Mintha a történelem megismételné önmagát! Most is az alkotmány legfőbb őrét vegzálják próbálják lehetetlené tenni, vagyis le akarják mondatni hivataláról Sulyok Tamást a ciklusának lejárta előtt. Emlékezzünk a nagy kopasz diktátorra (Rákosi), aki Tildy Zoltánt takarította el a totalitárius hatalom elől és időszakosan Szakasits Árpádot tette a helyére, aki azt hitte, hogy van módja beleszólni a kommunisták által eldöntött tényekbe. Tévedett.
A kopasz diktátornak akkor nagyon könnyű dolga volt, hiszen a hazánkban állomásoztak a szovjet csapatok és velük a politikai tisztek, valamint a GRU és az NKVD emberei, akik tudták irányítani a magyar államvédelmi hatóságokat. Akkor teljesen új alkotmány lévén, az embereket át lehetett verni. Hiszen kitalált és megkonstruált történetekkel vezették őket félre, amelyre hivatkozva mozdították el a hivatalából Tildy Zoltánt az akkori köztársaság elnökét. Ma azonban nincsenek itt egyik ország csapatai sem, nem egy megszállt ország vagyunk(!?) látszólag teljes a függetlenség és a szabadság.
Ebbe a látszólagos függetlenségbe és szabadságba rondít bele a magyar miniszterelnök és nyúl szintén alkotmányellenes, vagyis törvénytelen módhoz, amikor lemondásra szólítja fel és alkotmány módosítással való elmozdításról beszél! Ez egy olyan szintű alkotmányos válsághoz vezet, amelynek beláthatatlan és súlyos következményei lesznek, illetve már vannak is. A 36 évi alkotmányok történetében soha, de soha nem volt olyan, hogy egy miniszterelnök egy kétharmados többségre hivatkozva idő előtti lemondásra szólítson fel nem egy köztársasági elnököt, de még egy már törvényhozásbeli vezetőt sem. Külön súlyosbítja a helyzetet, hogy MP már a törvényhozás és igazságszolgáltatás más vezetőit is le akarja mondatni, főleg az alkotmányos rend utolsó védvonalába tartozó alkotmánybírákat is.
Ez így nem más, mint a nyílt diktatúra kiépítése!
A történelemben volt már példa arra, hogy nagy társadalmi támogatással épült ki egy több százmilliós halálos áldozattal járó diktatúra! Volt ilyen kettő is! A vak hit és a mérhetetlen remény olyan hatalmat adott egy, vagy több személy kezébe, amellyel egy hatalmas világégést és hullahegyeket tudott produkálni az őrült diktátorok serege. Hitlerre egész Európa ráment, míg a lenini-sztálini diktatúrában csak az orosz nép volt az, aki a legtöbbet, vagyis emberek millióit áldozta be! Ha egy hatalmon nincs valamilyen törvényes kontroll, vagy kontrollok, akkor ott semmilyen garancia még az „úri(?)” becsületszó sem számít egy garast sem. Az a megoldás amit MP gondol az egyenes út az anarchiához és végső soron a polgárháborúhoz! Addig kellene megállni, amíg lehet! Egy párt sem építhet ki teljhatalmat magának akár négyötödös többséggel sem! Fel lehetne vetni a választásokba való külföldi beavatkozást is, de ezt a kérdést most tegyük félre, mert a fenti események sokkal súlyosabb válságot idéznek/idézhetnek elő mint azt sokan gondolnák.
De nézzük meg mit tett a Fidesz a kormányzás 16 évében? Először is az alkotmányos rend őrzőit nem akarta leváltani bár lehet, hogy sokkal kényelmesebben lehetett volna törvénykezni, mert nem lett volna ott a kontroll, amellyel kikényszeríthetnék a törvények és az Alkotmány összhangját. Egyetlen személy, az alkotmányos rendben szereplő hatalmi ág pozícióját és az előírt idejét sem rövidítette meg. Kivárta az időszakok végét és úgy jelölt egy új személyt a posztra és parlamenti jóváhagyásra. Kétségtelen tény, hogy a nekik szimpatikus személyt jelölték a különböző pozíciókra, de amióta világ a világ, még a nagyon „fejlett” demokráciákban is ez így szokás. Az egy külön kérdés, hogy a kormányzással a társadalom jelentős része is meg volt elégedve, hiszen négyszer nyerte el a választók bizalmát és a kétharmados parlamenti többséget a Fidesz. Mivel az akkori ellenzéket alkalmatlannak találta a szavazóik jelentős többsége így nem kerültek még a hatalom közelébe sem, de mindenben megkapták az alkotmánnyal járó jogokat és lehetőségeket.
A 36 évben kétszer alakult ki egy-egy komolyabb alkotmányos konfliktus, amikor is Göncz Árpád lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadott bizonyos aláírásokat (alelnöki kinevezések!)!
A médiaháború (1991): Göncz Árpád – lelkiismereti okokra és a hatáskörök tisztázatlanságára hivatkozva – megtagadta az Antall József miniszterelnök által javasolt rádiós és televíziós alelnökök kinevezését. Az Alkotmánybíróság végül kimondta: a kinevezések megtagadása alkotmányjogilag nem volt megalapozott. A testület rögzítette, hogy parlamentáris rendszerben a köztársasági elnök nem gyakorolhatja a végrehajtó hatalmat, így nem mérlegelheti a kormányzati személyi javaslatokat. Göncz ezt követően aláírta a kinevezéseket.
A másik:
Az elévülési törvény (Zétényi–Takács-féle törvény, 1992): Az Országgyűlés által elfogadott, a kommunista diktatúra legsúlyosabb, eddig elévült bűneinek (pl. 1956-os megtorlások) büntethetőségéről szóló törvényt Göncz Árpád – alkotmányossági aggályai miatt – nem írta alá, és az Alkotmánybírósághoz utalta. A testület végül megsemmisítette a jogszabályt az 1/1992 (II. 20.) AB határozat keretében, kimondva, hogy az ellentétes a jogbiztonság és a visszamenőleges hatályú büntetőjog tilalmának elvével. (Médiatudományi Intézet; AB évkönyv)
Ezek a konfliktusok is abból adódtak, hogy az alkotmányos berendezkedés járatlan ösvényein az előző 40 éves diktatúrából adódó bizonytalanság, valamint az ideiglenes kommunista alkotmányból eredő bizonytalanságok összeadódva alkottak nézetkülönbségeket, amelyet az AB a maga sajátos helyzetével feloldott! Ez abból is adódott, hogy az 1990-2010 közötti kormányok, illetve kétharmaddal felhatalmazott politikai erői nem cserélték le az 1949 évi XX-as törvényből kialakított módosított új alkotmányt, mivel az akkori baloldali-liberális politikai hatalomnak nagyon is megfelelt, pedig a preambulumban pontosan rögzítve volt annak ideiglenes jellege!
Fel kell tennünk a kérdést, vajon MP miért akarja a kontrollként működő hatalmi ágak vezetőit leváltani? Vállalva ezzel olyan súlyos konfliktusokat is amelynek a nemzetre nézve komoly következményei lehetnek.
A választ valószínűleg sokan sejtik, ami nem más mint
a Brüsszellel kötött alku, amelyben mi nem maradhatunk ki a migráns és egyéb a nyugat által szorgalmazott neoliberális nemzetet szétverő ideológiákból! Ezt bizonyítja az is, hogy az MNB elnökét biztosította a sikeres közös munkában, míg a többi vezetőt akik felügyelik a törvényhozás alkotmányos működését, azokat el akarja tenni az útból!
Ugyan kétségtelen tény, hogy nagyon nagy nemzetközi cirkusszal járna Varga Mihály menesztése, de látni kell, hogy a törvényekkel kapcsolatos munkában nem sok szerepe van.
Nos, Péter vigyázz, nagyon vigyázz a hatalommal való visszaélés nagyon komoly és kockázatos dolog!
