Egyiptom: Diktatúra, neoliberalizmus és irányított káosz

Még a nyugati main stream média is megszellőztette az USA kettős stratégiáját Egyiptomban; egyrészt nyeregben tartani korrupt kiszolgálóit, másrészt egy új „demokratikus” elitet hatalomba segíteni, befolyásának megőrzése érdekében. Valóban kritikus megfigyelők szerint azonban Washington tervei arra irányulnak, hogy Marokkótól Afganisztánig narancs forradalmak „modernizációs” fedőstratégiájával ezt a világrészt még jobban a neoliberális kirablás eszközévé tegye, de úgy, hogy közben Oroszországot és Kínát is elszigetelje.

Nem lehet véletlen, hogy az egyiptomi forrongások kitörésekor a hadsereg vezérkarának jelentős része Amerikában tartózkodott és csak négy nap múlva tért haza. Szinte közismert volt, hogy az utóbbi három évben a National Endowment for Democracy (NED), a Carnegie Endowment és a Freedom House – azaz a narancs forradalmak specialistái – az egyiptomi civil társadalom közreműködésre hajlamos képviselőit a jelenlegi vezetés leváltására készítették elő. Titkosszolgálata által Mubarak elnök is képben volt és jól informált körök szerint neves látogatóinak, mint Franciaország elnökének, Sárközynek, vagy Izrael miniszterelnökének Benjamin Natanyahunak tréfásan meg is jegyezte, hogy jövőbeni vizitjeiket Washingtonnal egyeztessék, mivel ő nem tudja meddig lesz még elérhető. Az sem lehet véletlen, hogy a korábban Washingtont sűrű rendszerességgel látogató Mubarak az utóbbi években ezt a szokását feladta.

Hirdetés

Vezető amerikai politikusok nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy kezdetben Mubarak leváltása mellett tették le a voksot, de a válság elhúzódása és Izrael aggodalmai miatt jelenleg megosztottak ebben a kérdésben. Február 5-én a müncheni biztonsági konferencián például az amerikai küldött Frank Wisner kívánatosnak tekintette Mubarak hatalomban maradását szeptemberig, de a külügyminisztérium erre úgy reagált, hogy Wisner csak saját privát véleményét fejezte ki. Az USA emberének tartott új elnökhelyettes, a titkosszolgálatok főnöke, Omar Suleiman,megegyezni látszik Mubarakkal, aki a tunéziai Ben Ali példáján tanulva, fiát 20-30 milliárd dollárra becsült vagyonának a megmentésére külföldre küldte, a válságot pedig a megfélemlítés és az ígérgetés taktikájával igyekszik megoldani.

Hosszú távon azonban nem lehet kérdés, hogy a háttérhatalom az agg autokrata Mubaraktól elfordul és egy új „modern” (azaz az ő érdekeit hatékonyabban szolgáló) politikai elitet segít hatalomba, ha csak a fejlemények nem csúsznak ki befolyása alól. Mint előző e témabeli cikkemben említettem, a háttérhatalom fő ideológusa, Zbigniew Brzezinski, már az ezredfordulón a harmadik világbeli emberek tömeges öntudatra ébredését jelölte meg mint Amerika legfőbb jövőbeni gondját, amelyet ha nem kezel helyesen, elveszítheti világuralmi pozícióját. A pénzoligarchia berkeiből azóta több olyan információ is kiszivárgott, amelyek egyértelművé teszik, hogy a háttérhatalmi intézetek és azok legfőbb irányítója a Council on Foreign Relations (CFR, Külkapcsolatok Intézete) az arab világ gyökeres átalakítására törekszenek, amelynek a fedőneve a kilencvenes években a Greater Middle East (Nagyobb Közel-Kelet) terv volt. Címe: „Világos szakítás: Új stratégia a Birodalom egyben tartására”. Ekkor merült fel először Saddam Hussein eltávolításának, szíriai és Szíriának libanoni támaszpontjai megtámadásának ötlete. A terv rendkívül merész voltának jellegét mi sem mutatja világosabban, hogy a Netanyahu kormány mint túl kockázatosat akkor még (1996) elutasította. Az autokrata rezsimek „demokratizációjának” hangzatos jelszava mögött az amerikai katonai befolyás erősítésének és az arab országok stagnáló gazdasága felnyitásának, világkereskedelmi integrációjának, azaz intenzívebb kifosztásának a szándéka húzódott meg.

Minderre a néhány évvel korábban elkezdődő kelet-európai rendszerváltás tapasztalatokat is nyújtott. A háttérhatalom stratégái természetesen az arab világ átalakítását is evolúciós és nem forradalmi keretek között képzelték el. 2005 ben a CFR publikussá is tette új stratégiáját „Az arab demokrácia támogatása? Miért és Hogyan” címmel. A szerzők tudatában voltak annak, hogy a terv finom egyensúlyozást követel meg, mert ha az amerikai demokráciaexport „felszínesnek bizonyul, tovább ronthatja a kapcsolatokat az Egyesült Államok és az arab népek között”. Más háttérhatalmi intézetek, mint például a RAND Corporation már praktikus lépéseket is megterveztek és elindítottak. Egy 2008-as tanulmányukban ez áll: „Az US kormány bátorítsa a nemkormányzati szervezeteket, hogy nyújtsanak tréninget a reformerek számára, beleértve hogyan alakítsanak koalíciókat és rendezzék belső vitáikat a demokratikus reformok érdekében…. Az Egyesült Államok segítsen a reformereknek hozzáférni az információs technológiákhoz, például azzal, hogy US cégeknek, akik a régióban a kommunikációs technológiákba befektetnek, előnyöket nyújt. Ilyen cégek azt is biztosíthatnák, hogy a reformerek honlapjai működőképesek maradjanak… Ez elérhető lenne olyan technológiai biztosítékok alkalmazásával, amelyek megakadályoznák a reformerek honlapjainak szabotálását az ellenséges rezsimek által”.

2005-ben Bush elnök egy beszédében a NED hallgatósága előtt a Nagy Közel-Kelet fogalma helyett, ami az iszlám világban megütközést keltett, már a széles Közel-Kelet fogalmát használja (közben már ezt is felváltotta az új Közel-Kelet fogalma), és megállapítja: „Terror elleni küzdelmünk ötödik eleme megakadályozni, hogy (a terroristák) új követőket találjanak, az által, hogy a gyűlöletet és a bosszúságot demokráciával és reménnyel helyettesítjük a széles Közel-Keleten. Ez egy nehéz és hosszú távú terv, de nincs alternatívája. A mi jövőnk és annak a régiónak a jövője összetartozik. Ha a széles Közel-Keletet magára hagyjuk a keserűségben, ha országok nyomorban tengenek, miközben szélsőségesek milliók gyűlöletét hergelik, akkor a világnak az a része vég nélküli konfliktusok és növekvő veszélyek forrásává válik, úgy számunkra, mint a jövő generáció számára is. Ha a régió népei megválaszthatják sorsukat, amit energiájukkal és részvételükkel mint szabad férfiak és nők ők alakítanak, akkor a szélsőségesek elszigetelődnek és az erőszakos radikalizmus a világ többi részében is gyengülni fog és talán meg is szűnik… Bátorítani szeretnénk Közel-Keleti barátainkat, beleértve Egyiptomot és Szaúd Arábiát is, hogy lépjenek a reform útjára, erősítsék meg társadalmukat a terror elleni küzdelemben, az által, hogy saját népük jogait és választását tiszteletben tartják. Mi a másképp gondolkodók és az emigránsok oldalán állunk az elnyomó rezsimekkel szemben, mert tudjuk, hogy a mai másképp gondolkodók a holnap demokratikus vezetői…”

Amíg azonban Kelet-Európában a háttérhatalom intézményei nyugodtan nyíltan felléphettek a „szabad világ” és a „reformok” propagálása érdekében a félremanipulált tömegek passzivitásától, netán szimpátiájától kísérve, a palesztin-izraeli konfliktust és a gyarmati múltat átélő arab világ sokkal több fenntartással fogadja Amerika terveit. Az arab országok között is Egyiptom az, amelynek a sorsa nem csak a régió, hanem a világ sorsát is erősen befolyásolhatja. Minden csak valamelyest is demokratikusnak nevezhető egyiptomi átalakulás megváltoztatja az ország viszonyát a palesztinekhez és Izraelhez. Irán már most időt nyert a Nyugat szorításából, s ezzel a világ is fellélegezhet, ha csak átmenetileg is.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


0 thoughts on “Egyiptom: Diktatúra, neoliberalizmus és irányított káosz

  1. Emlekszunka az *Old Europe–New Europe*–Ored Europa-Uj Europa Ronald Rumsfield harcos kijelentesere,amikor annakidejen szuksege volt Usraelnek a szavazatokra uj orszagok tamogatasara?Tudjatok amikor Iraq ellen ment.
    Ja akkor a Franciak miatt a *Fench Fries*-mire is valtozott az Usraelben?Meg a *Patriot burger*.
    Mindgya hidba megyek.

  2. Kitünő elemzés!
    Csak ilyenekre van szükségünk. Sajnos Magyarországon kihalt az oknyomozó újságírás és mindenki csak a saját véleményét morrogja, mormolja, suttogja az olvasó fülébe. Emiatt nem szeretek magyar “forrásokból” táplálkozni, mert igazi forrás alig van! Ugyanúgy, ahogy megszünt a magyarság bízalma szinte minden termékben, ami magyar, úgy nekem sincs bízalmam abban, amit írnak. Magyar tollból származó tanulmányokat nem tudok, nem merek készpénznek venni. Utána járni valaminek sok időbe telik, és részben igaza van az otthonról ki sem mozduló ujságírónak, hogy “ugysem fizetik meg!”. De olyan ronda szellem alakult ki a fentiek miatt, hogyha néha megjelenik egy jó elemzés, azokat nem szeretik az otthon poshadó újságírók, mert veszélyben érzik a poshadtságukat.
    Vajta Dénes elemzését szívesen olvastam!
    Továbbra se engedje alább a mércét, mert tisztán látó geostratégái sincsenek a magyarságnak!
    Gratulálok!

  3. Felnőtt fejjel nézhetem végig, hogy Egyiptomban hogyan csalják el a rendszerváltást, s talán megértem, hogy mi történt nálunk 1989-ben. Szegények, ha tudnák, hogy a változásért hozott minden lélegzetvétel hiábavaló. Csak ne lenne igazam!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A DIKTATÚRÁTÓL A DEMOKRATÚRÁIG 1.: ”A család éve” pályázati kiírására beküldött munka
Az Atlanti Birodalom bukásáról – antikvitásbeli párhuzamokkal
Zrínyi méltó örökösei: az 1945. február 11-i budai kitörés hősei
Close