Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Ha, az észt, viselkedésmódot osztogató, mindent-tudó, és „szó-fosó”, távirányított Bakondi úrnak/elvtársnak, nem tetszik maradék Anyaországunkat védeni hivatott rendőreink/katonáink veleménye, kérdezze meg erre vonatkozó véleményüket, is! Vagy, menjen közéjük Ő is néhány napra!!! És főleg, tegye közzé, határvédőink véleményét is!!! Javasolja, az 56-os Veteran, és Koppányivadék, dr.E.Sz.L.Bécsből.
Lesz min csámcsogni a világ liberális sajtójának. Ezt azért mégsem így kellene tudtul adni, hogy órákig, szolgálati időben ilyesmit írogat valaki. Nagyobb önfegyelemre lenne szükség, másrészt mindent biztosítani a határhoz rendelteknek.
Majd ha ugyan ezt mondja a 8.000.000. koldus Magyarországon akkor,mit szól bakondi kartárs? Hogy nem tegezünk vissza,mint anno a tűzoltó összejövetelen.