Terrorhadjáratot hirdettek Európa és Amerika ellen az iszlamisták a gázai háború miatt

A francia lap szerint az Iszlám Állam kalifátusa elbukott ugyan, de a szervezet még megmaradt, szétszóródott tagjai tovább folytatják „indoktrinációs erőfeszítéseiket” azzal a céllal, hogy minél több muszlimot radikalizáljanak világszerte.

Ennek érdekében sokféle tartalmat tesznek közzé a közösségi hálózatokon is, és leginkább a fiatal, nyugati muszlimok radikalizálása a céljuk.

A Le Figaro ezzel kapcsolatban idézett egy 2019-ben megjelent tanulmányt is: Laurène Renaut, a Cergy-Pontoise Egyetem nyelvtudományi doktorandusza Dzsihadista radikalizáció és áldozati diskurzus a közösségi médiában: az áldozattól a kivégzőig című dolgozatában írt arról, hogy az Iszlám Állam támogatói azzal csábítják a fiatalokat a hálózatukba, hogy propagandájukban egy megsebzett iszlám ideált hirdetnek, amelyről azt mondják, hogy csak az új generációs muszlimok tudják meggyógyítani.

„A keresztesektől” a zsidókig: magányos merényletre buzdítják az iszlám híveit az „ellenségekkel” szemben, különösen Franciaországban

A francia lap szerint ez a jelenség tükröződik vissza az al-Nabában megjelent kiáltványban is, amelyet a francia terrorizmuselemző központtól (CAT) kapott meg a Le Figaro, miután előbbiek elemezték azt. A felhívás központi eleme a gázai háború: a szöveghez a gázai lebombázott épületekről mellékeltek fotókat, és a gázai muszlimok szenvedéseiről írnak benne, amelyek megfogalmazásuk szerint „az elmúlt napokban a zsidók által folytatott pusztító háború miatt súlyosbodtak”. „Repülőgépeikkel, rakétáikkal és bombáikkal válogatás nélkül csapnak le, nem téve különbséget ház, mecset, iskola vagy kórház között. Több tucat, több száz mártír esik el, többségük nő, gyermek és idős ember” – írták az arab magazinban,

amelyet követően „a kereszteseket, hitehagyókat és képmutatókat” vádolták azzal, hogy „médiabeli és politikai eszkalációt indítottak, hogy a palesztin muszlimokat rákényszerítsék a fegyverszünetre és a békefolyamatra”.

„Ezek a kezdeményezések csak arra irányulnak, hogy megmentsék a zsidókat a kihalás és az összeomlás veszélyétől, miután a mudzsahidok csapást mértek rájuk” – írták, utalva ezzel az október 7-i terrortámadásra.

A magazin később felsorolja a dzsihadista szervezet különböző sikereit Nigériában, Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szomáliában és Szíriában, majd listát készít az hitehagyott erők és a keresztények haláleseteinek számáról, valamint fotókat közöl a holttesteikről is. Ezután egy egész oldalt szenteltek a próféta, Mohamed szokásainak („szunnáknak”), majd számadatokkal értékelik az Iszlám Állam katonáinak támadásait világszerte (a szíriai tartományokban meghaltak és megsebesültek száma, a lerombolt házak száma stb.), miközben azt írják, hogy az egyik ellenség, az Egyesült Királyság zászlaja már „lángol”.

Ezt követően egy sor fenyegetést fogalmaznak meg a nyugati államokkal szemben, majd terrortámadásokra szólítják fel az iszlám híveit, azt írva:

„Ó, egyistenhitű muszlimok! Támadjátok meg a zsidókat és a keresztényeket, tömegüket és konvojaikat Amerika és Európa utcáin és útjain, különösen Franciaországban. Ne kíméljétek őket, támadjátok meg őket, öljétek őket minden eszközzel: autóval, késsel, lőfegyverrel vagy tűz okozásával.”

 „Tudjátok meg, hogy minden hitetlen, akit megöltök, többet szenved, mint amit a mi támadásaink itt okozhatnak. (…) Támadjátok meg őket olyan magányos támadásokkal, mint amilyenekkel korábban Párizsban, Brüsszelben és más helyeken a keresztes országokban láttunk.”

A franciák elleni felhívás pikantériája, mint azt a francia lap is megjegyezte, hogy a szöveg pont akkor jelent meg, amikor számos nyugati ország – köztük Franciaország is – a független palesztin állam nemzetközi elismerése érdekében tett lépéseket (Emmanuel Macron francia elnök kedden be is jelentette, hogy Franciaország elismeri Palesztinát).

A felhívás készítői persze alighanem még nem ezt vették figyelembe, hanem más dolgokat: egy, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (IFRI) által sugárzott interjúban Marc Hecker terrorizmuskutató úgy fogalmazott hogy Franciaország „különleges bánásmódban részesül a nemzetközi dzsihadista propagandában, amely úgy ábrázolja, mint az iszlámmal háborúzó államot. A szekularizmust védő francia törvényeket intézményesített iszlamofóbiaként mutatják be” – mondta a szakértő, hozzátéve: „A francia katonai részvétel a szélsőséges csoportokat támadó koalíciókban a Száhel-övezetben és a Levantéban egyenlő a muszlimok elleni fegyveres küzdelemmel. A terrorista szervezetek azzal, hogy gyakran célozzák meg Franciaországot kisebb-nagyobb támadásokkal (az úgynevezett »ezer vágás« stratégiával), lassan ki akarják véreztetni a társadalom testét.”

A megsebzett muszlimoktól a „szupermuszlimokig” – avagy így radikalizálják a fiatalokat az iszlamisták

A cikk elején említett tanulmányban Laurène Renaut többek közt azt írta a megsebzett iszlám ideállal kapcsolatban, hogy az iszlám szimpatizánsai Franciaországban

„a mindennapi diszkrimináció áldozatainak tüntetik fel magukat, és elítélik az egyenlőtlenségeket, amelyeknek ki vannak téve, különösen az iskolákban, a bíróságokon, a nyilvános helyeken, ahol a burka viselése kristályosítja ki a haragot. Abból az érzésből fakad a bosszúvágy, hogy az el nem ismert igazságtalanság áldozatai.”

Mint a francia lap megjegyezte, most ugyanígy tesznek Gázával kapcsolatban is az iszlamisták.

Renaut tanulmánya szerint a nyelvhasználatnak kulcsszerepe van az iszlám radikalizációban, és részletesen, konkrét, a közösségi médiából származó példák alapján ismerteti, hogy az áldozati ethoszra hivatkozva hogyan jutnak el az erőszakos cselekmények, az önbíráskodás igazolásáig, hőstettként való bemutatásáig. A kutató megjegyezte, hogy bár az „áldozat” kifejezés szó szerint nem szerepel az elemzett művekben,

a kommunikációban központi elemet képez az a motívum, hogy a muszlim közössé a Nyugat áldozata lett.

Ez az áldozati ethosz az iszlám világ és a nyugati modernitás találkozásához kapcsolódik, és ahhoz, hogy az utóbbi elválasztja a politikát a vallástól, távol tartva az egyént Istentől és a közösségtől. Az iszlamista diskurzus szerint e találkozás miatt a muszlim országok elszegényedtek, a nyugati modernitáshoz kapcsolódó haladás ígéretei nem teljesültek. Erre javasolják megoldásként egy olyan, új személyiségtípus létrehozását, amelyet a kutatók korábban a „szupermuszlimként” neveztek el, és amelyet úgy definiáltak, „az a létezésmód, amely a szenvedés és/vagy az elismerés hiánya által meghatározott személyes út és a sebzett iszlám ideál diskurzusának kereszteződésében jön létre”. A kutatók szerint az ideológia hívei úgy vélik, hogy a „szupermuszlim” feladata lenne „magára vállalni az iszlámnak okozott sérelem jóvátételét, amely generációról generációra öröklődik”.  Ennek érdekében pedig a fiatal muszlimokat arra ösztönzik, hogy fegyvert ragadjanak szabadságuk visszaszerzése érdekében.

Laurène Renaut a tanulmány összefoglalójában úgy fogalmazott, hogy az iszlám radikalizációban alkalmazott mechanizmusok a szerzők részéről egy magyarázó logikát, vagyis egy kizárólagos világnézetet tükröznek. Azt is megjegyezte, hogy az ez ellen való fellépésben a világnak dekonstruálni kellene ezt az áldozati szemléletet.

„Mivel ez egyfajta ideológia, ezért inkább ezt az értelmezési keretet vagy világmagyarázatot (áldozat/tettes, mi/mások) kellene szétbontani, mintsem az ehhez az értelmezési kerethez kapcsolódó gondolatokat”

– írta az összefoglalóban, ahol arra a paradoxonra is felhívta a figyelmet, hogy bár az áldozattá válás képe nem áll messze a dzsihadista szférától, mégis megfigyelhető, hogy a tagjai megvetéssel tekintenek az áldozat figurájára, és gyakori sértések a „játssza az áldozatot” vagy az „ő egy nagy áldozat”.

A kutató szerint mindezek tükrében helyénvaló lehet megkérdőjelezni bizonyos, a radikalizációval szembeni ellenkampányok hivatalos nyelvi elemeit, és az általuk közvetített, néha ambivalens ábrázolást a fiatal dzsihadistákról, akik egyrészt a radikalizálódás szereplői, másrészt viszont az indoktrinációs diskurzus áldozatai is.

hirado.hu