Az amerikai neonácik, az európai szájzár-törvények és a fehér civilizáció esélyei

A minap sugárzott valamelyik tematikus történelmi csatorna jó egyórás összeállítást az amerikai neonáci mozgalmakról. Szó esett – a teljesség igénye nélkül – az amerikai Hitlerről, a mozgalom szellemi atyjáról, az Amerikai Náci Párt alapítójáról és vezéréről, George Lincoln Rockwellről, aztán a mai utódokról, az NSM-ről (National Socialist Movement), s annak vezetőjéről Jeff Schoepról, mindez számos politikailag abszolút inkorrekt képkocka kíséretében.

Volt ott karlendítéses felvonulás, számtalanszor felhangzottak a “Sieg Heil” és a “Heil Hitler” mondatok, horogkeresztes zászlók erdejének tengerében masíroztak az ottani rohamosztagosok (a szvasztika itt kombinálva van az amerikai nemzeti jelképekkel, s körülötte a white power, azaz fehér hatalom, erő felirattal), zsidó könyveket meg a Kommunista Kiáltványt égették, a legdurvább kirohanásokat intézték a cionizmus, a színes bőrű bevándorlók és a homoszexuálisok ellen etc., etc…. Ezen túl láthattuk az NSM 2005. évi, ohiói, toledoi demonstrációjáról készült filmkockákat, amelyet a fekete bűnözés ellen szerveztek ( némi magyarországi áthallással ), s ahol komoly összecsapások is voltak a rendőrséggel, valamint az ellentüntetőkkel, s ugyanez ismétlődött meg pár évvel később a washingtoni Fehér Ház előtt, ahol a neonáci aktivisták keményen lecsaptak az ottani másságvédőkre, s a rendőrség lényegében már csak akkor avatkozott be, amikor vér folyt.

Eddig röviden a történet. Nem kell az NSM politikájával – legalábbis minden mozzanatával – azonosulnunk, hogy azért néhány érdekes analógiára felhívjuk a figyelmet. Honi ultraliberális széplelkeink itthon – épp manapság csúcsra járatott üzemmódban – egyfolytában tele hazudozzák a fél világot az itthoni fasiszta veszélyről, épülő diktatúráról, s szokásos szlogenjük, két évtizede,”hogy ilyen a felvilágosult Amerikában elképzelhetetlen”. Fájdalom, de ott számukra sokkal durvább dolgok is elképzelhetőek. Mert ugye az USÁ-ban, nem hogy holosztorit tagadni, de – miként utaltam rá – karlendítéssel, horogkeresztes zászlókkal is föl lehet vonulni közterületen, s – közben a társadalom bizonyos csoportjaiban félelmet keltve – lehet xenofób és antiszemita jelszavakat skandálni, sőt akár tettleg is bántalmazni bizonyos kisebbségeket. Nálunk ellenben a rebiszes-droidok számtalan alkalommal támadtak nemzeti színű és Árpád-sávos zászlót lobogtató honfitársainkra az utóbbi időben. ( Két példányt épp e hét közepén ítéltek el – L. Zs.)  Emlékezetfrissítésképpen: vajon amennyiben Magyarországon – de hozhatnánk példaként Ausztriát, Németországot vagy más európai uniós államot – valamely polgártársunk venné magának a bátorságot, hogy horog- vagy nyilaskeresztes zászlóval kimerészkedjék az utcára, netán “Sieg Heil” – lal, esetleg nyilaskeresztes karlendítéssel köszöntené az első vele szembejövőt, vajha hány percnek kellene eltelnie ahhoz, hogy a rendőrség őrizetbe vegye és büntetőeljárást indítson ellene, esetleg a jogerős bírósági ítéletet követően le is csukják. Azt hiszem, öt percen belüli időintervallumról lehetne csupán beszélnünk. Az pedig már egyenesen agyrém és paranoia, hogy a társadalmi rendre abszolút veszélytelen, békés tudós, revizionista történész kollégákat is hűvösre juttathatnak, ha úgymond tagadják a holokausztot.

Az USA is millió sebből vérzik, de egy tekintetben mindenképp a vén kontinens felett áll: ott legalább független sajtó is létezik, és a véleménynyilvánítás, illetve a gyülekezési jog szabad gyakorlását is komolyan veszik. Ezért nem fognak tudni mit tenni az uniós és magyarországi főhatalmasságok azokkal a weboldalakkal, amelyek amerikai elektronikus szolgáltatóról működnek. Igaz, valamely “nagy formátumú” politikusunk azt bírta nem is oly rég kiböffenteni a közszolgálati tévéadón, hogy “az Egyesült Államok jogalkotóinak is át kell gondolniuk a jövőben, hogy megteremtsék a törvényi feltételeit annak, hogy az ilyen hírportálokkal szemben is fel tudjanak majd lépni mihamarabb”. Naná, majd Budapestről fognak Washingtonnak ez ügyben dirigálni és követeléseket megfogalmazni!!

Visszatérve írásunk kezdő gondolatához. A mind Amerikában, mind Európában virulensen terjedő és erősödő “szélsőséges” politikai mozgalmak léte rávilágít egy nagyon fontos válságjelenségre: mindkét civilizáció halálosan beteg, s az említett ultrajobb szerveződések a kulturális-politikai immunrendszer természetes aktivizálódásának jegyei. Az eddigi ostoba, liberális struccpolitika a továbbiakban végzetes következmények nélkül immár nem folytatható. Hiszen közveszélyes. Kulturális-faji önfeladásunknak és önkasztrációnkat azonnali hatállyal be kell fejeznünk. Mert akkor tényleg végünk.

Lipusz Zsolt

Nemzeti InternetFigyelő