Miért nem lesz szerintem (budapesti) békecsúcs?
Mottó1: Azoknak, akik el akarják pusztítani Oroszországot, csak annyit mondhatok: Oroszországnak minden joga megvan arra, hogy megvédje magát. Ez azonban katasztrófába döntheti az emberiséget. A világ ebbe bele is pusztulhat. Orosz állampolgárként, Oroszország vezetőjeként erre csak annyit mondhatok: Minek nekünk egy olyan világ, amelyben nincs Oroszország?
(Vlagyimir Putyin, arról értesülvén, hogy Trump meglengette az orosz hátország támadására, nukleáris töltetek célba juttatására is alkalmas Tomahawk cirkáló rakéták eladását Ukrajnának.)
Mottó2:Egy amerikai újságírónő egyszer megkérdezte Putyint: szerinte a két ország vezetői által elkövetett milyen hiba vezetett az orosz-amerikai viszony megromlásához. A mi legnagyobb hibánk az volt, hogy hittünk maguknak – válaszolt önkritikusan Putyin. A maguké pedig az, hogy ezt a mi gyengeségünk jeleként fogták fel.
I.
Ünneprontó leszek. Nem hiszek abban, hogy Trump csakugyan akarja-e a békét. Csakugyan a békét akarja-e. Ennélfogva azt is erősen kétlem, hogy csakugyan találkozni akar-e Putyinnal. Csakugyan kész-e vele komolyan, őszintén tárgyalni. Egyenrangú félként, becsületesen, korrektül, tiszta lapokkal, ravaszkodás nélkül. Mindenkor tartva magát adott szavához. Az elért megállapodáshoz. Felhagy a fenyegetőzéssel, a zsarolással – azzal, hogy olyan szituációkat teremt, amikor az orosz államfő, emberi logika szerint országa érdekeinek védelme helyett visszahőkölni kényszerül. Nem azért, mert gyáva lenne. Hanem mert folyamatosan gyötrelmes választás elé igyekszik állítani Oroszország elnökét: vagy behódol neki, vagy, ha a sarkára merészelne állni, akkor azt kockáztatja, hogy az ő bűnéből a világ a nukleáris háború küszöbén találja magát..
Minek nekünk egy olyan világ, amelyben nincs Oroszország? – fakadt ki tehát keserűen Putyin, Oroszország elnöke. Aki pedig korábban egy templomi ikon előtt fogadta meg, hogy nem engedi nukleáris katasztrófába sodorni az emberiséget.
MIÉRT VAGYOK HÁT PESSZIMISTA EGY ILYEN TALÁLKOZÓT ILLETŐEN?
Megvallom: amikor Oroszország elnökétől egy ilyen keserű, a végsőkre való elszántságról tanúskodó szavakat kell hallanom, akkor arra kell következtetnem: az, aki egy ilyen kifakadásra késztette az orosz államfőt, AZ NEM IGAZÁN AKAR TÁRGYALNI VELE. AZ CSAK A MEGADÁS FELTÉTELEIT AKARJA NEKI DIKTÁLNI.
De nemcsak emiatt vannak erős kétségeim. Ha ő csakugyan találkozni akart volna Putyinnal, akkor miért a találkozó időpontját közvetlenül megelőzően rendelte Washingtonba Zelenszkijt, hogy 1. ellentmondásos nyilatkozatok hosszú sora után éppen most közölje vele, hogy mégiscsak odaadja Ukrajnának a Tomahawkokat; 2. Engedélyt adott, hogy oda lőhetnek velük Oroszország belsejében, ahová csak akarnak; 3. Most, ezekben a napokban adott engedélyt a CIA azon – erőszakos – műveletére, melynek célja Nicolas Maduro venezuelai elnök hatalmának megdöntése. 4. A NATO fenyegető hadgyakorlatot tart Kalinyingrád közelében – ami akár egy fegyveres provokációba is átnőhet. 5. A brit titkosszolgálat közreműködése mellett megpróbáltak eltéríteni egy orosz MIG 31-es vadászgépet, melynek a fedélzetén lett volna egy Kinzsal rakéta. Az eltérített gépet Románia felé irányították volna – és egy, Constanta közelében lévő támaszpont fölött lőtték volna le, felidézve ezzel egy, a NATO és Oroszország közötti közvetlen összecsapás veszélyét.
Akárhogy is igyekszik most Trump ráterhelni az Európai Unióra a NATO Oroszország ellen vívott háborúját, mozgósítani ezért annak emberi és anyagi erőforrásait; akárhogy is igyekszik kibújni a közvetlen felelősség alól – attól a tény még tény marad: 1. Ukrajnában a NATO vívja háborúját Oroszország ellen; 2. A NATO vezető hatalma pedig az Egyesült Államok.
Amikor tehát a NATO vív háborút Oroszország ellen – ezzel az Észak-atlanti Szövetség vívja Amerika háborúját Oroszország ellen. Amerika vezérletével, persze – Ukrajna területén, ukrán ágyútöltelékekkel, az utolsó ukránig.
II.
NYERSANYAGOK – AVAGY AMERIKA (A NATO) UKRAJNAI HÁBORÚJA OROSZORSZÁG ELLEN
Trump “békeelnök” a nemzetközi gazdasági életbe majd ennek nyomán a világpolitikába is behozta a vadnyugati kocsmák erkölcseit és “jogrendjét”: az ököljogot. Az erősebb kutya jogát.
Az erősebb kutya ural mindent. Mindenki más köteles alávetni magát a falkavezér akaratának. Mert ha nem, megfojtja. Átharapja a torkát.
Trump “békeelnökről” ismerői elmondták: üzletemberként ravasz, könyörtelen, gátlástalan. Még ha megállapodásra is jutott partnerével, utoljára azért még tesz egy kísérletet. Megfenyegeti, ráijeszt: hátha partnere ijedtében enged. Az utolsó pillanatban tesz neki egy minél nagyobb engedményt.
Trump “békeelnök” két jelmondata is ismert:
● Az első: “America first!” (“Amerika az első!”) Ennek az egyik jelentése: “Amerika mindenekelőtt!”
Ennek másik jelentése: “Amerika mindenkinél (mindenki más érdekénél) előbbre való!)
● A másik jelmondata: “Tegyük újra naggyá Amerikát”. A hangsúly itt az “újra”(“again”) szón van. Amerika, ugyanis, utoljára akkor volt “nagy”, amikor még diktálhatta akaratát az egész világnak. (Ez a háború után néhány évig volt így. Az 50-es években, el egészen 1960-ig, “Afrika évéig”. Amikor az ENSZ még afféle amerikai szavazógépezet volt.
(Egyébként most is egyre inkább az. Láttam egy olyan hírt, miszerint Oroszországban az ENSZ-ből való kilépést fontolgatják.. Mondván: többé nem óhajtanak részt venni az ott folyó méltatlan játszmákban. Oroszország nélkül viszont a szervezet erőtlenné, hiteltelenné válna.)
Amerika akkor úgyszólván egyeduralkodó volt a világgazdaságban. Az ő érdekei domináltak.
A világ azonban változóban van. Mind kiélezettebb harc folyik a természeti erőforrásokért. Utolsó, még feltáratlan terület: az Északi (Arktisz), illetve Déli Sark (Antarktisz). Mindkettő alatt óriási nyersanyag lelőhelyek húzódnak.
Mindkettőért megindult a harc. Az Északi Sark van közelebb Európához és Amerikához. Páratlan nyersanyagkincsei mellett az Arktisz azért is fontos az “Amerikát újból naggyá tenni” akaró Trumpnak, mert – főleg az éghajlatváltozás miatt – az Északi Jeges tenger mind fontosabb alternatív kereskedelmi és szállítási útvonal Oroszország és Kína, ama két ország számára, melyek kereskedelmét a kollektív Nyugat mindinkább el akarja lehetetleníteni. Többek között kereskedelmi-szállítási útvonalaik blokkolásával is.
Trump e kettős célból akar bekebelezni két NATO-országot is: Kanadát, illetve a Dániához tartozó Grönlandot.
A Donyec-medence (Donbassz) alatt szintén sok olyan ásványkincs van, amelyekre Amerikának nagyon fáj a foga.
Az egyik a palagáz. A másik – a ritkaföldfémek, a lítium – amely a számítástechnikának, a villany meghajtású autókhoz szükséges akkumulátorok gyártásának nélkülözhetetlen nyersanyaga.
A most ostromlott Pokrovszk (visszaállítandó nevén: Krasznoarmejszk) környékén gazdag litium lelőhelyek vannak.
A harcok már Krasznoarmejszk városán belül folynak. A város és környékének bevételével a litium lelőhelyek Oroszországéi lesznek. (Hírek szerint azóta a város fel is szabadult.)
Palagáz
Régebbről ismertek a Donbassz alatt húzódó óriási palagáz készletek.
Még 2012-ben Viktor Janukovics, a két évvel később elűzött és megdöntött törvényes ukrán elnök koncesszióba adta a Burisma nevű ukrán cégnek a Donbassz alatt húzódó palagáz készletek kitermelését. (A régió lakosságából akkor ez széleskörű tiltakozást váltott ki – lévén, hogy a palagáz kitermelése jelentős környezeti károkkal jár együtt.)
Joe Biden, az akkori amerikai alelnök fia, Hunter ott ült a Burisma igazgatótanácsában. Úgyhogy a Biden család anyagilag is érdekelve volt a Donbassz mielőbbi térdre kényszerítésében.
A 2014 február 21-én Kijevben végrehajtott alkotmányos puccs – a menekülésre kényszerített Janukovics elnök törvénytelen megfosztása államfői tisztétől – tiltakozást váltott ki Ukrajna orosz közösségéből.
A túlnyomórészt etnikai oroszok lakta Donbassz két megyéjének (Donyeck és Luganszk), ugyanazon a napon, 2014. április 6-án, megtartott közgyűlése úgy határozott, hogy nem engedelmeskednek a törvénytelen, alkotmányellenes új kijevi vezetésnek, és deklaralták a Donyecki, illetve a Luganszki Népköztársaság szuverenitását. (A 2014. május 11-én megtartott népszavazáson aztán a megjelentek több mint 90 százaléka a két népköztársaság önálló államiságára szavazott.)
2014. április 7-én Alekszandr Turcsinov, az (illegitim) ukrán parlament elnöke – ügyvezető államfői minőségében – Terrorellenes Művelet (ATO) néven – a Donbassz elleni katonai büntető expedíció elindítását hirdette meg.
Hadsereg bevetését belpolitikai konfliktusokban még az akkor hatályos ukrán alkotmány is tiltotta. Ezért még a puccsista rezsimből is voltak, akik egy ilyen lépéstől visszariadtak. Biden azonban egyre türelmetlenebbül várta a hadjárat kezdetét. Április 22-én ezért aztán Kijevben termett. Az ukrán parlament elnöki tárgyalójában került sor találkozójára a teljes ukrán kormánnyal. Biden a fő helyen, az ukrán államfő székében ülve adta utasításba az ukrán kormánynak a büntetőexpedíció HALADÉKTALAN megindítását.
Hát hogyne! Hiszen a Biden-család alig várta már, hogy a Donbassz palagáza hozza nekik a jövedelmet.
A számítás egyszerű volt. A harcok elől a lakosság elmenekül – így nem kell majd kártérítési perekkel vesződni, és fizetni az ingatlanok kisajátításáért. A harcokban romba dőlő házakat pedig egyszerűbben, olcsóbban lehet majd ledózerolni.
Évekkel később, az ukránok által még 2014 nyarán elfoglalt Szlavjanszk környékén meg is indult a palagáz kitermelése. Az egész térségben ugrásszerűen romlott az ivóvíz minősége.
III.
Putyin tisztában volt azzal, hogy Amerika (a NATO) Oroszország elleni háborújának legalábbis az egyik, ha nem a legfőbb oka a kettejük között a nyersanyagokért – a Donbassz, illetve az Arktisz alatt rejlő nyersanyagokért folytatott éles küzdelem.
Készülve offenzívájára, Putyin ajánlatot tett Trumpnak: aknázzák ki együtt a régió nyersanyag kincseit.
A “békeelnök” válaszáról nincs tudomásom. A téma azóta le is került a napirendről.
Merthogy Trump “békeelnök” nem elégszik meg ennyivel. Neki minden kell.
Hiszen: “Amerika az első”.És “tegyük újra naggyá Amerikát”,
Putyin tehát hiába próbálta kihúzni a dolog méregfogát egy olyan kompromisszumos ajánlattal, ami mindkét félnek előnyös lett volna. Trump “békeelnök” fenyegetésekkel, nyomásgyakorlással, A KONFLIKTUS KIÉLEZÉSÉVEL, ESZKALÁLÁSÁVAL válaszolt Putyin ajánlatára. AMI RÉVÉN pedig VÉGET LEHETETT VOLNA VETNI AZ UKRAJNAI HÁBORÚNAK.
Trump mohósága nem ismer határt. Még ha ebbe mindannyian belepusztulunk is.
Már csak két lehetséges kihívója maradt: az oroszok és a kínaiak.
Az oroszok
Ők a legerősebb vetélytárs. Velük kell majd megküzdeni az Arktisz nyersanyag vagyonáért.
Amikor orosz részről az ukrajnai háború lezárását tűzték ki célul, nem véletlenül beszéltek arról, hogy az ukrajnai béke-megállapodásnak ki kell terjednie az orosz-amerikai viszony legfontosabb biztonságpolitikai kérdéseire is. Így az Arktisz (meg az Antarktisz) kérdéseire is.
A helyzet odáig jutott: hogy ha nem sikerül megállapodni az Arktiszról (és az orosz-amerikai viszony más, problémás kérdéseiről) – akkor nem fog sikerülni a tartós ukrajnai békéről való megállapodás sem.
A Donbassz nyersanyag kitermelésével kapcsolatban háromféle megállapodás is született, illetve volt születőben.
1. Születőben volt a megállapodás arról, hogy az USA és Oroszország közösen termeli ki Oroszország nyersanyag kincseit.
2. Az Ovális Irodában sorra került emlékezetes nagyjelenet nyomán Trump csak kicsikarta Zelenszkijből, hogy a Donbassz természeti kincseinek az USA rendelkezésére bocsátásával rendezze kolosszális adósságát.
3. Zelenszkij azonban az angoloknak is odaadta a Donbassz nyersanyagait. Az ukrán parlament nemrégiben ratifikálta a Nagy-Britanniával száz évre megkötött partnerségi megállapodást.
IV.
A kialakult realitások alapján Oroszországhoz tartozik a Donbassz is. A Donbassz – amelyik 2014. május 11-én az Ukrajnából való kiválásra szavazott. Nálunk nem volt szabad tudni, mindenekelőtt arról, hogy senki sem tett többet Ukrajna területi integritásának megőrzéséért, mint éppen Putyin, Oroszország elnöke. Miközben mindenki más – Ukrajna éppen úgy, mint nyugati mentorai – gyakorlatilag minden lépésükkel Ukrajna területi integritásának aláaknázását mozdították elő. Korántsem Putyin ötlete volt, például, hogy Ukrajna irányítását Lengyelország vegye át. Térjen vissza az 1654 előtti status quo.
És a Nyugatnak – Ukrajna mentorainak – az ötlet egyáltalán nem volt ellenére. Sőt! Ahogy a Nyugat lényegében Moldova függetlenségét is odadobta az országot másodszor is – és ezúttal végleg – annektálni készülő, NATO-tag Romániának. Moldova elnök asszonya az Amerikából hazaimportált, önmagát románnak tartó Maia Sandu.
Nálunk nem szabad tudni arról, amit az orosz források megírnak. Márpedig az orosz források annak idején megírták: az orosz diplomácia – ellentétben a Krímmel – megakadályozta, hogy a Donbassz népszavazása is az Oroszországhoz történő visszatérésről szóljon. Az óhazához visszatérni akaró népnek, eredeti követelései dacára, meg kellett elégednie azzal, hogy a két népköztársaság, önálló államként kiválik Ukrajnából.
De Moszkva még ebből is engedni készült. Amikor a Minszk-2 fegyverszüneti megállapodás készülőben volt, a békesség kedvéért Oroszország elfogadta, hogy a Donbassz – “különleges státusszal” bár, de – Ukrajna része maradjon. És ezzel kapcsolatban Moszva igen szorosan fogta a gyeplőt a Donbassz vezetőin.
(A megállapodást a Normandiai Négyek (Oroszország, Ukrajna, Német- és Franciaország képviselői – illetve egy bizonyos “Alekszandr Zaharcsenko úr”, illetve “Igor Plotnyickij úr” írta alá.
Kik ezek az urak? A dokumentumból nem derül ki, hogy kik ők, kiket és mit képviselnek. Nem tudom: érvényes-e az a nemzetközi szerződés, amibe MAGÁNSZEMÉLYEK belefirkálhatnak? Lehet, hogy ez volt a cél? Kihasználva a tényt: Oroszország olyannyira akarja a békés rendezést, hogy belement abba: a szerződésben ne szerepeljen az, hogy a két nevezett úr– Alekszandr Zaharcsenko a Donyecki, illetve Igor Plotnyickij a Luganszki Népköztársaság vezetője. Volt akkor. Alekszandr Zaharcsenko utóbb pokolgépes merénylet áldozata lett. Igor Plotnyickijt pedig elsodorták bizonyos belpolitikai események. Ez azonban mit sem változtat a tényeken.
Ahogy a két népköztársaság fegyveres erőit is holmi “milíciákká” degradálták le.
Amennyire tudom: ha egy fegyverszüneti tárgyalás során a nevén neveznek egy egyébként (még) el nem ismert entitást – az még nem jelenti ennek az entitásnak a formális-jogi elismerését. Utóbb aztán majd minden ország maga eldöntheti, hogy elismer-e, vagy sem egy bizonyos Donyecki és egy bizonyos Luganszki Népköztársaságot. És az ENSZ is eldöntheti: fölveszi-e tagállamai közé – polgáraiknak egy népszavazáson elsöprő többséggel meghozott döntésének alapján létrehozott – két új államot.
A nagyszerű Merkel kancellár asszony (az a bizonyos, aki ha 2022-ben kancellár lett volna, miniszterelnökünk szerint a háború ki sem tört volna) utóbb nyilvánosan is kibökte: Nyugaton egy pillanatig sem szándékoztak tartani magukat ehhez a megállapodáshoz – és ilyen értelemben befolyásolták kijevi védenceiket is (akik számára a békekötés egyenlő a politikai halállal). Azzal együtt se, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa külön határozatban kötelezte az ENSZ tagállamait az aláírt megállapodás betartására. Holott az ENSZ Alapokmánya 25. cikkelyének értelmében a Biztonsági Tanács határozatai az ENSZ MINDEN TAGÁLLAMA SZÁMÁRA KÖTELEZŐEK. Márpedig a Minszk-2 fegyverszüneti megállapodás négy aláírója közül három egyben az ENSZ-nek is alapító tagja. Részt vettek – Ukrajna is részt vett – az ENSZ Alapokmányának a kidolgozásában, és a helyszínen – a San Franciscóban 1945. június 26-án 62 ország részvételével megtartott konferencián – alá is írta azt. Nem Oroszország volt hát az, hanem Ukrajna és annak nyugati védnökei, AKIK MEGSÉRTETTÉK AZ ENSZ ALAPOKMÁNYÁT. Amiben szerepel a népek joga az önrendelkezésre, az egyéni és kollektív védelemre való joga éppen úgy, mint a konfliktusok békés rendezésének kötelme.
2022 március elején a kijevi rezsim elsöprő erejű offenzívára készült, hogy katonai úton oldja meg a kelet-ukrajnai konfliktust. Ukrán részről egy pillanatig sem titkolták: győzelmük esetén milyen sorsot szánnak a Donbassz lakosságának.
Utóbb láthattunk is erre riasztó példákat: Herszonban, Bucsában – ott, ahová az ukrán hadsereg visszatérhetett.
Herszoniak, kivégzésük előtt. A várost visszafoglaló ukrán hadsereg azon a napon 39 embert lőtt agyon, 74 embert pedig ismeretlen helyre hurcoltak. Őket is az „orosz megszállókkal” való együttműködéssel vádolták.
A sor szélén álló legénykét – aki kétségbeesetten, ukrán nyelven próbálja bizonygatni ártatlanságát – édesanyja szeme láttára hurcolták el otthonából, nem sokkal előbb. Az anya hiába próbálta védeni fiát, a túlerő győzött. A leadott géppisztoly-sorozat a kamaszfiúval is végzett.
Hátrakötött kézzel agyonlőtt áldozatok Bucsa utcáin. A karjukon a fehér karszalag jelzi, hogy az oroszokkal rokonszenveztek: humanitárius segélyt fogadtak el tőlük. Ezért kellett lakolniuk.
2022 közepére Bucsában és környékén mintegy másfél ezer kivégzett ember holttestére találtak rá, tömegsírokban. Többen látták, hogy a környék településeiről is oda hordják a holttesteket.
E véres, tömeggyilkos provokációt használták fel ürügyül a 2022 februárjában, Isztambulban kitárgyalt fegyverszüneti megállapodás kisiklatására.
Elterjedt vélemények szerint a provokációt az MI6 brit titkosszolgálat szervezte. Az a bizonyos, aminek leszerződött ügynöke lett Volodimir Zelenszkij, Ukrajna – ez idő szerinti, “lejárt szavatosságú” elnöke. Aki, egyik korábbi hivatalos londoni látogatásának egyetlen programja volt az a MI6 székházában tett látogatása, aminek során – egy másfél órás megbeszélés (eligazítás?) során aláírta beszervezési nyilatkozatát.
V.
A Donbassz, Novorosszija felszabadításával, Oroszországhoz való visszatérésével Amerika viszont keresztet vethet az ottani, általa megkaparintani remélt nyersanyagokra (konkrétan: a lítiumra).
Lám! Sokat akart a szarka. De nem bírta a farka. Tetszettek volna elfogadni Putyin ajánlatát az új orosz területek nyersanyag kincsének közös kiaknázására! Akkor most már minden rendben lenne!
Az amerikai elnök mohósága azonban újra a világháború küszöbére juttatta Európát, a világot! Mert Trump “békeelnöknek” mindig minden kell. A Donbassz, és az Északi Sark gazdag nyersanyagkészlete is. Ezért szüntelenül fenyegeti Oroszországot, nyomást gyakorol rá. Fegyvereket szállít náci-Ukrajnának. Fittyet hány arra a teljesen logikus és jogos orosz követelésre, hogy, a fegyverszünet érdekében a Nyugat, mindenekelőtt, azonnal állítsa le fegyverszállításait Ukrajnának. Amerika ezzel szemben hozzájárultl ahhoz hogy az Európa által Ukrajna számára tőle vásárolt, sokezer kilométerre elhordó fegyverekkel, rakétákkal Oroszország mélységi területeit, lakosságát, civil infrastruktúráját támadják. Katonái, tanácsadói már nem csupán Ukrajnában vannak jelen. Együtt tartottak az ukrán hadsereggel, annak az oroszországi Kurszk régióba történt betörésekor. Mi több, irányították is azt. Hangsúlyozom: Oroszország területén!
Anélkül, hogy formálisan hadat üzentek volna, Amerika, a NATO – lényegében, ha egyelőre még csak korlátozottan is, de – hadat visel Oroszországgal.
Ennél fogva fegyvereseik, a helyszínen irányító feladatokat ellátó katonai szakértőik diverzánsoknak, banditáknak tekintendők – még akkor is (sőt, főleg akkor!), ha a küldő országok hivatásos hadseregeiben, vagy éppen titkosszolgálatainál szolgálnak. Az ilyenekre nem vonatkoznak a genfi egyezmények!
Amerika, a NATO mindezzel Oroszországot arra akarja rászorítani, hogy az ukrajnai háborúnak véget vető béke-megállapodásban engedje át Amerikának a Donbassz ritkaföldfémeit és palagázát, az Északi Sark nyersanyagkincseiből rá eső részesedést.
Közbevetőleg jegyzem meg: Putyin sem most jött ám le a falvédőről. Cserébe a tőle kapott jó pár átverésért, ő is kiosztott már jó pár csengőfrászt Trumpnak. Oroszország kemény válaszcsapásokat mér az ellenséges erőkre.
Kezdve azzal, hogy az orosz légierő, a rakétaegységek módszeresen rombolják az ukrán hadseregnek szánt fegyverek és lőszerek szállítási útvonalait, az ezzel kapcsolatos infrastruktúrát. Rombolják a repülőtereket, az üzemanyag és lőszerraktárakat. Mindezzel tetemes károkat okozva a fegyvereket gyártó és szállító nyugati országoknak és cégeknek.
Mind több támadás éri az ukrán parancsnoki és irányító központokat – amelyekben amerikai, NATO kiképző tisztek tevékenykednek.
Ez messze nem újkeletű. 2014 nyarán, a luganszki repülőtérért vívott harcok idején egy orosz önkéntes, Gyenyisz Haritonov lelőtt egy ukrán katonai szállítógépet. Jó értesülései voltak: a három, egymást követő gép közül a középsőt lőtte le. Azon a gépen, mintegy negyven ukrán légideszantos mellett magas rangú NATO tisztek is utaztak. Közöttük az az amerikai tábornok, aki a hadműveletek helyszíni irányítása céljából érkezett a Donbasszba. “Európában” akkor e hírre olyan sivalkodás, jajveszékelés támadt, mintha egy polgári utasszállítót lőttek volna le. Mintha még sosem fordult volna elő, hogy HADMŰVELETEK KÖZBEN LELÖVIK AZ EGYIK – ráadásul a támadó – FÉL KATONAI REPÜLŐGÉPÉT.
Az ukrán titkosszolgálat ezután évekig vadászott Haritonovra. Utóbb sikerült is felbérelt orosz alvilági elemekkel elraboltatniuk. Amikor azonban az elkábított foglyot át akarták csempészni a határon, az orosz határőrök lefülelték őket.
Az idén, július 18-án, a hajnali órákban egy orosz különleges egység bravúros rajtaütést hajtott végre az Ogyessza közelében lévő Ocsakov városban lévő amerikai támaszpont ellen. Értékes NATO minősített iratokat szerezve meg, foglyul ejtettek és magukkal vittek három brit főtisztet – akik részesei voltak az ukrán titkosszolgálat által oroszországi mélységi területek, az ottani civil lakosság és infrastruktúra elleni terrorakciók szervezésének és előkészítésének.
Július 21-én rakétacsapás érte a Kirovograd megyei Kropivnyickij város közelében lévő egyik olyan kiképző központot, ahol az Ukrajna oldalán harcolni kívánó külföldi önkéntesek kapnak kiképzést.
Orosz részről gondosan előkészítették az akciót. A központ ebédlőjére mért rakétacsapást az ebédidőre időzítették, amikor az ebédlőben a legtöbben voltak. 12 külföldi zsoldos életét vesztette, közöttük amerikaiak, dánok, tajvaniak, kolumbiaiak, thaiföldiek.
(Különös, hogy erről a július 21-i támadásról a nyugati sajtó csak augusztus 12-én – három nappal Trump és Putyin alaszkai találkozója előtt adott hírt.)
Mielőtt elborzadnánk az oroszok kegyetlenségétől, azért próbáljuk magunk elé képzelni azon orosz és donbasszi civileket, akiket ezek a külföldi zsoldosok készültek megölni. A Donbassznak azt a mintegy 14 ezer civil áldozatát, akiket 2014 és 2022 között – amikor pedig, elvileg, még nem is volt háború – az ukrán hadsereg mellett külföldi zsoldosok is gyilkoltak.- a legkorszerűbb nyugati fegyverekkel. Azokkal, amiket a tűzszünetek idején is szállítottak és használtak – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelő missziójának az orra előtt.
Próbáljuk elképzelni, amikor…
Tavaly júniusban amerikai gyártmányú ATACSM rakétákkal célba juttatott kazettás bombákkal, a nyílt tengerről, nemzetközi vizekről lőtték a szevasztopoli tengerparton gyanútlanul strandoló embereket.
A támadásban 153 ember megsebesült. Két felnőtt és két gyermek pedig életét vesztette.
Az idén, július 9-én hasonló gaztettet követtek el Kurszk városában – ahol is drónokkal támadtak strandoló emberekre. Hárman életüket vesztették.
Nem tudok nem emlékeztetni arra: miközben Trump nagylelkűen engedélyezi nekünk, hogy orosz olajat importáljunk a “Barátság” vezetéken, illetve gázt a “Török Áramlat” vezetéken – Ukrajna A KAPOTT KORSZERŰ AMERIKAI FEGYVEREKKEL lövi az előbbi vezetéket, az utóbbi parti infrastruktúráját. Nem mellékesen hozzájárulva ezzel annak a brüsszeli parancsnak a sikeres teljesítéséhez, hogy végleg váljunk le az olcsó és biztos orosz szénhidrogénekről.
EBBEN FOGUNK majd aztán TÖNKREMENNI – és nem egyszerúen abban, hogy “azOrbán és köre lop”, Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc pedig “szemérmetlenül nyerészkedik.
Már csak a föntebb említettek miatt sem marad adós Putyin Trump “békeelnöknek”. A legutóbbi, “Nyugat 2025” elnevezésű közös orosz-belorusz hadgyakorlaton, most először, a nyilvánosság előtt is bemutatták a már most félelmetes hírű Oresnyik rakétát – a világ eddigi legpusztítóbb hagyományos fegyverét. Hírek szerint a jelen lévő amerikai, nyugati megfigyelők arca halottsápadttá vált.
Az orosz elnök egy újabb pofonja a szeptember 9-ről 10-re virradó éjszaka következett be. Amikor az “Alfa” orosz különleges egység ütött rajta az orosz határ közelében lévő Szumi városában, a NATO egyik, egy elhagyott golyóscsapágy gyárban elrejtett koordinációs központján. Értékes iratok megszerzése mellett foglyul ejtettek négy amerikai főtisztet, a Pentagon kiküldötteit. Hírek szerint az eset nagy riadalmat keltett a NATO (és, persze, az EU) berkeiben. Starmer brit miniszterelnök és Merz német kancellár sürgősen Párizsba utazott, hogy Macronnal megvitassák a kialakult helyzetet.
Pokrovszk ostromakor pedig – egy ukrán irányító központ ostromakor újabb négy amerikai főtiszt adta meg magát. Ők is a hivatásos amerikai hadsereg tagjai, és nem zsoldosok.
Egy szó, mint száz: Oroszországnak immár konkrét – anyagi, de személyi – bizonyítékai is vannak arra, amivel kezdettől fogva vádolta a kollektív Nyugatot: (az Egyesült Államok vezette, állítólag védelmi szervezet) A NATO HADÜZENET NÉLKÜLI HÁBORÚBAN ÁLL OROSZORSZÁGGAL és bandita, terrorista módszerekkel vívja azt.
Ugyanakkor e történések hatása kettős. Mert miközben a NATO és az EU sorra kapja a pofonokat Oroszországtól, ez, paradox módon, segíti az amerikai törekvéseket. Nevezetesen: Brüsszel / NATO még inkább sürgeti Brüsszel / EU-t (a ruszofób tébolydát), hogy minél előbb vegyék fel Ukrajnát. Hogy az EU – immár Ukrajnával a soraiban – vigye tovább Amerika / a NATO háborúját Oroszország ellen.
Harcias Uniónk – szerelmetes Ursulánk vezérletével – az Európai Unió nevében máris előásta a csatabárdot. Kerül, amibe kerül. Lehet, ezért sikerült elérnie, hogy az USA egy kicsit csökkentse az Európai Unióra kivetett büntető vámokat.
A Nagy Vízen túli Nagy Védnökünk pedig előbb-utóbb meg fog orrolni Orbán Viktorra. Ránk. Azzal, ugyanis, hogy akadályozzuk Ukrajna csatlakozását az Európai Unióba, zavarjuk az ő Nagy Tervét – amiről az előbb szóltam. Választhatunk majd, tehát, hogy Trump haragjának folytán,- illetve hogy az ő akaratának engedelmeskedve megyünk tönkre. Az uniós “szolidaritás” jegyében mi is kénytelenek leszünk majd pénzzel tömni Ukrajnát – illetve elküldeni fiainkat az Oroszország elleni háború húsdarálójába. Csak azért, hogy Trump, és az ő Amerikája megkaparinthassa a Donbassz és az Északi Sark ásványkincseit. Mert ez MINDENNEK, ennek az egésznek A LÉNYEGE.
Nem békevágy – nem a szerencsétlen orosz és ukrán fiatalok pusztulása miatti aggodalom és együttérzés vezérli hát Trump “békeelnökőt”, amikor a fegyverszünetet, a háború befejezését sürgeti. Annál is kevésbé, mivel Trump volt az, aki – még előző elnöksége idején, 2017-ben amerikai katonai szakértőket küldött az ukrán hadsereghez, hogy annak KATONÁIT FELKÉSZÍTSÉK AZ OROSZOK ELLENI HARCRA. Trump akkor, e döntésekor, nem sajnálta, hogy ukrán és orosz fiatalok, katonák fogják majd öldösni egymást.
Trump “békeelnök”az azonnali fegyverszünetért toporzékolva, valójában az orosz előrenyomulást akarja leállítani. NEHOGY OROSZORSZÁG MEGSZEREZHESSE AZOKAT A TERÜLETEKET, AMELYEK NYERSANYAGAIT Ő MEG AKARJA KAPARINTANI. Amely, eddig ukrán, területek ásványkincsei kitermelésének jogát kicsikarta Zelenszkijből.
Mindezt látnunk kell akkor, ha nem akarjuk, hogy palira vegyenek minket.
Nem túl fényes kilátások!
Nem vagyok optimista: képes lesz-e a Vadnyugat kocsmai verekedéseiben mindig győztes öreg cowboy szokni a jog, a törvény, a kétoldalú és nemzetközi megállapodások tiszteletben tartását, a korrektséget, a szavatartást, az egyenességet. A becsületességet.
Végső soron ettől függ, hogy lesz-e már béke Ukrajnában. Lesz-e már végre nyugtunk. Visszatérhetünk-e már végre a normális, békés élethez.
Mert ha erre nem lesz képes Trump, akkor, sajnos, az oroszoknak csak az marad, hogy őt erre rászorítsák. Katonai győzelmükkel őt erre rákényszerítsék.
Addig pedig nem fognak tárgyalni. Nem lesz békecsúcs sem Budapesten, sem sehol másutt. Mert nem tárgyalás, hanem diktátum az, amikor az egyik fél szemernyit sem hajlandó figyelembe venni a másik fél jogos érdekeiből, és egyre csak a maga követeléseit hajtogatja.
Hiába hisztizik, fenyegetőzik Trump, az oroszok, addig, bizony, nem fognak tárgyalni, amíg el nem érik a 2022. február 24-én elindÍtott BÉKEKIKÉNYSZERÍTŐ MÜVELETÜK céljait. Amelyek között – no, még egyszer – ezek szerepelnek:
● A hadműveletek beszüntetése
● A nyugati fegyverszállítások leállítása
● Ukrajna nácitlanítása
● Ukrajna semleges, el nem kötelezett státuszának újbóli megerősítése
● A belső jogrend, az orosz közösség elemi emberi jogainak a helyreállítása, az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségek – így az ENSZ Alapokmányában foglaltak maradéktalan betartása.
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
