Provokációk – kívülről és belülről

Beigazolódni látszanak régi balsejtelmeim. A nemzetközi liberálfasizmus és hazai kiszolgálói, ügynökei, az államhatalmon kívüli és belüli ötödik hadoszlopa külső intervenciótól, annak sürgetésétől sem riad vissza a liberálfasizmus útjában álló Orbán eltávolítása érdekében. Lévén hogy láthatóan az ellenzék, önmaga erejéből, mostani állapotát tekintve, képtelen átvenni a hatalmat. Ehhez egy jófajta provokációra, provokációk sorára lesz szükség.

Az utóbbi sorozat már meg is kezdődött. Azzal, hogy a NATO jó magyarországi emberének, Áder János elnöknek a személyes megjelenése jelentősen emelte az amúgy gornyadozó, már-már kudarccal fenyegető, un. „Krími Platform” nevű russzofób gittegylet fényét és „jelentőségét”, a cél Oroszország és Magyarország összeveszejtése volt. (Még akkor is, ha közismert: Oroszország, az orosz diplomácia nem az a típus, amelyik egykönnyen „ugrik” az ilyen pofonokra. De hát, ugye, sose lehessen tudni. Hátha…)

Az, amivel minket etetni próbálnak – hogy Áder e fórumon is szót emelt a kárpátaljai magyarság érdekében, milyen bátran, keményen odamondogatott az ukránoknak – NE TÉVESSZEN MEG SENKIT! Áder, egyrészt, valójában semmi olyat nem mondott, amit már százszor el nem mondtunk volna az ukránokkal folytatott hivatalos tárgyalásokon is. Másrészt, EZ A FÓRUM IGAZÁN NEM AZ A FÓRUM VOLT, amelyet a magyarok sorsa foglalkoztatott volna. EZEN A FÓRUMON AZÉRT GYŰLTEK ÖSSZE, HOGY OROSZORSZÁGOT MEGINT SZAPULJÁK, ÚJABB SZANKCIÓKKAL FENYEGESSÉK „a Krím annektálása miatt”. (Erről írásbeli dokumentumot is elfogadtak, amit Áder is aláírt.)

Amivel százszor nagyobb kárt tett Magyarországnak, mint amennyi hasznot hajtott azzal, hogy jól megmondta az ukránoknak. Vagy éppenséggel hogy a románok dühöngenek. NATO-SEGÍTSÉGGEL AZ UKRÁN DIPLOMÁCIA JELENTŐS SIKERT ÉRT EL. AZZAL, HOGY ODA TUDTÁK CSÁBÍTANI AZ AMÚGY UKRAJNA 2. SZ. ELLENSÉGÉNEK TEKINTETT, ÉS AKKÉNT IS KEZELT MAGYAROSZÁG ÁLLAMELNÖKÉT. Egy olyan nemzetközi russzofób propaganda rendezvényre, aminek kiinduló tétele legalább olyan hamis – amivel legalább úgy orránál fogva vezetik az egész világot, immár hét éve – hogy a minszki békemegállapodás VÉGREHAJTÁSÁT FELÜGYELŐ Oroszország NEM HAJTJA VÉGRE EZEKET A MEGÁLLAPODÁSOKAT. (Vagyis nem hajtja végre azt, aminek végrehajtását neki felügyelnie kell).

AMI A KRÍM ANNEKTÁLÁSÁT ILLETI. Ami ha igaz lenne, az a két nappal korábban, népszavazáson, elsöprő többséggel kinyilvánított népakarat államközi szerződésbe foglalása lenne. A még az ukrán időkben megválasztott krími autonóm parlament elnöke, és az autonómia miniszterelnöke, továbbá a legitim szevasztopoli önkormányzat elnöke – miután egy népszavazáson született 95-96 százalékos többséggel elfogadott döntés nyomán, Oroszország elnökével aláírták azt a megállapodást, aminek értelmében A NÉPAKARAT ORVOSOLTA AZT A 60 ÉVVEL KORÁBBI TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTALANSÁGOT, amivel a Szovjetunió akkori első embere, nagyúri kedvében, minden vonatkozó szovjet jogszabályt és alkotmányos rendelkezést félresöpörve, népét meg sem kérdezve, az orosz többségű Krím-félszigetet, egyetlen tollvonással, Ukrajnának „ajándékozta”. Az pedig végképp elsiklott a közfigyelem elől, hogy azon a bizonyos 2014. március 16-i népszavazáson, A SZAVAZÓCÉDULÁKON KÉTFÉLE LEHETSÉGES VÁLASZ IS SZEREPELT: az Oroszországhoz való visszatérés mellett ARRA IS LEHETETT SZAVAZNI, HOGY A KRÍM MARADJON UKRAJNÁBAN. Más szóval: AZ ÁLLÍTÓLAG ANNEKTÁLANDÓ KRÍM LAKOSSÁGA ELŐTT NYITVA ÁLLT A LEHETŐSÉG, HOGY SZAVAZATAIVAL MEGAKADÁLYOZZA A FÉLSZIGET OROSZ ANNEKTÁLÁSÁT. Hogy a lakosságnak miért csupán a 2,51 (Szevasztopolban 3,37) százaléka ragaszkodott Ukrajnához, arról őket magukat kellene megkérdezni. Nagyon sok olyat tudnának mondani, amit a gyáva, gerinctelen, elfogult, russzofób újságírók által szerkesztett magyarországi és világsajtó elhallgatott, eltitkolt, el- és lehazudott. Félrevezetve, orránál fogva vezetve nemcsak a világ közvéleményét, de a politika alakítóit is.

Vajon akkor is elment volna-e Áder János, saját és országa nevét adva egy hazug, rágalmazó irományhoz, ha például tudja, hogy a világszerte a demokrácia diadalaként ünnepelt erőszakos és véres hatalomátvétel nyomán életveszélyes fenyegetések áradata indult meg az ukrajnai orosz közösség felé? Amelynek előzőleg, negyed századon át, az mondogatták, hogy „A KRÍM UKRÁN LESZ, VAGY NÉPTELEN”. Ahol rögtön megindult a támadás 10-12 millió ember anyanyelve ellen. Ahol a sittről frissen kiszabadított volt miniszterelnök asszony atombombával lövetett volna az ukrajnai oroszok közé. Ahol fizikai inzultusok, leszámolások sorozata indult az orosz közösség ellen. És gyilkos, fegyveres támadás érte a Kijevből hazafelé tartó krími tüntetők autóbusz konvoját. Utasaikat órákon keresztül alázták, bántalmazták, terrorizálták – hét embert pedig agyon is lőttek (és ki tudja, még mennyit azok közül, akik megpróbáltak elmenekülni, de utolérték őket). Csoda-e, hogy ezek után a lábukkal szavaztak nemcsak a Krím, de két hónappal később a Donbassz orosz lakói is (akik ellen addigra már meg is indult az ukrán hadsereg népirtó büntető hadjárata).

II. EBBE A SORBA – A PROVOKÁCIÓK SORÁBA – ILLESZKEDIK, AMI A BUDAI VÁRBAN TÖRTÉNT

Az, ami a budai várban történt, felér egy haza- és nemzetárulással. A középkori magyar fővárost átengedni olyanok parádézására, akik Magyarországot, a magyarokat ellenségüknek tekintik! Ahol egy harminc éve létező ország nem tekinti őshonos nemzetnek a Kárpátalján ezer éve élő magyarságot. És ahol egy magyar villámgyorsan megkapja: ha nem tetszik, lehet elhúzni az őshazába – ez itt ukrán föld. És nemcsak bal lábbal kelt polgárok vágják ezt a fejéhez, de utcai megmozdulásokon is ordítják. Ahol alapeszme, hogy UKRAJNÁBAN CSAK UKRÁNOK ÉLNEK. Rajtuk kívül csak OROSZUL, MAGYARUL, STB. BESZÉLŐ UKRÁNOK VANNAK. (Akik, MIVEL UKRÁNOK, rá kell szorítani őket, hogy az állam hivatalos nyelvén beszéljenek.) „Egy (egyetlen) nyelv, egy (egységes) nemzet, egy (és oszthatatlan) Ukrajna!” A magyarellenes, nacionál-fasiszta Ukrajna több méteres vásznát lehet körbehordozni a középkor magyar fővárosában – de magyar szeparatizmusról üvöltözve házkutatást lehet tartani, magyar zászlót kutatva kárpátaljai otthonokban. Két feketelistára is rátenni egyfelől Magyarország külügyminiszterét – kettős állampolgárságuk miatt kárpátaljai magyar tisztségviselők százait, másfelől. Provokációkat szervezni a kárpátaljai magyarság ellen, hamis (és valószínűleg szándékosan rossz magyarsággal, illetve ukránsággal írott) provokatív feliratokkal, fenyegető üzenetekkel. Este pedig náci-Ukrajna színeivel fényfesteni a Halászbástyát. Ami arra emlékeztet, hogy hajdan ott a halászok céhe védelmezte a várfalakat A MAGYARORSZÁG FŐVÁROSÁRA RONTÓ ELLENSÉGGEL SZEMBEN. Föl sem teszem azt a kérdést, hogy mikor vonulgattak magyarok Kijev főutcáján, több méteres zászlót kifeszítve, mikor fényfestették piros-fehér-zöldre, mondjuk, a kijevi Jaroslav-kaput.

Ez, a minket saját fővárosunkban megalázó, kihívó provokáció magán viseli a nyugati és ukrán titkosszolgálatok felforgató célú, közös akciójának kézjegyeit. Amibe aktívan bekapcsolódott a Várkerület ellenzéki polgármester asszonya. A cél világos: a felháborodott polgárokat az „erélytelen” magyar kormánnyal összeugrasztani, belső nyugtalanságot, zűrzavart kelteni. Elbizonytalanítani a hazaszerető közvéleményt. Hogy lám, már a hazánkat 2. sz. ellenségének megtevő, minket akként is kezelő ország minden további nélkül provokálhat.
Szóval, belendültek. Nagyon észnél kellene most már lennünk! Gyülekeznek a viharfelhők!

CS. S.

---

ADATOK A 2014. MÁRCIUS 16-I NÉPSZAVAZÁSRÓL

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Ukrán soviniszta provokáció a Budai Várban!