A Magyar Justitia Bizottság felhívása


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Az MJB feltételezi, hogy Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Vadai Ágnes honvédelmi minisztériumi államtitkár és Tömböl László vezérezredes, vezérkari főnök (külön-külön, de együttesen is) képesek értékelni a HM berkeiben kialakult anomáliás helyzetet és beadják lemondásukat a miniszterelnöknek.

A vérbíró Mátyás Miklós nyugállományú vezérőrnagy köszöntése és jutalmazása csupán utolsó cseppecske volt a HM boszorkánykonyhájában évtizedek során hozzá nem értésből, botrányokból és szabálytalanságokból kotyvasztott „haderőreform”  címkét viselő étek „ízesítésére”, amellyel „etették” a közvéleményt és két kézzel szórták ki az ablakon  az adófizetők pénzét!

Mátyás Miklós köszöntése és jutalmazása miatt kialakult anomáliák (vagy hazugságok) a fenti  megállapítást még akkor sem annullálják, ha fizikai értelemben Mátyás  Miklós nem volt jelen az ominózus (a HM honlapján  publikált)  meghitt összejövetelen, csupán a neve szerepelt (véletlenül) a meghívottak listáján, mert  a rendszerváltozás óta vérbírák, ügyészek, pufajkások, komisszárok, pártmunkások tömege  kapott különféle elismeréseket (jutalmakat, kitüntetéseket, rendfokozati előléptetéseket), „kreált” beosztásokat vagy kiemelt nyugdíjat.

Für Lajos (Göncz Árpád, Kosáry Domokos és Raffay Ernő hatékony közreműködésével) „pátyolgatta” az egykori hadbírákat, külügyi szolgálatosokat,  politikai tiszteket vagy pufajkásokat.

Keleti György,- Für példáján felbátorodva még bátrabban nyúlt ehhez a kérdéshez, és Stefán Géza személyében egy hajdani III/III-as vezetőt szemelt ki a Katonai Biztonsági Hivatal élére, aki (később) példátlan karrierként,  vezérezredesi rendfokozatot ért el, amit  a sereg történetében, ebben a beosztásban még  soha, senki sem kapott.

A hordószónok Torgyán agyából kipattant: Szabó János,  Homoki János és Lányi Zsolt kreáció is ragaszkodott Stefán vezérezredeshez, ami felettébb meglepő „húzása” volt  a  HM új vezetésének (1998-ban), de  kiderült, hogy őket is „megvezették” a Czinege–Kárpáti-Keleti-féle garnitúrából  visszamaradt („átejtőernyőztetett”) – dörzsölt – politikai munkások, akik  szinte rajzottak a HM-ben.

Juhász Ferenc sem tért el elődei vonalától, legfeljebb a leggyengébb láncszemnek bizonyult a dilettáns tárcavezetők között, papagájként emlegette a sereg leépítését, mint a haderő reform legfontosabb elemét, mivel szerinte a „mini tömeghadseregek  ideje lejárt”,- ami igaz is, mert a mini tömeghadsereg pontosan olyan abszurdum, mint a   törpe óriás.

Várható volt, hogy Szekeres sem marad el elődeitől, még Czinegén is túltett az ivászatban, mert „pocsolya-részegen” küszködött a mikrofonnal és egy-két idegen szó kiejtésével Kecskeméten egy rendezvény vezérszónokaként,- lerítt róla, hogy a HM által 30 millióért „bespájzolt” szeszesitalból neki is jutott egy kevéske.

Vadai Ágnes az utazgatások mennyiségével és ésszerűtlenségével kápráztatta el a közvéleményt, bár mentségére szolgálhat, hogy a kazahsztáni fegyveres erők vezetésével kiépített kapcsolatai egyszer még (a távoli jövőben)  gyümölcsözők lehetnek az MH számára, nem beszélve a francia Riviérán tett  szolgálati látogatásának hasznosításáról.

Sajnálatos, hogy a HM vezetésében egyetlen olyan személy sem volt, aki szót emelt volna az ésszerűtlen és pazarló gazdálkodás miatt,  aki belátta volna, hogy az egykori haszonélvezőkkel nem lehet megreformálni a Magyar Honvédséget.

„Külsősök”  (tanácsadók, felkért szakértők, őrző-védő szolgáltatást végzők, stb.,) alkalmazása és dotálása nem csupán  a tárca bugyellárisát apasztotta,  hanem (közvetve vagy  közvetlenül) a harckészültséget veszélyeztette és a korrupciót növelte.

Érthetetlen például, hogy Király Béla, háromszoros dezertőr, az országot és a fél világot primitív hazugságok tömegével ”elkábító” szélhámos, bajtársait a vérbírák elé segítő, beosztásukat és vagyontárgyaikat kisajátító kaméleon, milyen hasznos tanácsokkal láthatta el a HM vezetőit, kik és miért váltak cinkosává  hallgatásukkal, vagy beosztásuk ellátásához  szükséges ismereteik hiányával?

Így kapcsolódnak egymáshoz a HM protokoll listáján szereplő vérbíró, a káprázatos karriert befutó szélhámos és a visszamaradt (vagy a „fű alatt” foglalkoztatott) káderek ügyei, amelyeket koloncként raktak az MH nyakára a HM  egyes illetékesei.

A személy szerint megnevezett vezetők lemondásának csupán (enyhe) gesztus jellegű értéke lenne, mert az elkövetett hibák tömegét ezzel nem lehet rendezni és felejtetni.  Félő, hogy az érintettek képtelenek lesznek ilyen „lépés” megtételére. Ez csak a valós demokráciák gyakorlatában fordul elő és nem jellemző rendőrállamokra, hazug kormányokra, dilettáns vezetőkre!  Nem bánnánk, ha jelen esetben  nem lenne igazunk, bár a „kivételek” is erősíthetik a szabályt.

Bízunk abban, hogy a hazug kormány csalással szerzett mandátuma hamarosan a szemétdombra kerül, a hibákat és/vagy bűnöket elkövetők pedig  vérbíráktól mentes  bírák előtt felelnek a tetteikért!

(Prof. Dr. Bokor  Imre)

az MJB elnöke

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Hamarosan itt a negyvenezres bankó?
Dohán Mihály: Ideje vegetáriánusnak lenni – legalább is az USA-ban
Újabb amerikai provokáció Kína ellen
Close