Globális összeesküvés és magyar Majdan: Bogár László lerántotta a leplet a nemzeti oldal elleni puccsról
A nemzeti oldal ellen végrehajtott politikai fordulat és az azt előkészítő, mesterségesen gerjesztett botrányok nem a vakvéletlen, hanem egy professzionálisan megkomponált hálózati művelet eredményei. Bogár László professzor a tőle megszokott kíméletlen logikával és mélyreható geopolitikai elemzéssel mutat rá arra a keserű valóságra, miként vált a globális szuperstruktúra és a progresszív-globalista hálózat játékszerévé a magyar szuverenitás.
A „magyar Majdan” forgatókönyve pontról pontra valósult meg, miközben a nemzeti és keresztény oldal belső megalkuvói, hasznos idiótái asszisztáltak az elmúlt másfél évtized nemzetépítő eredményeinek szétveréséhez. Alább változtatás nélkül közöljük Bogár professzor rendkívül fajsúlyos, szemfelnyitó írását.
Bogár László: Ha elüt a villamos
Aligha láthatjuk másnak a kegyelmi ügyet, mint egy a globális térből szervezett és a lokális belső elitek által aktívan és lelkesen támogatott professzionálisan szervezett összeesküvésnek.
Valamikor az elmúlt év végén Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy „ha elütne is a villamos, a rendszer akkor is megy tovább”, utalva ezzel arra, hogy az a nemzeti nagykoalíció, amely 2010 óta felépült, az akkor is fennmarad, ha ő személyesen már nem lenne is részese mindennek. Ám az áprilisi választáson, kicsit illetlen szójátékkal fogalmazva a rendszert ütötte el a villamos, és ő az, aki megy tovább. Legalább is erre utal elnökké való újraválasztása, vagyis az, hogy
Az újraválasztása után tehát most fel kell tennünk a kérdést, hogy valójában milyen globális és lokális hatalmi struktúrák tartották meg őt és a rendszerét bő másfél évtizeden át, illetve, hogy ezek a struktúrák miért léptek ki mögüle, saját bevallása szerint számára is váratlanul.
Az alábbiakban azt a feltevésemet próbálom meg alátámasztani, hogy Orbán Viktor nagyjából két éve pontosan tudta, hogy mi fog történni és hogy miért. És persze most is tudja,
Kiindulópontként beszédének azt a némileg szürreális részletét idézném, ami így hangzott
„A kormány lassan bántalmazó kapcsolatban lesz az egész országgal. Ma az ország a Varga Judit”.
Nos, ez a mondat egy görög sorstragédia mélységeit idézi fel, és megerősíti azt a gyanút, hogy
Vagy ha mégis, akkor csak ebben a formában, ami inkább egy freudi pszichoanalízisbe illene, és nem egy politikai elemzésbe. (És a végszavazásban is profi Varga Judit talányos válasza, miszerint „Mindig van kiút”, még inkább ezt erősíti meg. Igen, kedves Judit, mindig van kiút úgy általában, csak konkrétan nem.)
Ahhoz tehát, hogy megértsük a vereség valóságos okait, ahhoz, mint már említettem, arra volna szükség, hogy
pontosan lássuk milyen globális és lokális hatalmi egyezség volt eddig Orbán Viktor rendszere mögött.
(Pontosabban berendezkedése mögött, mert az elmúlt 16 év csupán a rendszerváltás rendszerén belüli második berendezkedés volt. Ahhoz pedig egyelőre idő kell, hogy kiderüljön, hogy ami most kezdődik, az csak egy harmadik berendezkedése az 1990 óta fennálló rendszernek, vagy, ha már „világrendszerváltás” van, akkor Magyarország számára is egy új rendszer közeleg.)
Az orbáni berendezkedés globális hatalomgazdasági alapját három pillér testesítette meg, mindhárom egyfajta belső lázadás volt a „nem létező” világot irányító erőn belül. Az egyik a politikai reprezentációjával egyre elégedetlenebb, de elégedetlenségét érthető történelmi okok miatt nyíltan bevallani nem képes német globális tőkestruktúra, amelynek Orbán Viktor globális „szóvivője” lett. Hasonlóan ahhoz az amerikai, fehér, konzervatív globális hatalomgazdasági alakulathoz, amely Tucker Carlson interjúival globális szereplővé tette egy jelentéktelen közép-európai kisállam miniszterelnökét. És erre építve küldte ide kampányolni mindkét potenciális utódjelöltjét (külügyminiszterét és alelnökét) Donald Trump amerikai elnök. A legkényesebb a harmadik típusú támasz nevesítése, de talán érhetőbbé válik, ha ennek illusztrálására az izraeli miniszterelnök üzenetére gondolunk, amelyben határozottan kiállt Orbán Viktor mellett. És mindennek mintegy foglalataként
Ha tehát rá és rendszerére ennek ellenére megsemmisítő lokális csapást mértek,
Hogy ki az „ellenfél” azt a vereség tíz okának listáján Orbán Viktor megfogalmazásában így hangzik:
„A háborúval kapcsolatos üzeneteinket ellenfelünk sikeresen semlegesítette. Még a saját híveink körében is sikerült elhinteniük a helyzet komolyságával kapcsolatos kételyeket.”
Most idézem a német kancellár szavait:
„Példátlan veszteségeket okoztunk Moszkvának, a háborúnak csak akkor lesz vége, ha Oroszország gazdaságilag vagy katonailag kimerült.”
A kegyelmi ügyre, mint fedőtörténetre azért volt szükség, hogy hihetővé tehessék az Orbán Viktorra és rendszerére mért csapást. Ennek sikeres véghez viteléhez
szükség volt „belső együttműködőre” is.
Ezt az az „elit” jelenítette meg, akiről Orbán Viktor így fogalmazott:
„A nemzeti oldal keresztény szárnyából szemet szúróan sokan leváltak rólunk, és a liberális, progresszív, európai föderalista politikai táborhoz csatlakoztak. Holott tudniuk kellett, hogy ott ők csak a hasznos idióták lehetnek, akik tapsolhatnak a progresszív oktatáspolitikához, a keresztények kiszorításához a kulcspozíciókból, valamint a gender- és woke-ideológia hivatalos rangra emeléséhez. Ismerve a magyar szellemi és gazdasági elit fogyatékosságait, hübriszét és anyagelvűségét, azt kell feltételeznünk, hogy a nemzeti oldal visszaerősödése nem innen, hanem a jobboldal népi és szociális szárnyaiból indul majd el.”
Kemény és egyértelmű szavak, mert ezek után aligha láthatjuk másnak a kegyelmi ügyet, mint egy a globális térből szervezett és a lokális belső elitek által aktívan és lelkesen támogatott professzionálisan szervezett összeesküvésnek.
Nem elméletnek, gyakorlatnak. De mondhatjuk akár magyar Majdannak is.
A szerző közgazdász
A cikk a Magyar Nemzetben jelent meg
Kiemelt kép: AI által generált illusztráció / NIF
#BogarLaszlo #MagyarMajdan #Szuverenitas #NemzetiInternetFigyelo #NIF #Globalizmus #HalozaTIvalosag #NemzetiOldal
