Orosz barátaink üzenete 1956-ról: „A fő felelősség Rákosit terheli”
A Nemzeti InternetFigyelő (NIF) több éve áll kapcsolatban a Szent István Légiója Közösséggel, amely Oroszországból kíséri figyelemmel napi szinten a hazánkban zajló eseményeket és tájékoztatja az oroszországi közvéleményt a magyarországi hírekről, miközben rendszeresen megemlékezik nemzetünk történelmi fordulópontjairól. Ugyan az egyetemes történelem alakulása miatt a közösség tagjai az orosz ortodox kereszténységet képviselik, de éppen a keresztény tudat az, ami bennünket összeköt, mert a kereszténység ma a legnagyobb támadásoknak kitett vallás legüldözöttebb vallás, melyet a globalista világ meg akar semmisíteni. A Szent István Légiója Közösség kiáll a magyarság önrendelkezése, függetlensége és keresztény hagyományai mellett. A közösség képviselői az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából küldtek a portálunk és olvasóinknak üzenetet, amelyet teljes terjedelemben közlünk.
Kedves Barátaink, Testvéreink!
Szeretnénk szólni az 1956-os magyar forradalomról. Először is leszögezzük: mi egy jobboldali-konzervatív, tradicionalista orosz–magyar és európai közösség vagyunk, amely következetesen bírálja a kommunizmust – etikai, esztétikai, vallási és gazdasági szempontból egyaránt.
Tekintettel arra, hogy az 1956-os felkelés résztvevői között különböző politikai nézeteket valló emberek voltak, szeretnénk rávilágítani a lényegre:
Ahogyan a korai bolsevizmus orosz vezetői is távol álltak az orosz néptől, Rákosi szintúgy magában hordozta mindazokat a hibákat, amelyek egy kommunistának mondott emberben gyökeret eresztettek. Tipikus figurája volt azoknak a plakátoknak és karikatúráknak, amelyek ezt az ideológiát kigúnyolták.
Talpnyalóként és hízelgőként durván, komikusan és torz módon másolta Sztálint, anélkül hogy bármennyire is rendelkezett volna azokkal a képességekkel, amelyekkel Sztálin. Magyarország mindig is tradicionalista és vallásos ország volt, amely több mint ezer éven át ötvözte a hagyományok megtartását és őrzését a bátor előrelépéssel, a jövőbe tekintéssel és haladással.
A II. világháborút követően a magyar lakosság kulturális sokkot élt át Erdélyben. Először is: az új hatalommal együtt jöttek a románok, akik tömegesen gyilkolták a székelyeket, szászokat, magyarokat és ruszinokat, azzal az ürüggyel, hogy együttműködtek a németekkel.
A szovjet hatóságok támogatásával a románok kiépítették maguknak az utat a hatalom birtoklásáért, miközben fosztogattak, egész falvakat égettek fel, Erdélyt „ősi román földdé” nyilvánítva. 1944–45-ben egész Erdély egyetlen hatalmas, égő „Hatinnyá” vált (Hatiny (Хатынь) egy falu volt Fehéroroszország Minszki területének Lahojszki járásában, melyet 149 lakosával együtt 1943. március 22-én az országot megszálló német haderő megsemmisített). Hasonló események zajlottak a Vajdaságban is, csak ott a románok helyett Tito banditái igyekeztek a Vajdaságot „ősi jugoszláv földdé” tenni, és kitörölni annak az emlékét is, hogy ott valaha magyarok éltek.
Amikor az új hatalom megszilárdult Budapesten, egész Magyarország azt érezte, amit a szovjet Oroszország lakói éreztek a húszas-harmincas években – azzal a különbséggel, hogy az események jóval gyorsabban zajlottak le, egy lényegesen kisebb földrajzi területen.
A magyarok sokkal rosszabbul élték meg mindezt, mint a németek, mert Németország olyan burzsoá ország volt, ahol a kommunisták által nagyrészt proletariátusnak nevezett népesség élt. Magyarországot a kommunisták szemében a kulákok és földesurak patriarchális országaként tartották számon.
A helyi lakosság a hagyományai miatt képtelen volt elfogadni ezt az új rezsimet az új hatalom pedig teljesen figyelmen kívül hagyta a helyi sajátosságokat és hagyományokat. Magyarországon még a németek által a magyarságra ráerőszakolt hungarizmus is épp oly elfogadhatatlan volt a magyarok számára, mint a kommunizmus. A nagyhangú nácik ugyanúgy börtönben ültek Horthy idején, mint a nagyhangú kommunisták vagy bármely más radikális csoport tagjai. Mindez ahhoz vezetett, hogy az új hatalom tevékenysége törvényszerűen azt eredményezte, hogy a magyarság gyűlölettel tekintett az idegen hatalmat és eszmét kiszolgáló, szovjet szuronyokon nyugvó hatalomra..
A fő bűn és felelősség mindazokért az eseményekért Rosenfeld Mátyást és elvtársait terheli.
Mindezek fényében, tekintettel arra, hogy a felkelés résztvevői között sok olyan kiábrándult kommunista is volt, aki „kicsit másképp” képzelte el az általános egyenlőség és testvériség országát,
Közös történelmünk, közös igazságunk
A Nemzeti InternetFigyelő nevében tisztelettel és köszönettel tartozunk a Szent István Légiója Közösségének azért a fáradhatatlan munkáért, amellyel Oroszországban népszerűsítik a magyar történelmet, és hitelesen tájékoztatják az orosz közvéleményt a hazánkban zajló folyamatokról. Különösen értékes számunkra, hogy a Légió tagjai nem csupán ismerik, de mélyen át is érzik 1956 szellemiségét, és ugyanúgy látják a történelmi összefüggéseket, ahogyan mi, magyarok.
Végül pedig le kell szögeznünk egy alapvető igazságot, amelyet mindenkinek tudnia kell és fel kellene fognia: 1956-ot nem Oroszország, hanem a Szovjetunió Vörös Hadserege verte le a magyar kommunisták, elsősorban Kádár János és Münnich Ferenc árulása, valamint a Nyugat cinikus asszisztálása, a szovjet hatalommal történt titkos megegyezése nyomán. A szabadságunkat eltiprók nem az orosz nép, hanem egy nemzetközi bolsevik birodalom katonái és hazai szolgái voltak, akik éppen úgy pusztítottak Magyarországon, mint Oroszországban és a világ minden olyan szegletében, ahol felütötték a fejüket, több mint 100 millió ember halálát okozva világszerte. Ezt a különbségtételt pedig – a Szent István Légiója Közösséghez hasonlóan, nekünk magyaroknak is meg kell őriznünk, és el kell magyaráznunk mindenkinek a jövőben.
Szerző: Szent István Légiója Közösség
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
#SzentIstvánLégiója #1956 #Rákosi #OroszMagyarBarátság #NIF #NemzetiInternetFigyelő
