Siklósi András: Nesze semmi, fogd meg jól!


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Töprengések a 2002-es választások előtt

Addig is, amíg elkészítem az idei (2010-es) választási előrejelzésemet, úgy gondolom, igen tanulságos lesz közreadni 8 (illetve részben 12) évvel ezelőtti írásomat – természetesen a legcsekélyebb változtatás nélkül –, hiszen az abban foglalt megállapításaim, tételeim ma is aktuálisak; és a véleményem jottányit sem változott a közben eltelt időben, tehát semmi okom sincs a szégyenkezésre. Azt hiszem, ebben a politikai és egyéb zűrzavarban kevesen mondhatják el ugyanezt, hogy korukat és „hivatásos” kortársaikat jóval megelőzve átláttak a szitán, ill. fölismerték a rejtőzködő vagy ügyesen álcázott igazságot. Ennél fogva tanulmányom most már dokumentum-értékűnek minősíthető, amit nem én állítok, hanem hozzáértő barátaim.

————————————————–

Idestova 35 éve munkálkodom a magyarság fölemelésén, minden lehetséges módon. Számos kísérletet elvégeztem a gyakorlatban is. 1990-ben az FKGP színeiben, 1994-ben pedig függetlenként képviselőjelölt is voltam Szegeden, s mindkét esetben segítség nélkül, roppant energiával összegyűjtöttem a szükséges ajánlócédulákat. Minden téren (pl. a vitákban és szónoklatokban) kiemelkedtem vetélytársaim közül, ezért nagyon meglepett, hogy a szavazatok végeredménye egész más sorrendet tükrözött. Rá kellett jönnöm, hogy a felkészültség, a rátermettség és a becsület nem versenyezhet a pénzzel, a hamis ígéretekkel, az ordító reklámáradattal. Ekkor eszembe jutott Petőfi szabadszállási fiaskója, s ettől valamelyest megvigasztalódtam; de visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy többé nem esem ugyanebbe a verembe, hanem célravezetőbb utakat keresek. Hiszen nem föltétlenül kell képviselőnek vagy miniszternek lenni ahhoz, hogy az ember tehessen valamit a hazájáért.

1998-ban és 2002-ben ismét több párt megkörnyékezett, ajánlatot tett, ám a leghatározottabban elzárkóztam valamennyi kísértés elől. Immár nem csupán rossz emlékű kudarcaim miatt, hanem mert komoly megfontolások után ráébredtem, hogy ez az egész rendszer tetőtől talpig bűzlik, s még véletlenül se szolgálja a nemzet boldogulását. Aki tehát jelöltként vagy szavazóként részt vesz a választásokon, az akarva-nem akarva egy öngyilkos tragikomédia szereplőjévé válik, melynek forgatókönyvét ördögien ravasz ellenségeink szerkesztik, pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. Ebből a könyörtelen csapdából nincs menekvés, csak ha közös elszánással a gyökeréig leromboljuk az egész bűnbarlangot, lakóit pedig végérvényesen a pokolba kergetjük. Az 1998-as választások eredményeinek elemzésekor, a „Korai az öröm, a feketeleves még hátravan” c. tanulmányomban máig ható érvénnyel megfogalmaztam azokat az alapgondolatokat, összefüggéseket, melyeknél pontosabban most sem tudnám kifejezni véleményemet. Ezért tanulságosnak tartom 4 éve (azaz már 12 éve – S. A.) született mondataim fölidézését. A jóhiszemű kevesek okuljanak belőle, a csordaszellemű többség pedig nyugodtan essen a torkomnak, ha egyéb hatékony érvei, meggyőző cáfolatai nincsenek – hiszen eddig se voltak.

„A magyar választási törvényt – mely Európában talán a legbonyolultabb, legkörmönfontabb – egy letűnő diktatúra hatalomátmentő apparátusa hozta létre jól felfogott érdekében. Lényege, hogy már a jelöltállítás szakaszában kiszűrje azokat a nemzeti pártokat és magánszemélyeket, melyek (akik) a valódi rendszerváltást határozottan meg kívánják valósítani. A 750 ajánlószelvény (kopogtatócédula) kötelező összegyűjtése már eleve alkotmányellenes, hiszen ez csupán a gazdag anyagiakkal, fontos pozíciókkal rendelkező s a hírközlésben aránytalan túlsúllyal szereplő, a posztkommunista rezsim által támogatott vagy megtűrt kisebbség számára teszi lehetővé a sikeres szereplést. Az irányított ’közvélemény-kutatások’, a tisztességtelen sajtóhadjáratok, az aljas rágalomözön, az egyoldalú vádaskodások már eleve megdolgozzák a politikai útvesztőkben járatlan társadalmat; ám ha mindez nem lenne elég, a választási törvényben elrejtett alattomos aknák, valamint a számítógépes feldolgozás tetszőleges manipulálhatósága szinte tökéletesen biztosítják a hatalom által megtervezett eredményt. Ebből következően a választásokra nem a népnek van szüksége, hogy szándékait kifejezhesse és életén javíthasson, hanem a rátelepedett élősködőknek, a nevében fellépő zsarnokoknak s az idegen célokkal azonosuló haszonelvű janicsároknak. Nyilvánvaló az is, hogy ilyen kézben tartott, kirekesztő eljárással a számtalan írott és íratlan törvénnyel, rendelettel körülsáncolt és bebetonozott rendszer nem ingatható meg, s a korrupt, hazug, önző, becstelen frontemberek sem távolíthatók el. Ez az egész csak arra jó, hogy a színjátékban részt vevő pártok és személyek (a ’kiválasztottak’) egymás közt felosszák a hatalmi tortát; azonban az, hogy kinek mekkora szelet jut, számunkra majdnem közömbös. A választási komédia valójában azt szolgálja, hogy a népakarat, a demokrácia pecsétjét ráüthessék a nemzetrontás dokumentumaira. A fentiekből (s az elmúlt 8 év tapasztalataiból) egyértelmű, hogy a tisztán látó hazafiak, a parttalan agymosással befolyásolhatatlan kevesek számára ez az út zsákutca; tehát ha következetesek és becsületesek kívánnak maradni, a választásokon sem jelöltként, sem szavazóként nem vehetnek részt. Hiszen mi nem azért harcolunk, hogy egyik vagy másik sarcoló csoport bitorolja az országot, hanem azért, hogy a szennyet végleg eltakarítsuk s az ellenséget utolsó odúiból is kifüstöljük. Mi nem szalonképesek akarunk lenni egy parlamenti bordélyház budoárjában, hanem föl szeretnénk számolni a politikai-gazdasági-kulturális zsiványságot és prostitúciót. Ahhoz, hogy Magyarország összes javaival ismét a nemzet tulajdona lehessen, s egy önzetlen, tisztességes, rátermett elit vezethesse, elkerülhetetlenek a tömeges lázadások, ill. a radikális, forradalmi megoldások kikövetelése és véghezvitele. Ez nem kisasszonyfoci, hanem kegyetlen élethalálharc! Ha erről lemondunk, vagy gyáván félrehúzódunk, minden marad a régiben, s pusztulásunk, leépülésünk visszafordíthatatlanul beteljesedik.

A magam részéről mindezt évek óta világosan látom, és (mindenkit megelőzve) kérlelhetetlen következetességgel hirdetem, ám a Kasszandra-szerep sohasem volt hálás e vidéken, s a magányos hangot mindig elnyomja az eszeveszett üvöltők kórusa. Még a jobbak közül is – itthon s az emigrációban egyaránt – amellett agitál a többség, hogy kötelességünk szavazni, mert történelmi pillanat következik, végre elzavarhatjuk a liberálbolsevik patkányokat. Ám kevesen gondolták végig, hogy a helyükre megint csak kóklereket állíthatunk, hiszen az adott körülmények közt gyökeres változásra nincs semmi lehetőség. Mondom ezt annak tudatában, hogy ismerem valamennyi párt programját (és hangadó személyiségeit), melyek sok fényévnyi távolságra vannak egy elfogadható és kivitelezhető nemzeti tervezettől. Ha szemléletes próbálok lenni, hazánkat egy sötét szakadékba rohanó vonathoz hasonlítom, melynek csupán a mozdonyvezetője cserélhető le a választásokon, holott nekünk a síneket kellene fölszaggatnunk, és a villanyvezetéket kellene letépnünk, majd a helyes irányba lerakott pályára fordítani az egész szerelvényt. Nem a NATO s az EU felé kell haladnunk, nem jószomszédságra kell törekednünk, nem a multik, a bankok s a nemzetközi zsidó-lobbi intéseit kell követnünk; hanem birtokba kell vennünk a Kárpát-medencét, s egy virágzó, gyarapodó, minden ízében magyar világot kell teremtenünk, ahol honfitársaink szabadon, jogbiztonságban, fejlett anyagi és kulturális viszonyok között, esélyegyenlőségben élhetnek. Ennek végrehajtása, azaz a függőségünk, elnyomottságunk alóli felszabadítás és népünk felemelése nem várható egyetlen álnemzeti párttól vagy szervezettől sem; csupán egy alulról szerveződő nemzeti összefogás keretében zajló szüntelen küzdelem hozhat győzelmet.

A pártalapokon nyugvó nemzeti egység fából vaskarika, mert éppen megosztásunkra hozták őket létre. (Bődületes szamárság bedőlnünk az olcsó propagandának, és ráharapni a gondosan előkészített csalira!) Félreértés ne essék, nálam senki sem undorodik jobban a vérszívó MSZP-SZDSZ bandától, senki sem kívánta őszintébben kisöprésüket, elszámoltatásukat, s mindannak megdöntését, fölrobbantását, amit képviselnek. Azonban csak a naiv álmodozók s az abszolút hülyék hihettek abban, hogy az urnáknál ez megoldható. Hát nem! Egy agresszív, velejéig romlott, kíméletlen horda csak erőszakkal távolítható el (de nem föltétlen véres harcok árán!), amit már 1990-ben meg kellett volna tennünk; s ami részben népünk züllöttsége és tehetetlen lapítása, részben a kerekasztalos, paktumos ’lovagok’ gátlástalan pénzimádata vagy karriervágya miatt mindmáig elmaradt.

Le kell szögeznem tehát, hogy ilyenformán az eddigi választásoknak nem volt semmilyen komoly tétje a nemzet szempontjából, hiába állítják az ellenkezőjét az ügyeletes szirének s az illetékes ’udvari dalnokok’. Legföljebb a kormányfő s a miniszterek, államtitkárok, képviselők leváltására kerülhetett sor, s erre is kizárólag azért, hogy a forrongó, dühöngő népet kis ideig lecsillapíthassák. Szemfényvesztés, cirkusz volt ez a javából, s még azt a hamis illúziót is megadta, hogy a szavazópolgár önmaga dönthet a sorsa fölött. Immár harmadszor (2010-ben már hatodszor! – S. A.) ugyanaz a demokratikus kutyakomédia: jelöljetek, induljatok, vegyetek részt, válasszatok! Aztán 4 évenként újra és újra az idők végezetéig, vagy amíg bele nem döglünk. Röhej! Ilyen szorító béklyóba verve, ennyire szürke, alkalmatlan jelöltekre és pártokra tekintve helyesen választani soha nem is lehetett, hiszen csupán annyi mozgásszabadságunk volt, hogy az esedékes rabtartók közül melyiket ültessük a nyakunkra. Jómagam most se vártam semmi jót, azaz bármilyen eredmény születik, az számunkra csak kudarcot jelenthet. Az egyedüli siker az lett volna, ha legalább 80 % tudatosan (nem pedig csalódottságból vagy közöny, fásultság miatt) nem megy el, vagyis tüntetőleg bojkottálja minkét fordulót, s ezzel ország-világ előtt fölmutatja, hogy a többség más úton kíván járni, mert elege van mindabból, amit évtizedek óta megetetnek vele. Persze ez akadémikus fejtegetés, mivel eszközök híján a szavazni szándékozókat éppoly nehéz lenne tömegesen lebeszélni, mint ahogy az otthon maradókat az ellenkezőjére bírni.

Egy ezerszer megalázott, csontig lerágott országot, egy mindenéből kiforgatott, külső és belső ellenségtől fenyegetett, fuldokló társadalmat kell kivezetni a poshadó mocsárból. Ilyen hozzáállással ennek nincs esélye. Ez a vonat a halálba robog. Itt egy kormányváltás már semmit se jelent. Itt minden változásért kiált! Magyarországot meg kell menteni, népünket föl kell szabadítani! Készüljünk tehát a rendszerdöntésre, ébresszük föl az alvó nemzetet!

A fönti idézet fényében nem sok értelme van a választási esélylatolgatásnak, hiszen a magyarság zömének kedvező eredmény eleve nem születhet. A voksok mennyisége és megoszlása csupán a hatalom s a húsosfazék birtoklásáért tülekedő pártoknak, ill. klientúrájuknak élet-halál kérdés, míg az egyszerű pórnép számára huszadrangú probléma. Valamiféle különbség azért mégis van az egyes pártok közt, tehát végezzük el a vizsgálatot a várható befutás sorrendjében, mellőzve persze az abszolút esélytelen indulókat.

1.) FIDESZ+MDF pártszövetség – A legnagyobb eséllyel pályázik (tippem: 35-40 %) a választások megnyerésére. (Nos, ez nem jött be, ám főként azért, mert nem is akartak győzni! Vagy tán ezt nem is engedték? – S. A.) Az, hogy felemás eredményeket felmutató, saját ígéretét is csak töredékesen teljesítő 4 évnyi kormányzás után az élen tudott maradni; ez egyrészt a balliberális ellenzék roppant ellenszenves és hazaáruló magatartásának köszönhető, másrészt a magyarság igénytelenségének, félrevezetettségének és fásult közönyének. („Az Orbán-kormány bizonyítványa 3,5 év tükrében” c. cikkemben részletesen elemeztem a hibákat és mulasztásokat, így erre most nem térek vissza.) A Fidesz valójában nem szerves képződménye a társadalomnak, csupán a média kreálta a „boldogításunkra”. Valódi tagsága alig van, inkább holdudvara és haszonélvező üzletfelei. A Zsideszként is ismert pártocska az SZDSZ tejtestvéreként, szélsőliberális környezetből indult, aztán egy ügyesen megtervezett pálfordulással mérsékelt jobboldali, „polgári, keresztény, konzervatív” álarcot öltött. Majd a már eredetileg is ezt valló pártokat szép lassan felmorzsolta (KDNP, FKGP) vagy beolvasztotta (MDF), és jól nevelt kakukkfiókaként a helyükre telepedett. Ma kizárólagos igénnyel trónol a jobbközépen, noha arculatváltása csak annyira hihető, mintha egy főrabbit katolikus püspökké szentelnének. Egyetlen, látszólag nemzeti kötődésű vezetőjét, Kövér Lászlót is leváltották tisztségéből, s székébe a holokauszt-szimpátiájáról elhíresült Pokorni Zoltánt ültették. A párt többi főkolomposának családfa-kutatása is megérne egy misét, de itt és most legyen elég annyi, hogy valamirevaló magyar elvétve sem akad köztük. Orbán Viktor miniszterelnök messze kiemelkedik pártjából s az egész politikai mezőnyből, ám ez nem személyes érdemeit dicséri, hanem a többiek silányságát, ill. közéletünk siralmas voltát bizonyítja; azaz a tisztességes hazafiak száműzését a nemzet irányításából. Orbán szellemi elődje, Antall József ugyancsak megtette a tőle telhetőt az MDF szétverésében, mely azóta utolsó népi gyökerű elnökét (Lezsák Sándor) is lenullázta, hogy helyet szorítson a még simulékonyabb Dávid Ibolyának és társainak; akik úgy passzolnak a Fidesz-elithez, mint zsákhoz a foltja. Senkit ne tévesszen meg, hogy a zsidesz-bolhából fidesz-elefántot kreáló sajtó immár dühödten támadja a „hitehagyott” Fideszt és partnereit (az MDF-en kívül még néhány liberális kereszténydemokrata és díszkisgazda, ill. a Lungo Drom cigányszervezet!), mivel most így vezényelték a háttér-karmesterek; máskor majd újfent más hangnemben muzsikálnak, csak győzzük követni a gyakori stílusváltásokat. Mindent összevetve: nemzeti szempontból semmi fölemelőt nem várhatunk tőlük, ezért nem ajánlott rájuk szavazni, legföljebb csak azért, hogy a komcsik legális visszatérését meggátolhassuk!

2.) MSZP – A néhai MSZMP jogutódja, vagyonának fő „örököse”; 1994-98 közti rémuralmuk félreérthetetlenül megmutatta, hogy képtelenek megváltozni, s az összmagyarság halálos ellenségei (voltak és lesznek). Az egykori kiskirályok, pufajkás gyilkosok, hazug kollaboránsok, marxista harácsolók, privatizáló ejtőernyősök és egyéb sátánfattyak gyűjtőpártja. Egyetlen emberarcú vezető sincs „szakértőktől” hemzsegő soraikban. A saját jólétükön és hatalmukon kívül semmivel se törődnek, ennek megtartásáért, ill. megszerzéséért azonban bármilyen aljasságra készek; ha szükséges, egymást is szemrebbenés nélkül kinyírják. A bunkó proli Horn Gyula, a gyomorfordító szófosásával vigéckedő Kovács László, valamint a „szuperértelmiségi” bankárból milliócskákat sikkasztó miniszterelnök-jelöltté vedlett Medgyessy Péter igazán alulmúlhatatlan triót alkot. (Sajnálom a papírt és a ceruzát arra pazarolni, hogy semmivel sem különb társaikat is nevesítsem.) Halvány fogalmuk sincs a nemzet gondjairól, gőzük sincs az ország kormányzásáról, és semmilyen elképzelésük sincs a magyar jövőről. (Mintha egy más bolygóról érkeztek volna hozzánk vendégségbe!) Megvalósítható programjuk soha nem volt, üres ígérethalmazban, frázispuffogtatásban merül ki valahány közszereplésük. Elképesztően ocsmány, kanálisszagú kampányt folytatnak; semmilyen rágalmazástól, durva fenyegetéstől, sőt a tettlegességtől (lásd a MIÉP-jelölt megveretése!) sem riadnak vissza ellenfeleik megfélemlítése, ellehetetlenítése és diszkriminálása végett. De külföldön is bármikor készek aláásni Magyarország tekintélyét (pl. EU-csatlakozás!), vagy ellentéteket szítani a hazai és a határokon túli nemzetrészeink közt (pl. a státusztörvény kapcsán!), ill. a keresztény egyházak barbár besározására is kaphatók. Semmi sem elég jó, semmi sem eléggé hatékony számukra, a saját garázdálkodásukat kivéve; olyan pribékek ők, akik más szemében a szálkát is fatörzsnek látják, ám a sajátjukban a gerendát se veszik észre. De talán jól van így. Az elmúlt 8 évben alaposan lelepleződtek, s az abszolút hülyéken és vakokon kívül senkinek sem lehetnek illúziói irántuk. Remélhető választási vereségüket (kb. 25-30 %) kizárólag önmaguknak köszönhetik, bár nem biztos, hogy ebbe szépszerével bele is nyugszanak. Nemzeti szempontból pillanatnyilag a legveszélyesebb párt, ezért szigorúan tilos jelöltjeikre és listájukra szavazni!

3.) MIÉP – 1998-as parlamenti bekerülése sokakat megdöbbentett, de valójában megérdemelt és várható volt. Messze a leghatásosabb, legvonzóbb eszmerendszerrel és célkitűzésekkel rendelkezik. Noha néhány nála következetesebb, radikálisabb nemzetvédő párt és szervezet is akad hazánkban, mégis a MIÉP tömöríti egybe a legtöbb elszánt magyart, s hatalmas tömegdemonstrációk megszervezésére is képes. Ma már vitathatatlanul a 3. legnagyobb párt (kb. 10-15 %), bár vidéken lényegesen kisebb a súlya, mint a fővárosban. Sajnos egyre nyilvánvalóbb hibáit, vétkeit sem hallgathatjuk el. Bizonyos értelemben megkezdődött a „kisgazdásodása”, azaz belső szétforgácsolódása, az elmélet és gyakorlat éles elkülönülése. A korántsem feddhetetlen múltú, óriási vagyont gyűjtögető egykori író-kegyenc, a ma is kézben tartott Csurka (Raszkolnyikov) István egyszerre népszerű és ellenszenves figura, amolyan modern farizeus. A jó tollú publicista, ugyanakkor harmatgyenge szónok és politikus valóságos kényúrként viselkedik pártjában, vegytiszta bolsevik módszereket alkalmazva (pl. újabban a tagságtól írásbeli hűségnyilatkozatot kér!). Nem tűri maga körül a szuverén tehetségeket, csak a szolgai talpnyalókat; mindenkit elüldöz, aki ellene véleményt nyilvánít, vagy bírálni merészeli (pl. Gidai Erzsébet, Dénes János, Csete György, Nagy Feró, Lakatos Pál, Szabó Lukács stb.). Miközben a pártapparátusban, a Magyar Fórumban s a képviselőjelöltek közt hemzsegnek a „volt” kommunisták, a „jó” (házi)zsidók, a „vállalkozó” karrierlovagok, az igazán harcos, következetes, nála becsületesebb magyaroktól sorra elhatárolódik, s mondvacsinált ürügyekkel mellőzi, vagy (törvénytelenül!) leváltja, kirugdossa őket, sőt egész alapszervezeteket oszlat fel (pl. Békéscsaba, Győr stb.) gátlástalanul. A MIÉP rendre cserbenhagyja legmegbízhatóbb embereit is; ritkán áll ki szívósan mellettük, ha bajba kerülnek, vagy lejárató támadás éri őket. A párton kívüli nemzeti erőkkel soha nem szolidáris (pl. hideg közöny a gazdatüntetés szétverésekor!), a legkiválóbb kezdeményezéseiket sem támogatja (még a híradás szintjén sem!), csak ha azok hajlandók „védőszárnyai” alá bújni. A kezdeti hamvas hímport régen lefújta szél, s a párton belül sűrűsödnek a hajszálrepedések, amiket a külvilág egyelőre nem észlel, noha könnyen tektonikus árkokká szélesedhetnek. Minden disszonanciája, negatívuma ellenére – jobb híján – elsősorban a MIÉP-re érdemes szavazni! Egyelőre még töretlenül fölfelé ível, s ha a szalonképesség oltárán nem áldozza fel nemzetépítő-országgyarapító terveit, a jövőnk egyik műhelyévé válhat. (Csurka otromba fölajánlkozásának s a párt elleni tudatos csalásoknak köszönhető, hogy nem érték el a bejutási küszöböt. – S. A.)

4.) FKGP – Ez a jobb sorsra érdemes, történelmi múltú szervezet a végnapjait éli. Torgyán (Tutsek, Szatmári stb.) József 10 éves aknamunkája, kalandorpolitikája, paranoiás önfejűsége, no meg a sajtó és a Fidesz hatékony közreműködése megtette hatását: a párt megbetegedett, oszlásnak indult, majd darabokra hullott. Alapítóit, leggerincesebb paraszti vezetőit már korábban elüldözte Torgyán siserehada, majd az irányítást átvette egy fölülről ráültetett csúszó-mászó, nemzetidegen maffiaréteg, mely belső háborúskodásaival, önző harácsolásával, kenőpénzek elfogadásával, luxusutazásaival a tönk szélére juttatta. Nem használt tekintélyének Torgyán felelőtlen villaépítési-földművelésügyi minisztersége sem. Nem mentheti meg az időközben erkölcsileg lenullázódott ürömi polgármester, Maczó Ágnes (Zrínyi Ilona!) ismételt szerepvállalása sem. Mivel azonban az egyre sorvadó paraszti rétegnek ma sincs más képviselete, a gazdák megszokásból, hagyománytiszteletből leadott voksaival elképzelhető, hogy átlépi a bejutási küszöböt. Az anyapárt romjain alakult, egymással is torzsalkodó, személyeskedő kisgazda pártcsíráknak esélye sincs a választáson, ha egyáltalán el tudnak indulni. Mivel az FKGP alaposan kivetkőzött önmagából, s nemzeti szempontból semmi sem várható tőle a közeljövőben, nem ajánlatos szavazni rá!

5.) Munkáspárt – Ha nem lett volna 40 évig judeobolsevizmus, ha nem akarnának szobrot állítani a tömeggyilkos Kádár (Csermanek) Jankónak, ha nem a levitézlett gulyáskommunizmust szeretnék visszacsempészni országunkba, bizonyos értelemben tán rokonszenves is lehetne néhány szociális és egyéb törekvésük. Mellesleg az MSZP és az SZDSZ árnyékában már-már üdítő színfoltot képeznek a (szélső)baloldalon, s vezérük Thürmer Gyula is inkább mosolyra, mint haragra ingerli az embert. Ez a párt a megkövült história, megállt fölötte az idő; olyan, mint egy lovaskocsi kerekek nélkül: lehet húzni, tolni, nem halad semerre. Hajszál híján 1998-ban is bejutottak, most 2002-ben még nagyobb sanszuk van rá; s ebben kétségkívül segíti őket az MSZP gyalázatos politikája és az általa megtestesült balliberális „értékek” szétrohadása is. Persze egy percig se feledjük, hogy a Munkáspárt és tábora igen távol esik a nemzeti szellemiségtől, ezért vétek lenne rá szavazni!

6.) SZDSZ – Ha a mi Istenünk s az ő Jehovájuk is úgy akarja, ezúttal végre kihullnak a Parlamentből, s reméljük, soha többé nem is jutnak vissza. Már rég a dögtemetőben lennének (vinné el őket a pestis!), ha a nemzetközi zsidó-lobbi s a honi tömegtájékoztatás nem állna ekkora erővel mögöttük. De hiába a világ pénze s az összes hazug propaganda, immár mindenütt lelepleződtek, s kitelt a becsületük. Ilyen sötét, alattomos, magyargyűlölő gazemberekből álló „fajtiszta” pártot még nem hordott hátán a föld, s csonka országunk örök szégyene, hogy ezek a szélsőséges haramiák valaha kormányra kerülhettek. Kuncze Gábor, a czímeres díszgój csak annyit használhat nekik, mint ciános (cionista!) folyónak egy gyűszűnyi szenteltvíz. Béke poraikra, pokolba vélük! Hazátlan bitang, aki rájuk szavaz! (Ennek dacára, sajnos bejutottak. – S. A.)

7.) Centrum Párt – A mindenhonnan kikopott, hitüket s meggyőződésüket koszos zokniként cserélgető álliberális kártevők (Kupa Mihály, Pusztai Erzsébet stb.) frissen összeverődő gyülekezete. Markáns sajtótámogatásukból ítélve azért hozták létre ezt a fantompártot, hogy mézesmadzagként (légypapírként) elhúzhassák a gyanútlan polgárok orra előtt, hátha ráragadnak, s ezzel is gyengítik a mérsékelt konzervatív oldalt. Eddig még nem csináltak semmi disznóságot, de – előéletüket ismerve – fikarcnyi jó sem várható tőlük. Ha a választók „beetetése” megfelelően sikerül, átugorhatják az 5 %-os mércét; ám aligha lesz így, mert a farsangi jelmez mögül túlságosan is kilóg a lóláb. Nemzeti célzattal nem tanácsos rájuk szavazni!

8.) Új Baloldal – Szűrös Mátyás tiszteletre méltó magatartást tanúsított az utóbbi hónapokban. (Már az ő gyomrát is megfeküdte az MSZP szakadatlan ármánykodása! Ő egyébként is úriembernek számított ebben az alvilági zenekarban, ha egy volt kommunistáról állíthatunk effélét.) Kiválása nem meglepő, inkább az a furcsa, miért habozott eddig, s még különösebb, hogy mit keres egy olyan pártban, melyet a feltűnési viszketegségben szenvedő zsidócska, Schmuck Andor alapított, hasonszőrű cimboráival összeröffenve. Kutyából nem lesz szalonna, a komcsi meg marad komcsi, akárhogy próbál „megújulni”. Ezért felvilágosult honfitársainknak az Új Baloldalra sem szabad szavazniuk, nehogy még véletlenül fönnmaradjanak a rostán!

Mecsoda választék, lesántul az ész, és mankóért sóhajt!

Milyen kormány várható májusban? A legvalószínűbb, hogy Orbán Viktor és csapata további megbízást kap. (Elég baj ez nekünk, de mégis szerencsésebb, mint egy katasztrófával fölérő balliberális hatalomátvétel!) A kisgazdák aligha lépnek ismét koalícióra velük, marad a MIÉP-pel kötött nyílt szövetség vagy a burkolt háttértámogatás. Monolit kormány nehezen képzelhető el, hiszen ehhez a FIDESZ+MDF formációnak legalább 53-54 %-nyi mandátumot kellene megszereznie, ennek a „túlnyerésnek” azonban nincs realitása. Elméletileg persze nem zárható ki egy MSZP+Munkáspárt+ SZDSZ+Centrum Párt+Új Baloldal+(FKGP?) rablóbanda sem, ettől viszont az Isten mentsen meg mindnyájunkat! (Hát nem mentett meg! – S. A.)

Végezetül néhány zárógondolat. A látszat ellenére nincs jelentős különbség a „nemzeti” és nemzetellenes pártok közt, hiszen valamennyit ugyanaz a hazai és külföldi liberálbolsevista-kozmopolita maffiacsoport működteti és ellenőrzi; a kormánypártok gyeplőjét szorosabban, az ellenzékét pedig kissé lazábban tartva. Demokrácia még nyomokban sincs, a nép elvétve se szólhat bele a saját sorsának alakításába, mert az egykori vörös zsarnokságot 12 éve egy alig kedvezőbb többpárti (parlamentáris) diktatúra váltotta föl. A jelenlegi viszonyok közt semmiféle tényleges választási lehetőségünk nincs; az erényes, a tisztességes, a bátor, a fölkészült s az alkalmas hazafiak helyett legföljebb csak a kevésbé gerinctelen, a kisebbik áruló, a szerényebben korrupt, az óvatosabb csaló s a mérsékeltebben magyargyűlölő jelölteket „választhatjuk”.

Kevesen tudják, milyen mély válságban vagyunk, alig karnyújtásnyira a totális megsemmisüléstől. Ha önmagunkért nem teszünk valamit, ha képtelenek leszünk egységesen síkraszállni közös érdekeinkért, fölfalnak bennünket az idegenek, s ellenségeink végleg leradíroznak a térképről. Pusztulás vagy megmaradás, szabadság vagy rabság, biztonságos fejlődés vagy nyomorúságos züllés – ezekről kellene sürgősen döntenünk. S aztán arról is, hogy síri csendben, gyáván kushadunk-e tovább egészen a temetőig; avagy föllázadunk végre hóhéraink, eltipróink, vérszopóink ellen, s függetlenségünk kivívásával párhuzamosan visszaszerzünk mindent, amit eloroztak tőlünk (beleértve a teljes Kárpát-medencét!) a bárhonnan jött ragadozók. Nem jöttment léhűtőket kellene most koloncnak a nyakunkba szavaznunk, hanem el kellene immár döntenünk, hogy mit is akarunk.

Tessék, tessék hölgyek, urak, szabad a vásár! Lehet az urnákhoz járulni, de lehet kurucosan vásárt is ütni! Akárhogy „választunk”, a cechet mindenképpen mi fizetjük; s fiaink, unokáink érdemeinknek megfelelően áldják vagy átkozzák nevünket évtizedek múltán is!

Siklósi András
(a HunHír.Hu munkatársa)
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

14 hozzászólás a(z) “Siklósi András: Nesze semmi, fogd meg jól!” bejegyzéshez

  1. Mélyen egyetértek Siklósi Andrással. De:
    ” hanem birtokba kell vennünk a Kárpát-medencét, s egy virágzó, gyarapodó, minden ízében magyar világot kell teremtenünk ” – ma már nem az egyén hősiességén múlik a csata sikere, a fejlett haditechnika nem teszi lehetővé, hogy egy huszáros rohammal visszafoglaljuk a Kárpát-medencét!. Gyakorlatilag (szerintem, de ne legyen igazam), sajnos nincs lehetőség a történelmi Magyarország visszaállítására. Mert, amit háború vitt, csak háború hozhat. De akarjuk-e a háborút?
    ” Az egyedüli siker az lett volna, ha legalább 80 % tudatosan (nem pedig csalódottságból vagy közöny, fásultság miatt) nem megy el ” – És ha nem megy el, akkor mi van? Akkor tíz százalék szavazata alapján választatják meg magukat. A számítógépek kora, ugye?
    ” a cechet mindenképpen mi fizetjük “

  2. Mindig figyelmmel kisérem Siklósi András Úr publicisztikáit,és nemcsak itt,hanem a HunHiren,és anno a Kárpáti Harsonán is.A fenti megállapitásai,amit 10 éve irt,valóban Önt igazolta,De!!
    ha jól értettem (és miért is ne értettem volna jól) arra biztatja az olvasót,hogy ne menjen el szavazni,mert felesleges,úgyis az lesz,amit “kivülről irányitva” akarnak.Akkor most tegyük fel a kezünket,és mint a birkák várjuk a tilót? Mert ezt a következtetést lehet levonni mindabból amit leirt. Ezen az oldalon két,vagy három napja látható a magyarnak egyáltalán nem nevezhető Hegedűs Zsuzsa- volt szdsz-es,most fidesz által “felkarolt” nőnemű ( a szóbeszéd szerint leendő szociális miniszter!) személy videója,amiben arra “biztat”,:menjen el mindenki szavazni,és bárhová adhatja a voksát,csak a Jobbikra ne!!! A kérdés (számomra ugyan nem!!!) hogy akkor most menjen az Istenadta nép,vagy ne menjen.
    Ön nem adott más lehetőséget,csak a “kézfeltartást”,( ha ténylegesen,szószerint harccal nem akarjuk a saját hazánkat visszaszerezni a betolakodóktól) a másik pedig az ellenkezőjét,azaz felelősen szavazzunk.
    Két pad között a földön!!! és a kérdés még mindig az,hogy mi a jó nekünk!!!
    Én a magam részéről már régen eldöntöttem,de most döntésemet megerősitette a Jobbik programja,amiben ott “lapul” a változtatás lehetősége: a Szent Korona Tan jogfolytonosságának visszaállitása,amit “megszakitottak a “hozzáértő”,nemzettudatot felszámoló,stb hazaárulók”,a pénzistent imádók siserehada.
    Igen,ha visszaáll a rend,mindent meg lehet és kell változtatni. Azt gondolom,sőt biztos vagyok abban,hogy Önnek nem kell részletezni,miről “szól” a Szent Korona Tan,és alkotánya.És ezekután is azt mondja hogy ne menjünk el szavazni? Tudomásom szerint Hazánkban két olyan-nmezetben,hazában- gondolkodó és tettekre is képes “szervezet” van akik ezt célul tűzték ki,és akik mögött egyszerű,hazáját szerető emberek tömege áll,és az nem más mint pártformájában a Jobbik,civil szerveződésként pedig a Magyarok Szövetsége.És ezért hallgattatják el Őket folyamatosan minden médiában!!Tehát választási lehetőség van,de ahhoz a jelenlegi választási rendszert meg kell változtatni,és ezt egyenlőre sajnos csak pártban lehet “megcselekedni”,mert ilyen törvényeink vannak. Ajánlom mindenkinek olvasásra a Jobbik programját,és rögtön hozzáteszem:nem vagyok Jobbikfan,mint ahogy már sokan ezen az oldalon “megkaptuk”,akik gondolkodunk,elmondjuk a véleményünket és szeretnénk,ha Magyarország a Magyaroké maradna,illetve vissza kell szerezni a Magyarok számára.Más nem fogja megtenni,csak parasztvakitás folyik.Minden parlamenti párt elárulta,és kiárulta Hazánkat,,és ami még van: a természeti kincseink,(köztük a XXI. század legfontosabbb értéke a viz!!!) a jóminőségű magyar föld,most következik,illetve folytatódik a kiárúsitása.
    Ennek megakadályozása minden Magyar kötelessége,és utódaink számára-létük megmaradásáért- biztositása, az egész Kárpát Hazában.Most kell igazán összefogni,és tettekkel bizonyitani a Magyarságunk,és ez csak egy jóhelyre tett X-en múlik .A rágalomhadjáratnak ellenállni,és hinni,hogy van lehetőség a változtatásra

    • ” választási lehetőség van,de ahhoz a jelenlegi választási rendszert meg kell változtatni,és ezt egyenlőre sajnos csak pártban lehet “megcselekedni”,mert ilyen törvényeink vannak.”
      Ez súlyos tévedés…
      “Minden parlamenti párt elárulta,és kiárulta Hazánkat,,és ami még van: a természeti kincseink,(köztük a XXI. század legfontosabbb értéke a viz!!!) a jóminőségű magyar föld,most következik,illetve folytatódik a kiárúsitása.”
      Miért gondolja, hogy a Jobbik lesz az egyedüli üdvözitő megoldás???
      Figyelmébe ajánlom, ha tisztán szeretne látni a Posta Imre Hirek weboldalt!
      Jó lenne, ha egyszer nem pártokban, hanem NEMZETBEN kezdenénk gondolkodni!
      Önnek nem tünt fel, hogy ez a pártosdi kinek a malmára hajtja a vizet?
      Ez a pártokrácia kifejezett diktatura!
      Jobbikot is meg fogják vesztegetni, hogy a magyarságot elveszejtsék…
      Ön szavazott valaha gyurcsányra, vagy bajnaira?
      Hol van itt a demokrácia? Ez vicc!.

      • Kedves Zsuzsa57!
        Én megértem a hitetlenségét, de azért maradjunk tárgyszerűek. Az érvényes választási rendszerben jelenleg kizárólag pártok indulhatnak. Ha valamilyen társadalmi szervezet képviselője választáson indul, annak is egy párttal kell szövetséget kötnie az indulás jogáért.
        A másik nagyon súlyos gondolat, ami sajnos az ön hozzászólásából is kitűnik, hogy az elmúlt húsz év pártjai teljesen hiteltelenné tették magukat, így az emberek bizalma -mellesleg joggal -teljesen elszállt a pártok iránt.
        De miből gondolja, hogy a Jobbik esetében is így lesz. Annyira elképzelhetetlennek tarja, hogy lesz egy párt, amelyik nemzeti alapon szerveződve a nemzetet fogja képviselni?
        Nézze csak meg a Jobbik EU-s szerepléseit, nem tudták megvenni őket ott kilóra, pedig, ha valahol dúl a korrupció, higgye el, hogy Brüsszelben maximálisan.
        Előre ítélkezni nem szabad, pláne egy olyan szerveződésről, melynek nincs MSZMP-s múltja. Ne feledje kérem, hogy az összes többi párt az MSZMP-ből nőtt ki. Ha nem adjuk meg az esélyt a Jobbiknak, magunk ellen fordulunk. És hogy mennyire szükség van a Jobbikra és, hogy mint párt mennyire más, mint a többi, a parlamentben húsz éve a vérünket szívó társaságok, arról a leleplezést igazán Hegedűs Zsuzsa, Orbán egyik tanácsadója fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy bármelyik pártra szabad szavazni, csak a Jobbikra nem. Ezzel világossá tette, hogy a Jobbik egy teljesen más érdekcsoportot képvisel, mint a többi. Nevezetesen a magyarságot. A magyarság képviselete pedig a legnagyobb félelme a parlamenti pártoknak.
        http://www.youtube.com/watch?v=QG2NMQ6VA3I

  3. Kedves Évaanyu!
    Először is azzal, amit írt, maximálisan egyetértek. Ha most is ölbe tett kézzel várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, akkor hagyjuk megásni saját sírunkat. Ugyanis, mint tudjuk, a sült galambok még most sem tudnak repülni. Ezt írtam Kerionnak is, aki az Avatartól elkábulva, megzavarva, valami álomvilágot kerget szerintem. Azt elfogadom, hogy 2010 lehet az “Úr kedves esztendeje” (lásd: Lk 4:16-30), ha segítségül hívjuk az ő nevét, s rá figyelve megtesszük azt, amit csak mi tehetünk meg, s amire (ha igazán figyelünk rá) egyértelműen biztat bennünket. Nem tétlenségre hívott el bennünket Jézus, hanem a benne való feltétlen hitre, s ha kell, cselekvésre. Éppen ezért mindaz, aki most pesszimista, “úgyis minden mindegy” hangulatot kelt, önmagunk ellenségévé válik. Nincs már időnk a semmittevésre, hiszen az utolsó pillanatban vagyunk (ha már nem az után is?).
    Más: Engedje meg, hogy kicsit kiigazítsam egyik szavát, a “siserehadat”. Sokan írják így, s jómagam is ezt tettem, amíg utána nem jártam a helyes kifejezésnek. Ha nem veszi rossz néven, és főleg nem kioktatásként, csak egyszerű segítségnek, alább megadom azt, amit ezzel kapcsolatban találtam, ugyanis abban az értelemben, ahogy a hozzászólásában is volt, helyesen siserahadnak (a-val) kell írni. Íme az indoklás:
    “Siserehad vagy siserahad?
    Siserehad vagy siserahad? A Magyar Nagylexikon szerint siserahad (a-val), ami egy Sziszera nevű történelmi személy nevéből ered. Mi az igazság?
    A válaszunk röviden: siserahad.
    A szó első jelentése: garázda, gyülevész sereg. Az elnevezés a bibliai Sisera nevéből származik, aki a Bírák könyve szerint Jábin kánaáni király hadvezére volt, katonáival húsz éven át sanyargatta Izraelt.
    Hogy sokan használják a siserehad változatot is, az a szó második jelentésével (’lármás, zsibongó embercsoport’) magyarázható. Ez a jelentés ugyanis a tájnyelvi sisereg (’sistereg, bizsereg, nyüzsög’) ige beleértésével magyarázható.
    National Geographic Online”
    Sisera-ról a Bibliában a Bírák könyvének 4. és 5. fejezetében olvashatunk!
    “Izráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr.
    Ezért odaadta őket az Úr Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácórban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Haróset-Gójimban lakott.” (Bír 4:1-2 és a következő versek) …

    (Ilyen valóságos siserahad volt a II. Vh-ban hazánkban szabadrablást végző szovjet és román horda, és ugyanakkor egy óvodai zsibongó gyermekcsoport pedig igazi siserehad – szerkesztői megjegyzés)

  4. Kedves Évaanyu és Kiss Csaba!
    Értjük mi egymást, és mégis elbeszélünk egymás mellett.
    Nincs értelme túl ragozni: vizéz Siklósi András már a cimmel megfogta a lényeget:
    Nesze semmi, fogd meg jól!
    Ez érvényes a további “parlamentális demokráciára”.
    Újra felszeretném hivni a figyelmüket a Posta Imre Hirek honlapjára, és ott egy most megjelent irásra: Pártatlanitás
    Csodálatosan összegzi gondolatimat!
    Jó lenne, ha áttanulmányoznák a többi értékes irást is…
    Szeretettel: Zsuzsa57

  5. Megpróbálok mindhármuknak (CarChilli, Évaanyu és Czakó István) röviden és egyszerre válaszolni.
    Kérem, ne felejtsék, hogy cikkem 8-12 évvel ezelőtti állapotokat tükröz, s bár tanulságai, következtetései úgy gondolom, egészen máig hatóak, a benne leírtak kétségtelenül nem teljesen azonosak a mostani helyzettel, ezért nem is szabad egy az egyben a jelenkorra vonatkoztatni. Tanulmányom – nem tagadom – szándékosan azt sugallja, hogy a választásoknak nincs semmi értelme (s ezt megerősíti a közben lebonyolított 2 újabb országgyűlési és önkormányzati választás is!), mert átütő eredmény, azaz gyökeres rendszerváltás e módon nem érhető el. Ezt a véleményemet most is fenntartom, noha nyíltan nem bíztatok senkit arra, hogy ne szavazzon. Viszont ami a lényeg: az is világosan következik eszmefuttatásomból, hogy a nem-szavazás még korántsem jelent „kézfeltartást” vagy tétlenségre kárhoztatást, sőt éppen azt kívántam kifejteni, hogy más, járhatóbb utakat kell keresnünk, amik nyilván nem torkollhatnak egy véres belháborúba (hacsak ellenségeink ezt ki nem provokálják!). Tehát az áldemokratikus választási komédia és a „hullagyártó” harcok közt még igen széles a skála, nem föltétlenül kell csupán a végletekben gondolkodnunk. (E „közbülső módszerekkel” már több írásomban részletesen is foglalkoztam, itt és most nem ismételném őket.)
    Mellesleg a pártokrácia csapdájában vergődő Magyarországon a Jobbik előretörésével fölcsillant némi remény, s noha önmagában tőlük sem várható döntő fordulat életünk minden területén, amennyiben egy jó eredmény birtokában tisztességesen és kellő hozzáértéssel politizálnak, bekövetkezhet némi javulás. Egyébként néhány nap múlva fogok hozzá a küszöbön álló választási kérdések elemzésébe, ahol kifejezetten a Jobbik melletti voksolásra szólítom (majd) fel a mindenben és mindenkiben joggal csalódott honfitársainkat. Ezt a bizalmat alighanem megérdemli a Jobbik, s fenntartásaim nem velük, hanem az egész nemzetgyilkos bagázs által kreált, bebetonozott rendszerrel szemben vannak! (De ha nem haragszanak, további részleteket egyelőre még nem árulok el.)
    Egyébként, ha 80-90 % nem járulna az urnákhoz, akkor a fönnálló törvények értelmében érvénytelen és eredménytelen lenne a választás, azaz azonnal és „vegytisztán” megbukna a rendszer. (Persze „sírásóink” nyilván erre is kitalálnának valamit, hogy hatalmukat ne kelljen szépszerével átadni, de ebbe most ne merüljünk bele.)
    Évaanyuval egyezünk abban, hogy pillanatnyilag két tömegeket mozgatni képes nemzeti szervezet van (a Jobbik és a Magyarok Szövetsége), amelyek őszintén óhajtják a változást, sőt tesznek is érte. Elég sajnálatos, hogy inkább vetélytársnak (ellenségnek?) tekintik egymást, ahelyett, hogy összefognának, és vállvetve támogatnák egymást.
    Még egyszer hangsúlyozom, hogy a fönti tanulmányom 8-12 évvel ezelőtt készült, s noha bizonyos dolgok megváltoztak közben, lényegében minden akkori megállapításom ma is érvényes.
    Végezetül megköszönöm Czakó úr remek mini-esszéjét a siserehad-siserahad kapcsán, én is tanultam belőle.
    Mindhármukat barátsággal üdvözlöm Siklósi András

    • András!
      “Ha látod, sem hiszed el?”
      vezércikket olvasd el a PI Hirekről
      Szeretettel. Zsuzsa57 Vásárhelyről
      Dr. E.A is tisztelettel köszönt!

  6. Nehogy már azt mondja valaki hogy ez a fajta választási cirkusz öröktől fogva való . Mátyás király idejében vajon milyen pártok gyalulták egymást a hatalomért ? Semmilyenek . Ez az egész nem régóta van , és bebizonyosodott , hogy csak arra jó , amit András olyan szemléletesen leírt . A Mindenség kizsigerelésére és tönkretételére . Ha a Jobbik azonnal eltörli az összes adósságot , visszaveszi az összes elbitorolt magyar tulajdont , megszünteti Trianont , a a kisnyugdíjakat drasztikusan megemeli , leállítja a kilakoltatásokat , stb stb , és ezt egymaga programként meghírdeti és végre is hajtja , akkor tévedtem és hátralevő éveimben mea culpázni fogok . Egyébként meg csakis a szereteten alapuló nemzeti összefogás juttathat bennünket a felemelkedés biztos útjára . Aki pártososdit játszik , az a múlttal köt szövetséget , a posztkommunista – globalista levitézlett világrenddel és azok haszonélvezőivel .

    • Kedves Kerion!
      Abban teljesen egyetértek Önnel, hogy a pártok versengése nem vezet igazi diadalra. De tény, hogy most valahogy ki kell törni.
      A szeretet hatalma óriási, csak ehhez először is megtérés kellene az egész országban. Hogy végre vissza térjen népünk az Istenhez, s megkapja a lelkek megkülönböztetésének óriási ajándékát. Azért, hogy meglássa, ki az, aki csak a szeretetet mímelve, hazug, álságos kígyó módjára akarja becsapni a tiszta szívüeket. Enélkül fölösleges “Mária országáról” álmodozni. Én protestáns vagyok, tehát nem hódolok a szenteknek. Egyedül Jézus Krisztust (s vele együtt az atya Istent, és a Szent Szellemet) imádom, s nekik hódolok. Ezért a szeretet hatalmát csak megtért hívő emberek által tekintem mindent legyőző erőnek. Ekkor azonban legyőzi a Gonoszt, a hitetlenséget, mert mindent elsöprő ereje van.
      Jelenleg egy hitetlen, a kommunizmus által hitetlenné tett, ateista, erkölcsileg lerombolt, gerincét tört, sunyi, közömbös országban kell élnünk. Itt csak a hívő, Istenfélő emberek szeretete lesz képes csak minőségi változást elérni. De addig is működnie kell az országnak, s ehhez jelenleg a párt-politizálás keretei között kell valami támaszt találnunk. A kitörési pont az, ha találunk egy elszánt, jobbító akaratú, kitartó és kemény csapatot. Aztán innen kell tovább lépnünk, kérve az Isten kegyelmét, szeretetét és teljes szívvel ebben kell bíznunk. Akkor győzhetünk. De nem lesz egyszerű, csak akkor, ha a Mindenható úgy dönt, hogy hitünk, könyörgésünk és bizalmunk alapján egy csapásra új helyzetet teremt. Ezt viszont csak kérhetjük, és várhatjuk. Addig pedig a józan ész, a tiszta lekiismeret és a hit alapján kell cselekednünk. mert ezek Isten ajándékai.
      Üdvözlettel: Czakó István

  7. Mindenkinek köszönöm a hozzászólását,de az álláspontom továbbra is fenntartom.Posta imrével kapcsolatban nem kivánok reagálni,mert elolvastam az összes könyvét,-amit megjelentetett-,és többször hallotam élőben is az előadásait. Szoktam olvasni az oldalát is,mivel regisztrált tagja vagyok,ezért “képben vagyok” az általa mondottakkal.Lehet úgyis “csinálni”,de nem tudom hová vezet,majd meglátjuk. Ha most “szétszabdaljuk” magunkat nem jutunk semmire.Ami a Magyarok Szövetségét illeti:szerintem nagyon jó kezdeményezés,és biztos vagyok benne,hogy előbb-utóbb egymásra talál a két szervezet a Nemzet,a Haza,a Magyar emberek megmentésének érdekében.Czakó Úrnak köszönöm a siserahad általam rosszul használt változatátnak magyarázatát .Hiába mindig tanul az ember,ami ugyebár nem szégyelnivaló,igy 60 felé sem..
    Hamár ajánlatot kaptam Posta Imre honlapjának olvasására,és is szeretném felhivni a figyelmet a Barikád hetilap 2-ik számára,és annak is a középre,ahol láthatjuk,mire tettek eskűt a Jobbik képviselői a Szent Korona másolata előtt.
    Ha mindenki félre tudja tenni az alá-fölé rendeltségét, az “én jobban tudom mint Te”hozzáállást,és valóban tenni akar értünk,akkor az utaknak találkozni kell! Ez az élet rendje! Ez történik már évek óta a parlamentben is,ami eredendően összetartozik ,az előbb-utóbb össze is ér.Ha jól csináljuk,és összefogunk,akkor elindulhat a változás,. A tét nagyon nagy: vagy megmaradunk,vagy hagyjuk elveszni ami még van,és igaza lesz Kósa Lajos debreceni polgármesternek : “Azt nem tudhatom,hogy Mo. 200 év múlva lesz-e,de hogy Debrecen igen,az biztos”
    Köszönöm,hogy együtt gondolkodtunk ,és gondolkodhatunk továbbra is.
    Szeretettel.és üdvözlettel:D.Éva

  8. Még visszatértem,mert “zsuzsa” feltett egy kérdést : szavaztam- e a patkányhad két prominensére? Sem rájuk,sem a többire nem!!.Nos mindig a Fideszre szavaztam,ami ugyebár teljesen feleslegesnek bizonyult a már leirtak miatt.Sajnálom,és egyben szégyenlem is,hogy csak 2006 után nyilt ki a szemem,és láttam be,hogy mi folyik körülöttem.Bizony sokan vagyunk igy,de ami késik, az nem múlik!!!-a bölcs mondás szerint.
    Üdv:D.É.

  9. Egy válasz, mindenkinek. Már mindegy, hogy az MSZP, és a Fidesz milyen taknyot akar a miniszterelnöki székre kenni. A Jobbik elérhetővé tette programját, és ha valaki végig olvassa, kétséget kizáróan, csakis teljes elfogadásával nyugtázhatja azt. Nyílt, tiszta, világos, a nemzetünk érdekét, és népünk akaratát fejezi ki. Aki tudja terjessze, mert a tévécsatornákon csak Bokros pofáját, meg a hatalmukat féltő, de még inkább a felelősségre vonásuktól, és az elszámoltatásoktól rettegők tülekedését láthatjuk, a férgek kapaszkodását, és könyöklését.
    Az elmúlt 20 évben valódi, a nemzeti érdekeket képviselő pártok nincsenek jelen az országgyűlésben. Valamennyi parlamenti párt egygyökerű, mind az MSZMP-re, vagy annak szatellit-szervezetére a KISZ-re mutat vissza. Tehát még egyszer: valódi nemzeti képviselet nincs a parlamentben, viszont minden más igen. (Likud-Fidesz) És nem Fidesz-KDNP. Az csak trükk.
    Az MSZP az MSZMP-t lerabolva egy kozmopolita, valódi kapitalista kizsákmányoló párttá vált. Az SZDSZ a cionizmus magyarországi helytartója, az MDF lényegében 1990-től halálra volt ítélve, hiszen tagjai között már az alakulás pillanatában benne voltak azok a kommunista kádereket, akik a piszkos munkát lassan, folyamatosan, de biztosan el is végezték. Majd Dávid Ibolya és bandája a hatalomtól megrészegülve magukat az alapítókat távolította el a pártból, aminek így lényegében az ideológiai alapja is megszűnt. Az ezt követő, MSZP-hez való dörgölőzés részükről a menekülési útvonal keresése a parlamentben történő bennmaradás érdekében. A KDNP-nek sosem volt igazi tömegbázisa, ma sincs, tagsága gyakorlatilag elhanyagolható. Ha a Fidesz nem lenne, a KDNP sem lenne jelen a parlamentben. A Fidesznek viszont fontos a KDNP, hogy a kereszténydemokrácia hangzatos, de valójában realizálhatatlan jelképe mögött megjelenve hitelesíthesse önmagát, az egyébként többségi keresztény magyar szavazók szemében, miközben azt az izraeli cionista LIKUD pártot tartja testvérpártjának, melynek számos vezetője közönséges terrorista, s mely párt maga is felelős ártatlan palesztin civilek, nők, gyermekek, idős emberek lemészárlásáért a múltban s a jelenben egyaránt.
    „Az állampolgár nem olvas programokat, internetezik, megnézi a híradót, elolvassa az újságot, és aztán ettől szinte függetlenül, néhány fülébe ragadt mondattal felvértezve hite és kedve szerint dönt. Hangulati elemekkel inkább meggyőzhető, mint érvekkel.”
    A programja alapján a Jobbik a 100%-os befutó. Az MSZP-t, a Fideszt, meg a többit, az eddigi 20 évből már ismerjük. A Jobbik programja tiszta, áttekinthető, világos célkitűzéseket kitűző, és nem mellesleg igazságos, szívet melengető, a haza, a magyarság érdekeit képviselő. A 20 éve mutyizó “közszolgálati” bandának, nyilvánvaló, hogy a rettegés izzadtság cseppjei ülnek ki a homlokára, ezt a régen várt programot olvasva. A lakosság 3%-ának a kezében van a magyarországi összes vagyon 50%-a, és a másik felén osztozik a maradék kilencmillió-hétszázezer, amiből hárommilliónak viszont semmije sincs. Úgy áll a helyzet, hogy ez a 3% izzad, de a többi reménykedik a Jobbik radikális változásokat ígérő programjának a lehető legrövidebb időn belüli megvalósulásában. Minden jóérzésű magyar embernek el kell olvasnia a Jobbik programját, amely letölthető, és kinyomtatva sokszorosítható, hogy minél több hazánkfia megvilágosodhasson végre, hogy Magyarország számára nincs más járható út.
    A libatolvaj és bandája 50 milliárd kiesésről hadovál az ingatlanadó kapcsán, hogy ezt akkor más forrásból kell kikalkulálniuk, mint eddig, tőlünk lopni el.
    A lengyel miniszterelnök 40.000 volt kommunista funkcionárius nyugdíját egy tollvonással a felére csökkentette. Így is 700 euro maradt, ami 200.000 forintnak felel meg nagyjából, és jóval a lengyel átlagnyugdíj fölött van. Nálunk nem 40, hanem 440 ezer, egy-másfél millión felüli nyugdíjat kell, ugyanilyen gyors tollvonással, nem a felére, hanem a negyede alá csökkenteni. Lehet számolni, ha átlag 400 ezer a csökkentés, az szorozva 440 ezerrel, az 176 milliárd forint / hónap, és 2112 milliárd forint éves megtakarítást jelent. Ezekben a számokban elvész a libás 50 milliárdja, de a fenti megoldás csak a Jobbik kormányzásával valósulhat meg. Kommunisták, a levesbe!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Az igazi válság még hátra van – Az USA is „trükkök százaival” dolgozik
1400 rendőri gyilkossági kísérlet a „fideszes-kutyák”, a magyar nemzet ellen
Stoffán György: Bandaháború
Close