Százféle Karácsony…

A gonosz karácsony a politikáé, a szegénységé, az elesetté. Mintha csak sportot űzne a világ egyik fele abból, hogy Jézus születésének ünnepét, a fény derengését megrontsa politikai indulatokkal, fegyverropogással, szegénységgel. Hiszen apró emberkék maradnak éhesen, fáznak fűtetlen lakásokban, félig vagy egészen lerombolt települések itt-ott fedett zugaiban.

Mások viszont nem törődve a rájuk váró hasonló jövővel, nem törődve a szegénnyel, a nélkülöző kisgyermekkel, mértéktelenül vásárolnak, csillogó-villogó ünnepre készülődnek.

Megint másoknak kimondhatatlan fájdalom az ünnep, hiszen az első Karácsony egyedül… mert eltemették lelkük másik felét, eltemették a párjukat, aki a szeretetet adta, akivel ezernyi emlék kötötte össze egy életen át… s most ott a betlehemi Gyermek, aki fényt hoz, aki megváltást ad már születésével is, de nincs, akivel együtt örülhetnek, aki csillogó szemmel átveszi a kapott ajándékot, és aki szíve minden szeretetével átadja azt, amivel széppé teheti párja ünnepét. Ott a Gyermek, de a lélek üres marad a hiány csendjében…

Ezernyi Karácsonyt ünnepel az ember. Boldogat, boldogtalant, ígéretest vagy bizalom nélkülit… Ezernyi érzés tölti el a szíveket, mert harcol a lelkiismeret a jóléttel, a felelősségtudat a nemtörődömséggel… közben szépen énekeljük a karácsonyi dalokat, a Jézust köszöntő himnuszokat. A másik ember, a gyermek közben fázik, éhes, megöli a golyó…

Pedig a lényeg, az ünnep csodája mindenben segít. Segít látni az eltávozottat, amint a Mennyben ünnepel és szeretettel néz le itthagyott párjára, szeretteire, segít adni az éhező gyermeknek, segít békét teremteni a fohásszal, amelyet a jászolnál mond el a világért, a békéért, a hitért. Mert a hitben, Jézusban tudunk csak eggyé, boldoggá, elégedetté és Isten akaratát hőzöngés nélkül elfogadóvá tenni. Jézus születése a fény, az ígéret, a remény minden bajunkban, felszólítás arra, hogy erőnkből telhetően segítsük a világon élő sok-sok, betlehemi nélkülözésben ünneplő gyermeket, elesettet, öreget és beteget. A Kisded születésének öröme az élet nehéz pillanataiban is erőt, bizalmat nyújt, hiszen felelősséggel jár és a gyermek iránti felelősség szent és sérthetetlen, bármi bajunk és bánatunk, örömünk és boldogságunk van is. A gyermek az első. Az isteni Gyermek jövetele bevilágítja, be kell, hogy világítsa életünket, és hitünk fénye minden bajban és bánatban is rávilágít az abban rejlő ígért örömre. Mert a Kicsiny gyermek azért jött, hogy boldoggá tegyen minket, boldoggá tegye a világot, hogy születésének estéjén beragyogja mindnyájunk lelkét és elűzze a bajt, a bánatot, jóllakassa az éhezőt, felmelegítse azt, aki fázik, meggyógyítsa a testet és a lelket. A szeretet estéjén pedig felhívja a figyelmet arra, hogy bár Ő itt van, közöttünk jár, ám a saját megpróbáltatásaink, lemondásaink és lelkiismeretünk, felelősségtudatunk nélkül nem változik meg a világ. Ám, amit meg kell tennünk, azt Vele könnyen megtehetjük… Nem halat, hanem hálót ad a Karácsony szent ünnepe is a mindennapi bajokra…

A két világ háborújában, a gonosz és a hittel teli jó harcaiban Jézus a támaszunk, az erőnk. A harc azonban rajtunk múlik. Betartjuk-e a parancsokat és elfogadjuk-e Isten akaratát…

Szívből tudjuk-e énekelni az „Adeste fideles”-t?

Jézus születésének ünnepén egyesüljünk a jézusi fényben, a hitben, és az általa hozott megváltás reményében, bizakodva abban, hogy lélekben igazán jóvá válhatunk a béke, a világ, és a magyar nemzet érdekében Karácsony szent ünnepén. Ehhez hoz erőt a Kis Jézus és ezt az erőt kell felismernünk a békés és szeretetteljes jövő érdekében ott, a betlehemi jászol előtt térdelve… hogy mi magunk lehessünk a Jézus radina-ajándéka…