születtek. Alapjaiban azonban ezek mindegyike a történelmi orosz hagyományokat követik.
Orosz hadseregzászló
Az orosz fegyveres erők szimbolikáinak gyűjteménye IDE kattintva megtekinthető.
Természetesen Putyin óriási csalódást okozott a Nyugatnak Jelcin után. Jelcin egy olyan orosz módosult kommunista volt, akit a Nyugat tetszése szerint rángathatott, ezért jól érezték magukat az amerikai és más nyugati befektetők Jelcin ideje alatt Oroszországban, hiszen lényegében szabad volt a rablás, az orosz nemzet tulajdonának átjátszása a nyugati hiénáknak, akik igyekeztek is mindenétől megfosztani az orosz nemzetet és az orosz földet. Gyakorlatilag Oroszország akkor elindult ugyanazon az úton, amit Ukrajna is megélt a 2013-as kijevi puccs után. Országkifosztás – ez zajlott Oroszország-szerte. A híradók akkori képkockái ma is visszaidézik az üres üzleteket (ezekből vágott be Tucker Carlson a bevásárlásáról szóló videóban), az élelmiszerért sorban álló embereket a hideg moszkvai télben. Igen, ez volt az orosz valóság a ’90-es években: élelmiszerhiány, infláció, ürességtől kongó üzletek. Csakhogy ezen Oroszország már régen túl van.
Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével óriási változás ment végbe Oroszország életében. Ezt nyugaton – legalábbis a gazdasági változásokat – nagyon szeretnék elhallgatni. Oroszország Putyin vezetésével egy gazdasági káoszba süllyesztett és éppen kifosztás alatt álló országot állított talpra. Itt nem volt pardon, ez élet-halál kérdése volt az orosz nemzet számára. Le kellett számolni azokkal a nemzeti javakat kiszivattyúzó orosz oligarchákkal, akik saját gazdagodásukért cserébe bármit eladtak a tőkeerős nyugati cégeknek. Rendbe kellett tenni és szabályozni kellett azokat a szerződéseket és jogszabályokat, amelyek lehetővé tették a külföldi befektetők működésének feltételeit Oroszországban. Vissza kellett szerezni azokat a korábban nemzeti tulajdonban lévő bányákat, kőolaj- és földgázlelőhelyeket, termelő üzemeket, amelyeket Jelcin idején kiárultak az akkori politikusok és oligarchák. Az eszközökben pedig nem lehetett válogatni, mert Oroszországnak és az orosz nemzetnek életben kellett maradnia.
Miközben a világ 2001 után elsősorban azzal volt elfoglalva, hogy az Egyesült Államok a „műanyag” terrorista támadásra adott válaszként hogyan csapjon le Afganisztánra a terrorizmus elleni harc zászlaját a magasba emelve, majd hogyan bombázza szét szövetségeseivel Irakot, Líbiát, hogy rátehesse kezét az ottani földekben található ásvány- és kőolajkincsekre, Oroszország nem kevés energiát fektetett belső gazdaságának a megszilárdítására és politikai helyzetének stabilizálására. A világ nagy hírcsatornáinak műsoraiból – amit ma mainstream médiának is hívnak – alig szóltak hírek Oroszországról. A fő ellenség a terroristákat „kitermelő” Afganisztán és az indok szerint a „biológiai és atomfegyvereket” rejtegető Szaddám Huszein iraki vezető országa volt, akit korábban a ’80-as években éppen az Egyesült Államok támogatott az Irán elleni, 8 éven át tartó háborúban.
Közben pedig Oroszország gazdaságilag stabilizálta magát, pedig az első (1994-1996) és a második csecsen háború (1999-2009) is jelentős terhet és politikai küzdelmet jelentett az ország egyben tartásának érdekében. A nyugati médiában természetesen ezek a hírek szerepeltek csupán, hiszen a szenzáció ott, mindig az, ahol a vér folyik.
Mára azonban minden megváltozott. Oroszország erős gazdasággal és stabil politikai berendezkedéssel bír. Az életszínvonal a gazdaság erősödésével párhuzamosan nő annak ellenére is, hogy 2022 február 24-én Oroszország megindította különleges hadműveletét Ukrajnában. Oroszországot ezért a Nyugat agresszornak minősítette, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a háború nem akkor, hanem 8 évvel korábban kezdődött, amikor az ukrán erők rátámadtak az Ukrajna keleti részén élő orosz nemzetiségű saját állampolgáraira a Donbasszban, akik nem voltak hajlandóak elfogadni az amerikaiak támogatásával, puccsal hatalomra került ukrán vezetést, mely nyíltan az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek felszámolását tűzte ki céljául, közöttük is elsődleges célpontként megjelölve az orosz kisebbséget.
Oroszország különleges hadművelete továbbra is folytatódik, miközben a nyugati államok dollármilliárdokat áldoznak az Ukrajnában hatalomban tartott bábkormányuk életben tartására. A nyugati fősodratú média természetesen mindent megtesz azért, hogy hazugságokat terjesszen az „orosz embereket mélyen sújtó szankciók okozta nehézségekről”. Csakhogy a valóságban ilyenek nincsenek.
Elizabeth Olsen amerikai színésznő a közelmúltban éppen a CNN hazugságait cáfolta, akik rendre szeretik azt terjeszteni, hogy az Oroszország elleni szankciók már olyan súlyos válságot okoztak az országnak, aminek következtében kiürültek az üzletek polcai, élelmiszerhiány lépett fel és az orosz fizetőeszköz is „bedőlt”. Az amerikai színésznő ezt oroszországi barátjától kapott információi alapján határozottan cáfolta. A CNN arról viszont egy sort sem írt, hogy a németországi és európai gazdatüntetések – melyek éppen az EU szankciós politikája és Ukrajna mindenáron történő esztelen támogatása miatt folytatódnak Európa-szerte – komoly ellátási problémákat okoztak.
Miután a hónap elején Tucker Carlson elkészítette interjúját Vlagyimir Putyinnal és előtte bevásárolt egy moszkvai szupermarketben, bemutatva, hogy minden van és kapható, – ráadásul sokkal olcsóbban, mint az USA-ban -, a mainstream média hazugsághirdetői nagy bajba kerültek, és arra próbálták rávenni a „médiafogyasztókat”, hogy ne nézzék meg Carlson videóit, majd ők megnézik és megmagyarázzák azokat úgy, ahogyan azt az amerikai polgároknak értelmezniük kell. Lassan olyan lesz az USA és a nyugat, mint Kim Dzsongun Észak-Koreája – legalábbis propaganda szempontjából nagyon úgy tűnik.
A Nemzeti InternetFigyelőn korábban már bemutattuk Dmitrijt, azt a fiatalembert, aki alaposan odafigyel a világ eseményeire, és már korábban is jelezte, hogy nem igazak azok a nyugatról származó hírek, amelyek azt akarják elhitetni az ott élőkkel, hogy Oroszország súlyos gazdasági válságba került az ukrajnai helyzet és a nyugat erre adott szankciós válasza nyomán. Elfogadhatatlannak tartja azt a hazugságcunamit, amit a nyugati média terjeszt hazájáról, Oroszországról. Dmitrij 900 kilométerre él az ország fővárosától és a hét közepén tett egy kisebb túrát lakóhelyén Togliattiban, hogy elkészítsen néhány fotót, bemutatva a valóságot az oroszországi üzletek ellátottságáról, ami a legkisebb településeken is biztosított. Minden kapható, ami nyugaton, sőt, ha úgy vesszük, több minden. Az élelmiszer-ellátás biztosítása folyamatos, semmiféle szankciós hatás nem érzékelhető, az árak kedvezőbben a nyugat-európaiaknál. Bőven van üzemanyag az autók tankolásához, és gáz a lakások fűtéséhez.
Dmitrij fotói Togliattiban készültek:
Ezek a felvételek egy bevásárlóközpont elektronikai cikkeket forgalmazó osztályát mutatják. Külön megjegyezzük, hogy Moszkvától 900 kilométerre vagyunk, egy orosz méretek szerint kisvárosban.
El kell keserítenünk azokat, akik azt hiszik, hogy az élelmiszer-ellátás súlyos hiányosságokkal küzd Oroszországban. Íme néhány kép Dmitrij barátunk jóvoltából, aki például három különböző élelmiszerüzletben járt, hogy elkészítse ezeket a képeket február 14-én:
Egy „kisebb” borkínálat:
Azok számára, akik úgy gondolják, hogy üzemanyaghiány lenne az országban, íme egy behavazott kisváros forgalma télen, -20 fok körüli hőmérsékletben. Ezek a járművek elsődlegesen benzinnel és dízelolajjal működnek, de vannak, akik gázzal működtetik a járműveiket, például több taxis is:
Ez tehát az orosz valóság. A neves nyugati médiumok anélkül, hogy bármilyen önmérsékletet is tanúsítanának ebben a kérdésben, gyakorlatilag teljesen hülyének nézik olvasóikat és nézőiket, mert ők is tudják, hogy hozzájuk képest „Az igazság odaát van – The truth is out there”.
Szépe Áron
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Kiemelt kép: Kiemelt képen: egy kisebb élelmiszerüzlet 900 kilométerre Moszkvától, Togliattiban 2024. február 14-én / Fotó: Dmitrij
Mementó 2006 emlékmű
