Az igazi válság még hátra van – Az USA is „trükkök százaival” dolgozik

Mivel tudjuk, hogy balliberális „elitünk” mindig az éppen hegemón hatalmat utánozza, nem lehet meglepetés számunkra, hogy nem csak nekünk van egy trükkös kormányunk, hanem a vezető világhatalomnak is. De hogy mennyire, az mégis csak meglepetés, mert vajon mit tesznek, ha az eltrükközött, elcsalt valóság visszajön egy másik ajtón?

Soha olyan eltérően nem értelmezték a nyugati világ gazdasági fejleményeit, mint az elmúlt évben. A mainstream média ugyan nem ujjong egyöntetűen – ami már maga is óvatosságra kell intsen -, néha megemlít kisebb problémákat – amelyekről már a dicsőséges szocializmus jut az eszünkbe – de az utóbbi év tőzsdei diadalmenetét nem tudja, vagy nem akarja mégsem kritikusan értelmezni. Vele szöges ellentétben a kritikus média egy olyan súlyos gazdasági válság közeli eljövetelét jelzi, ami után semmi sem marad a régiben.

Azt ugyan régen tudjuk, hogy nemcsak hazánk, hanem az USA is a világ legeladósodottabb országai közé tartozik, de egy elefánt megteheti, mert más zsarolási eszközökkel rendelkezik, mint egy bolha – gondoltuk. Igen ám, de sok lúd disznót győz – bocsánat kedves elefánt! – tartja a magyar közmondás, és valóban, így van. Az utóbbi évek egyre inkább egy versenyfutásra hasonlítanak a két vezető nagyhatalom, az USA és Kína közt, amelyben a gazdaságilag megroggyant Amerika előre menekülve, a nemzetközi jogot semmibe véve, pénzügyi és katonai erejét kihasználva gyarmatosítja a világ erőforrásokban gazdag és stratégiailag fontos részeit, így próbálva hegemóniáját fenntartani, míg Kína a hagyományos gazdasági hódítás, árucsere, befektetések eszközével válik egyre erősebbé. A verseny egy agyaglábú, állig felfegyverkezett óriás és sok kis fürge Kung Fu harcos küzdelmére hasonlít. Hogy milyen eredménnyel, nem tudjuk, de az óriás agyaglábain olyan repedések jelennek meg, amelyek a küzdelmet eldönthetik.

Másfél évvel ezelőtt, különösen Amerikában hatalmas közpénzekkel mentettek meg roskatag bankokat. A tőzsdék fellendülése óta a bankok ismét óriási profittal dolgoznak, de a közpénzeket nem fizették vissza. Ugyanakkor a válság a reálgazdaságban és az átlagkeresetek visszaesése folytatódott, ma a foglalkoztatottak több mint 80%-a keres kevesebbet, mint 1973-ban. A bankok bonusz kifizetései viszont megnőttek. Josef Stieglitz, korábbi Világbank elnök szerint a Wall Street nagy cégei 4973 alkalmazottnak fizettek több mint 1 millió dollár bonuszt az elmúlt évben. Igaz, nekik van miből. Csak a Goldman Sachs, Merrol Lynch, Morgan Stanley és a JP Morgan Chase tavaly kb. 30 milliárd dollár profitot termeltek, a Federal Reserve Bank 46,1 milliárdot.  Még inkább elgondolkodtató, hogy, mint Antonio Maria Costa, az ENSZ drog elleni intézetének főnöke kijelentette, 2008-ban 352 milliárd dollár drogpénz volt az, ami a pénzrendszert megmentette a teljes likviditási válságtól.

Ugyanakkor az USA főbb gazdasági mutatói erősen rosszabbodnak. Az államadósság meghaladja a 12 billió (!) dollárt. (Összehasonlításként: a magyar ennek a kétszerese, de forintban.) Hogy a dollár mégis erős, arra a hivatalos magyarázat az, hogy bizonytalan helyzetben a befektetők a legbiztosabbat választják. Ez a magyarázat most teljesen hamis. A dollár megerősödése pont azért következett be, mert mindenki tudta, hogy mennyire gyenge és igyekezett dollárban lévő adósságát minimalizálni. A bizalom végül is azért állt helyre 2009 márciusában, mert a Bank of England és a FED bejelentették, hogy felvásárolják kormányaik kötvényeit. Ez meg is történt, de a pénz végzetes felhígításával. Már a FED 2004-es bejelentése, hogy a pénzmennyiség növekedésének mutatóit többé nem közlik, rámutatott a legkritikusabb pontra. Sokáig ezzel nem lehet visszaélni. Ezért folyamodtak – már előzőleg is – a legpiszkosabb trükkökhöz. John Williams, aki shadowstats.com alatt egy honlapot tart fenn és több antiglobalista újság, mint pl. az ausztrál The Privateer szerint egy nagyon megbízható forrás, kidolgozott egy egyszerű módszert a kormánystatisztikák ellenőrzésére. Williams még egyszer átszámolja a legfontosabb statisztikai adatokat, még pedig úgy, hogy azokat a számítási alapokat alkalmazza, amelyeket még 20-30 évvel ezelőtt alkalmaztak a kormányok, s amelyeket aztán folyamatosan felhígítottak, hogy a romló helyzetről félrevezessék a polgárokat. Williams eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy az Egyesült Államok egy óriási, mindent elsöprő válság előtt áll, mert az adóssághegy menthetetlenül maga alá temeti. „2008-ban a hiány 5,1 billió dollár volt… a hivatalosan megadott 450 milliárd helyett”, írja Williams.

Peter Orszag, Obama magyar származású kabinetfőnöke 10%-os államháztartási hiányról beszélt, amit még Obama alatt szeretnének lefaragni 3%-ra. De nem mondta meg hogyan. Kritikus elemzők ezt kizártnak látják, az amerikai munkavállalók további, még radikálisabb elnyomorításával is. Egyre nőnek a kamatterhek, a múlt évben már 383 milliárd dollárra, ami a GDP 40%-át teszi ki. Tavaly a munkavállalók 5%-a veszítette el munkáját, amivel a munkanélküliség már túllépte a 17%-ot. Pedig az átlagos munkaidőt már heti 33 órára csökkentették, ami a legalacsonyabb nívó az 1929-es nagy válság óta. Ugyanakkor a munkanélküliség további emelkedése várható, mert mint FED-elnök Bernanke bejelentette, a termelékenység csak az utóbbi évben 5,5 %-kal emelkedett, ami további „racionalizációt” követel meg. S mint tudjuk, a multik továbbra is az olcsó országokba, Kínába, Indiába exportálják a munkahelyeket.

Ha az összeomlás ennyire elkerülhetetlen, felmerül a kérdés, nem látja ezt a háttérhatalom is? Nyilvánvaló, hogy igen. Akkor is, ha – mint magyarázni szokták – az önző kapitalisták rövid távú érdekeiket követik. Rendelkeznek ők hosszú távú tervekkel is, de azok számunkra az apokalipszist jelentik. Csak ott számolják el magukat, hogy ők azt a folyamatot is irányítani tudják.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő