Elfeledett legenda, ami talán mégsem legenda
Valakik felmértek. Köztük Magyarországot is. Komolyan és minden látszat ellenére nem vicceltek. Megállapították, hogy Magyarországon dühöng az antiszemitizmus. Sőt a „168 Óra” szerint nálunk éri a legtöbb atrocitás a zsidókat. Igaz nem nálunk támadtak meg zsidó iskolásokat, nem nálunk gyújtottak fel zsinagógát, de hát akkor is nálunk a legnagyobb a rettegés. Érthetetlen?
Akkor egy lehetséges magyarázat következik. Ehhez tudni kell, hogy létezett valamikor vagy 30 évig egy Magyar Cionista Szövetség. Horthy alatt, a dühöngő fasizmusban alakult 1927-ben és a szabad szocializmusban szüntették meg (!). Ennek a szervezetnek volt társelnöke dr. Dénes Béla újságíró, szerkesztő, ügyvéd. A Cionista Szövetség nem volt elégedett azzal, hogy II.világháborúban az un. Zsidó Tanács együttműködött a zsidóellenes törvények végrehajtásában. Noch dazu még Bosnyák Zoltánnal is kiegyensúlyozott volt a kapcsolatuk. 1945. július végén egy kétnapos ülésen végigjárták a témát. Ennek jegyzőkönyve megjelent saját kőnyomatos Értesítőjükben, majd közölte a Zsolt Béla szerkesztette „Fehér Könyv”. Olvashatták sokan, mielőtt a kiadványt elkobozták és bezúzták volna az új szabadságban. A jegyzőkönyv olvasható Schmidt Mária 1990-ben megjelent „Kollaboráció vagy kooperáció?” c. könyvében is.
„ Dénes doktor, Elnök: A németeket döbbentette meg legjobban, hogy ellenállás nélkül jutott kezükre az ország, s a leghivatalosabb Gestapo tényezők jelentették ki, ők, akik elintézték fél Európa zsidóságát, nem találkoztak még olyan gerinctelen és aljas zsidósággal, mint a magyarországiak ”
Változott itt valami? Legfeljebb annyi, hogy a jelek szerint a tisztességes, önkritikára is kész emberek ma már nem léteznek körükben. Legendává váltak.
Havrilla István
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Igen, állítólag ötezer embert kérdeztek meg. Hogy kiket és hol, homály fedi. Nemegyszer ajánlottam már, hogy a magyaroknak szintén fel kellene mérni, hány támadás éri őket, mennyi érdemtelen megaláztatás és hosszan lehetne sorolni. S ami a lényeg: saját országukban. Éppen ideje lenne ezeket nyilvánosságra hozni!
Anna
(Y) Julianus Julius
Tisztázzunk valamit, ki a fene hívta ide őket? Idejöttek kéretlenül, és most megpróbálnak minket kiturni a saját hazánkból! Ha olyan nagy antiszemitizmus van itt, nem kell idejönni, el lehet a kerékpárt tolni! A pofátlan gyurcsány zsidó, azt mondta, akinek nem tetszik, el lehet menni ebből a kurva országból, akkor?
Megint megkérdezem, tízmillió menjen el a saját hazájából, vagy egy párezer idepofátlankodott idegen? Nem elég vérünket szívták még ki eddig is a holokamujukkal? Julianus Julius
Állítólag a Mazsihiszt (és talán Laudert?) kérdezték meg. Feldmajer persze okádott amit tudott.
Ideje, hogy megszüntessék a Mazsihiszt. Köves Somo szervezete legalább tisztességes. A Zsidó hitközségek sem szenvednének semmi kárt, ha megszűnne ez a viperafészek.
Rakovszky István
A „Múlt és Jövő” címu zsidó lap 1944 márciusáig,
tehát a német megszállás pillanatáig megjelenhetett a
sokat szapult Horthy Miklós regnálása idején Magyarországon.
Az akkori, Németek uralta Európában ez sehol máshol nem történt meg.
egy 1943 október 15.-én keltezett Angol Külügyminisztériumi dokumentum is bizonyítja, hogy a Magyar kormány a háború alatt is igyekezett menteni a Zsidókat.
Rakovszky István
Lakatos Géza emlékiratából:
Az új kormány feladata csorbát szenvedett állami szuverenitásunk helyreállítása és a zsidóüldözések sürgős beszüntetése. Így alakult ki az új, általam megalakítandó kormány célkitűzése, programja és irányvonala. Ezt én minden tekintetben magamévá tettem és habozás nélkül készséggel vállaltam.
A német megszállás alatt természetesen kétféle programja volt a megalakulás előtt álló kormánynak: 1. nyíltan a harc folytatása; 2. titokban – s a valóságban – a háborúból való kiugrás. E kettős, tehát veszélyes játék már önmagában is jellemzi a roppant nehéz, felelősségteljes feladatot, melyre a német megszállás és ellenőrzés súlya alatt vállalkoznom kellett.
A kormányzói kihallgatáson a kormánylista összehasonlítására került sor. Elgondolásunk az volt, hogy olyan félig katona, félig hivatalnokkormányt alakítsak, amely semmiféle többségi pártra nem támaszkodik, ellenkezőleg, az egyes minisztériumok élére állított szakférfiakkal mint „apolitikus” kormány működik. Meg kell jegyeznem, hogy a Sztójay-kormány új belügyminisztere, Bonczos Miklós, az időközben leváltott Jaross utóda, legfelsőbb utasításra az összes belpolitikai pártot feloszlatta.
Az államfő által összeállított kormány névsora a következő volt:
Miniszterelnök-helyettes: Rakovszky Iván (a Közigazgatási Bíróság elnöke s Bethlen István régi munkatársa).
Külügy: Hardy Kálmán (a folyamőrség parancsnoka, altábornagy).
Belügy: Bonczos Miklós (aki jóllehet a Sztójay-kormány minisztere volt, de a pártok feloszlatásával bizonyos népszerűségre tett szert).
Igazságügy: Vladár Gábor (igazságügyi államtitkár, jogi szaktekintély és náciellenes).
Honvédelem: Csatay Lajos (Kállay óta miniszter, igen megbízható, erősen náciellenes).
Kereskedelem- és iparügy: Markos Olivér (addig az időpontig kereskedelmi államtitkár).
Vallás- és közoktatásügy: Farkas Ferenc altábornagy (főcserkész, jó pedagógus, megbízható magyar ember).
Földművelés és közellátás: Konkoly-Thege Sándor (addigi földművelésügyi államtitkár).
Pénzügy: Csizik Béla (addigi államtitkár).
E miniszterjelöltek javát sikerült időveszteség nélkül elérnünk és 26.-án délutánra előzetes megbeszélésre összehívnunk. E férfiak értesítését és tájékoztatását jórészt Rakovszky Iván vállalta magára. Ezen az első összejövetelen Csatay Lajos tájékoztatót adott katonai helyzetünkről. Majd közölte, hogy a németek sejthetnek valamit, mivel a főváros egész budai oldalát német csapatok szállták meg. Ajánlatos tehát az óvatosság, épp ezért javasolta, hogy nyíltan kész kormánylistát nyújtson át a kormányzó a német követnek. A változás okaként Sztójay súlyos megbetegedését lehetett felhozni. Ez egyébként megfelelt a valóságnak. Két hete a legrégibb kormánytag, Reményi-Schneller Lajos (ki megszakítás nélkül már a hatodik kormányt szolgálta) elnököl a minisztertanácson mint helyettes miniszterelnök.
Az államfő által összeállított kormány névsora a következő volt:
Miniszterelnök-helyettes: Rakovszky Iván (a Közigazgatási Bíróság elnöke s Bethlen István régi munkatársa).
Külügy: Hardy Kálmán (a folyamőrség parancsnoka, altábornagy).
Belügy: Bonczos Miklós (aki jóllehet a Sztójay-kormány minisztere volt, de a pártok feloszlatásával bizonyos népszerűségre tett szert).
Igazságügy: Vladár Gábor (igazságügyi államtitkár, jogi szaktekintély és náciellenes).
Honvédelem: Csatay Lajos (Kállay óta miniszter, igen megbízható, erősen náciellenes).
Kereskedelem- és iparügy: Markos Olivér (addig az időpontig kereskedelmi államtitkár).
Vallás- és közoktatásügy: Farkas Ferenc altábornagy (főcserkész, jó pedagógus, megbízható magyar ember).
Földművelés és közellátás: Konkoly-Thege Sándor (addigi földművelésügyi államtitkár).
Pénzügy: Csizik Béla (addigi államtitkár).
E miniszterjelöltek javát sikerült időveszteség nélkül elérnünk és 26.-án délutánra előzetes megbeszélésre összehívnunk. E férfiak értesítését és tájékoztatását jórészt Rakovszky Iván vállalta magára. Ezen az első összejövetelen Csatay Lajos tájékoztatót adott katonai helyzetünkről. Majd közölte, hogy a németek sejthetnek valamit, mivel a főváros egész budai oldalát német csapatok szállták meg. Ajánlatos tehát az óvatosság, épp ezért javasolta, hogy nyíltan kész kormánylistát nyújtson át a kormányzó a német követnek. A változás okaként Sztójay súlyos megbetegedését lehetett felhozni. Ez egyébként megfelelt a valóságnak. Két hete a legrégibb kormánytag, Reményi-Schneller Lajos (ki megszakítás nélkül már a hatodik kormányt szolgálta) elnököl a minisztertanácson mint helyettes miniszterelnök.
Rakovszky Iván emlékiratából:
1944. július 15.
Horthy könyvében úgy látszik szó sincs az e. napon történtekről. Már ekkor történt megállapodás a fegyverszünetre vállalkozó kormány kinevezésére vonatkozólag. Bethlen István írásba foglalt javaslata alapján látszólag és elnevezésben ” katonai kormány” alakult volna, melyben csak néhány, az akkori politikai életben nem exponált polgári személy foglalt volna helyet. E sorok írója miniszterelnök-helyettes lett volna, tárca nélkül, hogy az ezekben tájékozatlan katonák tanácsadója legyen. Ellentét csak abból a szempontból volt, hogy mi szerintünk a kormányváltozásnak azonnal, a németekkel való tárgyalás nélkül kellett volna megtörténnie, míg ő? a németekkel előzőleg tárgyalni akart. Ekkor hivatták Lakatost . Ő is a németekkel való tárgyalást kívánta előzőleg. A Szálasi perben tett vallomásában Lakatos úgy nyilatkozott, hogy végül én is, B. I. is belementünk az előzetes közlésbe. Ez téves. Elvégre a döntés a kormányzóra tartozott s ő így határozott.
Még búcsúzáskor, az ajtóban is újból kérleltem, mentse fel még aznap Sztójay-ékat , azonnal nevezze ki az új kormányt, s csak azután hivassa a követet, közölje vele a fait accompli-t, azzal, hogy legelőször a szövetséges hatalom képviselőjével akarja közölni elhatározását.
Nézetem szerint e részlet azért fontos, mert akkor még vállalkozásunk sikerrel járt volna. Mire hat hétig tartó tárgyalás után kinevezte a németek kívánságára megfejelt kormányt, már késő volt, pláne kémekkel a kormányban.
Október elején a szélsőjobboldali mozgolódások német támogatás mellett éppoly megdöbbentő, mint felháborító méreteket kezdtek ölteni. A Bécsben nyomtatott és német teherautókon szállított röpcédulák millióit szórták szét Budapest utcáin vagy zúdították a fővárosra német repülőgépről. A budapesti hadtestparancsnoknak sikerült néhány államfelforgatásra szervezkedőt és felbujtót elfogatnia és zár alá helyeznie. Válaszképpen október 8.-án hajnalban lesben álló német Gestapo-emberek rendkívül ügyesen előkészített módon elrabolták Bakay altábornagy hadtestparancsnokot és ismeretlen helyre hurcolták. Bizonyítani persze nem lehetett a napnál világosabb tényt; minden vizsgálat, tiltakozás eredménytelen maradt.
Rakovszky István
Aért Bosnyák Zoltánnal..olyan mély barátság nem szövődött, csak a fiatalabb versenyzők mián…:) A neonyilas/ neonáci / neohungarista patkányok..ha már följöttek a csatornából a napvilágra körül is nézhettek volna netán…? Miért kell így körbe járni a hányadék elméleteiket? A cionisták, csak hogy ne haljatok hülyén pont azt akarták mint ti..a zsidók menjenek Izraelbe, akkor mi a fasz a bajotok?????
Káldi József