A tiszta víz, a pohár, és az abrosz („Minek örülnek ennyire?”)


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

A magyarországi választások első fordulója tiszta képet festett az ország társadalmi helyzetéről, IQ-járól, elvárásairól, és persze a pártokról – hasonló tekintetben. A kampány semmi másról nem szólt, mint a Parlamentbejutás csillapíthatatlan vágyáról. „Apát fiú, testvér testvért adott el”, és annyi hazugságot szórtak egymásra a pártok – kivétel nélkül mindegyik -, amennyit a magyar ember ilyen töménységben ritkán hallhat, ritkán tapasztalhat.

Az MSZP világos és egyértelmű bukásra ítélte magát az elmúlt nyolc esztendő esztelen és magyarellenességében velejéig aljas rabló-politikája okán, ám még most is a demokráciáról beszél, miközben a demokrácia nemlétező intézményét lábbal taposta. Lendvai Ildikó a választások estéjén arról beszélt – és talán saját ebbéli elmeháborodottságát el is hiszi -, hogy ők majd a demokrácia védelmében figyelik ellenzéki széksoraikból a Fidesz kormányzását. Ezt nevezik igazi bolsevik arcátlanságnak. Hiszen ezek a kommunista férgek lopták szét szakmányban az országot, a BKV-tól Zuschlagon és a kistérségi pénzmosodákon keresztül a Honvédelmi Minisztériumig. Ezek kampányoltak a nemzet ellen, s ezek lázították a cigányokat a többségi nemzet ellen úgy, hogy annak sok száz magyar polgáron kívül Marian Cosma is áldozatává vált, hiszen csaknem minden hétre – volt, hogy minden napra – jutott egy olyan gyilkosság, amelyet az elkényeztetett és a nemzet ellen uszított kisebbség követett el. De nem is sorolom az okokat, amelyek miatt az MSZP 65 év után végre kiesett abból a politika státuszból, amelyhez az 1947-es szovjet típusú kékcédulás választások juttatták.

2010-ben Fidesz nyert, s majd meglátjuk mit vált be ígéreteiből: – lesz-e számonkérés, lesz-e rend az országban, megszűnik-e a tandíj az egyetemeken, támogatják-e a nagycsaládokat, rendet tesz-e, a ma már a társadalom által cseppet sem tisztelt bíróságokon, ahol elegendő egy-két hamis tanú, egy-egy hivatásához méltatlan ügyvéd (ebből manapság egyre több van!), egy hozzá nem értő, vagy más okból nemtörődöm jellemtelen, a hatalmával visszaélő bíró, s máris elítélhetnek bárkit – a legkisebb figyelmet sem szentelve az igazságra, törvényre és esküjükre – aki nem tetszik a politika hatalomnak, a pénzembereknek, az emigrációban élő amerikai-magyar /adó/csalóknak bűnözőknek. S kiderül-e végre, hogy ki volt a gyilkos kommunista rendszer besúgója, akár szolgálatokat tesz ma is, akár nem! Minderre, és ezernyi más probléma megoldására a következő négy esztendő ad majd választ.

A Jobbik politikai megnyilvánulása sajnos – mint arról korábban értekeztem már lapunk hasábjain – sokszor az ellenkezőjét váltotta ki annak, amit elérni szeretett volna. A választók nagyobbik része ugyanis a választási eredményekből kimutathatóan nem szereti a gyűlöletből fakadó esztelen politizálást, mert érzi, tudja, hogy a gyűlölet bármikor ellene irányulhat. A magyar választó jobban szereti a diplomatikus megfogalmazásokat. Volt viszont a Jobbiknak más sarkalatos tévedése, bűne is, amelyre a figyelemfelhívás után sem reagált. A korán jött hatalmi gőg pedig odáig emelkedett – mint a betegnél a láz -, hogy jó szándékú levelekre, bizonyos sajtóorgánumok önzetlen és segítő felajánlásaira sem válaszoltak. De még arra sem, hogy kiderült: egy volt tót titkos ügynököt is indítanak országos listájukon… Sajnálatra méltó dolog ez, hiszen – mint sokan hitték és remélték – lehetne a Jobbikból erős és következetes nemzeti párt is, ám ahhoz a tetteknek követniük kellene a szavakat, az erkölcs pedig, minden megnyilatkozásban meghatározó szerepet kellene, hogy kapjon. A Jobbikkal szimpatizáló, de IQ-ilag megkérdőjelezhető választók pedig azért fordultak el a Jobbiktól, mert „a” Vona Gábor „bezárja és lerombolja” az „RTL-let”, meg a „tévékettőt” és nem lesz „Barátokköszt”, meg „Józsibarát”. Tehát, van még mit tanulnia a Jobbik vezetésének, s nem kellene elbizakodottan győzelemnek nyilvánítani – Lendvai Ildikó módjára – a nem kis arányú vereséget.

Az MDF végleg távozott a politikai palettáról… elmosódott és színtelenné vált, mert a hazaárulás olyan magaslataiba emelte az antalli örökség, amelyet a nemzet nem tudott megbocsájtani, megemészteni, elviselni. És soha nem is fog, hiszen a rendszerváltásnak nevezett hazugság is az MDF-hez kötődik. Ez betetőzött az SZDSZ-szel (amelyik páért szervezet Antall ellen a taxisblokádot) és a Bokros Lajossal a nemzet ellen kötött dávidi véd és dacszövetséggel. Közben súlyos bűncselekményeket is elkövetett Dávid Ibolya, valamint Herényi Károly, de a felelősségre vonás elől a parlamentáriusoknak nagyon is helytelenül kijáró mentelmi jog mögé bújtak. És ez is hányingert keltett a társadalomban az MDF-et illetően.

Az SZDSZ nincs. Azaz van, de nem ezen a néven. LMP névre „keresztelkedett” (bár lehet, hogy ez a kifejezés sértő a számukra). Szakasits Árpád egyenes ági leszármazottja az elnök… és ezzel gondolom, mindent elmondtam erről az új politikai alakulatról, amelyet a választások éjjelén már az amerikai nagykövetasszony is meglátogatott. Fontos tehát a cionizmus fellegvárának – Amerikának -, hogy a Magyar Parlamentben ott legyenek a „kettős állampolgárságú” ügynökök, a liberálisok, akik megszervezik az „undorító másság vonagló” felvonulását, s ha kell, nagyokat rúgnak a magyar nemzetbe, annak történelmébe, történelmi és egyházi nagyjaiba, s akik a holocaust szellemét bent tartják a régi, és sok disznóságot látott falak között. A bizonyíték pedig minderre az, hogy az MSZP már bejelentette négy képviselőjelöltjének visszalépését az új SZDSZ javára.

S miközben folyik még a hazudozás, a második fordulóban, és sorra derülnek ki a főleg MSZP-s képviselői visszaélések, addig nézzünk szét a nagyvilágban és Magyarországon, a látszólag nem politikai életben.

Igaz, keveset látunk, mert a vulkáni hamu alaposan megszűri a nap sugarait. Amit azonban ennek ellenére látunk, az elég… elég sok is. Látjuk, hogy valakik lefejezték Lengyelországot. A lengyel államot, a lengyel katolikus egyházat, a lengyel hadsereget, és megtisztították a lengyel közéletet a Katyn-i mészárlás áldozatainak hozzátartozóitól, az emlékezőktől. Az Olvasóra bízom a következtetések levonását. Ugyanis egy keresztény államot fejeztek le, amely nem moratórium meghosszabbítást kért az istentelen és cionista EU-tól, hanem kimondta kerek-perec, hogy a lengyel föld nem eladó. Amelyben a keresztény tanítás állami szinten is követendő. Amelyben sikerült az előző liberális-cionista vezetés lengyelellenes cselekedeteit semmissé tenni. Azt a Lengyelországot fejezték le, amelyben a lengyel nemzeti érdek felülmúlta a nemzeteket bedarálni akaró, és erre szakosodott, hit és Isten nélküli, erkölcstelenséget hirdető unió érdekeit. Ám, reménykedjünk, hogy Lengyelország e mostani súlyos megpróbáltatását is túléli, mint mi magyarok – a fentiek ellenére – az utóbbi 90 évet…

Magyarországra visszatérve néhány érdekesség még foglalkoztatja a Kárpát-medence közvéleményét. Például hogy ki irtott ki egy egész családot Tényőn? Mit takargatnak, és miért – a hatóságok? Miért van az, hogy akinek a halála okát nem akarják nyilvánosságra hozni, azt pszichiátriai kezeltnek kiáltja ki a hatóság, s ezzel le lehet zárni mindenféle további nyomozást. (Igaz, a Habsburgok óta így van, csak akkor politikai ellenfeleket zárták bolondházba. S ha ott – mint az öngyilkosnak beállított Gróf Széchenyi István is – meghalt, akkor öngyilkosságnak állították be az esetet. Hasonlóan Teleki Pál gróf halálához, akit szintén családi pszichés betegség örököseként mondtak ki öngyilkosnak, s ehhez ragaszkodik a magyar áltörténészek sokasága is politikai okból… mert Antall és Kohl urak – igaz, ők nem a Rózsadombon, de – megegyeztek, hogy Teleki gróf halálát nem feszegetik, „a két nép barátsága érdekében”… (Maga a megegyezés is beismerés tehát, hiszen Teleki Pált az SS gyilkolta meg Adolf Hitler közvetlen parancsára. De mi köze ennek a német és a magyar nép barátságához? Az igazi ok az, hogy ha végre hivatalosan is megerősítenék Teleki halálának igazi okát, akkor a cionista világnak be kellene ismerni Magyarország óriási áldozathozatalát mind az üldözöttek, mind a Szövetségesek tekintetében, amelyet a Német birodalmi törekvések ellenében hozott. Ez esetben pedig nem lehetne tovább Magyarországot utolsó csatlósként emlegetni, hanem bocsánatkérés mellett el kellene ismernie a cionista világnak érdemeinket.) Ma a halottakról mondják, hogy pszichés betegek voltak. Daróczi Józsefről is ezt állítják, noha apja a gyilkos nevét is tudja…

De ilyen a kommunista, a bolsevik, a cionista (al)világ, ilyen a politika. Nemhogy egy ember, de egy halott becsülete sem számít. Az emberi életről nem is beszélve… Ha pedig valaki közéjük keveredik, bármi megtörténhet vele. Pszichiátriai kezelés alatt állt – mondják. És nincs tovább!

Azt mondtam, látszólag nem politikai ügyek ezek. Azok, a javából! A végső nagytakarítás. A nyomok eltüntetése hatósági eszközökkel és segédlettel. Ám, egyszer minden kiderül… éppen úgy, mint a csepeli iskolai gyilkosság, és a csepeli rendőrkapitány kapcsolata, vagy a sok éve, tragikusan elhunyt (csepeli) rockénekes halálának körülményei, s a 2006-ban a nemzet ellen törő egyenruhás pribékek bűnei. Mert semmi nem marad titokban. Valahol valaki valamit mindig kiszivárogtat. Csak végre egy olyan kormány kellene a tiszta víz pohárba öntéséhez, amelyik nem fél attól, hogy az abroszra is jut a pohárba öntött tiszta vízből. Amelyik kormány tudja, hogy a valóban tiszta víz nyom nélkül felszárad… ha az abrosz és a vizesüveget tartó kéz is patyolat tiszta…

A választási eredmények ismeretében, és a nagyvilág politikai eseményein végigtekintve, Gróf Teleki Pál egy mondata jut az eszembe. Amikor a II. Bécsi Döntés után a budapesti pályaudvaron leszállt a vonatról, s az emberek hatalmas ovációval fogadták, ünnepi beszédet várva tőle Észak-Erdély visszacsatolása okán, Teleki csak ennyit mondott a bajusza alatt, ki sem lépve a Bécsből hazatérő politikusok sorából… „Minek örülnek ennyire?”…

Stoffán György – helyettes főszerkesztő – Európai Idő

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “A tiszta víz, a pohár, és az abrosz („Minek örülnek ennyire?”)” bejegyzéshez

  1. “A választók nagyobbik része ugyanis a választási eredményekből kimutathatóan nem szereti a gyűlöletből fakadó esztelen politizálást, mert érzi, tudja, hogy a gyűlölet bármikor ellene irányulhat. A magyar választó jobban szereti a diplomatikus megfogalmazásokat.”
    Tisztelt Stoffán Úr!
    Ez a mondata Orbánnak is sok lett volna, noha ő hadovált az un. ország értékelő beszédében valami erre emlékeztető, bár sokkal “diplomatikusabban” megfogalmazott ostobaságot. Én elolvastam a Jobbik programját, szinte minden jobbikos minden írását, megnéztem az interneten föllelhető jobbikos videókat, részt vettem több lakossági fórumon, mert az volt az elhatározásom, hogy csak akkor szavazok, ha találok egy olyan pártot, amely megérdemli a bizalmat, és erről gondosan meg akartam győződni. A felsorolt jobbikos források egyikében sem találtam egyetlen olyan mondatot sem, amelyre ráillett volna a fent idézett kijelentése.
    A fenti mondata implicite azt is tartalmazza, hogy a többi pártok “diplomatikusabbak” voltak és tartózkodtak a “gyűlöletből fakadó esztelen politizálástól”. Gratulálok a szelektív hallásához és az éles ítélőképességéhez. Persze bizonyos mértékig igazat tudok adni önnek, ha a “diplomatikus megfogalmazás” kifejezést az “orcátlan hazugság” szinonimájaként használja.
    Én egy olyan faluban lakom, ahol a lakosság nagy része cigány. Tőlük hallottam, hogy a Jobbik minden cigányt munkatáborba fog zárni. Egy sajóbábonyi cigány mondta, hogy azt mondták nekik, hogy a Gárda meg fogja ölni a gyerekeiket. Ön ezeknek a híreknek a szándékos terjesztését a cigányok között “diplomatikus politizálásnak” nevezi, vagy alattomos rágalmazásnak, esetleg gyűlölet- és félelemkeltésnek?
    Egy ön szerint nyilván IQ-ilag megkérdőjelezhető Jobbik-fan (látja, még azt is tudom, hogy ezt trendiül így kell mondani), aki arcátlanul képes a véleményét az érzékszervei útján szerzett közvetlen tapasztalataira, és nem az ön írására alapozni.

    • Nem lehet amit a Jobbik leirt, hibát találni.
      A baj hogy a legtöbb választó nem olvassa el a programokat.
      A letöbb szonoklat is rendben volt de nem mindegyik és itt volt a baj. (Nem számitva a Fidesz aljas támadásait.)
      Igy gondolom, hogy Stoffán György nem a programra utalt, amit talán el se olvasott hanem a kommunikációra, amely néha, föleg Budapesten túl harsányan jött keresztül. (Hegedüs szónoklata lehet egy példa.)

  2. Nos, kedves hozzászólók, mielőtt még bárki követ dobálna, annak elmondom: Nem lettem Jobbik-ellenes, de a hibákat azok gyökerénél kell elfolytani. Sokkal többet írtam le ebben a cikkben, mint amennyinek a feldolgozását a hozzászólások tükrözik. Igen, a Jobbik nagyot hibázott az utóbbi hetekben, mind terminológiáját tekintve, mind pedig elbizakodottsága okán. És ezt nem szabad. Bizonyos szerénységnek, és alázatnak kellene lenni a Jobbik vezetésében a választók iránt. Nem az irány rossz, hanem a megnyilvánulások. Erre mondták talán egykor, hogy “Hátrább az agarakkal!” De idézhetném a kedvenc szállóigémet: – “sok minden történhet az ivóedény széle és az ajak között!”

  3. Tisztelt Stoffán György úr!
    A választásokról és a magyar politikai helyzetről:
    A Fidesz nem nagyon ígért semmi konkrétumot, azt nem lesz nehéz betartania.
    Ez a párt, a KDNP nevű farizeusokkal már egyszer hatalmon volt, tehát alkalma volt bizonyítani a nemzet és a krisztusi tanítások iránti elkötelezettségét. Az eredmény elég siralmasra sikeredett. Az aggodalmaink nem alaptalanok.
    Mint a Jobbikra szavazó, azt kívánom, hogy az engem képviselő közösségszervező erő ne maszatoljon, hanem következetesen képviselje az igazságot, adott esetben az én érdekeimmel szemben is, és ne az alantas köz ízlésnek megfelelően alakítsa ki programját, hanem jó példával járjon elől az általános színvonal emelésében. Inkább forgassunk bevételt is eredményező filmeket történelmünkből témát merítve, amint azt Vona Gábor elmondta. Ha a közönség megismeri a jobbat, elhagyja a rosszabbat. Egy gyermek sem halt még bele, édesanyja szigorába.
    Ne haragudjon, de én az Ön írását tartom egy kissé “elbizakodottnak”, és ellenmondásosnak.
    Egyébként árulja már el nekem, hogy miért nyilatkozik a Jobbik szavazói helyett?
    Ez a választás volt, a választás! A választás szót a politikainál jóval szélesebb és meghaladóbb értelembe véve. Ez hamarosan mindenki számára világos lesz.

    • “A Fidesz nem nagyon ígért semmi konkrétumot, azt nem lesz nehéz betartania.”
      http://program2010.fidesz.hu/
      Úgy látom, sokan fogékonyak a maszop ” a fidesznek nincs programja” c. lózungjára. Olvasgassunk már egy kicsit, utána meg írhatunk is. De a sorrend ez legyen!

  4. Gratulálok, bár másodszori végigolvasásra sem tudom eldönteni végső soron mit is akar a cikk elcsépelt demagóg propaganda szajkózásán túl, azt már most látom hogy az írója bevette az összes létező téveszmét és hülyeséget amit csak egymásra köpködnek a pártok.
    Hogy az LMP, az SZDSZ utódpártja lenne legfeljebb annyiban igaz, hogy hasonló szavazóbázisra építkezik. A cionisztázás azaz lényegében a zsidózás meg kb. annyira értelmes mint a scientológusok azon állítása miszerint a pszichológusok egy többmillió éve élt földönkívüli hadúr, Xenu szolgái.
    Persze végsősoron érthető, a cikk írója is bevette azt a fideszes, maga Orbán által kiagyalt propagandát, amely a liberalizmust tette az új sátánná, valójában semmi más okból, minthogy a fő ellenfelének koalíciós partnerét ellehetetlenítse. Magával az ideológiával legfeljebb annyi baja volt, hogy még pályája kezdetén amikor ő maga is ott hordozta a zászlaján, rájött, hogy nem igazán alkalmas a hatalom megszerzésére ebben az országban.
    A cikkíró a jobbikkal szembeni propagandát is benyalta annak rendje és módja szerint, anélkül hogy akár két betűt is olvasott volna tőlük maguktól. Miszerint a jobbik felforgató tevékenységet folyató neonáci párt. A róluk leírtak mármár az angol hírportálokon olvasható bűdületes hazugságokkal vetekednek, amelyeket, megjegyzem csak azért nem ismétel el a magyar sajtó és a mind az MSZP mind a Fidesz, mert bárki aki itt él ferdén nézne soha meg nem történt incidensek, az állítólagos nagyszabású kissebségüldözés említésekor. Ehelyett csak ellenőrizhetetlen és így nehezen megtámadható általánosságokat veszik át, ezek felemlegetésével folyik a félreinformálás, amelynek legfeljebb annyi igazságtartalma van, hogy történetesen a valóban szélsőséges elemek is a jobbikhoz húznak, az ő szavazótáborukat erősítik, ha már Orbán előbb lenyúlta őket Csurkától, majd a hátukba szúrt miután kényelmetlen lett volna vállalni őket.
    Persze az sem segít a helyzeten hogy az említett pártok előszeretettel dobállják egymásra a főkolomposok által kifundált vádakat.
    De nem kell félni, az új pártfinanszírozási rendszernek hála kis pártok már nem sokáig fognak létezni, ha ezek eltűntek a süllyesztőben, több már nem lesz. S ismét megismerkedhetünk az egypártrendszerrel, de lehet még a Rákosi éra más tünetei is visszaköszönnek.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Egy éve sínylődik börtönben Tóásó Előd
A számok bűvöletében – a cionista beetető gépezet ismét jól működik
Hogy lettünk mi hirtelen nácik?
Close