Kérjük vissza azt a Trumpot, aki békét hirdetett a világnak!

Mottó:  Olyan Trump-politikát szeretnék, amely szerint „Amerika az első az egyenlők között”, hogy a világ többi része ne legyen „utolsó”! Csak ennyit szeretnék: békét, stabilitást, kölcsönös tiszteletet és fejlődést! Talán nem nagy kérések! Reméljük!

De, bizony! Ezek nagy kérések! Túlságosan is nagy kérések. Olyannyira nagyok, hogy – ha lesz bennünk kellő bátorság és lelkierő, hogy számot vessünk bizonyos kétértelmű jelmondatok (másik) valós jelentésével  – akkor belássuk: Amerika részéről ezek eleve teljesíthetetlen kérések.

Márpedig ilyen jelmondat Trump alapvetése: “TEGYÜK ÚJRA NAGGYÁ AMERIKÁT!”

I.

Ilyen jelmondat volt a Monroe-doktrína (1823 – a mi Petőfink születésének éve): “Amerika az amerikaiaké” (Amerika, a kontinens: 1. nem az európai gyarmattartóké, hanem az amerikai kontinens lakóié; 2. az “amerikaiaké” – vagyis az Egyesült Államok polgáraié.

Ilyen jelmondat volt a “Deutschland über alles!”: 1. Németország mindenek előtt! (vagyis a XIX. század elején még mindig 36 (!) részből egyesitendő ország érdekei előbbre valók az ilyen-olyan részérdekeknél); 2. Németország mindenki FÖLÖTT!

Ilyen, tehát a “Make America great again!” (Tegyük újra naggyá Amerikát!) is: 1. Legyen Amerika újra élenjáró politikai, gazdasági, technológiai, magas életszínvonalon élő hatalom; 2. Legyen Amerika ugyanaz a hegemón hatalom, amilyen utoljára a közvetlenül a háború utáni években volt. Amikor még az ENSZ Közgyűlése is “amerikai szavazógépezetnek” számított. (Mi tagadás, ma kezd újra azzá válni.)

Ebben Trump kétféle akadályba ütközik. Van, egyrészt két olyan feltörekvő hatalom – Oroszország, újabban pedig, egyre inkább, Kína is -, amelyek ereje mindinkább összemérhető Amerikáéval. És van másrészt, a hülyék gyülekezete, akik a baromságaikkal lépten-nyomon rontották és rontják ma is az ő (mármint Trump) játékát. Az utóbbiak közé tartozik Zelenszkij, akinek a jövőtől való mind nagyobb rettegés és a kokain már nagyrészt elvette az eszét. És van Brüsszel/EU, NATO, amelyik a Nyugattól  elvadította már nem csupán Oroszországot, de Kelet-Európa egy részét is. Egyben “sikeresen” összehozta egymással Oroszországot és Kínát  – azt a két országot, amelyeket Trump Amerika legfőbb veszedelmének tart.

Az utóbbi kört Trump növekvő ingerültsége és haragja sújtja.

Az, amin Trump Amerika újbóli naggyá tételét érti: Oroszország és Kína elleni, A LEGYŐZÉSÜKRE IRÁNYULÓ stratégia. Az eddigiek mellett TRUMP ÚJ FRONTOT IS NYIT. EZ AZ ÉSZAKI SARKVIDÉK (Arktisz),

amely két okból is fontos Amerikának:

1. Becslések szerint az Arktisz alatt található a Földön előforduló stratégiai fontosságú ásványkincsek mintegy 30 százaléka. Az Arktiszért évtizedek óta folyik a nagyhatalmak küzdelme.
2. Az Északi Jeges tenger mind fontosabb – alternatív – kereskedelmi, szállítási útvonallá válik Oroszország és Kína számára.

Ezért – több évtizedes szünet után – Trump személyében az USA ismét szemet vetett Kanadára és Grönlandra. Részint az ott található ásványkincsek miatt. Részint, de különösen azért, mert Amerika e két terület birtokában akarja szemmel, és sakkban tartani Oroszországot (és Kínát is).

Ez, bizony, nem az orosz-amerikai békés együttélés és együttműködés távlatait sejteti!

És nemcsak amiatt, hogy Trump súlyos büntetővámokkal akarja sújtani az Európai Uniót (így minket is).. Nemcsak amiatt, hogy – miután Amerika behülyített minket az Ukrajnában Oroszország ellen indított háborújába, most a nyakunkba akarja zúdítani ezt az egész nagy rakás pöcegödröt.

Hanem azért is, mert alighanem lőttek a “keleti nyitás politikánknak”. Trump aligha fogja jó néven venni, hogy Magyarország igyekszik jelentős gazdasági-kereskedelmi partnerévé válni Oroszországnak és Kínának – Amerika két legfőbb ellenségének. Hogy Orbán – akinek, Trump szerint, hálásnak és elkötelezettnek kell lennie neki – az amerikai palagázzal szemben az orosz kőolajat és földgázt preferálja.

II.

(Innentől ez a “Bekezdések” írása):

Donald Trump amerikai elnök az Ovális Irodában beszélt újságíróknak, egy nappal Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott, régóta várt telefonbeszélgetése után. A beszélgetés, ahogy Trump leírta, olyan témákat ölelt fel, mint az orosz-ukrán konfliktus, a NATO szerepe, a gazdasági stratégiák, például a vámok, valamint a BRICS és a G8-ak körüli geopolitikai dinamika.

Trump sajtótájékoztatóján kitért kormánya új vámtervére is, amely szerinte a méltányosságot azáltal biztosítja, hogy kölcsönös vámokat vet ki azokra az országokra, amelyek magas importvámokat vetnek ki az amerikai árukra. A Narendra Modi indiai miniszterelnökkel tervezett találkozója előtt kiemelte Indiát, mint a világ egyik legprotekcionistább gazdaságát.

Aztán kiderült, hogy ez nem akkora baj, ha az indiaiak orosz helyett inkább amerikai fegyvereket vásárolnak – sokat. A vámokból pedig kijutott annak az Argentínának is, amelynek tetemes kereskedelmi deficitje van az USA-val szemben.

Trump megragadta az alkalmat, hogy bírálja a BRICS-blokkot, amiért az amerikai dollárrendszeren kívül kereskednek. – A BRICS rossz céllal került oda – figyelmeztetett az amerikai elnök, megjegyezve, hogy a szövetség ambíciói veszélyeztetik a dollár dominanciáját. – Félnek beszélni róla, mert megmondtam nekik, ha szórakozni akarnak a dollárral, akkor 100 százalékos vámot fognak kapni…

A BRICS halott, amióta ezt megemlítettem. A BRICS abban a pillanatban meghalt, amikor ezt megemlítettem – jelentette ki Trump.

Itt az ideje, hogy megosszam ez irányú gondolataimat Trumppal és az általa vezetett Egyesült Államokkal kapcsolatban. Nos, az új amerikai elnök úgy viselkedik, mint egy olyan kupleráj megöregedett madámja, ahol csupa olyan csaj „dolgozik”, akik 20 éves korukban bombázók voltak, de azóta eltelt 30 év. Csak ezt a piros lámpáz ház munkatársai még nem tudják, nem fogják fel.

Azt hiszem, fájdalmas lesz tudomásul vennie Trumpnak és az általa vezetett amerikai adminisztrációnak, hogy az USA nem az, ami 20-30 éve volt, de még csak nem is olyan, mint 10 éve. Amerika ma egy megöregedett playmate.

Az Egyesült Államok adóssága tavaly átlépte a lélektani 35 ezer milliárd dolláros határt, és azt megelőzően, 2024 januárja óta ezer milliárddal nőtt. Ami azt jelenti, hogy naponta csaknem 5 milliárd dollárral emelkedett a tétel. Sokak szerint ez a gazdaságpolitika úgy viselkedhet, mint egy időzített bomba. S az USA helyzetét csak súlyosbítja a BRICS ténykedése. Amerika katonai szempontból sincs könnyű helyzetben, mert erejét – az atomfegyvereken túl – az anyahajói adják.

Az atomfegyvereket nyilván csak az utolsó utáni pillanatban vethetnék be, mert leírhatatlan pusztítást okoznának – az USA már csak tudja –, másrészt azzal is tisztában vannak a tengerentúlon, hogy atomrakétái másnak is vannak. Az adok-kapok pedig végzetes lehetne. Az anyahajók pedig? Úgy gondolom, az ellenfelek új rakétafejlesztései után momentán nincsenek teljes biztonságban. Márpedig, ha a jenkik elveszítenék az anyahajóikat, akkor szigetországként – katonai értelemben – nagyjából lehúzhatnák a rolót…

Egy dolgot azonban kiemelnék! Nem ellene, hanem érte bírálom Trumpot, aki tiszteletre méltóan beszélt a békéről, stabilitást ígért, és az értékek mentén politizált. Olyan Trump-politikát szeretnék, amely szerint „Amerika az első az egyenlők között”, hogy a világ többi része ne legyen „utolsó”! Csak ennyit szeretnék: békét, stabilitást, kölcsönös tiszteletet és fejlődést! Talán nem nagy kérések! Reméljük!

Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)