Az év, amikor megfeneklett Európa
A március 25-én 27 EU-tagállam vezetői által aláírt római nyilatkozat szakértők szerint garanciát jelent arra, hogy az Európai Unió a britek kilépése ellenére is egységes marad. A szkeptikusok szerint azonban a nyilatkozatban el vannak vetve a káosz magvai, mert a római találkozó utat nyit a „kétsebességes Európa” megvalósításához, amit a tagállamok egy része ellenez.
A Római Szerződés aláírásának 60. évfordulójára szervezett találkozó közös nyilatkozatát az Egyesült Királyság kivételével minden tagállam aláírta. A dokumentumban kijelentik: „egységesen fognak cselekedni – ahol szükséges, ott eltérő sebességgel és intenzitással, de mindannyian ugyanabba az irányba.” – áll a Szabad Európa Rádió beszámolójában. A római nyilatkozat ugyanakkor magában hordozza a „kétsebességes Európa” elgondolását, amit sokan inkább „többsebességes Európának” neveznek, mert a tagállamok gazdasági fejlettségük szerint két nagy integrációs egységben sem tudnának hatékonyan együttműködni.
Ezt a kezdeményezést számos tagállam vezetői ellenzik – főként a „felzárkózó” országok ódzkodnak a kétsebességű Európától, mert ezzel együtt járna a korábban elérhető uniós források megvonása is. A kritikusok szerint ez a koncepció a periféria-országok leszakadását vonná magával, így ahelyett, hogy létrejönne a kétsebességű Európa, sokkal inkább két külön Európa születne a mai EU határain belül. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a római csúcstalálkozón annak veszélyére figyelmeztetett, hogy a koncepció megvalósítása esetén Európa újra olyan lenne, mint a vasfüggöny idején; különálló keleti és nyugati tömbre oszlana. A kétsebességes Európa elgondolás támogatói szerint azonban megtartható az egység a megosztottság állapotában is.
Sok test, egy lélek
A koncepció támogatói úgy képzelik el a többsebességű Európát, hogy az Európai Unió mai hivatali gépezetét több testre osztanák, melyek külön-külön ellátnák a mai Európai Unió feladatköreit az adott integrációs egységre vonatkozóan. A gazdaságilag fejlettebb országok megvalósítanák az integráció magasabb szintjét, miközben az elmaradott országok a mai politikai-gazdasági együttműködési formában léteznének tovább saját országcsoportjuk határai közt. Miközben az EU így több külön integrációs egységre oszlana, ezek a különálló testek mégis egységes hivatali egészt képeznének. Támogatói szerint ez a koncepció lehetővé tenné a fejlődést, ugyanakkor több szabadságot adna a tagállamoknak; miközben az EU jelenlegi állapotában lehetetlen konszenzusra jutni, a többsebességes Európában a hasonló gazdasági-politikai kultúrával rendelkező országok könnyedén közös álláspontra jutnának.
A koncepció támogatói szerint ez amiatt fontos, mert ezáltal lehetővé válna az Európai Unió balkáni terjeszkedésének folytatása, az EU több mint 30 tagállamra kiterjesztése. Amennyiben a balkáni országok is csatlakoznak az EU-hoz, a konszenzus megteremtése a jelenlegi keretek közt még nehezebbé válna, ami állandóan napirenden tartaná az Európai Unió széthullását. Xavier Bettel, Luxemburg miniszterelnöke a római csúcstalálkozón azt mondta, „inkább legyen kétsebességes Európa, mint egy holtpontra jutott Európa, ami semmilyen sebességgel nem halad semmilyen irányba.”
A szakértők közt többnyire egyetértés van abban a vonatkozásban, hogy az új Európa „magvát” azok az országok adnák, melyek jelenleg az eurozónának részei. A közös fizetőeszköz jelentené a szorosabb integráció kezdetét. Ettől eltekintve azonban a többi tagállam aligha sorolható egy kategóriába; Roland Freudenstein, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ igazgatóhelyettese úgy gondolja, Európa egyáltalán nem kétsebességes politika irányába halad, annak ellenére, hogy számos politikus támogatja ezt az ideát. „Sokkal inkább egy többsebességű integrációról beszélhetünk. A belső mag és periféria kifejezés sem használható ebben a tekintetben, mert a gyakorlatban egyszerűen nem ez történik, nem ennek kell történnie.” – mondta.
Freudenstein szerint Angela Merkel esetében is néhány év leforgása alatt éles váltás volt megfigyelhető, hiszen korábban az EU teljes egységét támogatta, mostanra azonban a többsebességű Európa létrehozását szorgalmazza. A szakértő azt mondta, a kétsebességű Európa elgondolás valójából amiatt okoz szembenállást a tagállamok közt, mert vezetőik nem értik, hogy nem a tagállamok két osztályba sorolásáról van szó, hanem egy többsebességű integráció lehetőségéről, ahol az országcsoportok bizonyos fő közéleti kérdések megítélése mentén ölthetnek végső formát.
Gyümölcsöző távkapcsolat
A szakértő szerint a tagállamok többsége egyébként is előnyben részesítené a távkapcsolat jellegű viszonyt Brüsszellel, amit az utóbbi évek során az integráció és központosítás eltúlzott erőltetése vont magával. Ettől eltekintve azonban a tagállamok elkötelezettek bizonyos fokú integráció irányába, és a főbb közéleti kérdések mentén egyetértő országok mélyebb lokális integrációt kezdhetnek. Abból kell kiindulni, hogy ez a fajta együttélés már most létezik: az eurozóna vagy a schengeni övezet ilyen együttműködések – bizonyos tagállamok tagjai, mások nem. Ami egyszer már létezik, annak mentén pedig egyszerű megtalálni az együttműködés újabb formáit és a lehetséges újabb jelölteket.
A szakértők szerint ilyen új blokkok létrejöhetnek például a védelmi projektek mentén: Svédország, Lengyelország, Németország, Dánia és Hollandia kialakíthat egy ilyen együttműködést. Franciaország, Németország és Hollandia közt viszont a jelenleginél mélyebb titkosszolgálati együttműködés jöhet létre. Más országok létrehozhatnak regionális szövetségeket a migrációs válság kezelése vagy a bűnüldözés terén. Freudenstein szerint ezek a csoportok önállóan is életképesek, nincs köztük egyetlen központi mag, és mindegyik az EU további fejlődésének lehetséges irányait képviseli. Ez a kaotikus megközelítés valójából lehetővé tenné az EU további bővítését, hiszen az újabb tagállamok nem egy teljesen központosított Európához, hanem egy-egy ilyen regionális együttműködéshez csatlakoznának.
http://www.hidfo.ru
bocsássatok meg nekem, hogy megint közbekotyogok ebben !
amikor a 80 -as évek közepe felé még évente haza járogadtam, már akkor teljesen kiérezheto volt a ‘Messiás-várás’ odahaza. Már akkoriban nagyon sokan kacsingattak nyugat felé (Moszkvától el). Na ezt olyan nagy bizalommal …, hogy megilyesztettek akkor engem ezek …
az igaz, hogy maga a rezsim irányában, a szovjet fennhatóság ellenében megbízhatott Mo (a többiekkel egyben), viszont NEM a gazdasági oldalon. Az mindíg csak egy ‘karvaly’ oldala a világnak.
Soha sem adni, de mindíg kapni akarnak …
na akkor azt tanácsoltam azon néhány személynek, akikkel errol beszélgettünk, hogy ne bízzanak nyugatban ezen oldalon. Elobb a
gazdasági kapcsolatukat tartsák föl egymás között és ezt alakítsák át
a nyugati irányában … és csak utána nyissák ezt meg nyugat felé.
Ugyanis ‘nyugat’ nem konkurenseket’, hanem piacot akar belölük csinálni …
na mindez be is bizonyult, megtörtént …, most maguk a nyugatiak,
a gazdagok akarnák ezt (±) rátok kényszeríteni. Szerintem ezt ki is
lehetne használnotok ténylegesen a hasznotokra. Kialakítani egy
gazdasági blokkot, amely kelet felé nyilna az exportra (a nyugati
piac alig elérheto számotokra). Viszont hogy ez sikeres legyen, egy
nagy, nagyon nagy egységet lekkene köztetek kialakítani ehhez.
A V4 -es csak egy politikai cucc és még az is csak a kényszerhelyzetekben muködik igazán …
egy hullámlovas nem harcol az elemek ellen, hanem ezeket meghágja,
maga alá bírja. Bármi is adódik, történik … abból próbáljatok hasznot húzni és nem mindíg ellen-állni mindenben, mindennek !
szeretettel, L
Vajon mivel tudták rábírni Szydlo asszonyt, hogy mégis aláírja a szerződés?
A találkozó után Juncker úgy nyilatkozott, hogy Európa megünnepelheti majd a századik évfordulót, de sosem lesz egy állam.
‘EU will see 100th anniversary’ but will never become a state – Juncker
Európai Unio nem más, mint a gyenge gazdasággal és politikai hatalommal bíró országok kiszipolyozója. Az egy tévhit, hogy sokat kapunk tőlük, az átutalt támogatások javarészt az EU erős vállalatainak jutnak, illetve olyan csoportoknak, akik belülről támogatják ezt a pénz és erőszivattyút
Igaz fellendülést és prosperitást az EU nem nyújt a kelet-európai országoknak, inkább megpróbálja őket politikailag megnyomorítani a beépített „civil” csoportokkal, Ez egy hatalmas csapda, amibe belecsalták a jóhiszemű és a valódi szabadságról mit sem tudó embereket, akik azt hitték a kommunizmus rettenetes évei után, hogy a szabadság a McDonalds, és így tovább.