Dr. Lónay Gyula: MAGYAR – mag úr vagy mad úr? ( 1-2. rész)


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

magyar_nyelv

1. rész: TEN – MAGOD

A magyar nyelv remekbe szabott értéke a Földnek, ősisége csak a vakoknak nem nyilvánvaló. És nemcsak ősisége van, hanem kezdete is, amely talán egyedülálló tulajdonsága a nyelvek között. Hogy kezdete van azt jelenti, hogy hangok jelentésén alapul. A kommunikáció első mérföldköve a hangokkal való jelzés volt.

Ez a szakasz nagyon sokáig eltartott, hiszen a szavak alkotása nem volt egyszerű feladat. Ezek a hangok aztán mélyen beágyazódtak a folyamatosan változó kőkemény koponyákba, s nem is akartak onnan elveszni. Minek is, ha már egyszer mindenki ismerte? A világ azonban folyamatos változásban, fejlődésben volt, s ehhez a beszéd is igazodott. Szavaink eme berögzült, jelentéssel bíró hangokra épültek. Az etológusok azt mondják, a csimpánzok ma harminc hanggal közlik egymással szándékaikat. Így bízvást mondhatjuk, a magyar nyelv egy idős az emberrel. A hangok persze elmosódtak, változtak kissé, de nem annyira, hogy ne ismerhetnénk fel jelentésüket. A nyelvünk sója pedig nem más, mint a korabeli világnézet, a napvallás, mely a mai kereszténység bimbója volt.

Van azonban a magyar nyelvnél egy még nagyszerűbb alkotás, ez pedig a mag, amely magában hordozza az örökítő anyagokat, végeredményben saját maga sokszorosát adja, tehát a szaporodás, a sokasodás eszköze.  Mai értelmezésben a szó egyszerűen csak szaporító anyag, vagy szekunder jelentéssel központi dolog, holott egy isteni csoda, akár a teremtés, akár a darwini egyedfejlődés alfája, egy varázslat, egy mágia (amelyet ma görög-latin eredetű szónak tart a nyelvtudomány). A mágiával foglalkozó személy pedig a varázsló, a mágus, a magiszter, akit beavatnak, felmagasztalnak. Az utóbbi szóból is kitűnik, hogy a magyar nyelv mennyire tiszteli ezen kifejezést, hiszen, akit magasztalnak, felmagasztalnak, az valamiféle isteni beavatás része lesz. Így érthetjük meg a magas kifejezésünk etimológiáját is, mert aki magas, az istenhez közeli, emelkedett. A mag a teremtésben a varázsszó.

Vajon a szó etimológiájában is megvan-e ez a csoda? A válaszhoz elemeznünk kell néhány hangot.[1]

  1. A MAG szavunk első hangja a m.

A m (n, ny) hangunk földet, anyát, nőt, földanyát jelent. Miből is gondolom ezt? Gondoljunk csak a mama, nő, anya, néni, nénje, ángyi, nene, nyanya stb. szavainkra. Mind nő.

Baráth Tibor nyelvész, történész írja A magyar népek őstörténete című művében a ma szavunkról: „Ez a szó a jelenlegi magyar nyelvben már nem közhasználatú, de a rokon nyelvekben még igen pontosan azt jelenti: Hon. (…) A finnben a MAA ’föld, lakóhely’, az észtben MAA ’hon, ország, haza’, a vogulban és osztjákban MA ’hely, föld, vidék’. Kétségtelenül nagyon régi szó ez is, mert megvan a szumírban MA, MAT ’föld, ország’ értelemben, megvan a szíriaiban is MOT alakban föld jelentéssel és megvan az egyiptomiban is, ahol a Kr. e. IV. évezredtől kezdve megfigyelhetjük használatát.”

 

Láthatjuk, Baráth T. felsorolásában a m állandó hang, a többi változik. Az Akadémiai kiadó által megjelentetett A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a következőket írja: „ma (…) Kezdetben helyviszonyt kifejező mutató névmási határozószó volt.” Tehát helyet, földet jelentett, ma időhatározó. Nem egyedi ez, hiszen a rögtön és a nyomban szavaink is helyhatározóból időhatározók lettek. A rög tövén és ahol áll a nyomában kellett ténykedni. (Ha ősnyelvről beszélünk, akkor a finnugor nyelvek rokonságát sem lehet tagadni, csupán az eredet irányát és helyét kell megfordítani, ahogy Krantz is véli az Európai nyelvek földrajzi kialakulása című művében.)

Néhány szót is lássunk a föld jelentés igazolására:[2]  A magma (bár nem magyar szónak gondoljuk) nem más, mint a föld magja. A matéria és az anyag kezdő mássalhangzói nem véletlenül ugyanazok (m és ny ugyanaz a hangcsalád). A matrónát ma is mondjuk a házsártos vagy idős asszonyra (lásd még mutter!) Az első anyag a föld, minden más onnan kerül elő, onnan fejlődik ki. Porból lettél, porrá leszel! A massza iszap, a masszázs iszapos gyúrás, a máz föld és víz keveréke, hajdan nem volt más, a maszat, mocsok szintén sár. A meddig, merre a földdel kapcsolatos, hiszen a földön lévő irányt vagy távolságot méri. A mar a föld és az ár, az erő kölcsönhatása, a megmaradt földrész a mart, innen a mér, aki elmar, elmér a többitől, ezért használunk mérleget, mérő eszközt, mértant és mérnököt, de ezek, már a mar és a mart szavainkból született szekunder szavak. Elmar a méreg is. A meder szavunk a víz pályáját jelenti a földben, szótagolva föld-törés (der). A makula kosz, sár, az amazon férfias nő (ama – son, látszik, hogy a napot megjelenítő son nem véletlenül társul a nőt jelentő m hanghoz). Az –on, -en, -ön ragok azt jelentik: anyja. Ha tányér az asztalon van, akkor azt mondjuk tulajdonképpen, hogy a tányérnak most az asztal az anyja, vagyis tartja, mint anya gyermekét. Hasonlót figyelhetünk meg más ragoknál is. Érdekes szó az ananász, a növény mag nélküli, nincs porzás, maga hajtja, neveli a gyümölcsöt: anya nász van?

A Mária jelentése Ma aria, mint azt Baráth Tibor is leírta, árja földet jelent, jelenthet azonban árja anyát is vagy ária nőt, az árják pedig azok a népek voltak, akik Úrnak szólították az istenüket, és önmagukat. Az anya és a föld az, amely a testével táplál, s mindaz, amit tőlük kaptunk a földé lesz, anyag, anyától kapott test. Amit a naptól kaptunk az a lélek és az értelem, amelyek velünk élnek tovább a testi, anyagi elmúlás után.

  1. Vajon a mag szavunk m hangjának van-e köze a földhöz, az anyához? Nézzük meg előbb a g hangunk jelentését. A g hangunk a k zöngés párja, amely a kő tulajdonságait hordja magában. A (k, g, gy, c) és a (t, d, gy, dz, tz, c) hangcsaládok között két átjárót is találhatunk: a c és gy hangokat. A d és a g hangunkból egyaránt létrejöhet a gy hang, és fordítva is, s ebben semmiféle vita nincs a tudományos világ képviselői és az alternatív kutatók között.

Miért fontos ez? A nyelvünkben a t, d, ty, gy, hangok általában helyet jelentenek, amit a lábjegyzetben jelzett művemben be is bizonyítottam. Lásd itt, ott, tanoda (tanhely), sütöde (sütőhely), tér (úrhely, ami kiszélesedett, mint a nap), terep, tanya (anyahely), –tól, -től, túl, át csak néhány szavunkat említve. Van azonban a napvallás szerint egy központi hely, ami nem más, mint az isten, a nap, mert a lélek tőle származik, és oda megy vissza a testi halál után. A lélek addig is tartja a teremtővel a kapcsolatot: templomot (nap és hold helye jelentésű) épít, imádkozik és a természet rendje szerint él. Amikor az ember meghal, akkor a lélek az istenhez kerül. Visszaadta lelkét a teremtőnek. Ismerős szavak és keresztények is, de mögötte ott a napvallás. A központi, az igazi hely azonban a teremtő a t és a d hangok. E hangok, mint már rá mutattam, helyet és teremtőt jelölnek. Innen a görögnek és latinnak mondott deo, teo, theo, deva (ind) szavak isteni vonatkozásai. A magyarban a , ami a nap kerek formája, a teremtő , a tud, hiszen a t hang maga a tudás, ami isten kezében van, a többi csak rag, akár a tűn, mert eltűnik az égről, vagy dől, mert a nap nem függőlegesen van a fejünk felett stb. Az időt a nap méri számunkra.  A gy hang a d lágy formája, amely sokkal könnyebben létrejön a d hangból, mint a g-ből. Világosságot gyújtani csak a nap tud, ebből lett a tűzgyújtás is. A gy hangunk így jól láthatóan isteni dolgot is jelöl, lásd egyház: isten háza, isteni hely.

Láttuk az imént, hogy nem csak a d hangunkkal váltakozhat a gy hangunk, hanem a g hanggal is. Ez a következő szavainkból is nyilvánvaló, mint az ég, amely az Egy udvarát jelöli, az így, amely az Egy tökéletességének a mintája, ebből az igaz – ígyaz; ami egybe van, az egész – egyész), az igen, ami létezik, mint az Egy, nyilvánvaló. E szavak, amelyek a gy hangunk, mint isten jelentésből származó szóalkotások, mert az egy szó származékai. Ezért jogunk van feltételezni, hogy a mag hangjai a nőiséget megtestesítő föld, földanya, nő; és a férfit megtestesítő nap egyesülését hordja magában. Anyag és szellem. Nő és férfi. A fán a magképződményt az isteni idő és a nap melege együtt érlelik maggá, ami sokszorosára szaporodik, mint egy varázslat. Föld nélkül pedig nincs fa.

A mag szavunk etimológiája kicsit szebben fogalmazva: a földanya és a nap nászából termett  gyümölcs.[3] ( Az mg gyök a gyümölcs szavunkban is visszaköszön, nem véletlenül!)

A mag szavunk így rendben is van: kell a föld is, az anya is, és kell a férfi, meg valami isteni is, hogy a mag tényleg csoda legyen, mert nem csak hogy nagyon sok mag lesz belőle, hanem nagyon sok tulajdonságot összegyűjt és átörökít. Hogyan lesz azonban a magból személy: maga?

Mag-a

Az alternatív nyelvkutatók a magyar, mint magúr egyenletet a maga megszólítással erősítik vagy igazolják. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint testet, illetve egyedüllétet jelent a névmás mellett és a mag szóból fejlődött. Azt, hogy hogyan és miként alakult, arra nem kapunk választ egy kiadványban sem.

Láttuk, hogy a mag szóban minden benne van, aminek benne kell lennie, se több, se kevesebb. Az a hangunknak több önálló szerepe és értelmezése is van. Az a egy mutatószó (hang) is, amely bizonyos esetekben a messzebb levőséget jelzi. Emerre, amarra, emitt, amott, ez, az, de önmagában is használjuk: e, mondjuk a közeli, a, mondjuk a távoli dolgokra. A maga így azt jelenti, hogy a magon túli. Ez nem más, mint a mag után kifejlődött állapot. Nem véletlenül csak az idősebb emberek magázzák egymást, vagy azok, akik fiatalok ugyan, de magas beosztásban vannak, vagy eljutottak az életnek egy magasabb fokára, ami miatt megtisztelik őket, magázódnak.

A maga azonban nemcsak egy magból kifejlett állapot, hanem egy út is, egy isteni elrendelés, átörökítés, mert a mag minősége, milyensége meghatározza az ember egész életét. Nem tud más lenni, mint az isteni akarat, s az életnek ennek teret kell adnia, ezt a teret, ha nincs, a lélek kiköveteli. Minden teremtmény, legyen az fa, állat vagy ember, isteni elrendelése van, hiszen magból fakadt. Az út nem csupán egy hely a közlekedésre, mint azt a t hangunkról gondolnánk, hanem az előre (végül istenhez) vezető hely. Akár a Tao, csak nekünk már az aszfalt képe vetődik a szemünk elé, holott a járásra használt hely csak másodlagos értelem. Az út szavunk ekképpen rögtön összeköti a t hang hely és isten jelentését is.

A maga szótól elválaszthatatlan a magány és az együtt, mert mindkettőben ott az egy szavunk. Az egyik azt jelenti, hogy egyedüliség, a másik, hogy többen egyek. Az együtt kifejezésben nem véletlenül van ott –tt, az isteni t hangunk hosszan ejtve. Mi, emberek is magunk vagyunk egy parányi isten szubsztanciájából, hiszen belőle fakadunk és oda térünk meg; teremtünk akár gondolattal, akár kézzel, akár maggal. Száz éve készítenek fényképet az ember csillogó, szikrázó fényudvaráról (aura), amely hasonló a nap, az isten ragyogásához. Ez a ragyogás az ember boldogságával erősödik, az élet elmúlásával azonban egyenes arányban halványul el. A címerünkben lévő kettős kereszt, amely a gy hangunk a rovásban, tulajdonképpen egy-et jelent, két egymásra épített egyes keresztből áll, amelyek az isteni d hangunkat jelentik (d=+). Kettő d(t) annyi, mint egy a rovásírásunk szerint. Az egyik istenség a földanya (Boldogasszony vagy Babba Mária), a másik a Nap. Férfi és nő. Az együtt-ből könnyen lehet magányosság, ha a férfi és nő nem együttes halmazt akarnak megélni, hanem csak a halmazaiknak metszését, a közös pontokat. A társak együtt tárják fel a lehetőségeiket, együtt tárolják a tapasztalatokat, egységesítik a küldetésüket, és lesznek erősek. Ellentétben a szerelemmel, ami bizonyos érzések függelme, amit másokban igyekszünk megtalálni, s ha nincs meg eléggé, vagy változott egyik-másik, már el is múlt. Csak a halmazok metszésének megélése azt jelenti, letérnek az isteni elrendelés útjáról, elsorvadnak, betegek lesznek, elhíznak és korán meghalnak. A kettő kereszt együtt lesz egy, amely a világot, a teremtőt jelöli. Így lesz Napvonal (t hangcsalád) a felső, Földvonal (m hangcsalád) a második, az Életvonal pedig az összekapcsoló függőleges. Három szféra jelenik meg így, a földalatti világ, az égi és a köztes állapot világa, az emberé (mt gyök).

A maga tehát az isteni elrendelés kifejlődésének feltételezése, a magon túli állapot, annak tisztelete. Minden maga egy életfa, amelyet mindenkinek magamagának kell megmásznia. Ez a küldetése. A magyarok címere erre figyelmeztet bennünket.

Ezt mondja nekünk a magyar nyelv a maga szóról, és azt is, hogy ezt a kifejezést használjuk a tárgyakra és állatokra is. Magában legel a ló, magától megindult az autó stb., de itt inkább csak az egyedül, önmaga jelentés érvényesül, s ez irányú használata a személyről húzódott át a tárgyakra vonatkoztatva.

Tenmagad

Már nem használjuk, de emlékszünk még rá. A ten szavunknak talán saját jelentése van. Tenmagad, saját magad, tenfiad saját fiad, mint a magamagának, a maga duplázása. Ennek a kettősségnek nem csak figyelem felhívó hatása van, hanem egy megerősítés is. A ten isten szavunk második része, amely anyahelyet jelent a legtöbb esetben. Isten szavunk jelentése, az anyahely őse (anya = n; t = hely, is = ős) jelentésű. Az anyahely lehet a Paradicsom, de lehet az ember lakóhelye is, a tanya. Az isten minden anyahely őse, de az isten szavunkból a mennyei hely, amely kidomborodik leginkább, úgy is hívjuk: éden (tn gyök szintén), nem véletlenül. A tenmagad szó tehát erősíti az eddig boncolgatott feltevésünket, hogy a magyar embernek isteni küldetése van, hogy hite szerint a napból születik és oda tér vissza. Mindeközben misszióját teljesítenie kell az égig érő fán, a kettőskereszt útján.

Mag nép

A mag a szaporítás szerve, a sokasodásé, és nem utolsósorban az ős átörökítéséé. Annak, hogy a magyar népnév kifejlődésének egyik lehetséges forrása a mag szó, annak oka van. A magyar nyelvben – higgye el a kedves olvasó – nincsenek véletlenek. Talán maga a teremtés, az isteni elrendelés is ilyen. De vajon miért mag nép?

            Sok szóbeszéd kering mindenütt, sok ember mond ilyet-olyat, s elnézve őket olyan képet vágnak hozzá, mintha a Teremtő mondatná ki  velük az igazságot. Azt gondolom üzlet lett a magyarság dicsősége is, vagy legalábbis az ismertség egyik lehetséges pályája. Még a turizmusból élő visokoiak sem hiszik el a piramisok meglétét, nálunk már arról beszélnek, hogy azt az őseink építették. Mintha valakik szándékosan akarnák lejáratni a jó ügy törekvéseit. Persze attól még lehet piramis és lehet igaz, de ma még ezt nem látni. Óvatosan kell tehát bánni ezekkel az írásokkal, előadásokkal.

Mi az, amire bizton építhetünk, ami tényleg azt bizonyítja, hogy a magyar magnép?

Először meg kell említeni, hogy „2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól. E népek populációiban kimutatható meghatározott, becsült korú genetikai markerek előfordulási gyakorisága alapján, a felső őskőkor 40 ezer évvel ezelőtt (a Homo sapiens európai megjelenésével) kezdődött időszakára vonatkozóan, európai betelepedésük valószínűsített kronológiai sorrendjét is felvázolták. E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték. Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették.
1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus – őskőkori genetikai marker – igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el.” (Szabó István Mihály akadémikus tolla http://www.historia.hu/archivum/2004/0408szaboi.htm)
A Semino tanulmány itt érhető el ingyenesen:

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1469-1809.2008.00440.x/epdf

A másik tény a magyar nyelv, ami valóban a Teremtés rendjét tükrözi. Ezek tények, a szavak itt vannak a szánkban, forgathatjuk őket, sakkozhatunk velük, bár a gyarlóság vagy csak a butaság (vagy a kettő együtt) el akarja tőlünk venni, de nem fog menni. A többi csak kártyajáték, hol erősebb, hol gyengébb lapokkal. Pl. mint Grover S. Krantz tanulmánya, miszerint a magyar az egyik legősibb nyelv Európában, és az uráli nyelvcsaládnak a Kárpát-medence az őshazája. Érezzük, hogy így van, de ez csak játék az ismeretekkel. Más tudósnak más ismeretei vannak, és más a játék vége. A gének azonban tények, a nyelvünk pedig, ha minél többen megismerjük, szintén vitathatatlan világos tény lesz. Ma még mindenki mond mindent, sokféle eredmény mutatkozik, de majd letisztul, mint a jó bor.

 


2. rész

MADAR, MADZSAR

Láttuk az I. részben, hogy a gy hangunk híd a k és a t hangcsalád között. Megismerhettük a mag szavunk etimológiáját. Hiába azonban a gy-híd, az mt gyöknek más a jelentése, így értelmeznünk kell azt is, hogy a magyar szó értelmének minden lehetséges változatát megkapjuk.

Az mt gyök köztes állapotot jelöl, cselekményt vagy dolgot, ami két határ között történik, vagy fekszik. Az m a földanyát a t az istent, a napot, a célhelyet testesíti meg. Az embert e két szentség tartja életben, mert egyik nélkül sem tudna létezni, majd szétválva a lélek a napba, a test a földbe költözik vissza. A t hang zöngés párja a d hang, amelyet ha lágyítva ejtünk gy hangot adunk. A gyökön belül válthatják egymást, az értelem azonban állandó marad. Pl. A madár a föld és a nap közötti teremtmény, a mező két határ közti terület, a megye szintén mező, csak közigazgatási értelemben, a megye, mint határ két mező közti terület; a médium közvetít az adó és a vevő között, aki meditál köztes állapotba kerül. Aki megy, a kiinduló pont és a cél között mozog, amelyből a moccan szavunk is keletkezett. Aki metsz, visszavág az ág vége és a tőke közé, ebből alakult a metél, ami köztes méretre vág, de azt is mondhatnók, új határt szab. Mezopotámia két folyó közti mező. A médek két tenger közti nép volt, a medve a nehézkes mozgásáról kapta a nevét. A meddig kérdőszó a mozgás méretére vonatkozik, a célra. A messiás közvetítő, médium. A méta játék, ahol meg van határozva az alapvonal és a cél. A mítosz sem más, mint a földi ember istenítése, vagy az istenek halandókként ábrázolása. A misszionárius küldetésben, közvetítésben lévő ember, mint a médium, média. A töm(ik) szavunk is, egy határok közti lyukat temet, a tám sem más, mint az alap és a cél közti erősítő eszköz. Vannak persze olyan szavaink, amelynek elválasztása másként történik; ilyen pl. a meder (me-der) földtörés, akár a metró, de talán ezek is idetartoznak, ide is-oda is, mert a nyelvünk sokfelé kapaszkodik össze, akár a hópehely csillagjai. A mátka (má-tka, aminek jelentése nő, akiben már kötés van, vagyis eljegyezték vagy szerelmes) stb.

Látható, hogy az mt gyök jelentése egyszer egy határok közti területre, másodszorra ezen a területen végzett cselekményre válik szét. Vajon a magyar szóra melyik lehet az igaz?

1) Határok közti terület: Csak abban az esetben jöhet szóba, ha erőteljes földrajzi határok között éltek, ez csak a Kárpát-medence vagy a Tigris és Eufrátesz közti mező Mezopotámia, ha minden létező eredetet figyelembe veszünk. A magyar, mint szó keletkezésére az uráli őshazától a 11. századig sok időpont előfordul a feltételezésekben. A Wikipédián a magyar név etimológiájával kapcsolatban érdekes gondolatot is olvashatunk: Felvetették, tudományos igényű alátámasztás – a hangtani változások és a régészeti, bizonyított történeti összefüggések elemzése – nélkül, hogy a médek vagy az indiai Madhja Prades állam neve is hasonlít a magyar népnévre. Amennyiben ezeket a szavakat sikerülne a „Manu népe” magyarázatból származtatni, akkor a magyar név előbbi etimológiája kapcsolatba hozná nevüket a magyarok nevével, esetleg a médek (is) lehetnének az andronovói kultúra (egyik) népe. De az ilyesmihez bizonyítani kell, hogy az ehhez szükséges vándorlások a megfelelő időben megtörténhettek. Ugyanakkor Madhja Prades jelentése „középső tartomány” – mivel a tartomány India közepén van, a 20. század közepén kapta ezt a nevet. [9] Madhja Prades neve így valójában megye és mezsgye szavainkkal áll igen közvetett összefüggésben. A megye a magyar nyelvben az ősszláv media „közép” hasonló hangzású szlovén, mezsgye szavunk pedig ezek bolgár-szláv mezsda alakjából ered. 

 

A szavak eredetétől most tekintsünk el, s vándorlást sem kell valószínűsítenünk, ha tudjuk, hogy a szavaknak egy közös ősnyelve van. (A Mani vagy Manu pedig a magyar mn gyökből ered, ami napot, istent jelent, lásd mennyország, ménkű. Ipolyi Arnold a 19. században leírta, hogy a magyarok sok helyütt mén-nek nevezik a napot, ugyanezt fedezte fel Baráth Tibor is az ókori Egyiptomban.)

2) Visszatérve eredeti fűzetünkhöz az mt gyök másik jelentése a mozgás a föld és a nap, vagy a cél és a kiindulási pont között. Ha nem is volt honfoglalás, az őseink akkor is vándoroltak, terelgették a jószágot; vannak nyomkeresők, akik úgy gondolják, a magyarok az ősi tudást hordták szét a világban. Vajon igaz ez? És mi az a tudás? Erre vonatkozóan semmi összeszedett anyagot nem találtam az interneten. Ha azonban mégis az ősi tudást terítették, akkor térítettek, tanítottak, tehát közvetítők is voltak, médiumok. Ha médiumok voltak, akkor kinek a tudását vitték el, Istenét, egy idegen civilizációét, egy elpusztult világét, vagy a magukét? Ha médiumok voltak, akkor a magukét nem vihették, de akkor miért volt magnép? Igazolja egyáltalán valami, hogy a magyarok mindenütt ott voltak? Azt gondolom, igen.

Rengeteg magyar név van a világban mindenütt. Csak néhány a példa kedvéért:

Cefalu Szicília, új magyarul Kőfalu. (Vajon lehetne másképpen hívni a települést?)

Azori-szigetek A sori szigetek, mert sorban követik egymást. Tud valaki jobb nevet?

Szamoa szigetek, akár egy szempár (még a nézés irányát is láthatjuk), de ezt csak felülről tekinthették így át. Vajon hogyan?

Nagasaki egy hosszú zsák szerű öböl csúcsán helyezkedik el: nagyzsáki (hely).

Csak néhány példa a sok ezerből; és ezek nem kitalálások, hanem nevek, mert ezek a rájuk legjellemzőbb tulajdonságukból fakadnak, erről ismernek rájuk az idegenek. A nevek összefoglalások, akár egy írás címe, a legjellemzőbb, mástól elváló tulajdonságot ragadják meg: pl. Kovácshida, amit jól értünk ma is, mert új szavak összetétele.

Mondhatja a kedves olvasó, hogy ha a magyar ősnyelv volt, akkor adhatták ezt a nevet mások is. Ez eddig rendben is volna. Van azonban egy másik kutatás a Tamana Vámos-Tóth Bátor kezdeményezésével, akik a világban azokat a neveket, névszerkezeteket gyűjtötték össze, amelyek megtalálhatók a Kárpát-medencében is. 5 földrész 190 országában több mint 6000 ezer ilyen nevet vagy névszerkezetet szedtek össze eddig. A hivatalos nyelvészeti álláspont szerint persze a kárpát-medencei földrajzi nevek nagy része nem is magyar. Ez megint egy nagy tévedésük, mert csak olvasni kell megtanulni őket. A 99 százalékuk legalább magyar és a rájuk legjellemzőbb tulajdonságaikról kapták a nevüket.

Ha csak egy pillanatra rátekintünk pl. Anna Morelli írására Belgium őstörténete kapcsán, akkor láthatjuk, hogy Belgium területére magyar földművesek érkeztek a Balaton környékéről és Dél-Magyarországról, akik a sumér Hasszuna-kultúra eszközeit vitték magukkal kb. Kr.e. 5000. év környékén, ami tovább erősíti a feltevésünket, akár az olasz Alieni, de említhetjük az amerikai Henckent is, akik elmondják, hogy az etruszkok kárpát-medencei magyarok voltak; és nem beszélve a sok őshaza elméletről. Őshazát feltételezünk az Urálban, Mezopotámiában, Indiában, Afrikában, Dél-Amerikában, Észak-Amerikában. Atlantiszon, Nepálban stb. Mindegyik feltevést a magyar nyelv ottani megléte alapozta meg. Azt azért ne gondoljuk, hogy azok az emberek, akik ezt felvetették, hibbantak voltak, s ok nélkül állítgattak fel mindenféle hipotézist! A magyarok tehát mindenüvé kirajzottak és kultúrákat alapítottak. Az mt gyök eme vonatkozásának bizonyítását is úgy gondolom sikerrel vettük, a magyar szóban így benne van a mozgásjelentés is, mert őseink tényleg bejárták a világot.

3) A kérdés még az, hogy az mt gyökben rejlő mozgáson túl médiumok, azaz közvetítők is voltak-e, ha igen, akkor a maguk tudását vitték-e vagy valaki másét. A földrajzi nevek azt sugallják, hogy építeni mentek, nem rombolni, aki építeni megy, sok mindent visz magával.

Azt mondják sokan kisebb-nagyobb alapossággal, hogy a magyar a tudás népe. Igyekeztem az interneten ennek is utána nézni mit is jelent ez, de semmi kézzelfoghatót nem találtam. Próbáljunk szemezgetni egy keveset. A lábjegyzetben hivatkozott művemben kitértem az etruszk települések nevére, amelyek tisztán magyar eredetűek. Városaik Vetulona, Populona, Luna, amely hasonló a magyar lóna végződésű településnevekével, mint Magyarlóna, Kendilóna, Aranyoslóna, Lónya stb. Ekkora koncentrációban még Észak-Spanyolországban vannak ilyen nevű települések, mint Barcelóna, Badalóna, Pamplóna, Leon stb. Ez sem véletlen, hiszen Kézai Simon azt írja, hogy sok hun harcos telepedett le, akik féltek Attilától, mivel nem értek oda a catalunyai (még egy lóna) csatába. A lóna a mén (a nap) párja, a hold (lóanya, lóana, lóna). Idegen nyelveken ma is luna, mert a magyarban mindegy volt, hogy ló vagy lú.

Mario Alieni nyelvész professzor és sok tudományos társulat és akadémia tagja, bár az értelmezése kissé eltér, de jól állapítja meg a magyar szerkezetet több név vonatkozásában, mint pl. Alsina és Felsina nevek kapcsolatát a nálunk is divatos Alvinc-Felvinc, Alsószentmárton-Felsőszentmárton vagy csak alvég – felvég kapcsolat rokonságát. Ezenkívül sok magyar és etruszk szót hasonlít össze, meglepően jó eredménnyel.  Alieni és Hencken azt írják, hogy a Kárpát-medence Európa ipari szíve, motorja volt a Kalkolitikumtól a bronzkor végéig (kb. 2-3 ezer év) „A magyaroknak (ennek az elit hódító csoportnak köszönheti Itália a hamvasztás elterjedését, az új építési technikákat, a csatornázást, a fejlett fémkohászatot, a fazekasságot, a díszítéseket, s nem utolsó sorban a kard- és lóhasználatot.” Mint írja a magyarok honfoglalásának középkori dátuma égbekiáltó és tarthatatlan ellentmondások hordozója. A hosszú etruszk szövegek lefordíthatatlanok – fűzi hozzá – és valószínűleg azok is maradnak a hermeneutika számára. Azonban a magyar kulcs szerint csak pillanatnyilag azok.

Azt gondolom a hét keletieknek (mert ez az etruszk jelentése) volt némi dolog a tarsolyukban, amire megtanították az itáliai népeket.

A magyar kulcs mindig működik még Egyiptomban is. Így vélekednek Baráth Tibor és Borbola János egyiptológusok is, akik azt mondják, hogy a hieroglifákat csak magyarul lehet elolvasni, tisztán értelmezni. Borbola János a moszkvai matematikai papirusz tizedik feladványának megfejtésével vált ismertté, amelynek megoldásával őelőtte a nemzetközi tudományosság adós maradt, a megoldás kulcsa ismét a  magyar nyelv volt. A magyar nyelv ismerete, az írás ismeretét is magában hordta. Akikre az írásbeliséget bízták, azok tudós emberek voltak.

Hasonló a helyzet Mezopotámiában, ahol sok magyar nyelvű helységnevet ismerünk. Ilyenek pl: Borszippa (Szép-víz-fa, akár Ipacsfa, Ibafa), Dér, Szippar (Szép-pár – a nap és hold) Kis, Ur stb, de itt van Babilon, megint egy lóna, s tudjuk fő istennője Istár a termékenység, az anyaság és a szerelem istennője, alapjában a hold, mert a női tulajdonságokat a hold hordozta, míg a férfiét a nap. A termékenységnek templomokat emeltek, amelyekben Istár papnői segédkeztek. Minden nőnek kötelessége volt elmenni egy ilyen templomba, s átadni magát egy idegennek életében legalább egyszer. Ha többször tette nagyobb volt az áldás. Az uralkodójelöltnek meg kellett másznia a Zikkurat tetejére vezető lépcsőt, s a fenti templomban magáévá kellett tennie valamelyik papnőt. Így válhatott csak uralkodóvá. A nőiség és a hold párhuzama nyilvánvaló, csakúgy, mint a termékenység ciklikussága. Nem véletlenül nevezték el Istár papnőiről az ország fővárosát (lóna papok, hold-papok csak fordított sorrendben: Papilóna). Ha a kezünkbe veszünk egy sumer-magyar szótárat megdöbbentő felfedezéseket tehetünk. Csak néhány azonos szó: ugala – ügyes, kamanu – kemény, barinna – bárány, rossu – rózsa. Nem véletlenül jött korábban szóba a sumér-magyar rokonság is.

Betekintés a Teremtésbe

Azt gondolom nem lenne vége, ha tovább folytatnám a küldetések sorozatát. Arra azonban keressük még meg a választ, hogy kinek a tudását közvetítette a magyar? Elsősorban a magáét, az anyaországét. Aki alkotott már életében, az tudja, hogy a tudás Istentől jön. A magam tapasztalatából és mások elmondása alapján is bizton írhatom ezt, hiszen a művészek nem véletlenül várják a múzsát, hogy fogják meg az ecsetet, a tollat. A tudás, mint azt maga a szó is mutatja, istentől való.

Van azonban a nyelvünkben egy olyan ősi tudás még, amelyet a mai ismereteinkkel nehéz megmagyarázni. Ez pedig az emberi testrészek elnevezései. Nem szándékozom kielemezni most ezeket, legyen ez egy másik tanulmány, egy olyan példát azonban megemlítek, ami mindenki számára nyilvánvaló. A testrészek magyar elnevezései magában hordják azok legfontosabb tulajdonságait, funkcióit. Harvey angol orvos a XVII. század első felében publikálta tanulmányát arról, hogy a vér kering az emberben. A vér keringetése a szív feladata. A magyar nyelvben a keringető szervet szívnek nevezik. Miért is? Mert szív, mint a szivattyú az egyik irányba, a másikba pedig visz, vagyis visszaszállítja a friss, oxigénnel teli vért a sejtekhez. Ha balról jobbra olvassuk szív, ha a rovás írásnak megfelelően jobbról balra, akkor visz. Ellentétes olvasás, ellentétes irány, de egy funkcióval. Ugye, nem gondolja senki azt, hogy ez véletlen. Nos, A magyar nyelv történeti etimológiai szótára azt írja erről, hogy ősi örökség az uráli korból. A szó első írásbeli előfordulása a 15. sz. eleje. (Akkor hogy is van ez Hervey előtt?) Ismeri már az olvasó az egy szavunk isteni jelentését; egy másik változatban agy, a vezér, a teremtő, az elgondoló. Minden testrészünk, legyen máj, vese, epe, bél stb. a funkciójáról kapta nevét. Ezt a magyar nép tudta már vajon, vagy egy letűnt kor nyelvét beszéljük, amely tényleg megsemmisült a vízözön idején vagy elsüllyedt valamelyik tengerben? Nyelvünk olyan, mint a matematika. Minden helyes megoldásra igazolás található, és nem kell hozzá más, csak a rokon hangok cserélése.

Láthattuk az Egy, mint isten jelentést, a belőle származó ég, egész, igaz stb. fogalmak isteni eredetét. Szándékosan hagytam ki az ige szót. János evangéliuma így kezdődik: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett. (…) S az Ige testté lett.

 

A kimondott ige által teremtette meg Isten a világot. Az ősi tanítások szerint az ember ég és föld gyermeke, s ezt olvashatjuk a Bibliában is, amikor a Teremtő a földporából megalkotta az embert, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az anyag tehát a földé (m), az élet, a lélek Istené (d). Isten az első embert nevezte Ádámnak. (aDaM). Ádám neve nem jelent mást, mint Isten (Nap) és a Föld gyermeke, maga az ember. Visszafelé olvasva MaDa. Isten azt is mondta, hogy szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet. Legyenek magok tehát, menjenek, és vigyék magukkal az IGAZ IGÉT az EGYről. MADA ÚR, MAGA ÚR a rovás Gy-ben (kettőskereszt) egyesül és lesz MAGYAR, mint a kettőskereszt két szimpla keresztből (nap és föld, férfi és nő), amelyek az isteni d hangot jelölik. (Ezért alakult így az együtt szavunk.) A mag átörökíti az ős tulajdonságait: Isten képére teremté az embert, s ezt kell tovább adnia a magyar népnek.

A magyar, mint magnép értelmezése, látjuk, az anyagi síkon is helyénvaló, helyénvaló az erőteljes határok közti terület, a Kárpát-medence, amit leginkább a Semino-féle génvizsgálat, a Tamana gyűjtemény és a világban meglévő magyar értelmű földrajzi nevek együttesen bizonyítanak. Helyén való népünket a mozgásról is megnevezni, hiszen kirajzottak, bejárták a világot. És médiumok is voltak, mert fáklyát gyújtottak a sötétségben.  A d < gy gy > g híd működik, de egyenlőség jelet nem tehetünk közéjük. Mert a madar nem ugyanaz, mint a magar. A kettő halmazának egyesítése, akár a jó szerelemben, adja meg a megoldást és az igazságot, bár önállóan is megállják a helyüket, de csak együtt lesz eg(y)ész, ig(y)az: magyar.

A Biblia teremtéstörténetei (és a többi része is) az anyagi síkon tapasztalt logikát igazolják. Olyan messzemenő következtetéseket is levonhatunk, hogy a Teremtés nyelve a magyar volt, és biztos vagyok abban, hogy ezt a teljesség igényével is igazolni tudjuk. Az volt a magyarság feladata, amit Ádám, vagyis az ember kapott célul. A névegyezőség és a név jelentése erre igazolás.

Az emberek aztán elfeledték a Teremtés történetét, az életet adó napban hittek, míg meg nem jelent Jézus, aki újra a szeretetben kibomló egységre hívta fel az ember figyelmét.

[1]    Ha a hangok jelentésének bizonyítását elégtelennek tartaná a kedves olvasó, úgy ajánlom A magyar nyelv misztériuma I. rész című kötetem tanulmányozását.

[2]    A szófejtéseknél csak a mássalhangzók lényegesek, azt vesszük figyelembe. Magánhangzók nélkül is elég jól olvashatók a szavaink.

[3]    A gyümölcs szavunkat itt eredményként kell értelmezni.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “Dr. Lónay Gyula: MAGYAR – mag úr vagy mad úr? ( 1-2. rész)” bejegyzéshez

  1. Régen foglalkoztat a “ten”. Sajnos, nem vagyok szakértő, de feltűnt az IsTEN és a TENmagad szóban a fogalmi azonosság.

    Arra a következtetésre jutottam (lehet, hogy tévesen?), hogy az Isten eredetileg ŐS TEN-nek hangozhatott, vagyis a TEN, mint mindennek a lényege, oka, forrása, akár magunkra vonatkoztatjuk, akár az eredetire.

    Ős TEN, aminek TENmagunk a MAGányos MAGvai vagyunk egy csodálatos édenkertben.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Rendőrségi előállítások a számításoknak megfelelően – Póka László összegzése
Rendőrségi előállítások és várható torlódások a közlekedésben holnap, Budapesten
Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából….
Close