Bogár László: Függetlenség napja
Számos jel utal arra, hogy e példátlan erejű világhatalmi szuperstruktúra alatt egy tektonikus feszültségek egész tömegével viaskodó nemzetállam húzódik meg.
Az Amerikai Egyesült Államok nevű ország létrejöttének 250. évfordulóját ünnepli. Kicsit ironikus összevetni ezt az időtartamot európai és főként ázsiai partnereinek „életkorával”, hisz az európai nagynemzetek (oroszok, angolok, franciák, németek olaszok) legalább ezerévnyi államisággal bírnak, míg Kína és India esetében több ezer évről beszélhetünk. Az USA tehát egy zavarba ejtően fiatal állam, és az még inkább zavarba ejtő, hogy ennek az időszaknak majdnem a felét mindmáig, mint világbirodalom töltötte el.
Július 4-e a hivatalos szóhasználatban a Függetlenség napja, ami arra utal, hogy ekkor kezdődött az a konfliktus, ami aztán egy elhúzódó függetlenségi háborúban a Brit Birodalomtól való elszakadáshoz és az önálló államiság kialakulásához vezetett. És itt mindjárt meg is állhatunk egy kicsit, mert tiszteletben tartva a hivatalos történetírás axiómáit, nem árt rögzíteni, hogy az uralkodó történelemszemlélet diszkréten elhallgatja az elszakadás valóságos okait.
Bármilyen különösen is hangzik ugyanis, de a 18. század folyamán az a 13 „tartományból” álló brit gyarmat, ami aztán Amerikai Egyesült Államok néven egyesülve kikiáltotta függetlenségét egyáltalán nem volt „elnyomás” alatt, sőt fajlagos mutatóit tekintve anyagi értelemben sokkal gazdagabb volt, mint az anyaország.
E kiemelkedő gazdagság fő forrását a rabszolgamunkára épülő főként déli ültetvényes gazdaság adta, amely világgazdaságilag egyre jelentősebb exportjából egy rohamosan gazdagodó konstrukció volt, amely nem akart többé „osztozni” és az északi államokat inkább csak szellemi, uralom-technikai infrastruktúraként használta.
Fontos azt is hozzátenni ehhez, hogy a világhatalmi szerepének csúcsán lévő francia világbirodalom, amely Québec és Louisiana révén közvetlenül is érintett riválisa volt a Brit Birodalomnak közvetlen katonai segítséget nyújtott ehhez az elszakadáshoz, mint ahogy az új állam európai hatalmakkal való diplomáciai elismertetésében is,
A „függetlenség” kikiáltása után közel egy évszázaddal azonban történetének legtragikusabb eseményét élte az Egyesült Államok, a máig is a legnagyobb véráldozattal járó polgárháborút. Az uralkodó történetírás itt is egy olyan hiedelmet erősít meg, aminek semmi alapja nincs, sőt, és ez a rabszolgaság felszámolása.
A konfliktus legfőbb okát egy a globális hatalomgazdaságba való beilleszkedésben meglévő aszimmetria képezte. Míg a Dél globális exportra épülő expanzív gazdaságával a világkereskedelem liberalizálásában volt érdekelt, addig Észak a kialakulóban lévő ipari technostruktúráinak védelmében éppen ellenkezőleg, egy szélsőségesen protekcionista stratégiát követelt, és ez a konfliktus vezetett a szakításhoz. Az Észak ugyan valóban érdekelt volt a rabszolga-felszabadításban, de ezt nem valami magasrendű erkölcsi okból tette, hanem nyers hatalomgazdasági érdekei diktálták így. Ezt jól illusztrálja az a tény, hogy a felszabadított rabszolgák „szabad” bérmunkásként kapott bére csak a rabszolga-felszabadítás után öten évvel az első világháború hadi konjunktúrája nyomán érte el azt a szintet, amit annak idején rabszolga ellátmányként kaptak.
Észak győzelmét tehát nem az erkölcsi magasabbrendűség, hanem a magasabb kifosztás-technológiai hatékonyság alapozta meg. Annál is inkább, mert a globális pénzhatalmi rendszert akkoriban megtestesítő londoni City számára már akkor is New Yorkban a Wall Streeten formálódó pénzhatalmi struktúrák jelentették a biztos kontaktpontot.
Ám a második és aztán a halál-csapdaként a németség számára felállított harmadik német birodalom még „útban volt”, így a két részletben megszervezett első és második világháború fedőnéven futó „harmincéves háborúprojekt” sikeres végrehajtása nyomán válhatott csak a világtörténelem legnagyobb hatalmi koncentrációjaként máig is fennálló globális birodalommá az Amerikai Egyesült Államok.
Számos jel utal azonban arra, hogy e példátlan erejű világhatalmi szuperstruktúra alatt egy tektonikus feszültségek egész tömegével viaskodó nemzetállam húzódik meg, amelynek megoldhatatlannak látszó konfliktusai mögött főként a fentebb vázolt hamis történelmi mitológiák és erre épülő veszélyes illúziók húzódnak meg. Az ünnep felfoghatatlan látványtechnikai csodái elfedik most ugyan mindezt, de Amerika népe és a világ egésze is sejti, hogy az emberiség jövőjét alapvetően befolyásolja mindaz, ami az előttünk álló módfelett kalandosnak ígérkező évtizedek során Amerikában lejátszódik.
A szerző közgazdász
Megjelent a Magyar Nemzet elektronikus felületén
Kiemelt kép forrása: tortenelemmindenkinek.hu
#BogárLászló #AmerikaiEgyesültÁllamok #Történelem #Geopolitika #NIF #USA #Gazdaságtörténelem #Szuverenitás
