A Szent Korona Országainak jövőjéről!


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Én a Szent Korona Országainak Konföderációját tartom megoldásnak Trianon ellen. Ennek a decentralizált államszövetségnek a lényege az organikus egység megtartásával, a térség egymásra utalt népei számára békés és gyümölcsöző együttélési lehetőség megteremtésével olyan gazdasági és társadalmi gazságossági viszonyokat hozni létre, amelynek az összteljesítménye és igazságossági igénye, lényegesen meghaladná a szétszabdalt Kárpát-medence eddigi teljesítményét!

Mielőtt bárki megvádolna, hogy Kossuth vagy Jászi Oszkár Dunai konföderációs elméletét tulajdonítom el, ki kell jelentsem, hogy egyikük sem gondolta végig a Szent Korona alkotmányosságnak azon elemeit, amelyek ma a leginkább hiányoznak a megvalósult „reklám-demokráciából”. Számomra ugyanis az a szociális érzékenység a fontos, ami a sokkal nagyobb gazdasági teljesítmény nyomán tudna csak alapvetően kibontakozni a konföderáción belül.  A nyugati demokráciák politikai gondolkodói sajnos elmennek amellett a tény mellett, hogy a mai demokrácia olyannyira elsekélyesedett a pártok és a média által, hogy a pénzpórázt – ami a pártok hatalomba kerülési alapfeltétele ma már mindenütt – egyszerűen nem akarják észre-venni.

A reklám-demokrácia valójában a bankárkaszt politikai terméke.

Egyébként a magyarság naivitását az 1918-ban megtapasztalhatták már az ANTANT nyugati demokratái, hiszen mi már akkor is bőven túlbecsültük az ún. demokráciák elvszerűségét. Ugyanakkor szinte kísérteties a hasonlóság azzal, hogy sem vezetőink, sem a nép nem vette észre, illetve nem lépett fel a rendszerváltásnak nevezett korszak álságos média-félrevezetése ellen. Pedig azzal, hogy az MSZMP a saját (?) újsághálózatát olyan nyugati cégeknek adta el, akik az új, kapitalista önzéssel rendelkező pártholdudvart és a gyarmatosító nyugatot fedezte az ország szinte teljes közvagyonának a kirablása közben, olyannyira kiverhette volna a biztosítékot, hogy akkor még rendet lehetett volna teremteni, viszonylag kevés áldozattal is. Így azonban mindkettő bumerángként csapott vissza ránk, hiszen az egyik példa az ország közvagyonának lett a Trianonja, a másik pedig a terület és a népesség vonatkozásában hozott drámai eredményt!

Valójában már a Kádár korszakban elkezdődtek a hamisságok, mert azt is „megjavították” az elvtársak, ami addig működött. Ilyen volt pl. az egyszintű bankrendszer, ahol elképzelhetetlen volt a banki-csalás.

A nem pénzpórázra épülő, demokratikus konföderalizmus, így éppen a Szent Korona állameszme alapján oldaná meg az igazságos jogrend visszavételét, ami a mai helyzetben a leginkább szolgálná a kevert etnikumú térség békéjének tartós biztosítékát. Ám egyedül erre nem képes a magyarság! Sőt az biztos, hogy sok szenvedés vár még ránk addig, amíg az ellenünk hangolt Kisantant államok szavazópolgárait meg tudjuk győzni arról, hogy egyszerűen az „oszd meg és uralkodj” elmélet alapján létrejött pártok éppúgy a kisemberek ellenségei, mint ahogy a Kisantant nemzetállamainak magyargyűlölő vezetői is azok.

Azt az egyszerű igazságot kellene a reformeszmék elfogadóinak követni és terjeszteni, hogy az 1920-ban elmaradt népszavazások, illetve a békediktátum után kétségkívül etnikai tisztogatásnak minősülő etnikai arányok megváltoztatása, nemhogy megvalósította volna az utódállamokban a jó létet, hanem sokkal inkább lehúzta a kisembereket, sőt újabb feszültségeket ültetett el, ami pl. a Délszláv háborúkban öltött testet. Ha a történelmileg régen, sok évszázadig összetartozó területeket újra összeillesztjük, s a kialakult kisállamok a konföderáción belül megőrizhetik az önállóságukat, akkor Trianonnak a legfontosabb bűne szűnik meg, az ellenségeskedő nemzeti önzés.

S erre nagy szükség lesz a jövőben, mert jólét egyik fő tényezője fog lassan összeomlani a Kárpát-medence országaiban is. A „vírushisztis maszkabál” ugyanis komoly károkat, sőt adósságnövekedést okozott, s így az eddigi erőforrásokat is el fogja szívni a bankárkaszt. Ha pedig bekövetkezik az életszínvonal romlás, akkor megkezdődik a tömegek radikalizálódása, akkor az lesz a kérdés, hogy milyen irányba mennek ezek a folyamatok az egész világon?

Lehet engem populistának bélyegezni, de akkor is csak két lehetősége lesz a népeknek, hogy háborúzás helyett összekapaszkodjanak:

1./ radikális mozgalmak bolsevik, vagy nemzeti szocialista változata

2./ a radikális szakítás a monetáris diktatúra bankárkaszti kifosztásával és konföderációban teremteni meg az önellátás Kárpát-medencei lehetőségét

Én csak ezt a másodikat tartom elfogadhatónak, hiszen az első változatot kipróbáltuk már és fájdalmasnak találtatott a számunkra!

A szerző közjogász és önkéntes szóvivő a Nemzetegyesítőknél

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A hazaszeretet nem fasizmus!

Mementó, Léhmann György emlékére

A magyarság harmadik Trianonja? – Üzenet a pártonkívüli, tenni akaró, fotelforradalmároknak

Close