A Nemzeti InternetFigyelő 2009 óta mondja ki azt, amit a mainstream elhallgat. Ezért 2022 óta a Google korlátozza a keresőben való láthatóságunkat, a Facebook pedig csökkenti az elérésünket. A bevételünk elapadt – de a NIF nem áll meg.
Ha hisztek abban, amit csinálunk, kérjük, támogassatok minket. Minden adomány – akármilyen kicsi – segít. Nem a Google-tól függünk. Hanem tőletek.
Most különösen nagy szükségünk van a támogatásotokra!
Kína vs. Európa: a kereskedelmi hiánytól az innovációs szakadékig – miért van jövője a keleti óriásnak és miért nincs a kontinensnek?
„Fenntarthatatlan” – Von der Leyen vámokkal fenyegeti Kínát, miközben Európa ipara sorra omlik össze.
Az Európai Unió kereskedelmi mérlege Kínával szemben 2021 második negyedévében még 50,6 milliárd eurós hiányt mutatott, 2026 második negyedévére viszont 103,3 milliárd euróra romlott. A kínai import 107-ről 153 milliárd euróra nőtt, miközben az európai export Kínába zuhan. A Volkswagen 50 ezer munkavállaló elbocsátását és négy németországi gyár bezárását tervezi. A mélyebb ok azonban nem a vámokban, hanem a két rendszer eltérő logikájában keresendő.
A GeoPolitiQ elemzése szerint az EU–Kína kereskedelmi hiány drámai növekedése mögött elsősorban az elektromos berendezések, a gépek és a járművek importjának növekedése áll. Utóbbiaknál az EU-ba irányuló import 2025–2026 első felében 14,4-ről 20,4 milliárd euróra nőtt, miközben az európai export Kínába 9,3-ról 6,7 milliárd euróra esett vissza – a hiány így 5,1-ről 14 milliárd euróra, csaknem a háromszorosára nőtt. A terhet az európai autógyártók viselik: a Volkswagen azt tervezi, hogy elbocsátja 50 ezer munkavállalóját és négy németországi gyárát is bezárja.
„Fenntarthatatlan” – Von der Leyen Kínát hibáztatja
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint a kereskedelmi egyensúlyhiány fenntarthatatlan, és Kínát hibáztatta a túlzott termelési kapacitásért és a tisztességtelen versenyért – vámokkal fenyegette meg az ázsiai államot. A kínai fél ezzel szemben azt állítja, hogy termékeik egyszerűen versenyképesebbek, és az európai iparnak kellene javítania az innovációs képességén.
Történelmi párhuzam: az ópiumháborúktól a GDP-adatokig
A 19. században Európa rengeteget importált Kínából, és keveset exportált oda – ezt a britek az ópiumháborúkkal (1839–42) „oldották meg”. A Brit Kelet-indiai Társaság hatalmas mennyiségű ópiumot csempészett Kínába Indiából, hogy ellensúlyozza a kínai tea- és selyemimport miatt keletkezett kereskedelmi deficitjét. A kábítószer-függőség súlyos társadalmi válságot okozott Kínában.
A történelem során mindig is Kínáé volt a világ legmagasabb abszolút GDP-je: az Egyesült Államok GDP-je Kínához viszonyítva 1820-ban 7,9 százalék, 1900-ban 157 százalék, 1950-ben 531 százalék volt, 2025-ben viszont már csak 119 százalék – vásárlóerő-paritáson számolva pedig 74 százalék.
Miért van jövője Kínának?
A GeoPolitiQ szerint Kína fellendülését két tényező magyarázza: a világ legnagyobb piacának méretgazdaságossága, és mindenekelőtt a szocialista rendszer, amely államilag irányított tervezést tesz lehetővé. Az ötéves tervek nem merev kvótákat határoznak meg, hanem általános célokat; az állami bankrendszer, az állami tudományos-technológiai szektor és a nem teljesen független jegybank együttműködik a rendszer egészének működéséért.
Miért nincs jövője Európának?
Európa innovációs hiánya abból fakad, hogy a termelést a multinacionális vállalatok ténylegesen realizált profitja hajtja: ha a profit nincs garantálva, a beruházás és az innováció stagnál, a tőke a pénzügyi szektorba áramlik, vagy a termelést olcsóbb munkaerőjű országokba helyezik át. Kína előnye így válik rendszerszintűvé. Európa – tekintettel a társadalmi viszonyaira – nem képes felfogni Kína innovációra irányuló felhívását, ezért a protekcionista vámok emelkedésére és újabb termeléskiszervezési hullámra kell számítani, ami destabilizálhatja a politikai rendet.
Merre tovább, Európa?
A GeoPolitiQ alternatívaként azt javasolja, hogy Európa hagyja el a merkantilista modellt, adja fel a neoliberális paradigmáját, és állítsa vissza az állam központi szerepét. Ez azonban mélyreható politikai átalakulást igényel Európa-szerte.
Az igazi kérdés nem is az, hogy megteszi-e, hanem hogy lesz-e hozzá elég bátorsága, mielőtt az ipar végleg eltűnik a kontinensről.
Igaza van Ursulának, szerintem is Kína a hibás. Hogy merészel dinamikusan fejlődni, amikor Európa stagnál?