Dr. Polgády Géza: Akiknek van okuk fél térdre rogyni és akiknek nincs!
Nem mindegy, hogy gyarmatosítók leszármazottai vagyunk-e, vagy az Európát az oszmán – török hódítástól megvédő hősöké!
Egy korábbi írásomban (A FIFA felháborítóan puhány!) már kifejtettem, – s e véleményemhez váltig ragaszkodom – a sportpályákon sportolni kell, a parlamentekben meg politizálni! E kettőt pedig összekeverni nem lehet! Azaz miként a parlamentekben nem lehet labdát rúgni, (s ezt tudtommal mindenütt be is tartják) ugyanúgy a sportpályákon sem lehetne politizálni, – ezt viszont manapság gyakorta nem tartják be!
Az ui. aligha vitatható, hogy a faji megkülönböztetés elleni mégoly jogos tiltakozás is politikai és nem sport tevékenység, s mint ilyen a parlamentekbe de semmi estre sem a sportpályákra való téma! Ezt a kétségtelenül józan és helytálló véleményt sokan valljuk, de vannak, akik nem!
Például a legutóbbi, az e héten a londoni Anglia – Magyarország futballmérkőzés előtt is az történt, hogy az angol játékosok fél térdre rogytak (ugyanúgy, mint a korábbi budapesti mérkőzés előtt is) a magyarok pedig sem ott, sem itthon nem! Azaz mindkétszer állva maradtak, amikor az angolok fél térdre rogytak! Noha mindez érthető és világos, gyengébbek kedvéért megismétlem: mindent a maga helyén! Politikát a parlamentbe, sportot a sportpályára! De csak azt! Noha meggyőződésem, hogy az említett alaptétel helyes, azzal is tisztában vagyok, hogy a mai életben nem mindig a logikus és megalapozott vélemények számítanak, hanem olykor a divathóbortok, meg a feje tetejére állított, kificamított nézetek!
Mindehhez most hozzá kell tennem, hogy a különböző múlttal rendelkező országok számára teljesen lehetetlen egyforma viselkedési formákat előírni! Ha például a gyarmatosító múlttal rendelkező Anglia mai focistái gyarmatosító őseik bűneiért ezen a furcsa módon akarnak vezekelni, ezt nehéz lenne nekik megtiltani. Noha, biztosan nem lehetetlen! Ez a vezeklésnek ugyanis egy meglehetősen primitív és kevés hasznot hozó, ám tény, hogy olcsó formája! Mármost mi lenne, amit ennél hasznosabbnak és célravezetőnek tartanék? Például az, ha Anglia visszaadná a Rosettei – követ az általuk elhurcolt múmiákkal együtt Egyiptomnak, s ezeket az értékes kultúrtörténeti kincseket nem Londonban, a British-, hanem Kairóban, az Egyiptom Múzeumban láthatnák az érdeklődők. Ám feltételezem, hogy a sportpályákon féltérdre rogyni egyszerűbb is, meg olcsóbb is, mint az elrabolt műkincseket visszaszolgáltatni! S még valami, ami mellett nem mehetünk el szótlanul!
Ha már a sportpályákon történő féltérdre rogyást a múlt bűneinek egyfajta vezeklés jellegű, bocsánatért esedezésének vélnénk, akkor rá kell világítanunk, hogy a volt gyarmatosítók (angolok, franciák, hollandok, belgák és mások) semmi esetre sem kényszeríthetik rá a maguk vezeklési formáját olyan népek fiaira, akiknek nincs okuk a vezeklésre! MERT SOHA NEM VOLTAK GYARMATTARTÓK, SOHA NEM RABOLTAK KI GYARMATTÁ TETT NÉPEKET OLYAN ALÁVALÓ ÉS ELITÉLENDŐ MÓDON, MINT AZ EMLÍTETTEK… Mert amíg az angolok és franciák csaknem egy szálig kiirtották az Észak-Amerikai indiánokat, a hollandokkal és belgákkal egyetemben pedig számos afrikai ország lakosait adták el rabszolgának, földjeik kincseit pedig elrabolták, úgy Afrikában, mint például Indiában, addig más államok, mint Magyarország, soha nem voltak gyarmatosítók! Ellenkezőleg! A magyarok például éppen az oszmán-török hódítás ellenében védték meg katonailag saját hazájukkal együtt Nyugat-Európa országait!
Ezek történelmi tények! Tények, melyek valahogy egészen mások, mint a nyugat-európai gyarmatosítók által produkált tények! Elég, ha csak néhány hős magyar hadvezér, Zrínyi Miklós, Dobó István, vagy Jurisics Miklós nevét említjük! Akik mind Európa védelmezői voltak az 1500-as években méghozzá úgy, hogy sem gyarmatosítók, sem rabszolga kereskedők nem akadtak a magyarok között soha! Akkor meg mai, kései utódaiknak ugyan miért kellene fél térdre rogyással futballpályákon vezekelniük? Ugyan miért?
S ha egyszer nekik erre semmi okuk sincsen, akkor miért kiáltják ki őket a megbélyegző rasszista jelzővel!?
Talán érdemes lenne mindezeken elgondolkodni kicsit!
A szerző nyugd. jogász, közgazdász, szociológus. De aktív közíróForrás: Polgárdy Géza BlogjaNemzeti InternetFigyelő (NIF)