Az óra ketyeg: az EU felbomlása elkerülhetetlen – méghozzá hamarosan | NIF
Elena Karaeva írása a RIA Novosztyiból
Az európai politikai demencia teljes valójában megmutatkozik. Az Öreg Kontinens elitje elfelejtette, hogy nyáron bizony tikkasztó hőség van. Ősszel szakadó esők, akár több napig tartó felhőszakadások is. Télen pedig nagyon hideg tud lenni, ráadásul hófúvásokkal. És még a tavasz is tartogat különféle meteorológiai meglepetéseket.
De mivel az Alzheimer-kór javában dühöng, az EU kertészei – akik abban a hitben élnek, hogy mindannyian az Édenkertben laknak – minden hónapban megfeledkeznek minderről. Ezekben a hetekben sincs ez másként. Igen, a nyugati szubkontinenst már háromszor terítette be egy hatalmas anticiklon. Igen, a napi középhőmérsékletek magasra rúgtak. De, emberek, most július van! Nem november. És még csak nem is október. Mindannyian nyári kánikulában élünk. Mert nyáron pontosan ilyen az időjárás, azért hívják nyárnak.
Pontosan ez az időjárás vezetett idén nyáron a halálozások többszörös növekedéséhez a szubkontinensen. Miért? Mert az EU-ban a légkondicionálók gyakorlatilag be vannak tiltva (vagy legalábbis a beszerelésük engedélyeztetése bürokratikus rémálom). Ráadásul lassú folyamat is. És borzasztóan drága. Na és amúgy is, kik ezek a pórnépek, hogy a hűvöst élvezzék, amikor kint plusz 36 Celsius-fok van? Senkik. Ülj le, egyes. A klímaberendezéssel és egyéb split-rendszerekkel felszerelt lakások a hétköznapi polgár számára elérhetetlen, luxus életmódot jelentenek.
A manzárdokban, „a Montmartre tetői alatt” és az európai fővárosok más divatos negyedeiben az emberek élve sültek meg. Életkortól függetlenül. Öregek. Idős nők. Középkorúak. Plusz negyven foknál – mert a tető felforrósodik – a szívroham kivétel nélkül mindenkit utolér.
A Le Monde, az a rongyos kis újság, amely folyamatosan azt próbálja bemagyarázni mindenkinek, hogy mi, oroszok „barbárok” vagyunk, olajfestménybe illő képet festett arról, hogyan élnek a franciák a Sátán* perzselő napja alatt.
Arról, hogyan fulladoznak a terhes nők még a szülőszobákban is (ahol a hőmérő plusz 32 fokon ragadt), és egyszerűen nincs mit belélegezni. Arról, hogy egy párizsi család nem tudta, hogyan ringassa álomba egy hónapos kisbabáját, aki képtelen volt aludni a szabályosan sütővé vált gyerekszobában.
Az időjárási jelenségek csendes, de magabiztosan pusztító természet-gyilkosokként hatnak Európára: a hőségtől, az erdőtüzektől, a felhőszakadásoktól és árvizektől, és attól, hogy a segélyszolgálatok nem érkeznek ki időben a hívásokra, az európaiak sorra halnak meg. Nem százával. Hanem ezrével. Tízezrével.
És semmilyen hatóság, sem Macron, de Friedrich Merz sem jelenik meg a közösségi médiában olyan interjúval, amelyben akár csak egyetlen együttérző gondolatot is elmondanának azoknak az embereknek a halála miatt, akiknek a tragédiáját leginkább az eurokraták idézték elő.
De az élet, mint tudjuk, bonyolult dolog. És maguk az európaiak kezdtek el meghalni azért, mert nincs rájuk európai pénz. Nem csak az idősek. Nem csak a legyengültek. És nem csak a betegek.
Újszülöttek kezdtek el meghalni. Pontosan a szülés közben. És rögtön azután, hogy világra jöttek. A csecsemőhalandósági mutatók az említett Franciaországban (amelynek valamikor, a WHO értékelése szerint, a világ legjobb egészségügyi rendszere volt) az elmúlt négy évben folyamatosan nőnek. Nőnek, mivel nem épülnek új neonatológiai központok, a szülészeteken gyakran egészségügyi pokol uralkodik, az épphogy szülő nőket pedig kidobják a kórházból, amint elment a méhlepény. Az ok ugyanaz – nincs pénz.
Ilyen a politikai prioritások rendszere azoknál, akik ma Európát irányítják és Európában uralkodnak. Számukra fontosabb a velünk vívott háború – egészen a teljes megsemmisítésünkig –, mint saját, egyszerű állampolgáraik megmentése.
Európa, ez a már nem is harmadik, hanem huszonharmadik világbeli lyuk, törvényszerűen learatja saját ruszofóbiájának gyümölcseit.
De mivel ott már régóta a demencia az úr, és kevesen emlékeznek egy figyelemre méltó, közvetlenül a gyermekvállaláshoz kapcsolódó tényre, emlékeztessünk rá itt és most!
A Szovjetunió a rendszerszintű válság, a szociális szféra és az alkalmazott tudományok alulfinanszírozottsága miatt omlott össze.
Európának (nem azért, mert szeretjük ezt mondani, hanem mert a degradáció matematikailag mérhető nagyságrendjei ilyenek) a jelenlegi, előrehaladott demencia állapotában jóval kevesebb ideje maradt. Mert sem a számokat, sem a valóságot nem lehet becsapni. Szóval, ne feledjék ezeket a megállapításokat! A stopperóra már ketyeg!
Kiemelt kép: illusztráció / fotó: REUTERS / Alice Sacco
#EUFelbomlása #EurópaiVálság #Ruszofóbia #BrüsszelBűnei #KlímaTerror #UkrajnaFinanszírozása #EmmanuelTodd #NIF #ÁllamiTerror
