Egyre többen követelik a saría törvénykezés bevezetését Franciaországban

Valósággal sokkolta a francia közvéleményt az Ifop közvélemény-kutató intézet kedden közzétett felmérése, amely a szélsőséges iszlamizmus robbanásszerű gyorsasággal történő térhódítását mutatta ki a 15–24 éves muszlimok körében. E korosztály tagjai, ellentétben idősebb társaikkal, egyértelműen a legszigorúbb iszlamizmus elveit fogadják el.

Így például, mint a Le Figaro fogalmaz,

„a köztársasági törvények helyett a saríát részesítik előnyben”

(A saría az iszlám jog és törvénykezés megnevezése – a szerk.)

Számos francia lap figyelmét felkeltette a felmérés azon megállapítása is, hogy összességében a muszlimok 38 százaléka „részben vagy egészben egyetért az az iszlamista álláspontokkal”, szemben az iszlamizmus 1998-as, mindössze 19 százalékos támogatottsággal. Ez az adat tehát nemcsak a fiatalok, hanem a teljes franciaországi muszlim népesség körében is jelzi a radikalizálódást.

Merev, szektás életmód

Az Ifop által az Écran de veille magazin számára készített, kedden közzétett felmérés szerint 1989 óta a fiatal muszlim generáció közel felét megnyerte magának a radikális iszlám. Francois Kraus, a közvélemény-kutató intézet egyik igazgatója szerint az egész muszlim népesség reiszlamizáción megy keresztül. Közülük különösen a fiatalokra jellemző „az egyre buzgóbb vallásgyakorlás, a nemek közötti kapcsolatok merevsége, az iszlamista eszmékhez való egyre nagyobb ragaszkodás”.

Több jelentős adat is alátámasztja ezt az érvelést: a 25 év alattiak mecsetlátogatása 7 százalékról 40 százalékra nőtt. E korcsoportban a ramadán (a muszlim böjt) szigorú betartása megugrott, 51 százalékról 83 százalékra. Ami a fátyol viselését illeti, a lányok körében korábbi 16 százalék helyett 45 százalékuk hordja, ez háromszorosa a 2003-as évi adatnak.

A tanulmány a radikalizmus terjedését is megfigyeli a franciaországi muszlim ifjak soraiban:

42 százalékuk szimpatizál az iszlamizmussal,

míg az összes muszlim 33 százaléka kedvezően ítéli meg a radikálisokat. 1998-ban a fundamentalisták iránti pozitív megbecsülés aránya még minden korcsoportban 19 százalék volt. Az utóbbi években visszatérő társadalmi jelenségeken keresztül megfigyelhető egy másik mutató a nemek keveredésének elutasítása.

A 35 év alatti férfiak 45 százaléka és az azonos korú nők 57 százaléka utasít vissza legalább egyfajta, a két nem közötti érintkezést,

például a kézfogást, az ellenkező nemű személytől való orvosi ellátást vagy a vegyes úszómedence használatát. Például a 25 év alatti fiatal muszlimok fele (47 százaléka) nem hajlandó megcsókolni egy ellenkező nemű személyt.

A saría szellemében

Ez a szigorúbb értelmezések felé irányuló tendencia az állam törvényeinek tiszteletben tartásának kérdést is érinti: a megkérdezett 15–24 évesek 57 százaléka véli úgy, hogy a köztársaság törvényei háttérbe szorulnak az iszlám szabályaival szemben, a francia törvények kevésbé fontosak, mint a saría.

Ezzel szemben a muszlimok már csak 49 százaléka tisztelné, életkortól függetlenül, a francia törvényeket (szemben az 1995-ös 62 százalékkal). Ez a változás még hangsúlyosabb a tudomány területein: míg a muszlimok 65 százaléka úgy véli, hogy a vallás felülmúlja a tudományt a világ teremtésének kérdésében (átlagosan 19 százalék az összes francia körében), ez a szám a fiatalok körében 82 százalékra emelkedett.

Az új felmérés az iszlamista mozgalmakra is kiterjed. A felmérés hat mozgalmat azonosít, ám ezek közül a Muszlim Testvériség a legnépszerűbb: a muszlimok negyede, a 25 év alattiaknak pedig az egyharmada támogatja őket.

A mozgalmat 1928-ban alapítottak Egyiptomban a „nyugati világi befolyásra” adott reakcióként. Franciaországban ezt a mozgalmat sokáig a Francia Iszlám Szervezetek Uniója (UOIF) testesítette meg, amelyet 2017-ben neveztek át Franciaország Muszlimjaira.

A mozgalom jelentős szerepet játszik az imámok képzésében, valamint közép- és felsőoktatási intézmények létrehozásában. A Muzulmán Testvériség egy igen ortodox iszlámot képvisel, ám tudja, hogyan integrálódjon a nyugati társadalmakba azáltal, hogy tiszteletben tartja azok törvényeit, miközben vallási kérdésekben nem köt kompromisszumokat. Ez a mozgalom például hevesen védte a fátyol viselését.

A többi iszlamista mozgalom közül a fundamentalista szalafizmussal 9 százalék tart, míg a dzsihadizmus pártján 3 százalékuk áll: ez az irányzat legitimálja a fegyveres erőszakot a hatalom megragadása érdekében.

A Le Figaro szerint a tanulmány egyik megdöbbentő eredménye, hogy a 25 év alatti muszlim fiatalok 42 százaléka érez szimpátiát az iszlamisták iránt, míg ez az arány 1998-ban még csak 29 százalék volt. Megugrás tapasztalható a 25–34 éves korosztályban is, soraikban az iszlamisták támogatottsága 22 százalékról (1998) 43 százalékra (2025) nőtt.

Kommentárjában a közvélemény-kutató intézet aggasztónak tartja ezt az „iszlamista tézisek betartásában elért előrelépést”, mivel az „messze áll a francia muszlimok körében állítólag működő szekularizációról szóló hagyományos diskurzustól, és mivel a felmérés eredménye még a legpesszimistább becsléseket is meghaladja”.

Az Ifop jelentése szerint a francia válaszadók 7 százaléka muszlimnak, 43 százaléka katolikusnak, 37,5 százaléka vallástalannak, 4 százaléka protestánsnak vagy evangélikusnak, 1 százaléka zsidónak, 1 százaléka ortodoxnak és 1 százaléka buddhistának vallja magát.

A muszlimok a francia lakosság kevesebb mint 1 százalékát tették ki 40 évvel ezelőtt, 1985-ben, amikor a franciák 83 százaléka vallotta magát katolikusnak.

Az iszlamizálódást az Ifop szerint „egy olyan muszlim fiatalság lendíti fel, amely egyre inkább vágyik arra, hogy identitását érvényesítse egy ellenségesnek tartott francia társadalommal szemben”.

^{A saría szellemiségére kézenfekvő példa az afganisztáni tálibok 1996-2001-ig tartó „joggyakorlata”: szigorúan korlátozták az egyéni szabadságjogokat, különösen a nőkét, akik nem dolgozhattak; a fiatal nőknél bevezették a kényszerházasságot, a tíz évesnél idősebb lányokat nem engedték iskolába járni. Az állítólagos házasságtörőket nyilvánosan kivégezték, a homoszexuálisokat halálra kövezték, a tolvajoknak levágták a kezét vagy a karját. Akinél Bibliát találtak, akár a telefonján is, azt meggyilkolták. 2021-től ismét bevezették a saríát Afganisztánban.}

„Gyávaságból, naivitásból vagy közönyből”

A korábban „az egyház legidősebb leányaként bemutatott Franciaország ma már egy hódító iszlámmal szembesül” – így reagált keddi vezércikkében a Le Figaro a közvélemény-kutató cég felmérésre. Yves Thréard, a lap főszerkesztő-helyettese aláhúzza: a radikalizálódás mellett a helyzetet súlyosbítja, hogy „a baloldal egy része, választói klientúraépítés céljából, a radikális iszlám oldalára állt”. Théard úgy véli: az, hogy szélsőséges irányba tartanak a muszlim fiatalok, aggasztó, de nem meglepő.

Szerinte „évekig tartó tétlenség nyitotta meg az utat: gyávaságból, naivitásból vagy közönyből nem tudtuk megvédeni szekularizmusunkat” (az állam és a vallási ideológia elválasztását – a szerk.) Azt is hibának látja, hogy

az iszlamizálódással „nem állítottuk szembe zsidó-keresztény örökségünket.

Ez az örökség a katolicizmus hanyatlásával együtt szertefoszlott”.

A diszkriminált muszlim, mint proletár

A konzervatív lap szerkesztője hozzáfűzi: a baloldal egy része, amelyet a választási opportunizmus vezérel, a radikális iszlám oldalára állt. Számukra „a fiatal muszlim, aki a diszkrimináció áldozatának tartja magát”, helyettesíti a múlt „proletárját”. (Francia konzervatív körökben iszlamista baloldalnak nevezik ezt az irányzatot – a szerk.)

Jean-Luc Mélenchon (az Engedetlen Franciaország nevű szélsőbalodali párt trockista vezetője – a szerk.) és szövetségesei nem titkolják: az első szavazóként voksoló, fiatal muszlimokból álló bázis lesz az üzemanyaguk 2027-re, és az azt megelőző önkormányzati választásokra.

A Hamász terrorszervezet Izrael elleni véres támadása, „2023. október 7-e után a Lider Maximo (az egykori, militáns kubai kommunista vezető, Fidel Castro egyik titulusa: a publicista itt ironikusan a hasonló vérmérsékletű Mélenchonra céloz – a szerk.) felszólította a diákokat a lázadásra és arra, hogy palesztin zászlókat tűzzenek ki, ahol csak lehetséges. A nagy antiklerikális végül a mollahok csizmáját nyalogatja, ahogy Claude Malhuret szenátor fogalmaz” – írja Théard, aki cinikusnak látja a kérdés kapcsán kialakult társadalmi vita szellemiségét.

Udvardy Zoltán – Magyar Nemzet