Csikós Sándor: Büsszeli diadal – Csakugyan győztünk-e Brüsszelben?

MINISZTERENÖKÜNK: Hosszú csata volt, de sikerült megvédenünk Magyarország érdekeit. Holnap folytatjuk!

A VÁLASZOM:

Már csak az a kérdés, hogy ŐK is betartják-e majd a megállapodást. Nem találnak-e egy olyan formulát, amivel semmissé tehetik a mostani alkut.

Ha visszagondolok nyugati szövetségeseink több mint nyolc éve tartó hitvány, alávaló geopolitikai játszmáira e konfliktus kapcsán, kormányunk helyében én szkeptikusabb lennék.

Megérne egy misét annak objektív, elfogulatlan tanulmányozása, hogy mégis, ki hogyan viselkedett azzal a „Minszk-2” megállapodással kapcsolatban, amelynek végrehajtása egyedül biztosíthatta volna a konfliktus békés rendezését. Többek között garantálva Ukrajna területi integritását, amiről pedig annyi üres frázist pufogtattak évek hosszú során. Megnézni, ki akarta valóban a békét, és ki tolta az eseményeket a háború folytatásának irányában. Milyen erkölcsi kötelességtudat parancsol nekünk szolidaritást azokkal, akik a háború folytatása érdekében munkálkodtak kezdettől fogva, és mindvégig?

Mindannyian tudjuk, ki nyerészkedik az oroszellenes szankciókon, a mi, és egész Európa rovására. Miért vagyunk kötelesek szolidárisnak lenni a sírásóinkkal? Ahelyett, hogy FELLÁZADNÁNK ELLENÜK. Mi, egész Európa. Az első lepésünk lehetne, hogy Scholz kancellár AZONNAL, HALADÉKTALANUL KIADNA A MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYT AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT-2 VEZETÉK ÜZEMBE HELYEZÉSERE. És ő, az Európai Unió (ha még egyáltalán európai az az unió, és nem a zárt osztály kényszerzubbonyba, gumiszobába való ápoltjainak gyülekezete) a sarkára állna, és nem tűrne több belepofázást olyan dolgokba, amelyek csak ránk, európaiakra tartoznak.

Azokkal kellene szolidárisnak lennünk, akik „készek megfagyni az ukrán népért”? (Ám tegyék, az ő dolguk – de minket hagyjanak ki belőle!)

Azokkal kellene szolidárisnak lennünk, ahol a külügyminiszter asszonynak fontosabb „az ukrán népnek tett ígérete” (???), mint saját honfitársainak a sorsa?

Azokkal kellene szolidárisnak lennünk, akik országunk legfelsőbb vezetéséből három embert is feketelistára tettek, mint valami bűnözőket? Közöttük hazánk miniszterelnökét? Külügyminisztérium pedig még a Kreml ügynökeinek listájára is kitették. (Ami, adott esetben, tényleg halállista lehet.)

Akik minősíthetetlen módon és hangnemben állandóan belepofáznak a dolgainkba. Dirigálnak, utasítgatnak minket úton-útfélen. Mint valami pimasz, szemtelen piaci légy. Aki állandóan rárepüléseivel, mérges döngicsélésével zaklat mindenkit.

Az első világháború előtt mondták a montenegrói fejedelemről: felgyújtaná az egész világot, hogy annak lángjain egy rántottát süthessen. Egy ilyennel legyünk mi szolidárisok – mások parancsára?

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)