Jó, ha nem feledjük: SZABAD NÉP – A hazugság allegória

Az, hogy a kommunisták mikor, hogyan vagy éppen minek nevezik magukat, a mai ifjúság jelentős részének teljesen ismeretlen jelenség. Az öregebbek, pláne, akik végigélték és nem feledték a szocializmus vérzivataros időszakait a rákosi- vagy éppen a kádár-rendszert, tisztában vannak azzal, hogy ennek az eszmének a hívei nem ismernek sem hazát, sem nemzetet, de nem tisztelnek embert épp úgy, ahogyan vallást sem. Az internacionalizmus embertelen szellemében pusztítanak minden értéket, mely értelmet, tartalmat és tartást ad az embernek a nemzetnek az országnak. 

Az alábbi cikk még 2012-ben jelent meg itt a NIF oldalain, bemutatva annak az újságnak a történetét, mely mindig tökéletesen tudott alkalmazkodni a változó időkhöz, meg tudott „újulni” 1990 után, mindig azokat kiszolgálva, akiket éppen aktuálisan kellett. Ez a lap ma már nem létezik, de gyökerezett belőle számtalan más írott orgánum, mely a hazugság mételyét terjeszti minden nap közöttünk, ma is. Akik pedig működtetik ezeket, olyan emberek, kik sosem rettennek meg a haza és a nemzet elárulásától és kiárusításától.

NIF

A szabad népet vizionáló Szabad Nép az, amely nemcsak azt képzelte magáról, hogy a szabad magyar népet személyesíti meg, hanem tűzzel-vassal harcolt is érte. A szabad népért, ahogy Rákosiék képzelték a szabadságot.

A kommunista szabadság épp az ellenkezője volt annak, amit jelentett. A totális rabságot hozta el a magyar népnek: nemcsak fizikai létében, hanem a lelkében is megnyomorítva a nemzetet. Ebben a harcban volt igazán hűséges csatlós a Szabad Nép, a nemzet megnyomorításán kívül részt vállalt a kommunizmus totális kiszolgálásában: hirdette a harci sikereket, az internacionalizmust, a szovjet mintájú nép-kizsigerelés minden formáját.

Amikor aztán a forradalom lángra kapott, és csak a szovjet tankok tudták a felkelt népet újra a „béketábor” akoljába terelni, cseles névváltoztatással Népszabadságra igazolt át a Szabad Nép. De ez a névváltoztatás is direktben közölte, semmi sem változott, minden maradt a régiben, sőt….!

Az allegória maradt, a vízió a hazugság mentén élt és virágzott, mint a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága. A kolhozosítás során szinte napra kész adatokat közölt a lap. Amikor Győr-Sopron megye elsőként lett kolhoz megye: megdicsérte az elvtársakat, akik élen jártak a szocializmus építésének útján. Aztán az egész maroknyi magyar parasztságot az akolban tudva ünnepelt a szovjet típusú kizsigerelés teljes megvalósulásán. A brutális módszerek, az öngyilkosságok, az emberi meghasonlások, a mezőgazdaság kiforgatása az emberi tudatból csak kálóként kerültek elszámolásra.
Minden gonoszságnak egyszer vége kell, hogy legyen.

A kommunizmus világméretű bukása soká ugyan, de bekövetkezett. Aztán jött a rendszerváltás. Békés volt, nem folyt vér. A hazugság allegóriája is tovább élt, szép lassan az új gazda, a kapitalizmus szolgálójává vedlett át. És milyen pofátlanul történt mindez! Még gatyát sem cserélt, a régi nevén lett a magyar sajtó vezető napilapja. Persze azért sok minden megváltozott közben, az információ-gazdálkodás területén.

Az írott sajtó monopóliuma köddé vált, bár bizonyos szerepek megmaradtak. Leomlott az erődítmény, a liberális kapitalizmussá vedlett kommunista ideológia egyik bástyája. A megnyomorított magyar tudat skizofréniája azonban valóság. Példa erre a Szabadság szobor, amely már nem a rabság szimbóluma, hanem az egészséges nemzeti öntudat allegorikus képződménye. A remélt olimpiát is ezzel képzeljük. Logó lett. Az átalakult fogalmak interiorizálódnak. (A legnagyobb perverziót is éppen ők követték el, amikor a Momentum nevű szélsőbaloldali, külföldről pénzelt párttal meghiúsíttatták ezt a magyarság számára kiemelkedő, nemzettudatot és nemzeti kohéziót is erősíteni szándékozó eseményt.)(szerk.)
Bensővé válnak, magunk sem tudjuk aztán, utálatos volt-e vagy magunk is kívántuk.

Mindenesetre a Szabad Nép gyalázatos allegóriája kimúlt. És vannak emberek, akik megkönnyezik. Ilyenek is vannak köztünk.

Erdélyi János

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)